HIEL
(az Ahiel rövidített alakja; jel.: ’fivérem Isten; Isten fivére’):
Bételből való férfi, aki Aháb uralmának idején, az i. e. tizedik században újjáépítette Jerikót. Annak az eskünek a beteljesedéseképpen, amelyet Jerikó pusztulásakor, több mint 500 évvel korábban Józsué mondott, Hiel az elsőszülöttjének, Abirámnak az élete árán rakta le a város alapját, és legkisebb fiának, Ségubnak az élete árán állította fel kapuit (Jzs 6:26; 1Ki 16:33, 34).