A ’részrehajlóan bánik valakivel’ jelentésű héber ná·száʼʹ pá·nímʹ kifejezés betű szerint azt jelenti, hogy ’arcot felemel’ (3Mó 19:15). A keleti emberek úgy üdvözölték egymást, hogy alázatosan arccal a földig hajoltak. Az, akit üdvözöltek, annak jeléül, hogy értékeli és méltányolja az előtte meghajló embert, felemelte annak arcát. (Vö. az 1Mó 32:20-szal, ahol a „kedvesen fogad” kifejezéssel fordították azt a héber szókapcsolatot, melynek betű szerinti jelentése: ’arcot felemel’.) Ezt a kifejezést idővel becsmérlően kezdték használni, arra utalva vele, hogy valakit tisztességtelen szándékkal kedvező bánásmódban részesítenek.

Nem bánhattak részrehajlóan a szegénnyel csak azért, mert az szegény, vagy mert elérzékenyültek, vagy mert előítélettel viseltettek a jómódúval szemben. De a gazdaggal sem kivételezhettek a vagyona miatt, tehát nem járhattak a kedvében, hogy talán így valamilyen előnyre és megvesztegetési ajándékra tegyenek szert, illetve a gazdag személy hatalma és befolyása miatti félelmükben sem tehettek ilyet (3Mó 19:15). Isten végül elvetette Izrael hűtlen lévita papjait, mert megszegték a törvényét, és mert – ahogyan arra egyértelműen rá is mutatott – az ország bíráiként részrehajlóak voltak (Ma 2:8, 9).