Jehova ésszerű!

„A felülről jövő bölcsesség . . . ésszerű” (JAKAB 3:17, NW).

 1. Hogyan festettek némelyek ésszerűtlen képet Istenről, és milyen érzéseket kelt benned az Istenről alkotott effajta nézet?

MILYENFAJTA Istent imádsz? Olyan vérmérsékletű Istennek tartod őt, aki rugalmatlan, szigorúan igazságos, kérlelhetetlen és merev? Kálvin János, a protestáns reformátor számára ilyennek kellett tűnnie. Kálvin azt állította, hogy Istennek minden egyénre vonatkozóan „örök és megváltoztathatatlan terve” van, mivel eleve elrendelte, hogy ki fog örök boldogságban élni, és ki kínoztatik majd örökké a pokol tüzében. Gondolj bele: Ha ez igaz lenne, akkor bármilyen keményen fáradoznál is, soha semmit nem tehetnél azért, hogy megváltozzon Isten régóta fennálló, merev terve rád és a jövődre vonatkozólag. Te vonzódnál egy ilyen ésszerűtlen Istenhez? (Vö. Jakab 4:8.)

 2., 3. a) Hogyan szemléltethetnénk az emberi intézmények és szervezetek ésszerűtlenségét? b) Hogyan tárja fel Jehova alkalmazkodó voltát az égi szekerét bemutató ezékieli látomás?

² Micsoda megkönnyebbülést jelent nekünk annak felismerése, hogy a Biblia Istene rendkívül ésszerű! Nem Isten, hanem az ember az, aki hajlamos a merevségre és a rugalmatlanságra, mivel korlátozzák saját tökéletlenségei. Az emberi szervezetek irányítása olyan nehézkes tud lenni, mint a tehervonatoké. Amikor egy hatalmas tehervonat a pályatesten lévő akadály felé gördül tova, az elfordulás szóba se jöhet, és a megállás is igen nehezen megy. Vannak vonatok, amelyeket olyan nagy lendület hajt előre, hogy a fékezés után még több mint 1,6 kilométert tesznek meg, míg megállnak! Hasonlóképpen egy óriástankhajó is 8 kilométert úszhat tovább szabadon a motorok leállítása után. Még ha ellenkező irányra kapcsolják is át azokat, akkor is 3 kilométeres szakaszon szánthat még hullámokat! De most figyelj meg egy olyan járművet, amely sokkal bámulatosabb e kettőnél, és amely Isten szervezetét jeleníti meg.

³ Több mint 2600 évvel ezelőtt Jehova látomást mutatott Ezékiel prófétának, amely az Ő szellemteremtményeiből álló égi szervezetét ábrázolta. Bámulatos arányokat mutató szekér volt ez, Jehova saját „járműve”, amelyet mindig ellenőrzése alatt tart. Igen érdekes volt, ahogy mozgott. A hatalmas kerekeknek négy oldaluk volt, és mindenütt szemek látszottak rajtuk, úgyhogy mindenfelé elláthattak, és azonnal irányt tudtak váltani, anélkül hogy megálltak vagy elfordultak volna. Ezenkívül e gigantikus járműnek nem kellett dübörögve haladnia, mint egy óriástankhajó vagy egy tehervonat. A villám sebességével tudott száguldani, miközben még derékszögű fordulatokat is tehetett! (Ezékiel 1:1, 14–28). Jehova olyan távol áll a Kálvin által prédikált Istentől, mint amennyire az Ő szekere az ember alkotta esetlen gépektől. Ő tökéletesen alkalmazkodó Isten. Ha értékeljük Jehova személyiségének e vonását, ennek segítségünkre kellene lennie abban, hogy alkalmazkodóak maradjunk, és kikerüljük az ésszerűtlenség csapdáját.

Jehova — a világegyetem legalkalmazkodóbb lénye

 4. a) Milyen módon mutatkozik meg már Jehova nevéből is, hogy ő alkalmazkodó Isten? b) Többek között milyen címek vonatkoznak Jehova Istenre, és miért illenek rá ezek?

⁴ Jehovának már a neve is utalást tartalmaz alkalmazkodó voltára. A „Jehova” név betű szerinti jelentése: ’Ő előidézi, hogy legyen.’ Ez kétségkívül azt jelenti, hogy Jehova előidézi, hogy minden ígéretének maga legyen a Beteljesítője. Amikor Mózes megkérdezte Istentől a nevét, Jehova így részletezte annak jelentését: „Annak fogok bizonyulni, aminek bizonyulni fogok” (2Mózes 3:14, NW). Rotherham fordítása tömören adja vissza ezt: „Azzá fogok válni, amit én kedvelek.” Jehova annak bizonyul, vagy azzá válik kedve szerint, amire szükség van ahhoz, hogy beteljesítse igazságos szándékait és ígéreteit. Ily módon lenyűgözően sokféle címet visel, például: Teremtő, Atya, Szuverén Úr, Pásztor, a seregek Jehovája, a könyörgés Meghallgatója, Bíró, Nagy Tanító, Megváltó. Előidézte, hogy maga váljon mindezekké, és még több mindenné, hogy megvalósítsa szeretetteljes szándékait (Ésaiás 8:13; 30:20, Katolikus fordítás; 40:28, Újfordítású revideált Biblia; 41:14; Zsoltárok 23:1; 65:3; 73:28, NW; 89:27; Bírák 11:27; lásd még a New World Translation 1J függelékét).

 5. Miért ne következtessünk úgy, hogy Jehova alkalmazkodó volta azt jelenti, hogy természete vagy irányadó mértékei változnak?

⁵ Vajon akkor ez azt jelenti, hogy Isten természete vagy irányadó mértékei változnak? Nem, nála „nincs változás, vagy változásnak árnyéka” — amint azt a Jakab 1:17 megfogalmazza. Van valami ellentmondás ebben? Egyáltalán nincs. Például melyik az a szerető szülő, aki nem cserélgeti szerepeit, hogy ezzel a gyermekek javát szolgálja? Egyetlen nap leforgása alatt a szülő lehet tanácsadó, szakács, házvezető, tanár, fegyelmező, barát, szerelő, ápoló — a felsorolás soha nem ér véget. A szülő nem változtatja meg személyiségét, amikor vállalja e szerepeket; egyszerűen csak alkalmazkodik az adott szükségletekhez. Így van ez Jehovánál is, csak messze nagyobb arányokban. Nincsenek korlátai annak, mi mindenné tud válni saját elhatározásából, hogy ezzel teremtményei javát szolgálja. Bölcsességének mélysége valóban ámulatba ejtő! (Róma 11:33).

Az ésszerűség az isteni bölcsesség egyik jele

 6. Milyen betű szerinti jelentése és jelentéstartalma van annak a görög szónak, amelyet az isteni bölcsesség leírására használt Jakab?

⁶ Jakab tanítvány érdekes szót használt e páratlanul alkalmazkodó Isten bölcsességének leírására. Ezt írta: „A felülről jövő bölcsesség . . . ésszerű” (Jakab 3:17, NW). Nehéz lefordítani a görög szót (e·pi·ei·kés), amit itt használt. A fordítók olyan kifejezésekkel adták vissza, mint „magamérséklő”, „kegyes”, „engedékeny” és „méltányos”. Egy angol bibliafordítás az „ésszerű” kifejezést használja, és a lábjegyzetben rámutat arra, hogy betű szerinti jelentése: ’hajlékony’a (NW). A szó azt a jelentést is magában hordozza, hogy nem ragaszkodik valaki a törvény betűihez, nem indokolatlanul szigorú vagy komoly. Egy tudós ilyen magyarázattal szolgál: „Az epieikeia szóval kapcsolatban az az alapvető és sarkalatos dolog, hogy Istenre vezethető vissza. Ha Isten ragaszkodna a jogaihoz, ha Isten csupán a törvény merev irányadó mértékeit alkalmazná ránk, akkor hol lennénk? Isten páratlan példakép mint olyan személy, aki epieikés, és aki epieikeiával bánik másokkal” (William Barclay: New Testament Words).

 7. Hogyan nyilvánított ki ésszerűséget Jehova az Éden kertjében?

⁷ Gondolj arra az időre, amikor az emberiség fellázadt Jehova szuverenitása ellen. Milyen könnyen megtehette volna Isten, hogy végez a három hálátlan lázadóval: Ádámmal, Évával és Sátánnal! Mennyi szívfájdalomtól kímélhette volna meg magát ezáltal! És ki érvelhetett volna úgy, hogy nincs joga érvényt szerezni az ilyen szigorú igazságosságnak? Mindazonáltal Jehova soha nem kötötte szekérszerű égi szervezetét az igazságosság valamiféle merev, alkalmazkodást kizáró irányadó mértékéhez. Így hát e szekér nem hengerelte le feltartóztathatatlanul az emberi családot, és nem foszlatott szerte minden kilátást az emberiség boldog jövőjét illetően. Éppen ellenkezőleg, Jehova villámgyorsan mozgatta szekerét. Közvetlenül a lázadás után Jehova Isten egy hosszú távra szóló szándékot körvonalazott, amely irgalmat és reménységet kínált fel Ádám összes leszármazottjának (1Mózes 3:15).

 8. a) Hogyan áll ellentétben a kereszténység ésszerűségről kialakított téves nézete Jehova valódi ésszerűségével? b) Miért mondhatjuk, hogy Jehova ésszerűsége nem jelenti azt, hogy megalkudhatna az isteni alapelvekben?

⁸ De Jehova ésszerűsége nem jelenti azt, hogy megalkudhatna az isteni alapelvekben. A kereszténység mai egyházai talán úgy gondolják, hogy ésszerűen járnak el, amikor szemet hunynak az erkölcstelenség felett, csak hogy behízelegjék magukat önfejű nyájaik kegyeibe. (Vö. 2Timótheus 4:3.) Jehova soha nem szegi meg saját törvényeit, és alapelveiben sem alkuszik meg. Inkább készséget mutat a hajlékonyságra és arra, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez, hogy így igazságosan s egyben irgalmasan lehessen alkalmazni ezeket az alapelveket. Mindig törődik azzal, hogy egyensúlyban tartsa igazságossága és hatalma gyakorlását a szeretetével és ésszerű bölcsességével. Vizsgáljuk meg három módját annak, miként tanúsít ésszerűséget.

„Kész . . . megbocsátani”

 9., 10. a) Hogyan függ össze az ésszerűség azzal, hogy „kész . . . megbocsátani” valaki? b) Hogyan vált Dávid javára, hogy Jehova kész megbocsátani, és miért történt így?

⁹ Dávid ezt írta: „Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz [kész vagy megbocsátani, NW], nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak” (Zsoltárok 86:5, Úf). A Héber Iratok görög nyelvre való átültetésekor az e·pi·ei·kés vagy ’ésszerű’ szóval adták vissza a fordítók a „kész . . . megbocsátani” kifejezést. Valóban, talán a megbocsátásra való készség és az irgalom kinyilvánítása a kulcsfontosságú módja az ésszerűség kimutatásának.

¹⁰ Maga Dávid nagyon jól tudta, mennyire ésszerű Jehova ezen a téren. Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és előkészítette férje megöletését, mind ő, mind Betsabé halálbüntetést érdemelt (5Mózes 22:22; 2Sámuel 11:2–27). Ha merev, emberi bírók ítélkeztek volna az ügyben, könnyen lehet, hogy mindketten életükkel fizettek volna. De Jehova ésszerűséget (e·pi·ei·kés) tanúsított, ami egy szótár meghatározása szerint ’azt a figyelmességet fejezi ki, amely »emberségesen, és ésszerűen« tekint »egy eset tényeire«’ (Vine’s Expository Dictionary of Biblical Words). A tények, amelyek hatására Jehova irgalmas döntést hozott, valószínűleg magukban foglalták a bűnösök őszinte bűnbánatát, és azt az irgalmat, amelyet maga Dávid tanúsított korábban mások érdekében (1Sámuel 24:4–6; 25:32–35; 26:7–11; Máté 5:7; Jakab 2:13). De azzal a leírással összhangban, amelyet önmagáról adott Jehova a 2Mózes 34:4–7-ben, ésszerű volt, hogy helyre fogja igazítani Dávidot. Elküldte Dávidhoz Nátán prófétát egy kemény üzenettel, így vésve Dávid elméjébe a tényt, hogy megvetette Jehova szavát. Dávid bűnbánatot tartott, és így nem halt meg bűnéért (2Sámuel 12:1–14).

11. Hogyan mutatta ki Manassé esetében Jehova, hogy kész megbocsátani?

¹¹ Még figyelemreméltóbb e tekintetben Júda királyának, Manassénak a példája, mivel Manassé — Dávidtól eltérően — hosszú időn át velejéig gonosz volt. Manassé visszataszító vallási gyakorlatokat mozdított elő az országban, beleértve ebbe az emberáldozatot is. Talán azért is őt terhelte a felelősség, hogy a hűséges próféta, Ésaiás „szétfűrészeltetett” (Zsidók 11:37). Büntetésként Jehova megengedte, hogy Manassé Babilonba hurcoltassék mint fogoly. Manassé azonban bűnbánatot tartott a börtönben, és irgalomért esedezett. E szívből jövő bűnbánatra reagálva Jehova ’kész volt megbocsátani’ neki — még e szélsőséges esetben is (2Krónika 33:9–13).

Változtat cselekvési irányán, amikor új körülmények állnak elő

12., 13. a) Milyen körülménybeli változás ösztönözte Jehovát az iránymódosításra Ninive esetében? b) Hogyan bizonyult Jónás kevésbé ésszerűnek, mint Jehova Isten?

¹² Jehova ésszerűsége abban is megmutatkozik, hogy kész módosítani egy eltervezett cselekvési irányt, amikor új körülmények állnak elő. Például, amikor Jónás próféta bejárta az ókori Ninive utcáit, ihletett üzenete meglehetősen egyszerű volt: A hatalmas város 40 nap múlva elpusztul. De a körülmények drámaian megváltoztak! Ninive lakói bűnbánatot tartottak (Jónás 3. fejezet).

¹³ Okulásunkra szolgál, ha szembeállítjuk, hogyan reagált e fordulatra Jehova, és hogyan Jónás. Jehova tulajdonképpen módosította égi szekerének haladási irányát. Ebben az esetben nem „vitéz harczos” volt, hanem alkalmazkodott, és saját elhatározásából a bűnök megbocsátójává vált (2Mózes 15:3). Másfelől Jónás messze nem volt ilyen rugalmas. Ahelyett, hogy lépést tartott volna Jehova szekerével, ő inkább a korábbiakban említett tehervonathoz vagy óriástankhajóhoz hasonlóan viselkedett. Pusztulást hirdetett már, így hát pusztulásnak is kell jönnie! Talán úgy érezte, hogy ha bármiféle változás következne be az események menetében, ez szégyenbe hozná őt a niniveiek szemében. Jehova azonban türelmesen megtanította keményfejű prófétáját egy emlékezetes leckére az ésszerűség és irgalom dolgában (Jónás 4. fejezet).

14. Miért változtatta meg Jehova a cselekvési irányát a prófétájára, Ezékielre való tekintettel?

¹⁴ Jehova más esetekben is irányt változtatott — még a viszonylag jelentéktelen ügyekben is. Egyszer például, amikor Jehova prófétai dráma eljátszásával bízta meg Ezékielt, az útmutatásai azt az utasítást is magukban foglalták, hogy emberi ürülék táplálta tűzön süsse meg Ezékiel az ételét. Ez egész egyszerűen túl sok volt a prófétának, aki hozzá kiáltott — „Ah, ah, Uram Isten!” —, és azért könyörgött, hogy ne kelljen olyat tennie, amit ennyire visszataszítónak tart. Jehova nem vetette el a próféta érzéseit, mint alaptalanokat; inkább megengedte Ezékielnek, hogy marhaürüléket használjon fel, ami még napjainkban is általános tüzelőanyagnak számít sok országban (Ezékiel 4:12–15).

15. a) Milyen példák mutatják, hogy Jehova kész volt arra mindeddig, hogy meghallgassa emberi teremtményeit, és válaszoljon nekik? b) Milyen leckére taníthat ez minket?

¹⁵ Vajon nem szívet melengető dolog elgondolkodni Istenünk, Jehova alázatosságán? (Zsoltárok 18:36, Kámory fordítás). Ő mérhetetlenül nagyobb nálunk; ennek ellenére türelmesen meghallgatja a tökéletlen embereket, és időnként még módosítja is irányát a helyzetnek megfelelően. Hagyta, hogy Ábrahám hosszasan emeljen szót nála Szodoma és Gomorra elpusztításával kapcsolatban (1Mózes 18:23–33). Továbbá megengedte Mózesnek, hogy ellenezze azt a tervét, hogy pusztulást hoz a lázadó izraelitákra, s inkább Mózest teszi hatalmas néppé (2Mózes 32:7–14; 5Mózes 9:14, 19; vö. Ámós 7:1–6). Ezzel tökéletes példát mutatott emberi szolgáinak, akiknek hasonló készséget kellene mutatniuk mások meghallgatására, amikor ésszerű és lehetséges ennek megcselekvése. (Vö. Jakab 1:19.)

Ésszerűség a hatalom gyakorlásában

16. Miben különbözik Jehova sok embertől, ha azt nézzük, hogy miként gyakorolja hatalmát?

¹⁶ Megfigyelted már, hogy amikor több hatalomra tesznek szert az emberek, sokan közülük mintha kevésbé ésszerűvé válnának? Ezzel szemben Jehova rendelkezik a legmagasabb hatalmi állással a világegyetemben, és mégis ő mutatja a legnagyobb példát az ésszerűség terén. Biztos ésszerűséggel gyakorolja hatalmát. Sok embertől eltérően, Jehova nem bizonytalan a hatalmát illetően, így nem érzi magát kényszerítve arra, hogy féltékenyen őrködjön felette — mintha egy bizonyos mértékű hatalom másokra való átruházása a saját hatalmát fenyegetné valamilyen formában. Valójában, amikor még csak egyvalaki volt rajta kívül a világegyetemben, Jehova kiterjedt hatalmat adott ennek az egy személynek. „Mestermunkásává” tette a Logoszt, és ezután mindent e szeretett Fia által hozott létre (Példabeszédek 8:22, 29–31, NW; János 1:1–3, 14; Kolossé 1:15–17). Később átruházott rá „minden hatalmat mennyen és földön” (Máté 28:18; János 5:22).

17., 18. a) Miért küldött Jehova angyalokat Szodomába és Gomorrába? b) Miért kért Jehova az angyaloktól javaslatokat arra, hogy miként szedjék rá Ahábot?

¹⁷ Éppen így Jehova sok teremtményt bíz meg feladatokkal, amelyeket ő maga még jobban el tudna végezni. Például, amikor azt mondta Ábrahámnak, hogy „lemegyek hát [Szodomába és Gomorrába] és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám”, ezalatt nem azt értette, hogy személyesen fog lemenni oda. Jehova inkább úgy döntött, hogy hatalmat ruház át másokra, és angyalokat jelölt ki arra, hogy ilyenfajta információt gyűjtsenek részére. Hatalmat adott nekik e ténymegállapító küldetés végrehajtására és arra, hogy jelentéssel térjenek vissza hozzá (1Mózes 18:1–3, 20–22, K. f.).

¹⁸ Egy másik alkalommal, amikor úgy határozott Jehova, hogy végrehajtja ítéletét a gonosz Aháb királyon, felkérte az angyalokat egy égi összejövetelen, hogy tegyenek javaslatokat arra, miként kellene „rászedni” e hitehagyott királyt, hogy elmenjen a csatába, amelyben halálát leli. Jehovának, minden bölcsesség Forrásának, biztos, hogy nem volt szüksége arra a segítségre, hogy a legjobb cselekvési iránnyal álljon elő valaki! Ő mégis megtiszteltetésben részesítette az angyalokat, hiszen kiváltságukban állt megoldásokat ajánlani, és hatalmat kaptak arra, hogy az általa kiválasztott terv szerint járjanak el (1Királyok 22:19–22, Úf).

19. a) Miért korlátozza Jehova a tőle származó törvények számát? b) Hogyan mutatkozik ésszerűnek Jehova a velünk szembeni elvárásai terén?

¹⁹ Jehova nem használja fel hatalmát arra, hogy indokolatlan ellenőrzést gyakoroljon mások felett. Ebben is páratlan ésszerűséget nyilvánít ki. Gondosan korlátozza a tőle származó törvények számát, és megtiltja szolgáinak, hogy ’túlhaladjanak azon, ami megíratott’, s maguk alkotta, megterhelő törvényeket toldjanak ahhoz (1Korinthus 4:6, Csia fordítás; Cselekedetek 15:28; állítsd szembe a Máté 23:4-gyel). Soha nem követel vak engedelmességet a teremtményeitől, hanem általában elegendő felvilágosításról gondoskodik, hogy vezesse őket, és rájuk bízza a döntést, lehetővé téve, hogy megismerjék az engedelmesség előnyeit, és az engedetlenség következményeit (5Mózes 30:19, 20). Nem gyakorol nyomást népére a bűnösség, a szégyen vagy a félelem által, inkább a szívek elérésére törekszik; azt szeretné, ha a népe őszinte szeretetből, semhogy kényszerből szolgálná őt (2Korinthus 9:7). Minden ilyen, teljes lelkű szolgálat örömmel tölti el Isten szívét, így nem ésszerűtlenül „nehéz a kedvére tenni” (1Péter 2:18, NW; Példabeszédek 27:11; vö. Mikeás 6:8).

20. Hogyan hat rád Jehova ésszerűsége?

²⁰ Vajon nem figyelemre méltó, hogy Jehova Isten, aki több hatalommal rendelkezik, mint bárki a teremtésben, soha nem gyakorolja ésszerűtlenül e hatalmát, soha nem használja fel arra, hogy megfélemlítsen másokat? A hozzá képest oly parányi emberek történelmét azonban az egymás feletti uralkodás jellemezte (Prédikátor 8:9). Világos, hogy az ésszerűség értékes tulajdonság, olyan, ami arra indít minket, hogy még inkább szeressük Jehovát. Ez viszont arra ösztönözhet, hogy mi magunk is fejlesszük ki e tulajdonságot. Hogyan tehetjük ezt meg? A következő cikk ezzel a témával foglalkozik majd.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan hangsúlyozza ki Jehova alkalmazkodó voltát a neve és az égi szekerét bemutató látomás?

◻ Mi az ésszerűség, és miért az isteni bölcsesség egyik jele az?

◻ Milyen módokon mutatta ki Jehova, hogy „kész . . . megbocsátani”?

◻ Miért döntött úgy bizonyos esetekben Jehova, hogy megváltoztat egy eltervezett cselekvési irányt?

◻ Miként tanúsít ésszerűséget Jehova abban, ahogyan hatalmat gyakorol?

[Kép a 10. oldalon]

Miért bocsátott meg Jehova a gonosz Manassé királynak?