Bibliai földrajz — Vajon pontos?

A NAP épp lenyugodott Palesztinában. Az év: 1799. Egy nehéz nap után a francia sereg letáborozott, és Napóleon, a főparancsnok, sátrában pihen. Egyik szolgája pislákoló gyertyafénynél egy francia Bibliából olvas fel hangosan.

Ez nyilvánvalóan gyakran megtörtént Napóleon palesztinai hadjárata alatt. „Amikor letáboroztunk ezeknek az ókori városoknak a romjainál — emlékszik vissza később az emlékirataiban — minden este hangosan olvasták a Szentírást . . . A hasonlóság és a leírásoknak az igaz volta meglepő volt: még mindig ráillenek erre az országra annyi évszázad és változás után.”

Valóban, a Közép-Keletre utazók könnyen el tudják képzelni a bibliai eseményeket a jelenkori színhelyen. Mielőtt a francia hadsereg elfoglalta Egyiptomot, a külföldiek keveset tudtak erről az ókori országról. Majd azok a tudósok kezdték napvilágra hozni Egyiptom korábbi pompájának részleteit, akiket Napóleon hozott magával Egyiptomba. Ez könnyebbé tette, hogy magunk elé képzeljük azt a ’kemény munkát’, aminek az izraeliták voltak egykor kitéve (2Mózes 1:13, 14).

Egyiptomból való szabadulásuk éjjelén az izraeliták összegyűltek Rameszesznál és ’a puszta széléig’ gyalogoltak (2Mózes 12:37; 13:20). Ekkor Isten azt parancsolta nekik, hogy „forduljanak vissza” és „üssenek tábort . . . a tenger mellett”. Ezt a szokatlan hadmozdulatot ’eltévelyedésnek’ értelmezték, és Egyiptom királya előrement a seregével és 600 hadi szekérrel, hogy visszaszerezze korábbi rabszolgáit (2Mózes 14:1–9).

A kivonulás

Egy i. sz. első századi történész, Josephus szerint az egyiptomi sereg az izraelitákat „egy szűk helyen” összeszorította és kelepcébe csalta őket „a hozzáférhetetlen szakadék és a tenger közé”. A pontos helyet, ahol az izraeliták átkeltek a Vörös-tengeren, ma már nem tudják biztosan. Könnyű azonban magunk elé képzelni az eseményt, ha a hegyvonulat tetejéről letekintünk a Vörös-tenger északi partjára. Érdekes módon a hegyet Jebel ʽAtaqah-nak hívják, aminek a jelentése: „Szabadulás hegye.” E között a hegyvonulat és a Vörös-tenger között egy síkság van, ami összeszűkül egészen addig, míg a hegy lába majdnem a tengerbe nyúlik. A Vörös-tenger túloldalán van egy oázis, ahol sok kút van, amelyeket ʽAyun Musa-nek hívnak, aminek a jelentése: „Mózes kútjai”. A tengerfenék e két pont között fokozatosan lejt, míg máshol hirtelen mélyül 9—18 méter mélységig.

A kereszténység hűtlen teológusai megpróbálták kimagyarázni a csodát, amelyet Isten mutatott be, amikor kettéválasztotta a Vörös-tenger vizét, és lehetővé tette az izraelitáknak, hogy szárazon keljenek át. A színhelyet átteszik egy sekély mocsár vagy láp területére a Vörös-tengertől északra. Ez azonban nem egyezik meg a Biblia beszámolójával, amely többször is azt állítja, hogy az átkelés a Vörös-tengeren keresztül történt egy olyan helyen, ahol elég víz volt ahhoz, hogy a fáraót és egész seregét elárassza; igen, hogy elnyelje őket (2Mózes 14:26–31; Zsoltárok 136:13–15; Zsidók 11:29).

A Sínai puszta

Az Izrael vándorlásairól szóló bibliai beszámoló élénken ábrázolja azokat a kemény feltételeket, amelyekkel a Sínai-félszigeten szembe találták magukat (5Mózes 8:15). De vajon egy teljes nemzet össze tudott gyűlni a Sínai-hegy aljánál, hogy megkapja Isten Törvényét, majd később félre tudott vonulni és „hátrább” tudott állni? (2Mózes 19:1, 2; 20:18). Vajon van ott elég nagy hely ekkora mozgásra egy becslések szerint hárommillió főt számláló népnek?

Egy XIX. századi utazó és bibliatudós, Arthur Stanley ellátogatott a Sínai-hegy területére, és leírta azt a látványt, amellyel szembe találta magát, miután megmászta a Ras Safsafát: „Egy pillanat alatt hatott ránk ez a látvány, mint ahogy mindenkire hatott, akik látták és leírták . . . Itt volt egy mély, széles, sárga és a szirtnek teljesen az aljára lesodródó síkság . . . Figyelembe véve, hogy majdnem teljesen hiányzik a síkság és a hegy együttes előfordulása ezen a területen, ez igazán fontos bizonyítéka az elbeszélő igazának, hogy ilyen együttes található, mégpedig az ősi Sínai-hegy közelében.”

Az Ígéret földje

Izrael pusztai vándorlásának 40. évében Mózes ezt a leírást adta annak a földnek a jellegzetességeiről, amelyre belépni készültek: „Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak” (5Mózes 8:7).

Ennek az ígéretnek a pontosságát hamar tapasztalták, amikor az egész nép egybegyűlt — férfiak, asszonyok, kicsinyek és jövevények — a bővízű Sikem-völgynél, az Ebál hegy és a Garizim hegy között. A Garizim hegy lábánál állt hat törzs. A másik hat törzs a völgy túloldalán gyűlt össze, az Ebál hegy lábánál, hogy hallják az isteni áldásokat, amelyeket a nép akkor élvezhet, ha engedelmeskedik Jehova Törvényének, és az átkokat, amelyek akkor jönnek rájuk, ha elmulasztják Isten Törvényének a megtartását (Józsué 8:33–35). De vajon volt elég hely, hogy elférjen a nemzet egy ilyen keskeny völgyben? És hogyan hallottak mindannyian modern hangosítóberendezés nélkül?

Jehova Isten csodálatos módon felerősíthette volna a léviták hangját. Azonban nem úgy tűnik, hogy ilyen csodára lett volna szükség. Az akusztika kitűnő ebben a völgyben. „Mindegyik utazó — írta a XIX. századi bibliatudós, Alfred Edersheim — két pontban egyetért: 1. Minden nehézség nélkül, tisztán lehetett hallani mind az Ebál, mind a Garizim hegynél mindent, amit a völgyben mondtak. 2. Ezen a két hegyen elegendő állóhely volt egész Izrael számára.”

Egy másik XIX. századi bibliatudós, William Thomson a The Land and the Book című könyvében leírta tapasztalatát, melyet ebben a völgyben élt át: „Kiáltottam, hogy halljam a visszhangot, majd elképzeltem milyen lehetett, amikor az erőshangú léviták bejelentették . . . ’Átkozott az ember, aki faragott és öntött képet csinál, útálatára Jehovának.’ És azután a dörgő ÁMEN!-t, amint felemelkedik — a hatalmas gyülekezettől tízszeres hangerővel — és kiöblösödik, újra és újra visszhangozva Ebáltól Garizimig, és Garizimtól Ebálig.” (Vö. 5Mózes 27:11–15.)

Jezréel völgye

Sikemtől északra fekszik egy másik termékeny völgy, amely tengerszint alatti mélységből kapaszkodik fel és óriási síksággá nyílik. Ezt az egész területet Jezréel völgynek hívják, Jezréel városáról kapva nevét. A völgytől északra vannak Galilea hegyei és itt helyezkedik el Názáret, az a város, ahol Jézus lakott. „Názáret — magyarázza George Smith a The Historical Geography of the Holy Land című könyvében — egy medencében fekszik hegyek között; de abban a pillanatban, amint felkapaszkodsz ennek a medencének a szélére . . . micsoda látványban van részed! [Jezréel völgye] fekszik előtted . . . csatamezőivel . . . Ez az Ótestamentum történelmének térképe.”

Ebben a völgyben a régészek kiásták azoknak a városállamoknak a romjait, amelyeket Izrael elfoglalt Józsué idejében, név szerint Taanákot, Megiddót, Jokneámot és a feltételezett Kedest (Józsué 12:7, 21, 22). Ugyanezen a területen Bárák és Gedeon bíró idejében Jehova csodálatos módon megszabadította népét a megsemmisítő erejű ellenséges nemzetektől (Bírák 5:1, 19–21; 6:33; 7:22).

Évszázadokkal később Jéhu király felment a völgybe Jezréel városába, hogy végrehajtsa Jehova ítéletét Jézabelen és Akháb hitehagyott házán. Jezréel őrtornyából könnyen meg lehetett látni keleten a közeledő Jéhu csapatait 19 kilométer távolságból. Éppen ezért bőségesen volt ideje Jórám királynak, hogy kiküldje az első és ezután a második hírvivőjét lóháton, majd végül Izrael királya, Jórám és Júda királya, Akházia befogják szekereiket és találkozzanak Jéhuval, mielőtt elérte volna Jezréel városát. Jéhu azonnal kivégezte Jórámot. Akházia elmenekült, de később megsebesült és meghalt Megiddónál (2Királyok 9:16–27). A fentiekhez hasonló csaták színhelyeiről George Smith ezt írja: „Meglepő, hogy a beszámolók egyikében . . . sincs semmi földrajzi lehetetlenség.”

Nem kétséges, Jézus gyakran tekintett le Jezréel völgyére és elgondolkodott azokon a felvillanyozó győzelmeken, amelyek itt történtek, tudva azt, hogy őróla, a megígért Messiásról meg volt írva, hogy betölti a Nagyobb Józsué, a Nagyobb Bárák, a Nagyobb Gedeon és a Nagyobb Jéhu szerepét Jehova szuverenitásának igazolásában. Valóban a Biblia ennek a völgynek hadászati szempontból a legfontosabb városát, Megiddót használja fel szimbólumként Isten har-magedoni (jelentése: „Megiddó hegye”) háborújának meghatározására. Ez egy egész földre kiterjedő csata lesz, amelyben Jézus Krisztus mint királyok Királya megsemmisíti Isten és a keresztény gyülekezet, Isten igaz népének ellenségeit (Jelenések 16:16; 17:14).

A Biblia beszámol arról, hogy a haragos názáreti zsidók egyszer megkísérelték megölni Jézust letaszítva ’annak a hegynek széléről, a melyen az ő városuk épült’ (Lukács 4:29). Figyelemreméltó, hogy Názáret modern városának délnyugati részén van egy 12 méter magas szirt, ahol ez az eset történhetett. Jézus elmenekült ellenségei elől és a Biblia még hozzáfűzi: „leméne Kapernaumba” (Lukács 4:30, 31). A Galileai-tengernél fekvő Kapernaum valóban sokkal alacsonyabban helyezkedik el.

Ezek és még sok más részlet késztette Napóleont és másokat is arra, hogy kifejezzék csodálatukat a Biblia földrajzi pontossága miatt. „[A Bibliában] nagyon sok, teljesen kielégítő topográfiai hivatkozás van” — írta Thomson a The Land and the Book című könyvében. „Lehetetlen, hogy ne hasson ránk az állandó egybeesés a feljegyzett történelem és mind az Ó-, mind az Újtestamentum természeti földrajza között” — jegyzi meg Stanley a Sinai and Palestine című könyvében.

A Biblia csodálatra méltó pontossága a földrajzi dolgokkal kapcsolatban csupán egy bizonyíték arra vonatkozólag, hogy nem pusztán embertől származó könyv. Az Őrtorony előző három száma Bibliával kapcsolatos cikkeket tartalmazott. Arra ösztönzünk, hogy szerezd meg és találd élvezetesnek a sorozat másik három részét.

[Térkép a 7. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

JEZRÉEL VÖLGYE

Jezréel

Názáret

Taanák

Megiddó

Jokneám

Kedes

É

GALILEAI-TENGER

NAGY-TENGER

mérföld

kilométer

5

10

10

20

[Forrásjelzés]

Készült a szerzői joggal ellátott Pictorial Archive (Near Eastern History) Est. és a Survey of Israel térképe alapján.

[Kép az 5. oldalon]

Izrael megkapta a Törvényt a Sínai-hegynél

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.