Bízzunk a vezetőnkben, Krisztusban!

1–2. Milyen óriási feladat várt Józsuéra Mózes halála után?

JEHOVA így szólt Józsuéhoz: „Szolgám, Mózes meghalt. Most pedig készülj, és kelj át a Jordánon, te és az egész nép, és menj be arra a földre, melyet nekik. . . adok” (Józs 1:1, 2). Micsoda nagy változás volt ez Józsué életében, aki csaknem 40 éven át Mózes szolgája volt!

² Mivel Mózes ilyen sokáig állt Izrael élén, Józsuéban felmerülhetett, hogy vajon elfogadják-e majd őt a vezetőjüknek (5Móz 34:8, 10–12). Egy Bibliával foglalkozó forrásmű a Józsué 1:1, 2-vel kapcsolatban megjegyzi: „Az ókorban a vezetőváltás volt az egyik leginstabilabb időszak egy nemzet történetében, és ez ma sincs másképp.”

3–4. Miért mondhatjuk, hogy Józsué okkal bízott Istenben, és milyen kérdés merülhet fel bennünk?

³ Bár Józsué joggal aggódhatott, néhány nap múlva már határozottan cselekedett (Józs 1:9–11). Istenben bízott, és nem kellett csalódnia. A bibliai feljegyzés szerint maga Jehova nyújtott vezetést Józsuénak és Izrael népének egy angyal által, aki őt képviselte. Logikus azt feltételezni, hogy ez az angyal Isten elsőszülött Fia, a Szó volt (2Móz 23:20–23; Ján 1:1).

⁴ Az izraelitáknak Jehova segítségével sikerült alkalmazkodniuk az új helyzethez, hogy most már Józsué vezeti őket. Mi is történelmi jelentőségű változásokat élünk át, és talán megfogalmazódik bennünk a kérdés: „Miközben Isten szervezete gyorsan halad előre, bízhatunk a Jehova által kinevezett vezetőnkben, Jézusban?” (Olvassátok fel: Máté 23:10.) Tekintsük át, hogy hogyan nyújtott megbízható vezetést Jehova a múltban, a változások idején.

 5. Kivel találkozott Józsué Jerikó közelében? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁵ Röviddel azután, hogy az izraeliták átkeltek a Jordánon, Józsuénak egy különleges élményben volt része. Jerikó felé tartott, amikor összetalálkozott egy férfival, aki kivont karddal állt előtte. Józsué megkérdezte az idegent: „A mi oldalunkon állsz, vagy az ellenségeinkén?” A választ meglepőnek találhatta: a férfi azt mondta, hogy ő „Jehova seregének a fejedelme”, más szóval egy angyal, aki kész Isten népének a védelmére kelni. (Olvassátok fel: Józsué 5:13–15.) Jóllehet a Biblia beszámolóiból időnként úgy tűnik, mintha maga Jehova beszélne Józsuéhoz, ezt bizonyára nem közvetlenül tette, hanem egy angyal által, ahogy arra korábban is volt példa (2Móz 3:2–4; Józs 4:1, 15; 5:2, 9; Csel 7:38; Gal 3:19).

6–8. a) Miért tűnhetett furcsának Jehova néhány utasítása? b) Mi bizonyítja, hogy Jehova utasításai bölcsek voltak, és a megfelelő időben jöttek? (Lásd a lábjegyzetet is.)

⁶ Józsué világos utasításokat kapott az angyaltól, hogy hogyan vegyék be Jerikót. Némelyik elsőre nem tűnhetett túl jó lépésnek. Jehova például megparancsolta, hogy metéljék körül az összes férfit, pedig emiatt több napra harcképtelenné váltak. Biztos, hogy ez volt a megfelelő időpont az életerős férfiak körülmetélésére? (1Móz 34:24, 25; Józs 5:2, 8).

⁷ Az izraelita katonák alighanem azon tűnődtek, hogy miként védenék meg a családjukat, ha az ellenség rajtuk ütne. De ekkor az a hír érkezett, hogy „Jerikó kapuit gondosan bezárták az izraeliták miatt” (Józs 6:1). Ez a váratlan fordulat egészen biztosan megerősítette a bizalmukat az Istentől jövő vezetésben.

⁸ Ezután az izraeliták azt a parancsot kapták, hogy ne támadják meg Jerikót, hanem hat napon át mindennap kerüljék meg egyszer a várost, a hetedik napon pedig hétszer tegyék ugyanezt. Ez a katonák nézőpontjából idő- és energiapazarlásnak tűnhetett. De a láthatatlan vezetőjük, Jehova pontosan tudta, hogy mit tesz. A haditerve nemcsak hogy erősítette az izraeliták hitét, de attól is megóvta őket, hogy szemtől szemben kelljen harcolniuk Jerikó vitéz katonáival (Józs 6:2–5; Héb 11:30).a

 9. Miért kövessük az Isten szervezetétől kapott útmutatást? Mondj példát!

⁹ Mit tanulhatunk ebből a történetből? Időnként talán nem értjük teljesen, hogy miért vezet be valamilyen újítást Jehova szervezete. Például eleinte talán nem éreztük indokoltnak, hogy elektronikus eszközöket használjunk a személyes tanulmányozáshoz, a szolgálatban és az összejöveteleken. De mostanra valószínűleg már látjuk ennek a hasznát, ha nekünk is van ilyen eszközünk. Amikor a kezdeti kétségeink ellenére tapasztaljuk az előnyeit egy ilyen változásnak, az megerősíti a hitünket, és egységesebbé tesz minket a testvéreinkkel.

10. Ki intézte úgy, hogy a vezetőtestület foglalkozzon a körülmetélkedés kérdésével?

¹⁰ Úgy 13 évvel Kornéliusz megtérése után néhány zsidó származású keresztény még mindig a körülmetélkedés mellett kardoskodott (Csel 15:1, 2). Mivel Antiókiában vita lett ebből, az a döntés született, hogy Pál terjessze a jeruzsálemi vezetőtestület elé az ügyet. De valójában kitől jött az útmutatás? Pál ezt mondta: „Azért mentem fel, mert kinyilatkoztatást kaptam”. Nyilvánvalóan Krisztus irányította úgy a dolgot, hogy a vezetőtestület lezárja ezt a kérdést (Gal 2:1–3).

11. a) Hogy álltak a zsidó származású keresztények a körülmetélkedés kérdésével? b) Miért nem lehetett könnyű Pálnak együttműködni a jeruzsálemi vénekkel? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹¹ Krisztus irányítását követve a vezetőtestület kijelentette, hogy a nem zsidó keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük (Csel 15:19, 20). Ám még évekkel a döntés után is sok olyan zsidó származású keresztény volt, aki körülmetélte a gyermekeit. Amikor a jeruzsálemi vének fülébe jutott, hogy Pálról az a hír kering, hogy nem tartja meg a mózesi törvényt, meglepő utasítást adtak neki (Csel 21:20–26).b Azt mondták, hogy menjen el a templomba négy férfival, és tisztuljon meg velük együtt szertartásilag, azért hogy a kívülállók láthassák, hogy összhangban él a törvénnyel. Pál ellenkezhetett volna, mondván, hogy ez nem lenne bölcs lépés, hiszen az igazi gond az, hogy a zsidó származású keresztények nem látnak tisztán a körülmetélkedés kérdésében. Ő azonban alázatosan követte a vénektől kapott útmutatást, mert támogatni akarta őket abban a törekvésükben, hogy erősítsék a keresztények közötti egységet. De vajon miért engedte Jézus, hogy ilyen sokáig rendezetlenül maradjon ez az ügy, ha egyszer a halálával eltörölte a mózesi törvényt? (Kol 2:13, 14).

12. Mi lehetett az oka annak, hogy Krisztus várt egy ideig, mielőtt végleg rendezte a körülmetélkedés kérdését?

¹² Némelyeknek időbe telik az átállás, amikor világosabban megértünk egy tanítást. A zsidó származású keresztényeknek is idő kellett, hogy kiigazítsák a gondolkodásukat (Ján 16:12). Egyesek nehezen tudták elfogadni, hogy a körülmetélkedés már nem függ össze azzal, hogy valaki különleges kapcsolatban van Istennel (1Móz 17:9–12). Mások pedig féltek, hogy ha másképp élnek, mint a zsidó társaik, akkor üldözni fogják őket (Gal 6:12). Idővel azonban Krisztus további útmutatást adott Pál ihletett leveleiben (Róma 2:28, 29; Gal 3:23–25).

13. Mi segíthet, hogy értékeljük Krisztus vezetését?

¹³ Ha nem értjük teljesen bizonyos szervezeti változások okait, gondolkodjunk el azon, hogy milyen módon nyújtott vezetést Krisztus a múltban. Józsué napjaiban csakúgy, mint az első században Krisztus a bölcs irányításával megvédte Isten népét mint egészet, erősítette Isten szolgáinak a hitét, és megőrizte az egységüket (Héb 13:8).

14–16. Hogyan tükrözik Krisztus törődését „a hű és értelmes rabszolga” útmutatásai?

¹⁴ „A hű és értelmes rabszolga” időszerű útmutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy mennyire törődik Jézus a hitünk erősítésével (Máté 24:45). Egy négygyermekes apuka, Marc ezt mondja: „Sátán úgy próbálja gyengíteni a gyülekezeteket, hogy a családokat támadja. A családfők arra kapnak buzdítást, hogy minden héten tartsanak családi imádatot. Az üzenet világos: meg kell óvnunk a családunkat!”

¹⁵ Krisztus vezetéséből láthatjuk, hogy szeretné, ha fejlődnénk mint keresztények. Patrick, aki vénként szolgál, megjegyzi: „Eleinte némelyeknek nem volt kedvük kis csoportokban összejönni a hétvégén a szántóföldi szolgálat előtt. De ebből az útmutatásból nagyon jól látszik Jézus egyik fő tulajdonsága, az, hogy mindenkivel egyformán törődik. A visszahúzódó vagy kevésbé aktív testvérek és testvérnők most már értékesebbnek és hasznosabbnak érzik magukat, és ez jó hatással van a szolgálatukra.”

¹⁶ Krisztus nemcsak a hitünk építésére figyel oda, hanem abban is segít, hogy a lehető legfontosabb munkára tudjunk összpontosítani. (Olvassátok fel: Márk 13:10.) André, akit nemrég neveztek ki vénnek, mindig is igyekezett követni a szervezettől jövő új útmutatásokat. Így fogalmaz: „A fiókhivatalokban szolgálók létszámának a csökkentéséről eszembe jut, hogy milyen kevés idő van hátra, és hogy milyen fontos a prédikálómunkára szánni az erőnk legjavát.”

17–18. Miért jó elgondolkodni azon, hogy milyen előnyökkel jár, ha lépést tartunk a változásokkal?

¹⁷ Abból, ahogyan a királyunk, Jézus Krisztus vezet minket, látszik, hogy ő a jövőre is gondol. Értékeljük hát azokat az áldásokat, amelyeket mostanában tapasztaltunk, amikor alkalmaztunk valamilyen új irányelvet. Az is buzdító lehet, ha a családi imádaton megbeszéljük, hogy milyen hasznunk származott az összejöveteleket vagy a szolgálatot érintő változásokból.

¹⁸ Ha megértjük, hogy mi a célja egy-egy utasításnak, amelyet Jehova szervezetétől kapunk, és hogy miért hasznos, biztosan örömmel fogjuk alkalmazni. Az világos, hogy a nyomtatott kiadványok mennyiségének a csökkentése révén a szervezet sok pénzt takarít meg, az új eszközök használata által pedig még több emberhez eljuthat a jó hír. Ha ezt észben tartjuk, talán többet használjuk majd az elektronikus kiadványokat, a lehetőségeinkhez mérten. Így kimutathatjuk, hogy Krisztushoz hasonlóan mi is szeretnénk, ha bölcsen lennének felhasználva a szervezet erőforrásai.

19. Miért fontos követnünk Krisztus vezetését?

¹⁹ Ha szívből követjük Krisztus vezetését, azzal erősítjük mások hitét, és hozzájárulunk az egységünkhöz. A Bétel-családok méretének a csökkentése kapcsán André ezt mondja: „A volt bételesek, akik alkalmazkodtak a változásokhoz, példamutatóan gondolkodnak. Ez bizalmat és tiszteletet ébreszt bennem. Lépést tartanak Jehova szekerével, és örömmel elvállalnak bármilyen megbízatást.”

20–21. a) Miért bízhatunk a vezetőnkben, Krisztusban? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

²⁰ A vezetőnk, Jézus Krisztus hamarosan „teljessé [teszi] a győzelmét”, és „félelmet keltő dolgokat visz véghez” (Jel 6:2; Zsolt 45:4). Addig pedig felkészít minket arra az időre, amikor mindannyian részt vehetünk majd a feltámadók tanításában és a föld paradicsommá alakításában.

²¹ A felkent királyunk átvezet majd minket az új világba, de csak akkor, ha a változó körülmények között is feltétel nélkül bízunk benne. (Olvassátok fel: Zsoltárok 46:1–3.) A változások azonban megviselhetnek minket, különösen akkor, ha nem számítottunk rájuk. Hogyan őrizhetjük meg ilyenkor is a belső békénket, és hogyan maradhat erős a Jehovába vetett hitünk? Erről lesz szó a következő cikkben.