HAVIVÉRZÉS

A nők méhéből származó rendszeres vérzés (vér, folyadék és szövetdarabkák távozása). A havivérzés, vagy menstruáció általában havonta jelentkezik, kb. négyhetente. A lányok tizenévesként kezdenek menstruálni, és ez egészen a menopauza beálltáig folytatódik; a vérzés általában 3-5 napig tart.

A Szentírás összekapcsolja a havivérzést a tisztátalansággal (3Mó 12:2; Ez 22:10; 36:17); és az ehhez kapcsolódó héber szó egyik formája (nid·dáʹ) időnként úgy van fordítva, hogy ’havi tisztátalanság’ (3Mó 15:25, 26). Egy másik héber kifejezés, a dá·weʹ, mely utalhat betegségre is (Si 5:17), úgy lett visszaadva, hogy ’havivérzéses nő’ (3Mó 15:33; Ézs 30:22). Az „asszonyoknál szokásos dolog” kifejezés alatt is a havivérzés értendő (1Mó 31:35).

„Tisztátalan” a Törvény értelmében: A mózesi törvény értelmében egy asszonyt tisztátalannak tartottak hét napig, a havivérzés szokásos ideje alatt. Szintén tisztátalan volt az ágy és minden más dolog, amelyre egy menstruáló nő lefeküdt vagy ráült. Aki hozzáért az asszonyhoz vagy azokhoz a tárgyakhoz, melyeket tisztátalanná tett, annak ki kellett mosnia a ruháit, és meg kellett fürödnie, illetve tisztátalan volt estig. Ha a havivérzése akkor kezdődött, amikor egy férfi vele hált (vagyis a férj véletlenül akkor létesített szexuális kapcsolatot a feleségével, amikor megkezdődött a havivérzése), akkor a férj hét napig tisztátalan volt, és az ágy, amelyre lefeküdt, szintén.

Egy nő akkor is tisztátalannak számított, amikor rendellenes vérfolyása volt, vagy ’ha a folyása tovább tartott, mint a havi tisztátalansága’. Ez idő alatt mindaz, amire lefeküdt vagy ráült, illetve azok a személyek, akik hozzáértek ezekhez a tárgyakhoz, tisztátalanok voltak. Miután a rendellenes folyás megszűnt, a nőnek hét napot kellett számítania, és utána tiszta lett. A nyolcadik napon két gerlét vagy két fiatal galambot vitt a papnak, aki engesztelést végzett érte: az egyik állatot bűnért való felajánlásként mutatta be Jehovának, a másikat pedig égő felajánlásként (3Mó 15:19–30; lásd: TISZTA, TISZTASÁG).

Amennyiben egy férfi és egy nő szándékosan létesített szexuális kapcsolatot havivérzés idején, mindkettőjüket ki kellett irtani (3Mó 18:19; 20:18). A menstruáció ideje alatti nemi érintkezés tilalma valószínűleg hozzájárult az egészséghez, például elejét vehette a nemi szervek tájékán kialakuló gyulladásnak vagy a húgycsőgyulladásnak. A Törvényben megfogalmazott, havivérzéssel és vérfolyással összefüggő rendelkezések nyilvánvalóan a vér szentségére emlékeztették az izraelitákat. Ezek a szabályok nem részesítették hátrányos megkülönböztetésben a nőket, hiszen a férfiak is tisztátalanok voltak a náluk előforduló folyások ideje alatt (3Mó 15:1–17). Legfőképpen pedig azt mutatták a menstruációval kapcsolatos rendelkezések, hogy Jehova figyelemmel van a nők iránt. Bár egy keresztény férj nincs a Törvény alatt (Ró 6:14; Ef 2:11–16), jól teszi, ha figyelembe veszi a felesége ciklusát és nehézségeit, és az „ismeretnek megfelelően” lakik vele, tiszteletet adva neki, „mint gyengébb edénynek – a női nemnek” (1Pt 3:7).