Te is indíttatást érzel a cselekvésre, mint Jézus?
„Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (MÁRK 6:34).
1. Miért érthető, hogy vannak emberek, akiknek rendkívüli tulajdonságaik vannak?
A TÖRTÉNELEM során sokan rendkívüli tulajdonságokról tettek bizonyságot. Érthető, miért. Jehova Istenben megvan a szeretet, kedvesség, nagylelkűség és még más olyan tulajdonságok, amelyeket nagyra becsülünk, és ő ki is mutatja ezeket. Mivel Isten a saját képére teremtette az embereket, érthető, hogy miért tudnak sokan bizonyos mértékű szeretetet, kedvességet, könyörületet és egyéb isteni tulajdonságokat kimutatni, sokaknak megszólal például a lelkiismeretük is (1Mózes 1:26; Róma 2:14, 15). De talán te is látod, hogy némelyek könnyebben ki tudják mutatni ezeket a tulajdonságokat, mint mások.
2. Többek között milyen jó cselekedeteket hajthatnak végre az emberek talán úgy érezve, hogy Krisztust utánozzák?
2 Bizonyára ismersz olyan férfiakat és nőket, akik gyakran meglátogatják vagy segítik a betegeket, könyörülettel bánnak az értelmi vagy testi fogyatékosakkal, illetve nagylelkűen adakoznak a szegényeknek. Gondolj azokra az emberekre is, akiket a könyörületességük arra indít, hogy egész életükben lepratelepen vagy árvaházban dolgozzanak, akik önkéntes munkásként dolgoznak a kórházakban, utókezelőkben, vagy azokra az emberekre, akik igyekeznek segíteni a hajléktalanokon vagy menekülteken. Némelyikük valószínűleg úgy érzi, Jézust utánozza, aki példát mutatott a keresztényeknek. Az evangéliumokban azt olvashatjuk, hogy Krisztus meggyógyította a betegeket és enni adott az éhezőknek (Márk 1:34; 8:1–9; Lukács 4:40). Amikor szeretetet, gyöngédséget és könyörületet mutatott, akkor ’krisztusi gondolkodást’ tükrözött vissza, amivel viszont az égi Atyját utánozta (1Korinthus 2:16, NW).
3. Mit kell megvizsgálnunk, ha szeretnénk kiegyensúlyozottan tekinteni Jézus jó cselekedeteit?
3 Megfigyelted azonban, hogy napjainkban sokan, akiket megindít Jézus szeretete és könyörülete, nem veszik figyelembe Krisztus gondolkodásának egy igen fontos jellemzőjét? Gondolkodásának ebbe a jellemző vonásába úgy nyerhetünk bepillantást, ha gondosan megvizsgáljuk Márk evangéliumának a 6. fejezetét. Itt arról olvasunk, hogy az emberek betegeket vittek Jézushoz, hogy gyógyítsa meg őket. A szövegösszefüggés alapján azt is megtudjuk, hogy Jézus csodálatos módon enni adott a hozzá jövő több ezer embernek, amikor látta, hogy megéheztek (Márk 6:35–44, 54–56). A betegek gyógyítása és az éhezők táplálása látványosan mutatta szerető könyörületét, de Jézus vajon főleg csak így segített másoknak? Hogyan tudjuk a legjobban utánozni a szeretetben, kedvességben és könyörületben mutatott tökéletes példáját, amelyben jómaga is Jehovát utánozta?
Arra érzett indíttatást, hogy kielégítse az emberek szellemi szükségleteit
4. Mi volt a Márk 6:30–34-ben feljegyzett beszámoló háttere?
4 Jézus főleg azért érzett sajnálatot a körülötte lévő emberek iránt, mert látta, milyen szükséget szenvednek szellemileg. Ezek a szükségletek voltak a legfontosabbak, még a fizikai szükségletnél is fontosabbak. Vizsgáljuk meg a Márk 6:30–34-ben található beszámolót. Az itt feljegyzett esemény a Galileai-tenger partján történt, nem sokkal i. sz. 32 pászkája előtt. Az apostolok izgatottak voltak, és jó okkal. Épp hogy visszatértek hosszú útjukról, odamentek Jézushoz, és kétségtelenül alig várták, hogy elmondhassák tapasztalataikat. Ám egy nagy sokaság gyűlt össze. Olyan nagy volt, hogy Jézus és az apostolai sem enni, sem pihenni nem tudtak. Jézus ezt mondta az apostoloknak: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé” (Márk 6:31). Csónakba szálltak, valószínűleg Kapernaumhoz közel, és egy csendes helyre hajóztak a Galileai-tengeren. A tömeg azonban a parton futott, és megelőzte a csónakot. Hogyan reagált Jézus? Vajon dühös volt, hogy zavarták a magányában? Egyáltalán nem!
5. Mit érzett Jézus a hozzá jövő tömeg iránt, és mit tett ennek megfelelően?
5 Jézus szánalomra indult szívében, amikor látta ezt a több ezer fős tömeget, köztük a betegeket is, akik már alig várták őt (Máté 14:14; Márk 6:44). Márk arra összpontosítva, hogy mi miatt érzett Jézus könyörületet, és hogy miként reagált, ezt írta: „nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (Márk 6:34). Jézus nemcsak embertömeget látott. Látta az egyéneket is, akiknek szellemi szükségleteik voltak. Olyanok voltak, mint az elkóborolt, elhagyatott juhok, akiknek nincs pásztoruk, hogy visszavezesse őket a zöld legelőkre, vagy hogy védelmezze őket. Jézus tudta, hogy a szívtelen vallási vezetők, akiknek törődő pásztoroknak kellett volna lenniük, megvetették az átlagembereket, és nem törődtek szellemi szükségleteikkel (Ezékiel 34:2–4; János 7:47–49). Jézus azonban másképp akart bánni velük, a lehető legjobbat akarta tenni értük. Kezdte nekik tanítani Isten Királyságát.
6., 7. a) Az evangéliumok alapján milyen fontossági sorrend figyelhető meg abban, ahogy Jézus kielégíti az emberek szükségleteit? b) Mi indította Jézust arra, hogy prédikáljon és tanítson?
6 Figyeld meg a párhuzamos beszámolóban a sorrendet, és hogy mit sugall ez a beszámoló, mi élvez elsőbbséget. Ezt a beszámolót Lukács írta, aki orvos volt, és nagyon is érdekelte mások fizikai jólléte. „A sokaság . . . követé őt [Jézust]: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról [Királyságáról, »Vida fordítás«], és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá” (Lukács 9:11, kiemelés tőlünk; Kolossé 4:14). Bár ez nincs így a csodáiról szóló valamennyi beszámolóban, de ebben az esetben, mit jegyzett le először Lukács az ihletett beszámolójában? Azt, hogy Jézus tanította az embereket.
7 Ez megegyezik azzal, amit a Márk 6:34 hangsúlyoz. Ez a vers egyértelműen mutatja, elsősorban mire indította Jézust a szánalom. Úgy reagált az emberek szellemi szükségleteire, hogy tanította őket. Jézus még a szolgálata korábbi szakaszában ezt mondta: „Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem” (Lukács 4:43). De tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csak kötelességérzetből hirdette a Királyság-üzenetet, mintha gépiesen végezte volna a rábízott prédikálómunkát. Nem, elsősorban az emberek iránt érzett szeretetből fakadó könyörület indította őt arra, hogy megossza velük a jó hírt. Leginkább azzal tehetett velük jót Jézus — még a betegekkel, a démontól megszállottakkal, a szegényekkel vagy az éhezőkkel is —, hogy segített nekik megismerni, elfogadni és megszeretni az igazságot Isten Királyságáról. Ez az igazság kulcsfontosságú volt, mivel a Királyságnak szerepe lesz majd abban, hogy igazolja Jehova szuverenitását, és hogy maradandó áldásokat árasszon az emberekre.
8. Mit érzett Jézus a prédikáló- és tanítómunkája iránt?
8 Jézus tevékenyen prédikált a Királyságról, ez volt az alapvető ok, amiért a földre jött. Földi szolgálata vége felé ezt mondta Pilátusnak: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra” (János 18:37). Az előző két cikkben megemlítettük, hogy Jézus gyengéd érzésekkel teli személy volt: gondoskodó, megközelíthető, figyelmes, másokban megbízó és mindenekelőtt szeretetteljes személy. Meg kell ismernünk ezeket a jellemvonásokat, ha igazán szeretnénk megérteni Krisztus gondolkodását. Ugyanilyen fontos felismerni, hogy Krisztus gondolkodása azt is magában foglalja, hogy ő első helyre tette életében a prédikáló- és tanítómunkát.
Másokat is arra buzdított, hogy tanúskodjanak
9. Kiknek kellett első helyre tenniük a prédikálást és a tanítást?
9 Nemcsak Jézusnak kellett első helyre tennie a prédikálást és a tanítást, a szeretet és a könyörület kifejezéseként. Arra buzdította követőit, hogy utánozzák őt az indítékaiban, fontossági sorrendjében és cselekedeteiben. Például, miután Jézus kiválasztotta 12 apostolát, mit kellett tenniük? A Márk 3:14, 15 elmondja nekünk: „választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, és hatalmuk legyen . . . az ördögöket kiűzni.” (Kiemelés tőlünk.) Látsz ebben valamilyen fontossági sorrendet, ami az apostoloknak szólt?
10., 11. a) Mit mondott Jézus az apostolainak, amikor kiküldte őket, hogy mit tegyenek? b) Mire összpontosított Jézus, ha a körülményeket nézzük, amikor kiküldte az apostolait?
10 Jézus idővel felhatalmazta 12 apostolát, hogy gyógyítsanak betegeket, és űzzék ki a démonokat (Máté 10:1; Lukács 9:1). Utána pedig elküldte őket egy körútra „Izráel házának eltévelyedett juhaihoz”. Mit kellett tenniük? Jézus a következő utasítást adta nekik: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek” (Máté 10:5–8; Lukács 9:2). Mit csináltak tehát? „Kimenvén azért, [1] prédikálják vala, hogy térjenek meg. És [2] sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk 6:12, 13).
11 Mivel nem mindig említik elsőként a tanítást, vajon a fentiekben említett sorrenddel túl nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy mi legyen az első helyen, és milyenek legyenek az indítékaink? (Lukács 10:1–9). Mindenesetre ne tartsuk lényegtelennek, hogy sokszor említik a gyógyítás előtt a tanítást. Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet a következő esetben. Jézust, mielőtt kiküldte 12 apostolát, mélyen megindította a sokaság állapota. Ezt olvashatjuk: „körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nékül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Máté 9:35–38).
12. Milyen további célt szolgálhattak Jézus és az apostolok csodái?
12 Az apostolok elsajátíthatták valamennyire Krisztus gondolkodását, amikor vele voltak. Érzékelték, hogy ha igazán szeretik az embereket és könyörületet éreznek irántuk, akkor prédikálniuk kell nekik és tanítaniuk kell őket a Királyságról — ennek kellett a legfontosabbnak lennie a jó cselekedeteik között. Ezzel összhangban a fizikai jótettekkel, mint például a betegek gyógyításával, a szükséget szenvedők megsegítésénél többet tettek. Bizonyára te is úgy érzed, néhány embert vonzhattak a gyógyítások és a csoda útján kapott élelem (Máté 4:24, 25; 8:16; 9:32, 33; 14:35, 36; János 6:26). Ám a fizikai segítségen túl ezek a cselekedetek segítettek a megfigyelőknek felismerni, hogy Jézus az Isten Fia, és „ama próféta”, akiről Mózes jövendölt (János 6:14; 5Mózes 18:15).
13. Az eljövendő „próféta” mely szerepét hangsúlyozta az 5Mózes 18:18-ban található prófécia?
13 Miért volt fontos, hogy Jézus „próféta” volt? Nos, a jövendölés szerint milyen kulcsszerepet töltött be? Vajon olyan „prófétának” kellett lennie, aki a csodálatos gyógyításairól, vagy arról híres, hogy könyörületességében élelmet állít elő az éhezőknek? Az 5Mózes 18:18 ezt jövendölte: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te [Mózes], és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.” Tehát miközben az apostolok megtanulták, hogy gyengéd érzéseket kell kifejleszteniük, és ezeket ki is kell mutatniuk, azt a következtetést is levonhatták, hogy Krisztus gondolkodásának a prédikálásban és tanításban is meg kell nyilvánulnia. Ez a legjobb cselekedet, amit az emberekért tehetnek. Általa a betegek és a szegények maradandó áldást nyerhetnek, nemcsak olyanokat, amilyeneket rövid emberi életükben vagy egyszeri, kétszeri étkezés alkalmával tapasztalnak (János 6:26–30).
Krisztus gondolkodásának kimutatása napjainkban
14. Milyen szerepe van Krisztus gondolkodásának a prédikálásunkban?
14 Egyikünk sem gondolná, hogy Krisztus gondolkodása kizárólag az első században éltekre, Jézusra és a korai tanítványaira kell hogy jellemző legyen, akikről Pál apostol ezt írta: „Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása” (1Korinthus 2:16, NW). Nyilván készségesen elismerjük, hogy kötelesek vagyunk prédikálni a jó hírt, és tanítványokat képezni (Máté 24:14; 28:19, 20). Ennek ellenére jó, ha átgondoljuk az indítékainkat, hogy miért végezzük ezt a munkát. Ne csak kötelességérzetből tegyük. Az Isten iránt érzett szeretetünk a legfőbb ok, amiért részt veszünk a szolgálatban, és ha igazán szeretnénk Jézushoz hasonlítani, akkor ez azt is magában foglalja, hogy a könyörület indít minket arra, hogy prédikáljunk és tanítsunk (Máté 22:37–39).
15. Miért helyénvaló, hogy nyilvános szolgálatunkat könyörülettel végezzük?
15 Igaz, nem mindig könnyű könyörületet érezni azok iránt, akik nincsenek egy hiten velünk, főleg akkor, ha közönnyel, elutasító magatartással vagy ellenségeskedéssel találkozunk. De ha elveszítjük az emberek iránt érzett szeretetünket és könyörületünket, akkor elveszítjük azt az alapvető erőt, amely a keresztény szolgálatra ösztönöz. Hogyan erősíthetjük akkor magunkban a könyörületet? Megpróbálhatjuk úgy látni az embereket, mint ahogyan Jézus látta őket: ’elgyötörtnek és szétszórtnak, mint a pásztor nélkül való juhok’ (Máté 9:36). Vajon ez nem illik ma sokakra? A hamis vallás pásztorai elhanyagolják és megvakítják őket szellemi értelemben. Emiatt nem ismerik a Bibliában található megbízható útmutatást, és nem tudnak azokról a paradicsomi körülményekről, amelyeket Isten Királysága hamarosan megvalósít a földön. A mindennapi élet gondjaival küszködnek, köztük a szegénységgel, családi viszályokkal, betegséggel és halállal, s mindezt úgy teszik, hogy nincs Királyság-reményük. Mi viszont el tudjuk vinni nekik, amire szükségük van: az életmentő jó hírt Isten Királyságáról, amely már létrejött az égben!
16. Miért érezzünk vágyat arra, hogy megosszuk a jó hírt másokkal?
16 Ha a körülötted lévők szellemi szükségletére gondolsz, vajon nem arra indít a szíved, hogy mindent megtegyél, hogy beszélhess nekik Isten szeretetteljes szándékáról? Igen, munkánk könyörületes. Ha együtt érzünk az emberekkel, mint Jézus, akkor ez nyilvánvaló lesz a hangszínünkből, az arckifejezésünkből, és abból, ahogyan tanítunk. Mindez vonzóbbá teszi az üzenetünket azoknak, akik ’helyesen viszonyulnak az örökké tartó élethez’ (Cselekedetek 13:48, NW).
17. a) Többek között hogyan tudjuk kimutatni a mások iránt érzett szeretetünket és könyörületünket? b) Miért nem arról van szó, hogy vagy jót teszünk, vagy részt veszünk a nyilvános szolgálatban?
17 Szeretetünknek és könyörületességünknek természetesen életünk minden területén meg kell mutatkoznia. Ez magában foglalja azt is, hogy kedvesek vagyunk a hátrányos helyzetben lévőkkel, betegekkel és szegényekkel, és megtesszük, amit ésszerű mértékben megtehetünk szenvedésük enyhítésére. Ebben benne van, hogy erőfeszítéseket teszünk szóban is, tettben is, hogy enyhítsük azok fájdalmát, akik elhunyt szeretteiket siratják (Lukács 7:11–15; János 11:33–35). De jótetteinkben ne a szeretet, kedvesség és könyörület ilyenfajta megnyilvánulásaira összpontosítsunk leginkább, mint ahogyan néhány jótékony személy teszi. Sokkal maradandóbb hatásuk van az olyan erőfeszítéseknek, amelyek hasonló isteni tulajdonságokból fakadnak, de abban nyilvánulnak meg, hogy részt veszünk a keresztény prédikáló- és tanítómunkában. Emlékezz csak vissza, mit mondott Jézus a zsidó vallási vezetőkről: „tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Máté 23:23, Újfordítású revideált Biblia). Jézusnál ez nem vagylagos kérdés volt, hogy vagy úgy segít, hogy a fizikai szükségleteit elégíti ki az embereknek, vagy úgy, hogy tanítja őket az életadó szellemiekről. Jézus mindkettőt tette. De nyilvánvaló, hogy tanítómunkája volt a legelőbbre való, mivel ezáltal olyan jót tett velük, ami örökké a segítségükre lehet (János 20:16, Vi).
18. Mire indítson minket az, hogy megvizsgáltuk Krisztus gondolkodását?
18 Milyen hálásak lehetünk, hogy Jehova megismertette velünk Krisztus gondolkodását! Az evangéliumok által jobban megismerhetjük a valaha élt legnagyobb ember gondolatait, érzéseit, tulajdonságait, tetteit és fontossági sorrendjét. Rajtunk múlik, hogy olvassuk-e, amit a Biblia feltár Jézusról, hogy elmélkedünk-e rajta, és átültetjük-e a gyakorlatba. Ne feledjük, ha igazán szeretnénk úgy tenni, mint ahogyan Jézus tett, akkor először meg kell tanulnunk úgy gondolkodni, érezni és felbecsülni a dolgokat, mint ahogyan ő, amennyire csak tőlünk, tökéletlen emberektől telik. Határozzuk el tehát, hogy átvesszük és ki is mutatjuk Krisztus gondolkodását. Nincs jobb életút, nem lehet jobban bánni az emberekkel, és nem közeledhetünk jobban sem mi, sem mások ahhoz a személyhez, akit Jézus tökéletesen visszatükrözött, a mi gyengéd Istenünkhöz, Jehovához (2Korinthus 1:3; Zsidók 1:3).
Hogyan válaszolnál?
• Mit láthatunk a Bibliából, gyakran miként segített Jézus a szükséget szenvedő embereknek?
• Mit hangsúlyozott Jézus, amikor utasítást adott a követőinek?
• Hogyan mutathatjuk ki tetteinkben „Krisztus gondolkodását”?
[Egész oldalas kép a 23. oldalon]
[Kép a 24. oldalon]
Mi a legnagyobb jótett, amit a keresztények másokért tehetnek?