TÖRVÉNYTELEN

Az, ami nincs összhangban a törvénnyel. A héber nyelvben a törvénytelen gyermeket a mam·zérʹ kifejezés jelöli. Nem lehet biztosan tudni, honnan ered ez a szó, de valószínűleg összefügg a Jeremiás 30:13-ban és a Hóseás 5:13-ban olvasható ’fekély’ jelentésű héber szóval, valamint az ’oszlásnak indul; undort kelt’ jelentésű arab szóval, mely a romlottságra utal.

Az 5Mózes 23:2-ben a Törvény kimondja: „Törvénytelen gyermek nem jöhet Jehova gyülekezetébe. Még a tizedik nemzedéke közül sem jöhet senki sem Jehova gyülekezetébe.” A tízes szám a teljességet jelképezi, ezért ’a tizedik nemzedék’ szókapcsolat arra utal, hogy az ilyen személyek sohasem jöhettek a gyülekezetbe. Ugyanilyen törvény vonatkozott az ammonitákra és a moábitákra is, de az a törvény még azt a kiegészítést is tartalmazza, hogy „időtlen időkön át”, és így már teljesen egyértelmű a gondolat. Egyesek állítása szerint azért volt ez a tilalom, mert az ammoniták és a moábiták ősatyái vérfertőző kapcsolatokból születtek, de valójában az volt az igazi ok, hogy rosszul bántak Izraellel, miközben az az Ígéret földje felé tartott (5Mó 23:3–6; lásd: AMMONITÁK).

A paráznaság, a házasságtörés és a vérfertőzés mind utálatos Jehova előtt. A Törvény idején a házasságtörő és a vérfertőző egyéneknek halállal kellett lakolniuk, és Izrael lányai közül senki sem lehetett prostituált (3Mó 18:6, 29; 19:29; 20:10; 5Mó 23:17). Továbbá zűrzavart keltett volna, és felborította volna a családokra vonatkozó elrendezést, ha a törvénytelen fiúgyermekek örökséget kaptak volna; az ilyen fiúknak Izraelben nem volt örökségük.

Egyes szövegmagyarázók azt bizonygatják, hogy Jefte törvénytelen fiú volt, ám ez a kijelentés nem állja meg a helyét. A Biblia nem mondja, hogy törvénytelen gyermek lett volna; azt írja, hogy „egy prostituált nőnek volt a fia” (Bí 11:1). Ráhábhoz hasonlóan – aki szajha volt, de az izraelita Sálmon felesége lett – nyilván Jefte édesanyja is tiszteletre méltó házasságot kötött, és Jefte éppen úgy nem volt törvénytelen fiú, ahogyan Sálmon és Ráháb fia sem, aki egyébként Jézus Krisztus vér szerinti őse lett (Mt 1:5). Jefte édesanyja valószínűleg Gileád másodfelesége volt, és talán Jefte volt Gileád elsőszülött fia. Ha Jefte törvénytelen fiú lett volna, nem tartozhatott volna Izrael gyülekezetéhez, és a féltestvérei, akik elűzték őt, törvénysértő módon kérték volna tőle, hogy legyen fő felettük (Bí 11:2, 6, 11). Az, hogy Jefte feltehetően egy másodfeleség fia volt, még nem tette őt törvénytelen gyermekké. A másodfeleség fiának ugyanolyan örökösödési jogai voltak, mint a kedvenc feleség fiának, ahogy azt a Törvény írja az 5Mózes 21:15–17-ben.

A Keresztény Görög Iratokban a noʹthosz (’törvénytelen gyermek’, ÚV; ’fattyú’, Kat., ÚRB, B.–D.) szó csupán a Héberek 12:8-ban fordul elő. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy az író Istent egy olyan apához hasonlítja, aki szeretettől indíttatva fegyelmezi meg a fiát. Az író ezért ezt mondja: „Ha. . . nélkülözitek a fegyelmezést, amelynek mindenki részese lett, akkor bizony törvénytelen gyermekek vagytok, és nem fiak.” Akik azt állítják magukról, hogy Isten szellemi fiai, de bűnt gyakorolnak és engedetlenek, azokat eltávolítják Isten gyülekezetéből, és nem kapják meg azt a fegyelmezést, melyben Isten részesíti a törvényes fiait, hogy azok tökéletességre jussanak.

Törvénytelen tűz és füstölőszer: A 3Mózes 10:1-ben a héber zár (nőnemű alakja: zá·ráʹ; szó szerint: ’idegen’) szó szerepel a ’törvénytelen tűz’ kifejezésben. Ezt Áron fiai, Nádáb és Abihu mutatták be Jehova előtt, holott ’Isten nem írta elő számukra’, és a tettük miatt Jehova megölte őket tűzzel (3Mó 10:2; 4Mó 3:4; 26:61). Mindezek után Jehova ezt mondta Áronnak: „Ne igyál bort vagy mámorító italt, se te, se pedig a fiaid teveled, amikor a találkozás sátrába jöttök, hogy meg ne haljatok. Időtlen időkre szóló rendelet ez nemzedékeiteknek, azért, hogy különbséget tegyetek a szent és a szentségtelen között, valamint a tisztátalan és a tiszta között, és azért is, hogy megtanítsátok Izrael fiainak mindazokat a rendelkezéseket, melyeket Jehova mondott nekik Mózes által” (3Mó 10:8–11). Ebből úgy tűnik, hogy Nádáb és Abihu a mámoros állapota miatt merészelt olyan tüzet felajánlani, amely nem volt előírva számukra. Ez a tűz valószínűleg abban az értelemben volt törvénytelen, hogy nem akkor, nem ott vagy nem úgy ajánlották fel, ahogyan azt parancsba kapták. De az is elképzelhető, hogy a füstölőszer összetétele eltért attól, amiről a 2Mózes 30:34, 35 ír. Az ittas állapotuk nem volt mentség a bűnükre.

Szintén a zár szó szerepel a 2Mózes 30:9-ben, ahol is a szenthely füstölőoltárán való törvénytelen füstölőszer égetéséről van szó. (Lásd: MKB, Haft., IMIT, Berns.)