TROMBITA

Olyan, hosszú fémcsőből készült fúvós hangszer, melynek fúvókája van, és tölcsérszerűen kiszélesedő vége.

Mielőtt Izrael a pusztában első alkalommal tábort bontott, Jehova megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen ’két trombitát vert ezüstből’ (4Mó 10:2). Noha a Bibliában nincs további leírás ezekről a hangszerekről, a Makkabeusok idejében forgalomban lévő érmék és a Titus diadalívén lévő dombormű ábrázolásai azt mutatják, hogy ezek a trombiták kb. 45-90 cm hosszúak és egyenesek voltak, és a végük tölcsérszerűen kiszélesedett. Josephus azt írja, hogy a trombita, melyet Mózes készített, egy fajta jelzőtrombita volt, „a csöve szűk, alig vastagabb, mint egy fuvola. A fúvókája oly nagy volt, hogy a kürtös kényelmesen belefújhatott; harangformában végződött, mint valami harsona” (A zsidók története. III. könyv, 12. fej., 6. bek.). Salamon templomának felavatásakor 120 trombitás játszott (2Kr 5:12).

A Biblia háromféle hangjelzésről ír, amelyek során kétféleképpen játszottak a trombitán: 1. ha mindkét trombitát megfújták, akkor Izrael egész közösségének össze kellett gyűlnie a találkozás sátránál; 2. ha csak az egyik trombitát fújták meg, akkor csupán az ezrek fejedelmeinek kellett összegyűlnie; 3. ha hullámzó trombitaszót fújtak, akkor tábort kellett bontani (4Mó 10:3–7).

Jehova továbbá azt az utasítást is adta, hogy háború idején a trombitákkal fújjanak „riadót” (4Mó 10:9). Attól fogva a sereget kísérő papok tették ezt (4Mó 31:6). Amikor Júda királya, Abija el akarta kerülni a háborút Jeroboámmal, Izrael királyával, rámutatott, hogy a ’trombiták, melyek harci riadót harsognak’, biztosítékként szolgálnak Istentől arra, hogy Júda győzelmet fog aratni a háborúban. Jeroboám makacsul ragaszkodott a támadáshoz, ám a haderejét legyőzte a júdai sereg, mely nagy bátorságot merített a papok ’hangos trombitálásából’ (2Kr 13:12–15).

A templomnál is használtak trombitákat (2Kr 5:11–13). A trombitások Áron fiai voltak, vagyis a papok (4Mó 10:8; 2Kr 29:26; Ezs 3:10; Ne 12:40, 41). Minden olyan beszámoló, amely a trombitát (héb.: chacó·ceráʹ) megemlíti, de azt nem mondja ki konkrétan, hogy a papok fújják, valamilyen, az egész nemzet számára jelentős eseményről ír, ahol a papoknak jelen kellett lenniük. Ezért ésszerű arra következtetnünk, hogy ők játszottak ezeken a hangszereken (2Kr 15:14; 20:28; 23:13; vö. az 1Kr 15:24-et a 28-as v.-sel). Viszont az is lehetséges, hogy többféle trombitát használtak, amelyek közül némelyiket olyanok is birtokolhattak, akik nem voltak papok.

Jézus azt mondta a hallgatóinak, hogy ’ne kürtöljenek’ (gör.: szal·piʹzó, amely rokon a ’trombita, csatakürt’ jelentésű szalʹpinx szóval) maguk előtt, hogy a képmutatókat utánozva magukra vonják mások figyelmét, amikor adakoznak (Mt 6:2). Általánosságban úgy gondolják, hogy a kürtölés itt jelképes értelemben szerepel, Jézus óva intette a hallgatóit, hogy kerüljék el az irgalmas adományokkal kapcsolatos hivalkodást.