A Biblia 2. könyve – 2Mózes (Exodus)

Író: Mózes

Írás helye: Puszta

Írás befejezése: i. e. 1512

Megírt időtartam: i. e. 1657–1512

 1. a) Melyek az Exodus kiemelkedő pontjai? b) Milyen neveket adtak az Exodusnak, és melyik beszámolónak a folytatása az?

LELKESÍTŐ beszámoló azokról a nagyszerű jelekről és csodákról, amelyeket Jehova végrehajtott, midőn nevének népét Egyiptom sanyarúságából megszabadította és különleges tulajdonává, „papok királyságává és szent nemzetté” szervezte; itt kezdődött Izraelnek mint teokratikus nemzetnek a története. Ezek a főbb vonásai a Biblia második könyvének, az Exodusnak (2Móz 19:6). A héberben V^eʹel(leh sh^emohth)-nak nevezik. Jelentése: „Most pedig ezek a nevek”, vagy egyszerűen Sh^emohth, azaz „nevek” a könyv első szavai szerint. Újkori neve a görög Septuaginta fordításból ered, amelyben Eʹxo·dos-nak nevezik, s ennek latin formája: Exodus. Jelentése: „kijövetel” vagy „eltávozás”. Hogy az Exodus a Genezisben előforduló beszámoló folytatása, az a megnyitó „most” (szó szerint „és”) szóból, valamint abból tűnik ki, hogy Jákob fiainak a nevét felsorolja. Ezt a Genezis vagy Mózes első könyve 46:8–27-ig terjedő részletesebb beszámolóból veszi.

 2. Mit nyilatkoztat ki az Exodus a JEHOVA névre vonatkozóan?

² Az Exodus könyve kinyilatkoztatja Isten felséges JEHOVA nevét, dicsőségének és szentségének teljes ragyogásában. Isten, miközben érzékelteti neve jelentőségének mélységét, Mózesnek kijelenti: „ANNAK BIZONYULOK, AKINEK BIZONYULNOM KELL”, majd hozzáfűzi, hogy ezt mondja Izraelnek: „Az ANNAK BIZONYULOK [héberül: אהיה, ʼEh·yehʹ, a héber ha·yahʹ igéből] küldött hozzátok.” A JEHOVA (יהוה, YHWH) név a vele rokon értelmű héber ha·wahʹ „válik” igéből származik, eredeti jelentése: „előidézi, hogy [valamivé] váljon”. Kétségtelen, hogy Jehova hatalmas és félelmet keltő cselekedetei, melyeket Izrael nemzete érdekében kezdett el végrehajtani, felmagasztalták és tündöklő dicsőséggel vonták be ezt a nevet, s emlékezetessé tették „nemzedékről nemzedékre”, hogy az egész örökkévalóságon keresztül tiszteljék ezt a nevet. A leghasznosabb tehát az, hogy megismerjük az e névvel, valamint az egyedüli igaz Isten imádatával kapcsolatos csodálatos történetet. Ez az Isten kijelenti magáról: „Én vagyok Jehova”a (2Móz 3:14, 15; 6:6).

 3. a) Honnan tudjuk azt, hogy Mózes az Exodus írója? b) Mikor írta az Exodust, és milyen időszakot ölel az fel?

³ Mózes az Exodus írója. Ez kitűnik abból, hogy a könyv a Pentateuch második kötete. Maga a könyv három ízben is megemlíti, hogy Mózes Jehova utasítására írásos beszámolót készít (17:14; 24:4; 34:27). Westcott és Hort bibliakutatók szerint Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói több mint 100 esetben hivatkoznak az Exodusra vagy idéznek belőle, mint például amikor Jézus így szól: „Mózes adta nektek a Törvényt, ugye?” Az Exodust Mózes a Sínai-pusztában írta i. e. 1512-ben, abban az évben, amikor Izrael fiai elhagyták Egyiptomot. Az Exodus 145 éves időszakot ölel fel, József i. e. 1654-ben bekövetkezett halálától i. e. 1512-ig, Jehova imádatát szolgáló sátor felállításáig (Ján 7:19; 2Móz 1:6; 40:17).

 4., 5. Milyen régészeti bizonyíték támogatja az Exodus beszámolóját?

⁴ Figyeljük meg, hogy bár az Exodus eseményei körülbelül 3500 évvel ezelőtt történtek, mégis meglepően sok régészeti és egyéb külső bizonyíték tanúskodik a beszámoló pontosságáról. Az Exodus pontosan idéz egyiptomi neveket, és az említett rangok is megegyeznek az egyiptomi felírásokkal. A régészet kimutatja: az egyiptomiaknál szokás volt engedélyt adni a külföldieknek arra, hogy Egyiptomban lakjanak, de elkülönítve tartották őket maguktól. A Nílus vizét szokták fürdésre használni, ami arra emlékeztet minket, hogy a fáraó lánya ott fürdött. Találtak részben szalmával vagy szalma nélkül készített téglákat. Egyiptom fénykorában a mágusok is kiemelkedő helyet töltöttek be (2Móz 8:22; 2:5; 5:6, 7, 18; 7:11).

⁵ Emlékművek mutatják, hogy a fáraók személyesen vezették kocsijukat a csatába, és az Exodus arra mutat, hogy a Mózes idejében élt fáraó is ezt a szokást követte. De milyen nagy lett az ő megaláztatása! Azonban mivel magyarázható az, hogy a régi egyiptomi feljegyzések nem utalnak az izraeliták egyiptomi tartózkodására vagy arra a szerencsétlenségre, amely Egyiptomot érte? A régészet kimutatja: az egyiptomi uralomra kerülő új dinasztia azzal kezdte működését, hogy minden nem hízelgő dolgot törölt az előző feljegyzésből. Sohasem örökítették meg a megalázó vereségeket. Az Egyiptom isteneire, mint például a Nílus istenére, a békaistenre és a napistenre mért csapások, amelyek megfosztották tekintélyüktől ezeket a hamis isteneket és bebizonyították, hogy Jehova a Legfelsőbb, bizonyára nem voltak megfelelő történelmi adalékok ahhoz, hogy bekerüljenek e büszke nemzet évkönyveibe (14:7–10; 15:4).b

 6. Hogyan azonosították általában az izraeliták korai táborhelyeit?

⁶ Mózes az alatt a negyven év alatt, amíg Jetrónál pásztorként szolgált, alaposan megismerkedett a vidék életkörülményeivel, víz- és táplálékhelyeivel. Ez is alkalmassá tette őt arra, hogy a kivonulást vezesse. A kivonulás útvonalát ma már nem lehet pontosan nyomon követni, mivel a beszámolóban említett különböző színhelyeket helyileg nem lehet meghatározni. Márát, a Sínai-félszigeten levő korai táborhelyek egyikét azonban általában ’Ein Hawwara-val azonosítják, ami a modern Szueztől körülbelül 80 km-re dél-délkeletre van. Élimet, a második táborhelyet a hagyomány szerint Szueztől körülbelül 88 km-re dél-délkeletre eső Wadi Gharandellel azonosítják. Érdekes, hogy ezt a modern helyet úgy ismerik, mint fürdőhelyet, növényzettel és pálmafákkal, ami a bibliai Élimre emlékeztet, melynek „tizenkét forrása és hetven pálmafája” volt.c Mózes beszámolójának a hitelessége azonban nem attól függ, hogy az archeológusok hitelesítik-e az útközben levő, különböző színhelyeket (15:23, 27).

 7. Milyen más bizonyítékok, beleértve a sátorépítést is, erősítik meg az Exodus ihletett voltát?

⁷ A sátor megépítésének története a Sínai-hegy előtti síkságon szintén beleillik a helyi körülményekbe. Egy tudós kijelenti: „Mind formájában, mind szerkezetében, mind pedig anyagában a sátor a pusztához tartozik. Az építményben használt fa bőségben található ott.”d A külső bizonyítékok tömege megerősíti az ihletett Exodus beszámolóját, amely most már közel 3500 éves, főleg ha figyelembe vesszük az ottani neveket, a szokásokat, a vallást, a helyeket, a földrajzot vagy az anyagokat.

 8. Hogyan tűnik ki, hogy az Exodus az Írások többi részével egybe van szőve mint ihletett és hasznos irat?

⁸ Más bibliai írók állandóan hivatkoznak az Exodusra, kimutatván ezzel annak prófétai jelentőségét és értékét. Több mint 900 évvel később Jeremiás így írt: „az igaz Isten, a Nagy, az Erős, seregek Jehovája az ő neve”, aki Izrael népét kihozta Egyiptomból „jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetes erővel” (Jer 32:18–21). Több mint 1500 évvel később István főként az Exodusban található információkra alapozta a felkavaró tanúságtételét, amely végül mártírhalálához vezetett (Csel 7:17–44). Mózes életét a Biblia a Zsidók 11:23–29. versében számunkra a hit példájaként idézi, és Pál gyakran hivatkozik más helyeken is az Exodusra, hogy számunkra figyelmeztetést és példát adjon (Csel 13:17; 1Kor 10:1–4, 11, 12; 2Kor 3:7–16). Mindez segít nekünk megérteni, hogy mennyire szervesen egybefonódnak a Biblia részei egymással, és hogy mindegyik rész hozzájárul Jehova szándékának feltárásához, s ezért hasznos számunkra.

AZ EXODUS TARTALMA

 9. Milyen körülmények között születik és nevelkedik fel Mózes?

⁹ Jehova megbízza Mózest, hangsúlyozva saját emlékezetes nevét (1:1–4:31). Az Exodus, miután név szerint felsorolja Izrael fiait, akik Egyiptomba lejöttek, József halálának leírásával folytatja beszámolóját. Idővel új király támad Egyiptomban. Mikor látja, hogy az izraeliták állandóan „sokasodnak és rendkívüli mértékben erősödnek”, elnyomó intézkedéseket hoz, beleértve a kényszermunkát is, és megpróbálja csökkenteni Izrael férfinépességét. Ennek érdekében elrendeli minden újszülött fiúcsecsemő megölését (1:7). Ilyen körülmények között születik a Lévi házából való egyik izraelitának a fia. Ez a gyermek harmadik a családban. Mikor három hónapos, az anyja papiruszkosárban a sás közé rejti a Nílus folyó partján. A fáraó leánya rátalál, megkedveli a fiút és örökbe fogadja. A gyermeknek saját anyja lesz a dajkája, úgyhogy izraelita otthonban nevelkedik fel. Később a fáraó udvarába viszik és Mózesnek nevezik, aminek jelentése: „kihúzott, [azaz vízből kimentett]” (2Móz 2:10; Csel 7:17–22).

10. Milyen események vezetnek el a Mózes különleges szolgálatára való megbízásáig?

¹⁰ Mózest érdekli izraelita társainak jóléte. Megöl egy izraelitát bántalmazó egyiptomit, s ennek következtében menekülnie kell. Így jut Midián földjére. Itt feleségül veszi Cipporát, a midiánita papnak, Jetrónak leányát. Idővel két gyermeknek, Gersonnak és Eliézernek lesz az apja. A pusztában töltött negyven év után, 80 éves korában Mózest Jehova egy különleges szolgálattal bízza meg nevének megszentelésére. Egyik nap, amint Jetró nyáját őrzi a Hóreb, ’az igaz Isten hegyének’ közelében, Mózes meglát egy lángoló, de el nem égő csipkebokrot. Amikor odamegy megnézni, mi az, Jehova angyala szólítja meg. Az angyal közli vele Istennek azt az elhatározását, hogy hozza ki népét, „Izrael fiait Egyiptomból” (2Móz 3:1, 10). Jehova eszközként használja Mózest Izraelnek az egyiptomi rabszolgaságból való megszabadítására (Csel 7:23–35).

11. Milyen különleges értelemben ismertette Jehova most az ő nevét?

¹¹ Mózes ekkor megkérdezi, mit mondjon Izrael fiainak Istenéről. Első ízben itt történik, hogy Jehova ismerteti nevének valódi jelentését, tudniillik összekapcsolja meghatározott szándékával és emlékezetessé teszi. „Ezt mondd Izrael fiainak: AZ ANNAK BIZONYULOK küldött hozzátok . . . Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok.” Az ő neve Jehova, amely úgy azonosítja őt, mint aki végre fogja hajtani nevének népével kapcsolatos szándékát. Népének, Ábrahám utódainak odaadja az ősatyáknak ígért földet, „a tejjel és mézzel folyó földet” (2Móz 3:14, 15, 17).

12. Mit magyaráz meg Jehova Mózesnek az izraeliták megszabadításával kapcsolatban, és hogyan fogadja a nép a jeleket?

¹² Jehova megmagyarázta Mózesnek, hogy nem bocsátja majd szabadon Egyiptom királya az izraelitákat, csak miután ő Egyiptomot megveri csodálatos tetteivel. Mózes mellé bátyja, Áron kerül szószólóként. Három jelt kapnak, hogy ezzel győzzék meg az izraelitákat arról, hogy ők Jehova nevében jönnek. Az Egyiptomba vivő úton Mózes fiát körül kell metélni, hogy megelőzzék a halált a családban. Ez emlékezteti Mózest Isten követelményeire (1Móz 17:14). Mózes és Áron összegyűjti Izrael fiainak idősebb tagjait, értesítik őket Jehova ama szándékáról, hogy kihozza őket Egyiptomból és beviszi az Ígéret földjére. Jeleket tesznek, a nép hisz és elfogadja őket.

13. Milyen eredménnyel jár Mózes első találkozása a fáraóval?

¹³ Egyiptomra jövő csapások (5:1–10:29). Mózes és Áron ekkor a fáraó elé járulnak és bejelentik amit Jehova, Izrael Istene mondott: „Bocsásd el népemet.” A büszke fáraó gúnyos hangon ezt válaszolja: „Kicsoda Jehova, hogy engedelmeskedjek a szavának és elküldjem Izraelt? Egyáltalán nem ismerem Jehovát, sőt, nem is küldöm el Izraelt” (5:1, 2). Ahelyett, hogy az izraelitákat szabadon eresztené, még nagyobb terheket ró rájuk. Jehova azonban megújítja szabadítási ígéretét, és ezt ismét összekapcsolja nevének megszentelésével: „Én vagyok Jehova . . . és Isteneteknek bizonyulok . . . Én vagyok Jehova” (6:6–8).

14. Hogyan kényszerültek az egyiptomiak elismerni „Isten ujját”?

¹⁴ Mózes jelt mutat be a fáraó előtt azáltal, hogy Áronnal a földre dobatja vesszejét és az nagy kígyóvá változik. Ezt a jelt Egyiptom mágiát gyakorló papjai is utánozzák. Bár az ő kígyóikat Áron nagy kígyója elnyeli, a fáraó szíve makacs marad. Jehova ezután tíz, egymást követő súlyos csapást mér Egyiptomra. Az első a Nílus folyójának és Egyiptom minden vizének vérré válása. Majd a békák csapása következik rájuk. Ezt a két csapást a mágiát gyakorló papok utánozzák, de a harmadikat már nem, amikor szúnyogok lepik el az embereket és az állatokat. Egyiptom papjainak el kell ismerniük, hogy ez „Isten ujja”. A fáraó azonban nem bocsátja el Izraelt (8:19).

15. Milyen csapások sújtják kizárólag az egyiptomiakat, és miért engedi meg Jehova a fáraónak, hogy tovább éljen?

¹⁵ Az első három csapás egyformán sújtja az egyiptomiakat és az izraelitákat. A negyediktől kezdve azonban csak az egyiptomiakat sújtja: Izrael Jehova védelme alatt áll. A negyedik csapás: a bögölyök hatalmas rajainak megjelenése. Ezután dögvész pusztítja Egyiptom mindenfajta állatát, majd ezt követi a hólyagos fekélyek megjelenése embereken és állatokon, úgyhogy a mágiát gyakorló papok sem tudnak megállni Mózes előtt. Jehova újra megengedi, hogy a fáraó szíve megkeményedjen és kijelenti neki Mózes által: „De valójában azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (9:16). Mózes ezután bejelenti a fáraónak a következő csapást: ’a súlyos jégesőt’. Itt jegyzi fel a Biblia első ízben, hogy egyesek a fáraó szolgái közül félni kezdik Jehova szavát és annak megfelelően cselekszenek. Gyors egymásutánban következik ezután a nyolcadik és a kilencedik csapás, a sáskajárás és a sűrű sötétség, úgyhogy a makacs, dühös fáraó Mózest halállal fenyegeti, ha megpróbál újra színe elé kerülni (9:18).

16. Mit parancsol meg Jehova a Pászkával és a Kovásztalan Kenyerek Ünnepével kapcsolatban?

¹⁶ A Pászka és az elsőszülöttek halála (11:1–13:16). Jehova most kijelenti: „Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra” – az elsőszülöttek halálát (11:1). Elrendeli, hogy abib hónap legyen Izrael számára az első hónap. A tizedik napon vegyenek egy juhot vagy egy kecskét, hímet, egyéveset, tisztát és öljék meg a 14. napon. Ezen az estén vegyék az állat vérét és hintsék meg vele a két ajtófélfát és a bejárat felső részét; a házon belül kell maradniuk és meg kell enniük a tűzön sült állatot, de csontját ne törjék meg. Kovászos ne legyen a házban; sietve, felöltözve, indulásra kész állapotban kell enniük. A Pászkának Jehova ünnepeként emlékeztetőül kell szolgálnia nemzedékről nemzedékre. Ezt a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe követte, s az izraeliták kötelesek voltak mindezeknek a jelentésére teljesen kioktatni a fiaikat. (Később Jehova további utasításokat ad ezekre az ünnepekre vonatkozólag és elrendeli, hogy Izraelben minden hímnemű elsőszülöttet, legyen az akár ember, akár állat, Istennek kell szentelni.)

17. Milyen események jelölik meg ezt mint olyan éjt, amelyet meg kell ünnepelni?

¹⁷ Izrael úgy cselekszik, ahogy Jehova parancsolja. És akkor bekövetkezik a csapás! Éjfélkor Jehova megöli Egyiptom minden elsőszülöttét. Izrael elsőszülötteit azonban elkerüli és megszabadítja. „Távozzatok népem közül!” – kiáltja a fáraó. Az egyiptomiak sürgetni kezdik a népet, hogy minél gyorsabban távozzanak (12:31, 33). Az izraeliták nem távoznak azonban üres kézzel, mert arany- és ezüsttárgyakat meg ruhákat kérnek és kapnak is az egyiptomiaktól. Csatarendben vonulnak ki Egyiptomból, szám szerint hatszázezer fegyverforgató férfi, családjukkal és egy vegyes, nem izraelitákból álló hatalmas tömeggel, valamint rengeteg állattal. Ezzel véget ér az a 430 év, amely akkor kezdődött, amikor Ábrahám átkelt az Eufráteszen, hogy belépjen Kánaán földjére. Valóban olyan éjjel volt ez, amelyre emlékezniük kell (2Móz 12:40, második lábjegyzet; Gal 3:17).

18. Milyen kiemelkedő módon szenteli meg Jehova az ő nevét a Vörös-tengernél?

¹⁸ Jehova megszenteli nevét a Vörös-tengernél (13:17–15:21). Jehova Szukkót felé vezeti Izraelt, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban. A fáraó ismét makaccsá lesz és válogatott hadiszekerekkel űzőbe veszi őket, mert úgy gondolja, hogy a Vörös-tengernél csapdába ejtheti őket. Mózes biztatja a népét, mondván: „Ne féljetek, álljatok erősen és meglátjátok a Jehovától jövő szabadítást és megmentését, melyet ma véghezvisz értetek” (14:13). Jehova ekkor a tengert visszahúzódásra készteti, ami által egy menekülésre alkalmas átjáró folyosó képződik, amelyen Mózes biztonságosan átvezeti az izraelitákat a keleti partra. A fáraó hatalmas seregei utánuk nyomulnak, de csapdába esnek, mert a visszatérő vizek összecsapnak a fejük felett. Milyen fenségesen megszentelte Jehova az ő nevét! Milyen nagy okuk volt az izraelitáknak, hogy örvendjenek őbenne! Ennek az örvendezésnek emlékét őrzi a Bibliában fennmaradt első nagy győzelmi ének: „Hadd énekeljek Jehovának, mert fenségesen felmagasztaltatott! A lovat és lovasát a tengerbe vetette! Erősségem és hatalmam Jah, hiszen szabadításomat szolgálja . . . Jehova királyként uralkodik határtalan ideig, sőt örökké” (15:1, 2, 18).

19. Milyen események jelölik meg a Sínai-hegy felé való utazást?

¹⁹ Jehova törvényszövetséget köt a Sínai-hegynél (15:22–34:35). Jehova vezetése mellett egymás után következő pihenőállomásokon át halad Izrael a Sínai-hegy, az igaz Isten hegye felé. Mikor a nép zúgolódni kezd Mára keserű vizei miatt, Jehova megédesíti nekik. És mikor újra panaszkodni kezdenek a hús és a kenyér hiánya miatt, este fürjekről, reggel pedig harmatszerűen hulló édes mannáról gondoskodik számukra. Ezt a ’mannát’ ették az izraeliták kenyérként negyven éven keresztül. A történelemben először rendeli el Jehova egy nyugalmi napnak, vagyis a Sabbathnak megünneplését. Erre való tekintettel a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtenek össze, és tartalékolják azt a hetedik napra. Vízről is gondoskodik számukra Refidimnél, majd harcol értük Amálek ellen. Mózessel feljegyezteti ítéletét, amely Amálek teljes kiirtásában jut kifejezésre.

20. Hogyan megy végbe Izrael népének még alaposabb megszervezése?

²⁰ Mózes apósa, Jetró elhozza hozzá feleségét és két fiát. Elérkezett az idő Izrael alaposabb megszervezésére és Jetró ehhez értékes gyakorlati tanácsokat ad. Azt tanácsolja Mózesnek, hogy ne egyedül viselje a felelősség egész terhét, hanem jelöljön ki képesített, istenfélő férfiakat, hogy ítéljék a népet mint ezer, száz, ötven és tíz főből álló csoportok fejei. Mózes megfogadja a tanácsot és így csak a rendkívül nehéz esetek maradnak számára.

21. Milyen ígéretet tesz ezután Jehova, de milyen feltételekkel?

²¹ Nem egészen három hónappal a kivonulás után Izrael tábort üt a Sínai-pusztában. Jehova itt ígéretet tesz: „És most, ha szigorúan engedelmeskedtek a szavamnak és valóban megtartjátok a szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld. Ti pedig nekem papok királyságává és szent nemzetté lesztek.” A nép fogadalma így hangzott: „Mindazt, amit Jehova mondott, készségesen megtesszük” (19:5, 6, 8). Izrael megszentelésének vagy megtisztulásának a napjai következnek, és a harmadik napon Jehova lejön a hegyre, miközben azt megremegteti és füsttel borítja el.

22. a) Milyen parancsolatokat tartalmaz a „Tíz Szó”? b) Milyen más bírói döntéseket tár Isten Izrael elé, és hogyan veszi fel a nemzetet a törvényszövetségbe?

²² Ezután Jehova kiadja a Tíz Szót vagy a tízparancsolatot. Ezek hangsúlyozzák a Jehovához való kizárólagos hűséget, tiltják minden más isten imádatát, a bálványimádást és Jehova nevének méltatlan említését. Az izraeliták parancsot kapnak, hogy hat napon át végezzenek szolgálatot, de a Sabbathot tartsák fenn Jehovának; apjukat és anyjukat pedig tiszteljék. A gyilkosságot, házasságtörést, lopást, hamis tanúskodást és mások javainak mohó kívánását is törvények tiltják, ezek teszik teljessé a Tíz Szót. Jehova a továbbiakban bírói döntéseket és utasításokat tár az új nemzet elé, amelyek többek között magukban foglalják a rabszolgaságot, testi bántalmazást, jogtalanságot, kártérítést, lopást, tűz esetén a kár visszafizetését, hamis imádatot, csábítást, özvegyek és árvák bántalmazását, kölcsönt és még sok egyéb dolgot. Kiadja a Sabbathra vonatkozó törvényeket, és évenként három fő ünnepet állapít meg Jehova imádatára. Mózes ezután leírja Jehova szavait, majd áldozatot mutat be és a vér egyik felét az oltárra hinti. A szövetség könyvét felolvassa a nép előtt, s miután a nép újra bizonyságot tesz, hogy kész önként engedelmeskedni, a vér másik részét a könyvre és az egész népre hinti. Ezzel Jehova törvényszövetséget köt Izraellel Mózesen, a közbenjárón keresztül (Zsid 9:19, 20).

23. Milyen utasításokat ad Jehova Mózesnek a hegyen?

²³ Mózes ekkor felmegy Jehovához a hegyre a Törvény átvételére. Negyven nap és negyven éjjel sok utasítást kap a sátor anyagára, valamint annak berendezésére és pontos rendeltetésére, továbbá a papi öltözet formájára vonatkozólag, beleértve Áron turbánján azt a színarany lemezt is, amelyen ez a felirat olvasható: „A szentség Jehováé.” Ezután a papok hivatalba iktatásának és szolgálatuknak a részletes leírása következik. Isten arra emlékezteti Mózest, hogy a Sabbath egy jel lesz Jehova és Izrael fiai között „meghatározatlan ideig”. Mózes ezután megkapja az ’Isten ujjával’ írt tanúbizonyság két tábláját (2Móz 28:36; 31:17, 18).

24. a) Milyen bűnt követ el a nép, és mi annak következménye? b) Hogyan nyilatkoztatja ki ezután Jehova a nevét és dicsőségét Mózesnek?

²⁴ Közben a nép türelmetlenné válik; arra kérik Áront, készítsen nekik istent, hogy leborulhassanak előtte. Áron eleget tesz kívánságuknak, aranyborjút készít, amit a nép – ahogy ők nevezik – „Jehovának szentelt ünnep” keretében imád (32:5). Jehova Izrael kiirtásáról beszél, de Mózes közbenjár értük, bár lángoló haragjában összetöri a táblákat. Lévi fiai a tiszta imádat oldalára állnak és levágnak 3000 dorbézolót. Jehova csapással is sújtja a népet. Ezután Mózes könyörög Istenhez, hogy továbbra is vezesse őket. Isten közli vele, hogy megpillanthatja az ő dicsőségét, majd utasítja további két kőtábla kivésésére, amelyre Jehova újra ráírja a Tíz Szót. Amikor Mózes másodízben is felmegy a hegyre, Jehova, amint elhalad mellette, kijelenti előtte a Jehova nevet: „Jehova, Jehova! Irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, aki szerető-kedvességét megőrzi ezrek iránt” (34:6, 7). Majd megadja szövetségének feltételeit. Mózes pedig leírja azokat, amint azt ma az Exodusban olvashatjuk. Amikor Mózes újra lejön a Sínai-hegyről, arcának bőre Jehova kinyilatkoztatott dicsősége miatt sugárzik, úgyhogy kénytelen fátyolt borítani arcára (2Kor 3:7–11).

25. Mit mond el a feljegyzés a sátorra és Jehova dicsőségének további megnyilvánulására vonatkozólag?

²⁵ A sátor felépítése (35:1–40:38). Mózes összehívja Izraelt és ismerteti velük Jehova szavait. Beszél nekik arról a kiváltságról, hogy önként hozzájárulhatnak anyagilag is a sátor építéséhez, a bölcs szívűek pedig elvégezhetik ezt a munkát. Nemsokára jelentik Mózesnek: „A nép sokkal többet hoz, mint amennyi a Jehova által megparancsolt szolgálat elvégzéséhez szükséges” (36:5). Mózes irányítása mellett a Jehova szellemével eltelt munkások hozzákezdenek a sátor és a berendezés megépítéséhez, valamint a papok ruházatának elkészítéséhez. A kivonulás után egy évvel a sátor teljesen elkészül. A Sínai-hegy előtti síkságon állítják fel. Jehova azzal mutatja ki a helyeslését, hogy a gyülekezés sátorát felhővel veszi körül és a sátort megtölti dicsőségével olyannyira, hogy Mózes nem képes belépni a sátorba. Nappal ugyanaz a felhő, éjjel pedig tűz mutatja, hogy Jehova vezeti Izraelt annak egész utazása alatt. Az időszámításunk előtti 1512. évben vagyunk. Az Exodus beszámolója itt lezárul Jehova nevének dicsőséges megszentelésével, amit az Izrael érdekében végrehajtott csodálatos tettei által vitt véghez.

MIÉRT HASZNOS?

26. a) Hogyan alapozza meg az Exodus a Jehovába vetett hitünket? b) Hogyan növelik ezt a hitet a Keresztény Görög Iratok Exodusra való hivatkozásai?

²⁶ Az Exodus páratlan módon nyilatkoztatja ki Jehovát, mint aki a nagy Szabadító és Szervező, az ő fenséges szándékának végrehajtója, és megalapozza a belé vetett hitünket. Ez a hit tovább bővül, amint tanulmányozzuk a Keresztény Görög Iratokban előforduló, az Exodusra való hivatkozásokat. Ezek mutatják, hogyan teljesült a törvényszövetség sok pontja, s feltárják, mi a biztosíték a feltámadásra; elmondják, hogyan gondoskodott Jehova népe fenntartásáról, közlik a keresztény megmentőmunka előképeit; tanácsot adnak a szülők tiszteletben tartására vonatkozólag; feltárják az élet elnyeréséhez szükséges követelményeket, és tanácsokat adnak arra is, hogyan tekintsük a megtorló igazságszolgáltatást. A Törvény végül is két parancsban került összegzésre azt illetően, hogyan nyilváníthatjuk ki az Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket (Máté 22:32 – 2Móz 4:5; Ján 6:31–35 és 2Kor 8:15 – 2Móz 16:4, 18; Máté 15:4 és Ef 6:2 – 2Móz 20:12; Máté 5:26, 38, 39 – 2Móz 21:24; Máté 22:37–40).

27. Miért hasznos a keresztény számára az Exodusban adott történelmi feljegyzés?

²⁷ A Zsidók 11:23–29-ben olvasunk Mózes és szülei hitéről. Mózes hit által hagyta el Egyiptomot, hit által ünnepelte meg a Pászkát és hit által vezette át Izraelt a Vörös-tengeren. Az izraeliták Mózesbe merítkeztek be, szellemi táplálékot ettek és szellemi italt ittak. Előre tekintettek a szellemi Kősziklára, a Messiásra vagy Krisztusra, mégsem nyerték el Isten helyeslését, mert Istent kísértették, bálványimádók, paráznák és zúgolódók lettek. Pál kifejti, hogy ez érvényes a mai keresztényekre is: „Márpedig ezek a dolgok példaképpen történtek meg velük, megírták azokat a mi figyelmeztetésünkre, akikhez a dolgok rendszerének vége elérkezett. Aki azért azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Kor 10:1–12; Zsid 3:7–13).

28. Hogyan teljesedett az, amit a Törvény és a pászkabárány árnyékolt elő?

²⁸ Pál az Exodus mély szellemi értelméből, annak prófétai alkalmazásával együtt sok mindent átvesz írásaiban, különösen a Zsidók 9. és 10. fejezetében. „Mivel a törvény az eljövendő jó dolgok árnyékát, és nem a valódi lényegét tartalmazza, azért azok az áldozatok, amelyeket évről évre állandóan bemutatnak, sohasem juttathatják tökéletességre az odajárulókat” (Zsid 10:1). Éppen ezért érdekünk megismerni az ’árnyékot’, és megérteni a valóságot. Krisztus „egyetlen áldozatot mutatott be végérvényesen a bűnökért”. A Szentírás őt ’Isten Bárányának’ nevezi. Ennek a ’Báránynak’ egyetlen csontját sem törték meg, miként az előképben sem. Pál apostol hozzáfűzi: „Pászkabárányunkat, Krisztust feláldozták. Ezért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, sem az ártalmasság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és igazság kovásztalan kenyereivel” (Zsid 10:12; Ján 1:29 és 19:36 – 2Móz 12:46; 1Kor 5:7, 8 – 2Móz 23:15).

29. a) Mutasd be a Törvényszövetség és az új szövetség közötti eltérést! b) Milyen áldozatokat mutatnak be most a szellemi izraeliták Istennek?

²⁹ Jézus az új szövetség Közbenjárója lett, miként Mózes a törvényszövetség közbenjárója volt. Pál a két szövetség közötti különbséget világosan megmagyarázza. Azt mondja, hogy a ’parancsolatoknak kézírásos okiratát’ Jézus a kínoszlopon bekövetkezett halálával félretette az útból. A feltámasztott Jézus mint Főpap „nyilvános szolgája a szent helynek és az igazi sátornak, amelyet Jehova állított fel és nem ember”. A Törvény alatt a papok „az égi dolgok előképes ábrázolásában és árnyékában végeztek szent szolgálatot” a Mózesnek adott minta szerint. „Most azonban Jézus kiválóbb nyilvános szolgálatot kapott, úgyhogy ennek megfelelően jobb szövetségnek a Közbenjárója is lett, amely jobb ígéretek alapján törvényesen megerősíttetett.” A régi szövetség elavult és halált szolgáltató törvényével félretétetett. Azok a zsidók, akik ezt nem értették, Pál leírása szerint olyanok, mint akiknek felfogóképességük eltompult; a hívők azonban, akik értékelik, hogy a szellemi Izrael eljött egy új szövetség alatt, azok ’leplezetlen arccal, tükrökhöz hasonlóan visszatükrözik Jehova dicsőségét’, mivelhogy képesítést kaptak erre mint az új szövetség szolgái. Megtisztított lelkiismerettel most már képesek maguk bemutatni a saját ’dicsőítő áldozatukat, azaz az ő nevét nyilvánosan megvalló ajkak gyümölcsét’ (Kol 2:14; Zsid 8:1–6, 13; 2Kor 3:6–18; Zsid 13:15; 2Móz 34:27–35).

30. Mit árnyékolt elő Izrael megszabadítása és Jehova nevének felmagasztalása Egyiptomban?

³⁰ Az Exodus felmagasztalja Jehova nevét és felsőbbségét, és előremutat a keresztény szellemi Izrael nemzetének csodálatos megszabadítására. Róluk ezt olvassuk: „Ti azonban kiválasztott fajta, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket. Mert egykor nem voltatok nép, de most Isten népe vagytok”. Jehova hatalmának megnyilvánulása a szellemi Izraelnek a világból való összegyűjtésében, az ő nevének magasztalására, nem kevésbé csodálatos, mint a régi Egyiptomban a népe érdekében kinyilvánított hatalma. Azzal, hogy Jehova a fáraót életben tartotta hatalmának kinyilvánítása és nevének hirdetése végett, egy sokkal nagyobb tanúskodást árnyékolt elő, amelyet keresztény tanúival végeztet el (1Pét 2:9, 10; Róma 9:17; Jel 12:17).

31. Mit árnyékol elő az Exodus a Királyságra és Jehova jelenlétére vonatkozólag?

³¹ Elmondhatjuk tehát az Írásokból, hogy a Mózes vezetése alatt létrehozott nemzet a Krisztus alatti új nemzetre és egy soha meg nem dönthető Királyságra mutatott előre. Erre való tekintettel a Biblia arra buzdít, hogy ’istenfélelemmel és rettegéssel végezzünk szent szolgálatot Istennek’. Miként egykor Jehova jelenléte betöltötte a sátort a pusztában, ugyanúgy azt ígéri, hogy örökké együtt lesz azokkal, akik félik őt: „Íme! Az Isten sátora az emberiséggel van, és ő velük lakozik, és ők a népei lesznek. És maga Isten lesz velük . . . Írd meg, mert ezek a szavak megbízhatók és igazak.” Az Exodus tehát a bibliai beszámolónak igen lényeges és hasznos része (2Móz 19:16–19 – Zsid 12:18–29; 2Móz 40:34 – Jel 21:3, 5).

[Lábjegyzetek]