Mit jelent az, hogy „szemet szemért”?

A Biblia válasza

A „szemet szemért” elv annak a törvénynek volt a része, amelyet Isten Mózesen keresztül adott az ókori Izraelnek. Ugyanezt a gondolatot idézte később Jézus a hegyi beszédében (Máté 5:38; 2Mózes 21:24, 25; 5Mózes 19:21). Ennek az volt a lényege, hogy a büntetés egyensúlyban legyen az elkövetett tett súlyával.a

Ezt a szabályt akkor alkalmazták, amikor egy személy szándékosan ártott valakinek. A vétkesről a mózesi törvény ezt mondta: „Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen kárt tett abban az emberben, olyat kell tenni benne is” (3Mózes 24:20).

Mi volt a célja a „szemet szemért” elvnek?

Ez a törvény nem hatalmazta fel az embereket arra, hogy önmaguk álljanak bosszút, és nem is hagyta jóvá. Inkább abban segítette a kinevezett bírákat, hogy a kiszabott büntetés megfelelő mértékű legyen, se túl szigorú, se túl enyhe.

Ezenkívül elrettentésül szolgált annak, aki azon mesterkedett, hogy ártson másnak. A törvény így szólt: „Akik megmaradnak [vagyis látták, hogy Isten igazságot szolgáltat], hallani fognak erről, megijednek, és soha többé nem tesz ilyen rossz dolgot közöttetek senki” (5Mózes 19:20).

Vonatkozik ez a törvény a keresztényekre?

Nem vonatkozik. Részét képezte a mózesi törvénynek, amely Jézus halálával érvényét vesztette (Róma 10:4).

Ennek ellenére a „szemet szemért” elv bepillantást enged abba, hogyan gondolkodik Isten. Például megmutatja, mennyire fontos Istennek az igazságosság (Zsoltárok 89:14). Az is látszik belőle, hogy Isten igazságossága magában foglalja, hogy a vétkest a „megfelelő mértékben” fegyelmezi meg (Jeremiás 30:11).

Tévhitek a „szemet szemért” elvről

Tévhit: A „szemet szemért” elv túlságosan kegyetlen.

Tény: Ez az elv nem hatalmazott fel senkit a kegyetlen igazságszolgáltatásra. Ha a képesített bírák megfelelően alkalmazták, akkor először megvizsgálták a körülményeket, valamint hogy mennyire volt szándékos a tett, és ezek után döntöttek a büntetésről (2Mózes 21:28–30; 4Mózes 35:22–25). Ez segített elkerülni, hogy a büntetés túlságosan szélsőséges legyen.

Tévhit: A „szemet szemért” elv teret adott a véget nem érő bosszúállások sorozatának.

Tény: A mózesi törvény kijelentette: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj a népedhez tartozók iránt” (3Mózes 19:18). A bosszúállás helyett a törvény arra ösztönözte az embereket, hogy bízzanak Istenben és abban, hogy az általa felhasznált jogrendszer igazságot szolgáltat (5Mózes 32:35).

Jézus kiigazít egy helytelen elképzelést

Jézus tisztában volt azzal, hogy némelyek félremagyarázzák azt, hogy „szemet szemért”. Ezt mondta nekik: „Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért.« Én azonban azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe azzal, aki gonosz, hanem ha valaki megüti az arcod jobb felét, fordítsd oda neki a másik felét is” (Máté 5:38, 39).

Amikor Jézus azt mondta, hogy „hallottátok, hogy megmondták”, arra utalt, amit zsidó vallási vezetők a megtorlásról tanítottak. Adam Clarke bibliatudós így beszél erről: „Úgy tűnik, hogy a zsidók erre a törvényre [szemet szemért. . .] hivatkozva felhatalmazva érezték magukat arra, hogy nehezteljenek egymásra, és hogy bosszúvágytól fűtve túlkapásokba bocsátkozzanak.” A vallási vezetők így eltorzították Isten törvényének a célját (Márk 7:13).

Ezzel ellentétben Jézus azt emelte ki, hogy Isten törvényének a szeretet a lényege. Ezt mondta: „»Szeresd Jehovát. . .« Ez a legfontosabb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:37–40). Jézus igaz követőit tehát a szeretet, és nem a bosszúszomj jellemzi (János 13:34, 35).

a Erre a jogi elvre olykor a lex talionis latin kifejezéssel utalnak, és más ókori társadalmak jogrendszerében is megtalálható.