MELLTŰ

Mutatós, fémből készült kapocs; van egy tűje vagy egy nyelve, mellyel a ruhához lehet rögzíteni. Az ókori időkben melltűket férfiak és nők egyaránt hordtak, így volt ez a görögöknél és a rómaiaknál is. A rómaiak által használt melltűn, azaz fibulán néha volt egy hajlított fémdarab, egy horoggal az egyik végén és egy tűvel a másikon, hasonlított egy biztosítótűhöz. A melltű nemcsak díszként szolgált, hanem hasznos is volt, mivel gyakran ezzel tűztek össze egy sálat vagy egy köpenyt. Az ókori melltűk bronzból, vasból, aranyból vagy ezüstből készültek. A régészeti leletek alátámasztják, hogy Palesztinában már a régmúltban is használták őket, például Tell-en-Naszbében találtak ív alakú melltűket.

Amikor az izraelitáknak megadatott az a kiváltság, hogy a hajlék építéséhez adományokat adhattak, férfiak és nők mindenféle ékszereket hoztak, például „melltűket”, vagy „kapcsokat” (2Mó 35:21, 22; Rbi8, lábj.). Ezeken a melltűkön nyilvánvalóan lehetett valamiféle horog, mivel az erre az ékszerre használt héber szót (chách) máshol ’horognak’ fordítják (2Ki 19:28). A Szentírás azonban nem ecseteli, hogy milyenek voltak ezek a melltűk. (Lásd: DÍSZ, ÉKSZER.)