HEBRON

1. Lévi unokája és Kehát fia. „Hebron fiai”-nak, vagyis a hebronitáknak az ősatyja (2Mó 6:16, 18; 4Mó 3:19, 27; 26:58; 1Kr 6:2, 18; 15:4, 9; 23:12, 19; 26:30–32).

2. Marésah fia, és Kórahnak, Tappuahnak, Rékemnek meg Semának az apja. A Júda törzséből való Kálebnek a leszármazottja (1Kr 2:42, 43).

3. (társulás helye): Egy ókori város Júda hegyvidékén. Hét évvel előbb építették, mint az egyiptomi Coánt (4Mó 13:22). Hebron Jeruzsálemtől kb. 30 km-re D-DNy-ra van, és több mint 900 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. Úgy tartják, hogy az egyik legrégebbi város a Közel-Keleten, amelyet még mindig laknak. Hebronnak ’Kirját-Arba’ (Arba városa) volt a korábbi neve. Ezt a nevet alighanem az anákok ősatyjáról, Arbáról kapta (1Mó 23:2; Jzs 14:15). A város és a környező hegyvidék már régóta híres a szőlőjéről, gránátalmájáról, fügéjéről, olajfájáról, kajszibarackjáról, almájáról és az olajos magvairól. Mivel számos forrás és kút található itt, Hebron környékét több km-es körzetben zöldellő növényzet borítja.

Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha egy darabig Hebronban éltek jövevényként (1Mó 13:18; 35:27; 37:13, 14). Sára itt halt meg, és egy barlangba temették a közeli Makpelánál. Ez a barlang, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt meg a hozzá tartozó földdel együtt, családi sírhely lett, és ide temették Ábrahámot, Izsákot, Rebekát, Leát és Jákobot is (1Mó 23:2–20; 49:29–33; 50:13).

Amikor Mózes kiküldte a 12 kémet az Ígéret földjére, Anák óriás termetű leszármazottai laktak Hebronban (4Mó 13:22, 28, 33). Kb. 40 évvel később Hohám, Hebron királya szövetkezett négy másik királlyal, hogy megtámadja Gibeon városát, amiért az békét kötött Józsuéval. Az izraeliták Gibeon segélykérésére reagálva, Jehova segítségével legyőzték az öt király csapatait, amelyek felmentek Gibeon ellen. Ezt követően ezt az öt királyt, aki elrejtőzött egy barlangban, kivégezték, a holttestüket pedig oszlopra akasztották, és ott függtek estig (Jzs 10:1–27).

Miközben az izraeliták folytatták hódító hadjáratukat Kánaán d. részén, pusztulásra adták Hebron lakosait, a királyát (nyilván Hohám utódját) is beleértve (Jzs 10:36, 37). Igaz, az izraeliták Józsué vezetésével megtörték a kánaániták hatalmát, de úgy tűnik, nem állítottak azonnal helyőrségeket, amelyekkel az lett volna a céljuk, hogy megtartsák a már legyőzött területeket. Nyilván, míg Izrael máshol hadakozott, az anákok ismét letelepedtek Hebronban, ezért kellett valamivel később Kálebnek (v. Júda fiainak Káleb vezetésével) elfoglalnia tőlük a várost (Jzs 11:21–23; 14:12–15; 15:13, 14; Bí 1:10). Hebront eredetileg a Júda törzséből való Kálebnek jelölték ki, de aztán szentnek nyilvánították mint menedékvárost. Hebron ugyanakkor papi város is volt. „A városhoz [Hebronhoz] tartozó földet” és annak településeit azonban Káleb kapta meg örökségül (Jzs 14:13, 14; 20:7; 21:9–13).

Júda férfiai úgy négy évszázaddal később Hebronban kenték fel Dávidot királlyá. Dávid innen uralkodott hét és fél éven át, és időközben hat fia született: Amnon, Kileáb (Dániel), Absolon, Adónia, Sefátia és Itreám (2Sá 2:1–4, 11; 3:2–5; 1Kr 3:1–4). Hebron lakosai korábban bizonyára segítették Dávidot, amikor bujdosnia kellett Saul király miatt (1Sá 30:26, 31). Dávid Hebronból való uralkodásának a vége felé Ábner, a rivális királynak, Saul fiának, Is-Bósetnek a legfőbb támogatója (2Sá 2:8, 9), átpártolt Dávidhoz. Joáb egy portyáról visszatérve, amint megtudta, hogy Dávid elbocsátotta Ábnert békével, követeket küldött Ábner után, hogy hozzák vissza, majd saját kezével végzett Ábnerrel Hebronban, akit aztán itt is temettek el (2Sá 3:12–27, 32). Később Rékáb és Baánah megölte Is-Bósetet, majd jutalomra számítva Dávidhoz vitték Hebronba Is-Bóset fejét, Dávid azonban kivégeztette őket aljas tettükért (2Sá 4:5–12). Dávidot ezután egész Izrael királyává kenték fel, ő pedig áthelyezte a székhelyét Hebronból Jeruzsálembe (2Sá 5:1–9).

Néhány évvel később Dávid fia, Absolon visszatért Hebronba, és innen akarta megdönteni apja királyi hatalmát, de ez nem sikerült neki (2Sá 15:7–10). Absolon feltehetően azért választotta Hebront, amikor trónra tört, mert Hebron Júda egykori fővárosaként történelmi szempontból fontosnak számított, valamint mert a szülővárosa volt. Később Dávid unokája, Roboám király újjáépítette Hebront (2Kr 11:5–10). Idővel a babilóniaiak pusztán hagyták Júdát, majd miután a zsidó száműzöttek visszatértek, néhányan Hebronban (Kirját-Arbában) telepedtek le (Ne 11:25).