Jehova legyen a bizodalmunk

„Az Úr lesz a te bizodalmad” (PÉLDABESZÉDEK 3:26).

 1. Sokan ugyan azt állítják, Istenben bíznak, mi mutatja mégis, hogy nem mindig van ez így?

AZ Amerikai Egyesült Államok pénzén ez a mottó látható: „Istenben bízunk”. De vajon mindenki Istenbe veti bizalmát, aki ezt a pénzt használja ebben az országban vagy másutt? Vagy inkább jobban bíznak magában a pénzben? Az ebben és a többi országban tapasztalható ilyenfajta bizalom a pénz iránt nem egyeztethető össze a szeretet mindenható Istenébe vetett bizalommal, aki sosem él vissza hatalmával, és aki egyáltalán nem kapzsi. Sőt, félreérthetetlen szavakkal elítéli a kapzsiságot (Efézus 5:5).

 2. Hogyan vélekednek az igaz keresztények a gazdagság hatalmáról?

² Az igaz keresztények Istenbe vetik a bizodalmukat, nem a ’csalóka hatalmú’ gazdagságba (Máté 13:22, NW). Felismerik, a pénz hatalma nagyon korlátozott abban, hogy boldogságot szerezzen, és hogy életben tartsa őket. De ez nem így van a Mindenható Isten hatalmával (Sofóniás 1:18). Ezért igazán bölcs ez a figyelmeztetés: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidók 13:5).

 3. Hogyan teszi világosabbá az 5Mózes 31:6 szövegösszefüggése Pálnak ezt a versidézetét?

³ Amikor Pál apostol a fenti szavakat írta a héber keresztényeknek, azokat az utasításokat idézte, amelyeket Mózes adott az izraelitáknak nem sokkal a halála előtt: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged” (5Mózes 31:6). A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy Mózes arra buzdította őket, bízzanak Jehovában, ami nem csak azt jelentette, hogy bíznak abban, ő majd gondoskodik anyagi szükségleteikről. Akkor mit jelentett?

 4. Hogyan bizonyította Isten az izraelitáknak, hogy meg lehet benne bízni?

⁴ Az alatt a 40 év alatt, amikor az izraelitáknak a pusztában kellett vándorolniuk, Isten hűségesen kielégítette az életszükségleteiket (5Mózes 2:7; 29:5). Vezetésről is gondoskodott. Az egyik módja ennek nappal felhőben nyilvánult meg, éjjel pedig tűzben, és ez „téjjel és mézzel folyó földre” vezette az izraelitákat (2Mózes 3:8; 40:36–38). Amikor elérkezett az ideje, hogy végre bemenjenek az Ígéret földjére, Jehova Józsuét választotta Mózes utódjának. Várható volt, hogy a föld lakosai szembe fognak szállni velük. Jehova azonban évtizedeken át népével ment, s ezért nem kellett félniük. Az izraelitáknak minden okuk megvolt rá, hogy tudják, Jehova olyan Isten, akiben meg lehet bízni!

 5. Miben hasonlít a ma élő keresztények helyzete az izraeliták helyzetéhez, akik az előtt álltak, hogy bemenjenek az Ígéret földjére?

⁵ A keresztények ma a jelenlegi gonosz világ pusztájában mennek az Isten új világába vezető úton. Némelyek már több mint 40 éve járják ezt az utat. Most már közvetlenül Isten új világa előtt állnak. De még mindig vannak ellenségek az úton, akik elszántan igyekeznek meggátolni mindenkit abban, hogy bekerüljön egy olyan területre, amely majd az Ígéret földjéhez lesz hasonló, s amely dicsőségesebb az ókori, tejjel és mézzel folyó földnél. Nagyon találóak tehát a napjainkban élő keresztények számára Mózes szavai, melyeket Pál megismételt: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Mindaz, aki erős és bátor marad, Jehovába veti bizodalmát, és akinek teljes marad a hite, biztos lehet benne, hogy jutalmat nyer.

Ismereten és barátságon alapuló bizodalom

 6., 7. a) Mi tette próbára Ábrahám Jehovába vetett bizodalmát? b) Mit érezhetett Ábrahám, miközben arra a helyre utazott, ahol feláldozni készült Izsákot?

⁶ Az izraeliták ősatyja, Ábrahám egyszer azt a parancsot kapta, hogy áldozza fel égő áldozatként a fiát, Izsákot (1Mózes 22:2). Mitől volt ennek a szerető apának olyan megingathatatlan bizodalma Jehovában, hogy rögtön kész volt engedelmeskedni? A Zsidók 11:17–19 megadja a választ: „Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, a kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.”

⁷ Gondoljunk arra, hogy Ábrahámnak és Izsáknak három napba tellett, mire eljutottak az áldozás helyszínére (1Mózes 22:4). Sok ideje volt Ábrahámnak, hogy elgondolkodjon azon, mit is kértek tőle. El tudjuk képzelni, mit érezhetett, mit élhetett át? Izsák születése olyannyira váratlan öröm volt. Az isteni beavatkozásnak e bizonyítéka miatt Ábrahám és korábban meddő felesége, Sára, még jobban ragaszkodott Istenhez. Utána biztosan várakozással figyelték, mit tartogat a jövő Izsák és az utódai számára. Úgy tűnhetett, hirtelen véget vet álmaiknak, amit Isten kér tőlük. Vajon tényleg így történt?

 8. Azon felül, hogy Isten képes feltámasztani Izsákot, miben bízott még Ábrahám?

⁸ Ábrahám azonban bízott, annak alapján, hogy személyesen ismerte Istent, mint ahogyan a bensőséges barátok ismerik egymást. „Isten barátjaként” Ábrahám „hitt . . . az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Jakab 2:23). Ábrahám bizodalma Jehovában nem csak abból állt, hogy elhitte, Isten fel tudja támasztani Izsákot. Ábrahám ugyanúgy meg volt győződve arról is, hogy amit Jehova kér tőle, az helyénvaló, pedig Ábrahám nem is tudott mindent. Nem volt oka kételkedni abban, hogy ezt igazságosan kérte-e tőle Jehova. Majd Ábrahám bizodalma még jobban megerősödött, amikor Jehova angyala közbelépett, megakadályozva, hogy valóban megölje áldozatként Izsákot (1Mózes 22:9–14).

 9., 10. a) Mikor mutatta ki Ábrahám még korábban, hogy bízik Jehovában? b) Milyen fontos leckét tanulhatunk Ábrahámtól?

⁹ Ábrahám mintegy 25 évvel korábban már kimutatta, hogy ugyanennyire bízik Jehova igazságosságában. Miután figyelmeztette őt Jehova, hogy el fogja pusztítani Szodomát és Gomorát, természetesen aggódott az esetleg ott élő igazságos emberek jóléte, köztük unokatestvére, Lóté miatt is. Ábrahám ezekkel a szavakkal fordult Istenhez: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1Mózes 18:25).

¹⁰ Ábrahám patriarcha meg volt róla győződve, hogy Jehova sosem csinál semmit sem igazságtalanul. A zsoltáríró később így énekelt: „Igaz [igazságos, NW] az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes” (Zsoltárok 145:17). Jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Elfogadom azt, amit Jehova megenged, hogy átéljek, nem kételkedve az igazságosságában? Meg vagyok róla győződve, hogy bármit enged is meg, az a javamra és mások javára fog válni?” Ha erre azt tudjuk felelni, hogy igen, akkor fontos leckét tanultunk Ábrahámtól.

Mutassuk ki, hogy bízunk Jehova választottjaiban

11., 12. a) A bizodalom mely vonására van szükségük Isten szolgáinak? b) Mi okozhat nekünk gondot időnként?

¹¹ Aki Jehovát tekinti bizodalmának, az azokban is megbízik, akiket Jehova választ, hogy felhasználja szándékainak a megvalósításában. Az izraelitáknál ez azt jelentette, hogy megbíztak Mózesben, később pedig az utódjában, Józsuéban. A korai keresztényeknél ez azt jelentette, hogy megbíztak az apostolokban és a jeruzsálemi gyülekezet idősebb férfiaiban. Nálunk, napjainkban pedig azt jelenti, hogy bízunk a „hű és értelmes rabszolgában” — melyet azért neveztek ki, hogy adja meg szellemi ’eledelünket a kellő időszakban’ —, valamint azokban, akik közülük a Vezető Testületet alkotják (Máté 24:45, Vida fordítás).

¹² Valójában nekünk jó, ha bízunk a keresztény gyülekezet elöljáróiban. Megmondatott: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ” (Zsidók 13:17).

Ne bíráljuk felül, hogy kiket választ Jehova

13. Milyen okunk van arra, hogy bízzunk azokban, akiket elöljáróknak neveztek ki?

¹³ A Biblia segít abban, hogy kiegyensúlyozottan bízzunk meg azokban, akik elöl járnak Jehova népe között. Megkérdezhetnénk magunktól: „Mózes vajon sosem hibázott? Vajon az apostoloknak mindig olyan krisztusi magatartásuk volt, mint amilyet elvárt tőlük Jézus?” A válasz nyilvánvaló. Jehova lojális és odaadó férfiakat választott népe vezetésére, még ha tökéletlenek voltak is. Ehhez hasonlóan, a vének ma ugyan tökéletlenek, de azért el kell ismernünk róluk, hogy ’a szent szellem jelölte ki őket, hogy legyenek felvigyázók az Isten gyülekezetének legeltetésére’. Megérdemlik, hogy támogassuk és tiszteljük őket (Cselekedetek 20:28, NW).

14. Miért figyelemre méltó, hogy Jehova inkább Mózest választotta vezetőnek, és nem Áront vagy Miriámot?

¹⁴ Áron három évvel idősebb volt Mózesnél, és mindketten fiatalabbak voltak nővérüknél, Miriámnál (2Mózes 2:3, 4; 7:7). S mivel Áron beszéde gördülékenyebb volt, mint Mózesé, ezért ő lett kinevezve, hogy legyen öccse szószólója (2Mózes 6:29—7:2). Jehova mégsem a legidősebb Miriámot vagy az igen gördülékeny beszédű Áront választotta, hogy vezesse az izraelitákat. Úgy választotta Mózest, hogy teljesen tudatában volt minden tényezőnek, és annak, hogy mire van szükség az adott helyzetben. Amikor egy időre Áron és Miriám nem látták át ezt tisztán, így panaszkodtak: „Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” Miriámot, valószínűleg ő volt a fő felbujtó, megbüntették azért, hogy ilyen tiszteletlenül viselkedett Jehova választottjával, akiről Áronnal együtt el kellett volna ismernie, hogy „szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak” (4Mózes 12:1–3, 9–15).

15., 16. Hogyan bizonyította Káleb, hogy bízik Jehovában?

¹⁵ Amikor 12 kémet kiküldtek, hogy kémlelje ki az Ígéret földjét, 10-en rossz hírt hoztak. Félelmet ültettek el az izraeliták szívében, úgy beszélve a kananeusokról, mint akik „szálas emberek”. Emiatt az izraeliták „zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen”. De nem mindegyik kém bizonyult olyannak, aki nem bízik Mózesben és Jehovában. Ezt olvashatjuk: „Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal” (4Mózes 13:3, 26–34; 14:2). Káleb szilárd állásfoglalását kémtársa, Józsué is osztotta. Mindketten kimutatták, hogy Jehovát tették bizodalmukká, amikor ezt mondták: „Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. Csakhogy . . . ne féljetek annak a földnek népétől; mert . . . az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!” (4Mózes 14:6–9). Jutalommal járt, hogy így bíztak Jehovában. Az akkor élő felnőtt nemzedékből csak Kálebnek, Józsuénak és néhány lévitának volt kiváltsága bemenni az Ígéret földjére.

¹⁶ Néhány évvel később Káleb ezt mondta: „én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet . . . Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok! Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm” (Józsué 14:6–11). Figyeld meg Káleb helyes gondolkodásmódját, hűségét és fizikai képességét. Jehova mégsem Kálebet választotta Mózes utódjául. Józsuénak adta ezt a kiváltságot. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehovának oka volt arra, hogy így választott, és hogy ez volt a legjobb választás.

17. Látszólag mi tette Pétert alkalmatlanná arra, hogy felelősségei legyenek?

¹⁷ Péter apostol háromszor is megtagadta Mesterét. Volt olyan is, hogy hirtelenkedve saját maga vette át az ügyek intézését, levágta a főpap szolgájának a fülét (Máté 26:47–55, 69–75; János 18:10, 11). Némelyek azt mondhatták, hogy Péter gyáva, kiegyensúlyozatlan, és nem méltó arra, hogy különleges kiváltságokat kapjon. De vajon ki kapta a Királyság kulcsait, ki kapta azt a kiváltságot, hogy megnyissa három csoport előtt az égi elhívatás útját? Péter (Cselekedetek 2:1–41; 8:14–17; 10:1–48).

18. Milyen hibát szeretnénk elkerülni, amelyet Júdás megemlít?

¹⁸ Ezek a példák azt mutatják, hogy óvatosnak kell lennünk, nehogy a látszat alapján ítéljünk. Ha bízunk Jehovában, nem fogadjuk kétkedve, hogy kiket választ. Bár földi gyülekezete tökéletlen emberekből áll, akik nem állítják, hogy tévedhetetlenek, nagyszerű módon használja fel őket. Júdás, Jézus féltestvére figyelmeztette az első századi keresztényeket, hogy lesznek olyanok, akik „a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják” (Júdás 8–10). Sose legyünk hozzájuk hasonlók.

19. Miért nincs okunk arra, hogy felülbíráljuk, kiket választ Jehova?

¹⁹ Jehova nyilván olyanokat választ bizonyos felelősségekre, akikben van valami olyan konkrét tulajdonság, amelyre szükség van ahhoz, hogy olyan úton vezesse a népét, amelyen szeretné abban a bizonyos időben. Igyekeznünk kell felismerni ezt a tényt; ne bíráljuk felül, hogy kiket választ Isten, hanem legyünk alázatosan elégedettek azzal, hogy ott szolgáljuk Jehovát, ahova személy szerint minket helyezett. Ezzel kimutatjuk, hogy Jehovát tesszük a bizodalmunkká (Efézus 4:11–16; Filippi 2:3).

Mutassuk ki, hogy bízunk Jehova igazságosságában

20., 21. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Isten Mózessel bánt?

²⁰ Ha időnként hajlamosak vagyunk a túlzott önbizalomra, és kevésbé bízunk Jehovában, tanuljunk Mózestől. Amikor 40 éves volt, saját maga fogott hozzá ahhoz, hogy kiszabadítsa az izraelitákat az egyiptomi fogságból. Erőfeszítései kétségtelenül jó szándékúak voltak, de ez nem eredményezte azt, hogy Izráel azonnal megszabadult volna, és az ő helyzete sem javult. Sőt, menekülnie kellett. Csak 40 évi fáradságos képzés után, idegen földön vált alkalmassá arra, hogy kiválasszák arra, amit korábban akart tenni. Ekkor már biztos lehetett benne, hogy Jehova támogatja, mivel most már Jehova módja szerint történtek az események, és olyan időben, amely beleillett Jehova időtervébe (2Mózes 2:11—3:10).

²¹ Mindannyian megkérdezhetnénk magunktól: „Néha vajon megelőzöm Jehovát és a kinevezett véneket a gyülekezetben, megpróbálva felgyorsítani az eseményeket, vagy megpróbálva a saját fejem után menni? Ahelyett, hogy úgy érezném, mellőznek bizonyos kiváltságokban, készségesen elfogadom, hogy képzésem még tart?” Alapjában véve, tanultunk valami fontosat Mózestől?

22. Mit érzett Mózes Jehova iránt annak ellenére, hogy elvesztett egy nagy kiváltságot?

²² Mást is tanulhatunk Mózestől. A 4Mózes 20:7–13 olyan hibájáról beszél, ami sokba került neki. Elvesztette azt a kiváltságot, hogy bevezesse az izraelitákat az Ígéret földjére. Vajon úgy reagált, hogy Jehova döntése ebben az esetben igazságtalan volt? Mintegy duzzogva vajon visszavonult, amiért Isten ilyen rosszul bánt vele? Vajon Mózes elveszítette Jehova igazságosságába vetett bizodalmát? Mózes szavai adják meg erre a választ, amelyeket nem sokkal a halála előtt mondott Izráelnek. Ezt mondta Mózes Jehováról: „Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz [igazságos, NW] és egyenes ő!” (5Mózes 32:4). Mózes biztosan megőrizte Jehovába vetett bizodalmát mindvégig. Mi a helyzet velünk? Vajon mi személy szerint teszünk lépéseket, hogy megerősödjön a Jehovába és igazságosságába vetett bizodalmunk? Hogyan tehetjük ezt meg? Nézzük csak.

Hogyan válaszolnál?

◻ Milyen okuk volt az izraelitáknak, hogy bízzanak Jehovában?

◻ Mit tanulhatunk Ábrahámtól a bizodalmat illetően?

◻ Miért ne bíráljuk felül azt, hogy kiket választ Jehova?

[Kép a 13. oldalon]

A Jehovába vetett bizodalomban az is benne van, hogy tiszteljük a gyülekezet elöljáróit