Ugarit — Ókori város Baál árnyékában

EGY szír földműves 1928-ban az ekéjével nekiütközött egy kőnek, amely alatt egy ókori, agyagedényekkel teli sírbolt rejtőzött. Nem is képzelte, milyen nagy jelentőségű a felfedezése. E váratlan esemény hírére a Claude Schaeffer vezette francia régészeti expedíció egy évvel később a helyszínre érkezett.

Rövid idő elteltével felszínre került egy írás, amelynek segítségével a régészek azonosították az ásóik nyomán felbukkanó romokat: ez Ugarit volt, „a Közel-Kelet egyik legnagyobb jelentőségű ókori városa”. Sőt Barry Hoberman író így fogalmazott: „Egyetlen régészeti felfedezés sem volt ilyen óriási hatással a Biblia megértésére, még a Holt-tengeri tekercsek sem” (The Atlantic Monthly).

Kereskedelmi csomópont

Ugarit, melyet egy domb, Rász-Samra rejtett magában, virágzó soknemzetiségű város volt az időszámításunk előtti második évezredben, a mai Észak-Szíria földközi-tengeri partvidékén. Területe az északon fekvő Casius-hegytől a déli Sukas-dombig 60 kilométer volt, a várost nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengertől kelet felé pedig 30-50 kilométer az Orontesz völgyéig.

Ugarit mérsékelt klímája kedvezett az állattenyésztésnek. Ezen a területen gabonát termesztettek, olívaolajat és bort készítettek, valamint fát termeltek ki — ebből az utóbbiból nagy hiány volt Mezopotámiában és Egyiptomban is. Ezenkívül a város fő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, így itt volt az első legnagyobb nemzetközi kikötő is. Ugaritban az Égei-tengerről, Anatóliából, Babilonból, Egyiptomból és a Közel-Kelet más területeiről jött kereskedők árulták portékáikat: fémet, mezőgazdasági termékeket és temérdek, helyben készített cikket.

Gazdasági virágzása ellenére Ugarit mindig vazallus királyság volt. A város az Egyiptomi Birodalom legészakibb támaszpontja volt, míg az i. e. XIV. században be nem kebelezte a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték, valamint arra, hogy hadsereget biztosítson az uralkodó birodalom részére. Amikor a megszálló „tengeri népek”a elkezdték lerombolni Anatóliát (a mai Törökország középső része), valamint Észak-Szíriát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét és hajóhadát. Így Ugarit védtelen maradt, és i. e. 1200 körül teljesen elpusztult.

Újjáéled a múlt

Ugarit elpusztítása után egy 20 méter magas, több mint 25 hektárnyi területet elfoglaló nagy domb maradt hátra. A területnek eddig csupán az egyhatodát ásták ki. A romok között a régészek feltárták egy hatalmas palotaegyüttes maradványait, csaknem száz szobával és udvarokkal, mintegy 10 000 négyzetméternyi területen. A palotában volt vízvezetékrendszer, fürdőszobák és csatornahálózat is. A berendezéseket arany-, lazurit- és elefántcsont berakásokkal díszítették. Találtak különös gonddal megmunkált elefántcsont lapokat is. A fallal körülvett kert és a süllyesztett medence csak tovább fokozta a palota szépségét.

A várost és az azt körülvevő síkságot Baál és Daganb templomai uralták. Ezekben a templomtornyokban, melyek úgy 20 méter magasak lehettek, volt egy kis előcsarnok, melyből egy helyiség nyílt, ahol az istenség képét őrizték. Lépcsősor vezetett fel egy teraszra, ahol a király a különböző szertartásokat felügyelte. Éjjel vagy viharban valószínűleg jelzőtüzeket is gyújtottak a templomok tetején, hogy a hajókat biztonságban a kikötőbe vezessék. A hajósok a vihar istenének, Baál-Hadadnak tulajdonították biztonságos révbe érkezésüket, és bizonyára ők ajánlották fel áldozatként azt a 17 kőhorgonyt, melyet megtaláltak Baál-Hadad szentélyében.

Értékes írásos lelet

Ugarit romjai közül több ezer agyagtáblát ástak ki. Gazdasági, jogi, diplomáciai és adminisztrációs szövegeket találtak nyolc nyelven, ötféle írással feljegyezve. Schaeffer csapata egy addig még ismeretlen nyelven is talált írásokat, melynek az ugariti nevet adták; ez 30 ékírásos jelet tartalmaz, így elmondható róla, hogy egyike az eddig felfedezett legrégebbi ábécéknek.

Az ugariti feljegyzések nem csupán az élet mindennapos kérdéseivel foglalkoznak; tartalmaznak irodalmi szövegeket is, melyek mélyebb bepillantást engednek annak a kornak a vallásos elképzeléseibe és szokásaiba. Úgy tűnik, Ugarit vallása sok vonásában hasonlított a szomszédos kánaániak vallásához. Roland de Vaux szerint ezek a szövegek „tökéletesen visszatükrözik, hogy milyen volt a Kánaán földjén élő civilizáció azt megelőzően, hogy az izraeliták legyőzték őket”.

Baál városának vallása

A rász-samrai szövegek több mint 200 istenről és istennőről tesznek említést. A főisten Él volt, akit az istenek és emberek atyjának neveztek. A vihar istene, Baál-Hadad „a felhőkön nyargaló” isten és „a föld ura” volt. Él bölcs, ősz szakállú öregemberként volt ábrázolva, aki távol él az emberektől. Baál viszont erős, törekvő istenség, aki uralkodni akar az istenek és az emberek fölött.

Ezeket a szövegeket talán vallásos ünnepeken szavalhatták, például az újév vagy az aratás ünnepén. Pontos jelentésüket azonban homály fedi. Az egyik költemény szerint, mely egy uralkodásért folyó harcot beszél el, Baál legyőzi Él kedvelt fiát, Jammot, a tenger istenét. Ez a győzelem valószínűleg megnyugtatta Ugarit hajósait afelől, hogy Baál megvédi majd őket a tengeren. A Móttal vívott párbajban azonban Baál alulmarad, és leszáll az alvilágba. Aszály következik, így az emberek nem tudják folytatni mindennapi tevékenységeiket. Baál felesége és egyben nővére, Anat — aki a szerelem és a háború istennője — megöli Mótot, és visszahozza Baált az életbe. Baál legyilkolja Él feleségének, Atiratnak (Asérának) a fiait, és visszaszerzi a trónt. Ám hét évvel később Mót visszatér.

Egyesek magyarázata szerint ez a költemény az évszakok évenkénti körforgását jelképezi, amely során az életadó esőt legyőzi a nyár perzselő hősége, majd az eső ősszel újra visszatér. Mások úgy vélik, hogy a hétéves körforgás az éhségtől és szárazságtól való félelmet jeleníti meg. Bárhogy legyen is, Baál felsőbbségét elengedhetetlennek tartották az emberi sikerekhez. Peter Craigie tudós megjegyzi: „Baál imádatának célja megvédelmezni az ő felsőbbségét; imádói úgy hitték, hogy az ember számára létfontosságú termés és nyáj csak addig létezik, amíg Baál a legfőbb úr.”

Védelem a pogánysággal szemben

A feltárt szövegekből egyértelműen látszik az ugariti vallás züllöttsége. Egy könyv ezt mondja: „A szövegek bemutatják, milyen lealacsonyító volt ezeknek az istenségeknek az imádata, hiszen másról sem szólnak, mint a háborúról, a szent prostitúcióról, az érzéki szerelemről, és az emiatt bekövetkező társadalmi lealacsonyodásról.” (The Illustrated Bible Dictionary). De Vaux megjegyzi: „Ezeket a költeményeket olvasva az ember megérti, miért iszonyodtak ettől az imádattól a Jahve-hit igaz hívei és a nagy próféták.” A Törvény, melyet Isten az ókori Izrael népének adott, határozott védelmet jelentett az ilyen hamis imádattal szemben.

A jóslás, az asztrológia és a mágia elterjedt szokás volt Ugaritban. Jeleket és előjeleket kerestek nemcsak az égitestekben, hanem a torz magzatokban és a leölt állatok belső szerveiben is. „Úgy hitték, hogy ha valamilyen rituálé során feláldoztak egy állatot egy istenségnek, az állat az isten részévé lett, és az isten szelleme egyesült az állat szellemével — magyarázza Jacqueline Gachet történész. — Ennélfogva, olvasva azokból a jelekből, melyek láthatók voltak ezeknek az állatoknak a belső szervein, betekintést nyerhettek az istenek szellemének szándékába, és így az istenek kedvező vagy kedvezőtlen választ adhattak egy jövőbeli esemény vagy egy bizonyos helyzetben való cselekvés kérdésében” (Le pays d’Ougarit autour de 1200 av.J.C.). Az izraelitáknak viszont kerülniük kellett ezeket a szokásokat (5Mózes 18:9–14).

A Mózesi Törvény egyértelműen tiltotta az állatokkal való fajtalankodást (3Mózes 18:23). Hogyan tekintették ezt a szokást Ugaritban? A feltárt szövegek szerint Baál párosodott egy üszővel. Cyrus Gordon régész megjegyzi erről: „Még ha elmondhatjuk is, hogy Baál erre az időre egy bika alakjában jelent meg, ugyanez már nem hozható fel a papjai védelmére, akik eljátszották Baál mitológiai életét.”

Az izraeliták ezt a parancsot kapták: „Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok” (3Mózes 19:28). Ezzel szemben Baál halála miatt Él „késsel bevagdosta a bőrét, borotvával felhasogatta magát, és összevagdosta arcát és nyakát”. A test rituális felhasogatása nyilvánvalóan szokás volt a Baál-imádók között (1Királyok 18:28).

Egy ugariti költemény azt sejteti, hogy a kecskegida tejben való megfőzése hozzátartozott egy termékenységi rítushoz, mely elterjedt volt a kánaáni vallásban. A Mózesi Törvényben viszont az izraeliták ezt a parancsot kapták: „Ne főzd meg a gödölyét az ő anyjának tejében” (2Mózes 23:19).

Összehasonlítás a bibliai szövegekkel

Az ugariti szövegeket eredetileg főként a bibliai héber segítségével fordították le. Peter Craigie megjegyzi: „A héber szöveg sok olyan szót használ, amelynek a jelentése homályos, sőt néha teljesen ismeretlen. A 20. század előtt élt fordítók különféle módszerekkel próbálták kitalálni a lehetséges jelentésüket. Most sokat segít a megértésben, hogy ugyanezekkel a szavakkal találkoznak az ugariti szövegekben.”

Például sok fordítás az Ézsaiás 3:18-ban (3:19, Károli-fordítás) található héber szót homlokpántnak fordítja. Van azonban egy ehhez nagyon hasonló ugariti szógyök, amelyet a napra, illetve a napistennőre használnak. Ez segített megérteni, hogy az Ézsaiás próféciájában említett jeruzsálemi nők valószínűleg kis, nap formájú függőkkel és „holdacskákkal” díszítették magukat, a kánaáni istenek tiszteletére.

A maszoréta szöveg szerint a Példabeszédek 26:23-ban szereplő „égő ajak és a gonosz szív” egy agyagedényhez van hasonlítva, melyet „az ezüst salakja” borít. Egy ugariti szógyök alapján ezt a hasonlatot így is lehetne fordítani: „mint a fényes máz az agyagedényen”. Az Új világ fordításc helyénvalóan a következőképpen adja vissza ezt a példabeszédet: „Mint ezüstmáz a cserépdarabon, olyan a buzgó ajak gonosz szív mellett.”

A Biblia alapja?

A rász-samrai szövegek vizsgálata néhány tudóst arra engedett következtetni, hogy a Biblia egyes részei az ugariti költeményekből lettek átvéve. André Caquot-nak, a Francia Intézet tagjának szavai szerint „az izraelita vallás alapja a kánaáni kultúra” volt.

A 29. zsoltárról Mitchell Dahood, a római Pápai Bibliaintézet tagja megjegyzi: „Ez a zsoltár jahvisztikus átírása egy régi kánaáni himnusznak, melyet a vihar istenéhez, Baálhoz írtak . . . A zsoltárnak gyakorlatilag minden szava felfedezhető a régi kánaáni szövegekben.” Vajon megalapozott az effajta következtetés? Semmiképp sem!

Kiegyensúlyozottabb gondolkodású tudósok felismerik, hogy a hasonlóságokat eltúlozták. Más kritikusok ezt az irányzatot pánugaritizmusnak is nevezik. „Egyetlen ugariti szöveg sem egyezik meg teljes egészében a 29. zsoltárral — jelenti ki Garry Brantley teológus. — Azt feltételezni, hogy a 29. zsoltár (vagy bármely más bibliai szöveg) egy pogány mítosz átírása, minden alapot nélkülöz.”

Vajon az a tény, hogy vannak hasonlóságok a nyelv kifejezésmódjában, a költői képekben és a stílusjegyekben, azt bizonyítaná, hogy ez egy átírás? Ellenkezőleg, ilyen hasonlóságokra számítanunk kell. Egy enciklopédia megjegyzi: „Ezeknek a formai és tartalmi hasonlóságoknak az okai kulturálisak: bár jelentős földrajzi és időbeli távolság volt Ugarit és Izrael között, mégis elmondhatjuk, hogy egy nagyobb kulturális egység részét képezték, melynek a költői és vallásos szókincse közös volt.” (The Encyclopedia of Religion). Garry Brantley ezért így következtet: „Helytelen szövegmagyarázat lenne pogány hitnézeteket beleerőszakolni a bibliai szövegekbe, csupán nyelvi hasonlóságokra alapozva.”

Végezetül meg kell jegyezni, hogy ha bármi hasonlóság létezik is a rász-samrai szövegek és a Biblia között, az csupán irodalmi, és nem szellemi. „Azok az etikai és erkölcsi magasságok, melyekben a Biblia szárnyal, egyáltalán nem lelhetők fel Ugaritban” — jegyzi meg Cyrus Gordon régész. Igen, a különbözőségek jóval jelentősebbek, mint a hasonlóságok.

Az ugariti kutatások valószínűleg továbbra is segíteni fognak a Biblia tanulmányozóinak, hogy még jobban megismerjék a bibliaíróknak és magának a héber nemzetnek a kulturális, történelmi és vallási hátterét. A rász-samrai szövegek további vizsgálata ezenkívül új fényt vethet az ókori héber nyelv megértésére is. Mindenekelőtt azonban az ugariti régészeti leletek ékesszólóan bizonyítják, mekkora különbség van a lealacsonyító, Baál iránti odaadás és Jehova tiszta imádata között.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 25. oldalon]

Az Ugaritban végzett régészeti feltárások segítenek a Szentírás megértésében

[Térkép/kép a 24., 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Hettita Birodalom az i. e. XIV. században

FÖLDKÖZI-TENGER

Eufrátesz

CASIUS-HEGY (DZSEBEL EL-AGRA)

Ugarit (Rász-Samra)

Sukas-domb

Orontesz

SZÍRIA

EGYIPTOM

[Forrásjelzések]

Baál-szobrocska és állatfej formájú ivóedény: Musée du Louvre, Paris; festmény a királyi palotáról: © D. Héron-Hugé pour “Le Monde de la Bible”

[Kép a 25. oldalon]

A palota bejáratának maradványai

[Kép a 26. oldalon]

Egy ugariti mitológiai költemény némi betekintést nyújthat a 2Mózes 23:19 hátterébe

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Képek a 27. oldalon]

Baál-sztélé

Vadászjelenetet ábrázoló aranyedény

Elefántcsontból készült szépítőszeres dobozka fedele, egy termékenység-istennő képével

[Forrásjelzés]

Az összes kép: Musée du Louvre, Paris