GÓLIÁT

Gát városából való óriás, a filiszteus hadsereg bajnoka, akit Dávid megölt. Góliát rendkívül nagyra nőtt, hat könyök és egy arasz (2,9 m) magas volt. Réz páncélinge 5000 sekel súlyú (57 kg), lándzsájának vaspengéje 600 sekel súlyú (6,8 kg) volt (1Sá 17:4, 5, 7). Góliát a refaitáktól születettek közé tartozott, és a filiszteus sereg zsoldos katonája lehetett (1Kr 20:5, 8; lásd: REFAITÁK).

Nem sokkal azután, hogy Sámuel felkente Dávidot, és azután, hogy Jehova szelleme eltávozott Saul királytól (1Sá 16:13, 14), a filiszteusok egybegyűltek Izrael ellen Szokóban, hogy harcba szálljanak velük, majd Efes-Dammimnál letáboroztak. Amint a filiszteusok és Saul hadserege a völgy két oldalán csatasorba rendeződtek egymással szemben, az óriás harcos, Góliát kilépett a filiszteus táborból, és hangosan kihívta Izraelt, hogy állítsanak ki valakit, akivel majd párbajt vívhat, és ennek a kimenetele döntse el, hogy melyik sereg válik a másik szolgájává. Izrael hadserege 40 napon át reggel meg este ki volt téve ennek a gúnyolódásnak, és nagy félelem töltötte el őket. Egyetlen izraelita katonának sem volt mersze elfogadni a kihívást (1Sá 17:1–11, 16).

Azzal, hogy Góliát az élő Isten, Jehova seregeit gúnyolta, megpecsételte sorsát. A fiatal pásztorfiú, Dávid – akin Isten szelleme nyugodott – elfogadta Góliát kihívását. Góliát – maga előtt egy nagy pajzsot vivő fegyverhordozóval – közeledett Dávid felé, és istenei nevében átkozta őt. Dávid erre így válaszolt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek feléd, akit te gúnyoltál” (KÉP: 1. köt. 745. o.). Dávid elhajított a parittyájával egy követ, amely aztán Góliát homlokába fúródott, és az óriás a földre bukott. Dávid ezek után Góliát fölé állt, majd az óriásnak a kardjával fejét vette. Erre a filiszteusok azonnal futásnak eredtek, az izraeliták pedig lemészárolták őket (1Sá 17:26, 41–53).

„Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, a fegyvereit meg elhelyezte a sátrában” (1Sá 17:54). Igaz ugyan, hogy Sion erődjét még nem foglalták el – ezt csak később tette meg Dávid (2Sá 5:7) –, de Jeruzsálemben már régóta laktak izraeliták, a jebuszitákkal együtt (Jzs 15:63; Bí 1:8). Idővel Dávid nyilván átadta Góliát kardját, hogy a szentélyben legyen. Erre abból következtethetünk, hogy Ahimélek pap adta azt oda Dávidnak, amikor Dávid Saul elől menekült (1Sá 21:8, 9).

Van egy rész a 2Sámuel 21:19-ben, amely némi fejtörést okoz. Itt ezt olvashatjuk: „Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia leterítette a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a takácsok zubolyfája.” A párhuzamos beszámolóban, az 1Krónikák 20:5-ben ez áll: „Elhanán, Jáir fia leterítette Lahmit, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a takácsok zubolyfája.”

E felmerülő kérdés magyarázatára számos javaslat született. A targum hagyománya szerint Elhanán megegyezik Dáviddal. Az A. Cohen szerkesztésében megjelent Soncino Books of the Bible (London, 1951, 1952) megjegyzi, hogy semmi akadálya annak a feltételezésnek, mely szerint két Góliát létezett, valamint azt is elmondja, hogy a Góliát szó akár címet jelölő szó is lehet, miként a „fáraó”, „rabsaké” vagy a „szultán”. Amiatt, hogy az egyik szöveg „Jaáré-Oregim”-ről beszél, míg a másik „Jáir”-ról, és amiatt, hogy csak a Sámuel második könyvében fordul elő a „betlehemi” [héb.: béth hal·lach·míʹ] kifejezés, ugyanakkor csak a Krónikák könyve használja a ’Lahmi’ [ʼeth-Lach·míʹ] nevet, a szövegmagyarázók többsége úgy véli, hogy másolói hibáról lehet szó. (Lásd: JAÁRÉ-OREGIM; LAHMI.)