NAOMI

(szépségem, kedvességem):

Az anyósa Ruthnak, aki Dávid és Jézus Krisztus ősanyja volt (Mt 1:5).

Naomi az efratai Elimélek felesége volt, és a júdai Betlehemben éltek a bírák napjaiban. Egy súlyos éhínség miatt a férjével és két fiukkal, Mahlonnal és Kiljonnal Moábba költöztek. Ott Elimélek meghalt. A fiúk azután feleségül vették a moábita Ruthot és Orpát, de úgy tíz évre rá ők maguk is meghaltak, gyermektelenül (Ru 1:1–5).

A gyászoló Naomi úgy döntött, hogy visszatér Júdába. Két megözvegyült menye is elindult vele, de ő azt javasolta nekik, hogy térjenek vissza, és menjenek férjhez a szülőföldjükön, hiszen ő maga ’már túl öreg ahhoz, hogy egy férj felesége legyen’, és fiúkat szüljön, akikhez hozzámehetnének. Orpa visszafordult, Ruth azonban ragaszkodott Naomihoz, mivel szerette őt és Istenét, Jehovát (Ru 1:6–17).

Betlehembe érve Naomi ezt mondta az őt üdvözlő nőknek: „Ne hívjatok engem Naominak [szépségem, kedvességem]. Nevezzetek inkább Marának [keserű], mert a Mindenható igen megkeserítette az életemet” (Ru 1:18–21). Mivel árpaaratás volt, Ruth szerető módon elment tallózni, hogy eltartsa Naomit és saját magát, és történetesen éppen Boáz földjére került (Ru 2:1–18). Amikor elmondta Naominak, hogy kinek a földjén dolgozott, az anyósa felismerte, hogy Jehova keze van a dologban, hiszen Boáz Elimélek közeli rokona volt, következésképpen az egyik kiváltójuk. Naomi rábeszélte Ruthot, hogy hívja fel erre Boáz figyelmét (Ru 2:19–3:18). Boáz gyorsan reagált, és a szokásos jogi eljárást követve megvette Elimélek földjét Naomitól. Ruth akkor Naomi helyett Boáz felesége lett a sógorházasság elrendezésével összhangban. Amikor fiuk született, a szomszédasszonyok ezt mondták: „Fia született Naominak”, és Obednek nevezték őt. Így Obed lett Elimélek júdai házának törvényes örököse (Ru 4:1–22).