A gibeoni őslakosok évszázadokon át fennmaradtak mint nép, pedig Saul király el akarta pusztítani őket. A gibeoniak azonban türelmesen vártak Jehovára, hogy hozza felszínre az igazságtalanságot. Jehova ezt meg is tette, egy hároméves éhínség által Dávid uralkodása idején.

Mivel vérbűn terhelte Sault és a háznépét, ebből arra következtethetünk, hogy bár Saul járhatott elöl a mészárlásban, Saul „fiai” akár közvetlenül, akár közvetetten, de részt vettek benne (2Sá 21:1–9). Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a fiak az apák bűnei miatt halnak meg (5Mó 24:16), hanem arról, hogy igazságszolgáltatás történt a törvénnyel összhangban, amely kimondta, hogy „lelket lélekért” kell adni (5Mó 19:21).