Mit tanít Mózes harmadik könyve a másokkal való bánásmódról?

1–2. Miről beszéltünk az előző cikkben, és most miről lesz szó?

AZ ELŐZŐ cikkben megvizsgáltunk gyakorlatias tanulságokat Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből. Például, szó volt arról, hogy a 3. vers szerint az izraelitáknak tisztelniük kellett a szüleiket. Láttuk, hogy nekünk is fontos törődnünk a szüleink érzelmi és fizikai szükségleteivel, illetve támogatni őket Jehova szolgálatában. Szintén a 3. versben szerepel az, hogy meg kell tartani a sabbatot. Bár ez ránk már nem vonatkozik, azt tanulhatjuk belőle, hogy fontos rendszeresen időt szánnunk Jehova imádatára. Ha odafigyelünk ezekre a területekre, azzal azt bizonyítjuk, hogy szeretnénk szentek lenni Jehova szemében, ahogy arra a 3Mózes 19:2 és az 1Péter 1:15 is felszólít.

² Ebben a cikkben további tanulságokat vizsgálunk meg Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből. Három nagyobb témakörről lesz szó: Hogyan bánhatunk figyelmesen azokkal, akik fogyatékossággal élnek? Hogyan lehetünk tisztességesek az üzleti ügyekben? És hogyan mutathatunk szeretetet az embertársaink iránt? Mivel Jehovához hasonlóan mi is szeretnénk szentek lenni, biztosan kíváncsian várjuk a válaszokat.

3–4. A 3Mózes 19:14 szerint hogyan kellett bánniuk az izraelitáknak a siketekkel és a vakokkal?

³ (Olvassátok fel: 3Mózes 19:14.) Jehova elvárta a népétől, hogy bánjanak kedvesen azokkal az emberekkel, akiknek valamilyen fogyatékosságuk van. Például, tilos volt szidniuk a siketeket. Nem lett volna helyes fenyegetniük őket, vagy rosszat kívánniuk nekik. Különös kegyetlenség lett volna így bánni velük, hiszen egy siket ember nem hallja, hogy mit mondanak mások, és így képtelen megvédeni magát.

⁴ A 14. versben Isten azt is megparancsolta az izraelitáknak, hogy ne tegyenek akadályt vak ember elé. Egy forrásmű megjegyzi, hogy az ókorban a Közel-Keleten sokszor nagyon kegyetlenül bántak a fogyatékossággal élő emberekkel. Előfordulhatott, hogy valaki szándékosan odatett valamit egy vak ember útjába, hogy az elbotoljon benne, és így kinevethesse őt. Micsoda szívtelenség! Viszont Jehova arra tanította a népét, hogy legyenek együttérzőek azokkal, akik hátrányos helyzetben vannak.

 5. Hogyan bánhatunk együttérzően azokkal, akik fogyatékossággal élnek?

⁵ Jézus nagyon együttérzően bánt azokkal az emberekkel, akiknek fogyatékosságaik voltak. Például, Keresztelő Jánosnak erről számoltak be a tanítványai: „a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak”. Jézus csodáinak a láttán az egész nép dicsérte Istent (Luk 7:20–22; 18:43). Keresztényekként igyekszünk követni Jézus példáját, és együttérzően bánunk a fogyatékossággal élőkkel. Persze arra nincs hatalmunk, hogy csodát téve meggyógyítsuk őket. Azt viszont megtehetjük, hogy kedvesek, türelmesek és figyelmesek vagyunk velük. Ezenkívül abban a megtiszteltetésben is részünk lehet, hogy megoszthatjuk a jó hírt azokkal, akik vakok fizikailag vagy jelképes értelemben. Elmondhatjuk nekik, hogy a paradicsomban majd teljesen egészségesek lesznek, és jó kapcsolatban lehetnek Jehovával (Luk 4:18). És az üzenetünk most is sokakat arra indít, hogy dicsérjék Istent.

 6. Hogyan egészíti ki Mózes 3. könyvének a 19. fejezete a tízparancsolatot?

⁶ Mózes 3. könyvének a 19. fejezetében néhány vers kiegészíti a tízparancsolatban foglaltakat. Miért mondhatjuk ezt? Például, a nyolcadik parancsolat nagyon tömören fogalmaz: „Ne lopj!” (2Móz 20:15). Valaki ez alapján úgy gondolhatta, hogy ha nagyon ügyel rá, hogy nehogy elvegye azt, ami másé, akkor ezzel eleget tesz ennek a parancsnak. De valójában lehet, hogy más formában mégis lopott.

 7. Milyen módon szeghette meg egy kereskedő a nyolcadik parancsolatot?

⁷ Tegyük fel, hogy egy kereskedő büszkén azt gondolta magáról, hogy nagyon becsületes, hiszen soha nem veszi el azt, ami másé. De figyeljük meg, mit mondott Jehova a 3Mózes 19:35, 36-ban: „Ne használjatok hamis hossz-, súly- vagy űrmértéket. Pontos mérlegeitek, súlyaitok, száraz- és folyadékűrmértékeitek legyenek.” Ezek szerint, ha pontatlan mértékeket használt azért, hogy becsapja a vásárlóit, tulajdonképpen mégis meglopta őket. Még jobban megértjük ezt, ha tovább vizsgáljuk Mózes 3. könyvének a 19. fejezetét.

 8. Miben segített a zsidóknak a 3Mózes 19:11–13, és mi hogyan fordíthatjuk a javunkra ezeket a verseket?

⁸ (Olvassátok fel: 3Mózes 19:11–13.) A 11. vers ezzel a felszólítással kezdődik: „Ne lopjatok”. Aztán a 13. vers összekapcsolja a lopást azzal, ha valaki becstelen az üzleti ügyeiben. Ezt mondja: „Ne csapj be másokat”. Tehát, míg a nyolcadik parancsolat konkrétan megtiltotta a lopást, addig a törvénynek ez a része segített megérteni az izraelitáknak, hogy mi mindent jelent ez a gyakorlatban. Mivel szeretnénk Jehovához hasonlóan gondolkodni a lopásról és a becstelenségről, jó, ha átgondoljuk a következőket: „A 3Mózes 19:11–13 alapján van valami, amire jobban oda kellene figyelnem? Őszintén azt mondhatom, hogy becsületes vagyok az üzleti ügyeimben, és abban, ahogyan a munkámat végzem? Vagy van valami, amin változtatnom kellene?”

 9. Hogyan védte meg a béreseket a 3Mózes 19:13-ban lévő törvény?

⁹ Az üzleti ügyekben van egy további terület, amelyre a keresztényeknek fontos odafigyelniük. A 3Mózes 19:13 ezt mondja: „A béres fizetése ne maradjon nálad egész éjjel, reggelig.” Az ókori Izraelben a napszámosokat a nap végén fizették ki. Ha valaki nem adta oda a béresnek a fizetését, az nem tudott gondoskodni a családja aznapi betevőjéről. Éppen ezért Jehova így beszélt ezekről a béresekről: „nélkülözik, és az élete múlik [a fizetésén]” (5Móz 24:14, 15; Máté 20:8).

10. Mit tanulhatunk a 3Mózes 19:13-ból?

¹⁰ Bár napjainkban a munkásokat általában nem naponta, hanem havonta vagy kéthetente fizetik ki, a 3Mózes 19:13-ból a keresztények is levonhatnak egy fontos tanulságot. Sajnos előfordul, hogy egy munkáltató vérlázítóan keveset fizet az alkalmazottainak, mivel tudja, hogy úgysincs nagyon más választásuk, mint hogy neki dolgozzanak. De azzal, hogy éhbérért dolgoztatja őket, lényegében visszatartja a fizetésüket. Ha egy keresztény elgondolkodik ezen, az biztosan arra fogja indítani, hogy becsületesen járjon el az alkalmazottaival szemben. És még milyen tanulságokat vonhatunk le Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből?

11–12. Mit akart Jézus megtanítani azzal, hogy idézte a 3Mózes 19:17, 18-at?

¹¹ Jehova nem csak azt várja el, hogy ne okozzunk kárt másoknak. Ez egyértelműen kiderül a 3Mózes 19:17, 18-ból, ahol erre szólította fel a népét: „Szeresd az embertársadat, mint önmagadat.” (Olvassátok fel!) Ezt a parancsot nagyon komolyan kell vennünk, ha szeretnénk Istennek tetszően élni.

¹² Jézus is rávilágított arra, hogy mennyire fontos komolyan venni ezt a parancsolatot. Egyszer egy farizeus megkérdezte tőle: „melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?” Jézus azt válaszolta, hogy „a legfontosabb és első parancsolat” az, hogy szeressük Jehovát teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes elménkkel. Majd a 3Mózes 19:18-at idézve hozzátette, hogy „a második [parancsolat] ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat«” (Máté 22:35–40). Ezt a gyakorlatban sokféleképpen kimutathatjuk, de Mózes 3. könyvének a 19. fejezete megemlít néhány konkrét területet.

13. Miért mondhatjuk, hogy József viselkedése összhangban volt a 3Mózes 19:18-cal?

¹³ Ha szeretjük az embertársainkat, akkor mindenképp eleget teszünk a 3Mózes 19:18-ban lévő felszólításnak: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj [mások] iránt.” Valószínűleg te is ismersz olyat, aki haragszik egy kollégájára, osztálytársára vagy valamelyik rokonára, akár már évek óta. A Bibliából eszünkbe juthat József története. A féltestvérei annyira haragudtak rá, hogy szörnyű gonoszságra vetemedtek (1Móz 37:2–8, 25–28). Mennyire másképp viselkedett velük József! Amikor a hatalmánál fogva lehetősége lett volna arra, hogy bosszút álljon, irgalmas volt velük. Bár az ő idejében még nem létezett a mózesi törvény, a 3Mózes 19:18-ban lévő paranccsal összhangban járt el (1Móz 50:19–21).

14. Honnan tudjuk, hogy nekünk is meg kell fogadnunk a 3Mózes 19:18 szavait?

¹⁴ József nagyszerű példát mutatott a keresztényeknek azzal, hogy nem táplált haragot a testvérei iránt, és nem állt bosszút rajtuk, hanem megbocsátott nekik. Jézus is arra tanította a követőit a mintaimával, hogy bocsássanak meg azoknak, akik vétkeznek ellenük (Máté 6:9, 12). Pál apostol pedig ezt írta a keresztényeknek: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim” (Róma 12:19). Egy másik levelében erre szólította fel őket: „Továbbra is viseljétek el egymást, és készségesen bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3:13). Jehova elvárásai nem változnak, ezért egyértelmű, hogy a 3Mózes 19:18 szavait nekünk is meg kell fogadnunk, ha szeretnénk örömet szerezni neki.

15. Hogyan szemléltethetnénk azt, hogy fontos megbocsátani a sérelmeket?

¹⁵ Nézzünk egy szemléltetést. A bennünket érő sérelmeket a fizikai sérülésekhez hasonlíthatjuk. Lehetnek apróbb sérüléseink, például talán megvágjuk az ujjunkat, amikor kinyitunk egy borítékot. Bár egy ilyen seb nagyon fájhat, hamar begyógyul, és pár nap múlva már el is felejtjük. Ehhez hasonlóan, ha mondjuk egy barátunk tesz vagy mond valami bántót, azt valószínűleg könnyen megbocsátjuk. De előfordulhat, hogy egy súlyosabb sérülést szerzünk, amelyet az orvosnak össze kell varrnia és be kell kötöznie. Fontos, hogy az ilyen sebeket ne vakarjuk és ne piszkáljuk, mert azzal még rontunk is a helyzeten. Sajnos előfordul, hogy valaki mégis ezt teszi jelképes értelemben, amikor súlyos sérelem éri. Állandóan azon rágódik, hogy mennyire megbántotta őt a másik személy, pedig az ilyesmivel csak árt magának. Mennyivel jobb, ha megfogadjuk a 3Mózes 19:18-ban lévő parancsot!

16. A 3Mózes 19:33, 34 szerint hogyan kellett bánniuk az izraelitáknak a bevándorlókkal, és mit tanulhatunk ebből?

¹⁶ Amikor Jehova azt parancsolta a népének, hogy szeressék az embertársaikat, nem csak a zsidó testvéreikre gondolt. Ez egyértelmű a 3Mózes 19:33, 34-ből. (Olvassátok fel!) A bevándorlókkal úgy kellett bánniuk, mintha közülük valók volnának, és szeretniük kellett őket, mint önmagukat. Például, ugyanúgy meg kellett engedniük a bevándorlóknak a tallózást, mint a szegényeknek (3Móz 19:9, 10). A keresztények sokat tanulhatnak ebből a törvényből (Luk 10:30–37). A mai világban több millióan élnek bevándorlóként. Lehet, hogy a te közeledben is vannak ilyen emberek. Bánj velük tisztelettel és méltósággal, legyen szó férfiakról, nőkről vagy gyerekekről.

17–18. a) Mire ösztönöz minket a 3Mózes 19:2 és az 1Péter 1:15? b) Milyen fontos munkára hívta fel a figyelmünket Péter apostol?

¹⁷ A 3Mózes 19:2 és az 1Péter 1:15 is arra szólítja fel Isten szolgáit, hogy legyenek szentek. Mózes 3. könyvének a 19. fejezetében részletesebben is láttuk, hogy mi mindent foglal magában az, hogy szentek vagyunk. Szó volt néhány dologról, amire törekednünk kell, illetve amit kerülnünk kell.b És láttuk, hogy a Keresztény görög iratok is megerősítik ezeket az elvárásokat. Ám Péter apostol még egy további fontos területre is felhívja a figyelmünket.

¹⁸ Miközben Jehovát imádjuk, és sok jót teszünk, nem szabad megfeledkeznünk egy különösen fontos munkáról. Mielőtt Péter apostol felszólította a keresztényeket, hogy legyenek szentek, így utalt erre a munkára: „Készítsétek fel... elméteket fokozott tevékenységre” (1Pét 1:13, 15). De milyen tevékenységre gondolt? Arra, hogy Krisztus felkent testvérei mindenfelé hirdetik majd annak kitűnő tulajdonságait, aki elhívta őket (1Pét 2:9). Valójában minden keresztény részt vehet ma a prédikáló- és tanítványképző munkában, és ezzel teheti a legtöbb jót másokkal. Micsoda megtiszteltetés, hogy egy szent nemzet tagjaiként hirdethetjük a jó hírt! (Márk 13:10). Ha igyekszünk megfogadni a Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből tanultakat, azzal kifejezzük, hogy szeretjük Istent és az embertársainkat. Ebből Jehova látni fogja, hogy valóban szeretnénk szentek lenni.