SABBATÉV

[ejtsd: sabbatév]:

Minden hétéves időszak hetedik éve. Az ókori Izraelben ez alatt az év alatt a földet pihentették, műveletlenül hagyták, és a zsidóknak nem volt szabad szorongatniuk a testvéreiket, hogy azok fizessék ki az adósságukat.

I. e. 1473-tól kezdve, amikor Izrael bement az Ígéret földjére, ’minden hetedik esztendő végén’ – valójában minden hetedik évben – sabbatévet kellett tartaniuk (5Mó 15:1, 2, 12; vö.: 5Mó 14:28). A sabbatév kezdetét kétségkívül az etánim (tisri) hó 10-én, az engesztelés napján elhangzó trombitaszó jelezte. Néhányan azonban úgy gondolják, hogy míg a jubileumi év az engesztelés napján kezdődött, addig a sabbatév inkább tisri 1-jén.

Nem lehetett sem bevetni, sem megművelni a földet, vagy megmetszeni a növényeket, és nem lehetett begyűjteni a termést, ami pedig magától nőtt, azt ott kellett hagyni, hogy eledel legyen a föld tulajdonosának, a rabszolgáinak, a béreseinek és a jövevényeknek. Ez könyörületes elrendezés volt a szegények részére, sőt még a háziállatok és a vadállatok részére is, hiszen a sabbatév alatt így az ő eledelük is volt a föld termése (3Mó 25:1–7).

A sabbatévet „elengedés évének [has·semit·táʹ]” nevezték (5Mó 15:9; 31:10). Ez alatt az év alatt a föld teljes nyugalomban volt, elengedést élvezett, vagyis parlagon hevert (2Mó 23:11). Ez a nyugalom, vagyis elengedés a korábbi adósságokra is érvényes volt. Ez ’Jehováért való elengedés’ volt, az ő dicsőségére. Bár van, aki ezt másképp gondolja, néhány szövegmagyarázó úgy véli, hogy az adósságokat valójában nem engedték el, hanem inkább csak arról volt szó, hogy a hitelező nem szorongathatta meg a héber testvérét, hogy fizessen, mivel a földművesnek abban az évben nem volt bevétele, ezzel szemben az idegeneket megszorongathatta (5Mó 15:1–3). Egyes rabbik azt állítják, hogy a szegény testvéreknek adott jótékony kölcsönt ugyan eltörölték, de az üzleti kölcsönök más kategóriába estek. Azt mondják, hogy az i. sz. I. században Hillél bevezetett egy eljárást, amelynek értelmében a hitelező egy bizonyos kijelentéssel bíróság előtt biztosíthatta, hogy ne vesszen el a követelése (Hertz: Zsidó Biblia. V. köt. 192. o.).

Az elengedés vagy nyugalom éve – amelyben nem lehetett megszorongatni az adóst – nem hozott szabadulást a rabszolgáknak, akik közül sokan eladósodás miatt kerültek szolgasorba, ugyanis a héber rabszolgákat a szolgaságuknak a hetedik évében vagy a jubileumkor engedték szabadon, attól függően, hogy melyik volt előbb (5Mó 15:12; 3Mó 25:10, 54).

Az izraelitáknak hitre volt szükségük ahhoz, hogy a Jehovával kötött szövetségük részeként megtartsák a sabbatéveket, de ha teljesen eleget tettek a szövetségben foglaltaknak, akkor nagy áldásokat kaptak (3Mó 26:3–13). Isten megígérte, hogy megfelelő mennyiségű, háromévnyi élelemről fog gondoskodni a hatodik év aratásakor, hogy az elegendő legyen a hatodik évtől a nyolcadik év aratásáig. Mivel nem vethettek a hetedik évben, nem lehetett aratni a nyolcadik évig. (Vö.: 3Mó 25:20–22.) Amikor az izraeliták Józsué vezetésével beléptek az Ígéret földjére, hat évig Kánaán nemzeteinek legyőzésével és az örökség kijelölésével voltak elfoglalva. Természetesen ez alatt az idő alatt az izraeliták csak keveset, vagy esetleg egyáltalán nem tudtak vetni, de volt némi élelmük a kánaániták terméséből (5Mó 6:10, 11). A hetedik év sabbat volt, ezért hitet és engedelmességet kellett mutatniuk azzal, hogy megvárták a nyolcadik év aratását, és Isten áldásával túlélték ezt az időszakot.

Minden elengedési évben a lombsátorünnepen össze kellett gyűlnie az egész népnek – férfiaknak, nőknek, kicsinyeknek és jövevényeknek –, hogy a fülük hallatára felolvassák a Törvényt (5Mó 31:10–13).

A száműzetés előtt a föld 121 sabbatévnek örvendhetett volna a 17 jubileumi éven kívül, ha Izrael pontosan megtartotta volna a Törvényt. De a sabbatévre vonatkozó elrendezést csak részben tartották meg. Amikor a nép száműzetésbe ment Babilonba, a föld elhagyatott maradt 70 évig, míg ’le nem rótta a föld a sabbatjait’ (2Kr 36:20, 21; 3Mó 26:34, 35, 43). A Szentírás sehol sem jelenti ki, hogy a zsidók pontosan 70 sabbatévet nem tartottak meg, de Jehova a föld 70 éves, kényszerből való elhagyatottságát beszámította az összes sabbatévért, melyet nem tartottak meg.