Így alázott meg és hagyott éhezni téged, majd mannával táplált, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek; azért, hogy tudtodra adja: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével” (5Mózes 8:2, 3).

 8. Milyen helyzetben voltak az izraeliták, és miért engedte ezt meg Jehova?

⁸ Képzeld csak el! Több millió izraelita — öreg és fiatal, férfi, nő, és gyermek — menetelt 40 hosszú éven át a „nagy és félelmet keltő pusztaságban, mérges kígyók és skorpiók közt és víztelen területen” (5Mózes 8:15). Vízre volt szükségük, hogy ihassanak, és élelemre, hogy ehessenek. Jehova időnként megengedte, hogy éhezzenek és szojúhozzanak. Vajon miért? Azért, hogy mélyen az elméjükbe vésse: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével”.

 9. Hogyan elégítették ki Jehova kijelentései az izraeliták szükségleteit?

⁹ Vajon milyen összefüggés volt az izraeliták létszükségletei és a Jehova szájából származó kefejezések vagy kijelentések között? Nos, milyen kézzelfogható dolgok mentek végbe az izraeliták között Jehova kijelentéseinek eredményeként? Mózes ezt írta: „A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadt immár negyven esztendőtől fogva . . . [Jehova] vizet fakasztott nektek a kemény sziklából és mannával táplált titeket a pusztában” (5Mózes 8:4, 15, 16). Az összefüggés a következő: az izraeliták semmit sem kaptak volna meg mindezekből, ha Jehova nem parancsolja meg, hogy ezek a dolgok megtörténjenek. Az izraeliták tehát betű szerinti értelemben is „Jehova szájának minden kijelentésével [vagy parancsával]” éltek.

Életben maradás Jehova kijelentései által

10., 11. Milyen egyéb módon tartották fenn az izraelitákat Jehova kijelentései?

¹⁰ Azon túlmenően, hogy az olyan anyagi szükségletek tekintetében, mint az élelem, az ivóvíz, és a ruházat teljesen Jehovától függtek, mi egyéb tartotta fenn vajon az izraelitákat Jehova kijelentéseivel kapcsolatban? A szellemi dolgok. Mózes azt mondta az izraelitáknak: Jehova azért vezette át őket ezeken a tapasztalatokon a pusztában, hogy ’megalázza őket, hogy próbára tegye és megtudja, mi van a szívükben, hogy vajon megtartják-e a parancsait vagy sem’. Majd hozzátette: „Tudod te jól saját szíveddel, hogy ahogy az ember helyreigazítja fiát, úgy igazított helyre téged Jehova, a te Istened . . ., hogy végül is jót tegyen veled” (5Mózes 8:2, 5, 18).

¹¹ Igen, ha az izraeliták teljes mértékig a javukra fordítják a pusztai tapasztalataikat, megtanulnak ’Jehova szájának minden kijelentésével élni’, nem csupán azáltal, hogy engedelmeskednek írott parancsolatainak, hanem azáltal is, hogy ténylegesen tapasztalják az életükben — mint nemzet és mint egyének — Jehova kijelentéseinek az eredményeit. Bőven volt lehetőségük arra, hogy ’megízleljék és lássák, hogy jó Jehova’ (Zsoltárok 34:8, [34:9, Károli]). Ezek a kijelentett és beteljesedett szavával kapcsolatos gazdagító tapasztalatok kellett volna hogy éltessék őket szellemi vonatkozásban.

Mózes beszámolójának történelmi és földrajzi háttere, a kapcsolt szövegrészek, amelyekből Jézus idézett, azt mutatják, hogy Jehova kijelentései, amelyek által istenfélő férfiaknak és nőknek élniük kell, nem csupán gépiesen betanult szavak. Az akkori izraeliták számára „Jehova szájának minden kijelentése” a mannához, az ivóvízhez, és a ruházathoz kötődött, amely nem szakadt el. Igen, azok a kijelentések a beteljesedésüket is magukban foglalták: a sok csodálatos dolgot, amit Jehova népe érdekében véghezvitt. Mindezen dolgok átélése, Jehova kijelentéseinek a beteljesedése adott erőt a hálás izraelitáknak.