TINTA

A héber dejóʹ szó, amely egyedül a Jeremiás 36:18-ban fordul elő, feltehetően egy egyiptomi jövevényszó. A Keresztény Görög Iratokban a meʹlan szó mindössze háromszor szerepel (2Ko 3:3; 2Jn 12; 3Jn 13), és a ’fekete’ jelentésű, hímnemű meʹlasz melléknév semlegesnemű alakja (Mt 5:36; Je 6:5, 12).

A tinta általában pigmentből, azaz valamilyen színezőanyagból állt, és gumit, ragasztót vagy kencét tartalmazó oldószerben volt eloszlatva. Ez az oldószer egyrészt hordozószerként, vivőanyagként, másrészt kötőanyagként is szolgált, hogy megmaradjon a pigment azon a felületen, amelyre felvitték. A fellelt legrégebbi tintareceptekből és tintamaradványokból kiderül, hogy az akkori tintához széntartalmú fekete festőanyagot, pigmentet használtak. Ezt elégetett olajnak vagy fának az amorf, azaz nem kristályos kormából nyerték, illetve állati vagy növényi eredetű kristályos szénből. A vörös színű tinták pigmentjei vas-oxidok voltak. Az ókorban bizonyos tinktúrákat is használtak. Josephus arról számol be, hogy a Törvénynek az a másolata, amelyet Ptolemaiosz Philadelphosznak küldtek, aranybetűkkel volt írva (A zsidók története. XII. könyv, 2. fej., 11.). Amennyiben növényi leveket vagy növényi eredetű festékeket is felhasználtak a tinták készítéséhez, azok már réges-régen láthatatlanná váltak, mivel ezek az anyagok illékonyak.

Sok időt vett igénybe a kiváló minőségű tinták elkészítése, vagyis a pigmentek finommá őrlése, majd a feloldásuk valamilyen vivőanyagban. A tintából rendszerint szárított korongokat vagy rudakat gyártottak, melyeket az írnok használat előtt kellőképpen benedvesített vizes ecsettel vagy írónáddal.

Sokáig a híres kínai tusok voltak a legsötétebb árnyalatúak és a legtartósabbak. Az ilyen tusok némelyikével írt iratokat akár hetekre vízbe áztathatják, anélkül hogy az írás eltűnne róluk. Ugyanakkor olyan tintákat is előállítottak, amelyeket le lehetett törölni nedves szivaccsal vagy ruhával. Vélhetően ezen alapszik Jehova egyik jelképes értelmű mondása: „Aki vétkezett ellenem, azt fogom kitörölni a könyvemből” (2Mó 32:33; lásd még: 4Mó 5:23; Zs 109:13, 14).