A kommunikáció — Több mint csupán beszélgetés

KÉPZELJ magad elé egy csoport turistát, amint éppen egy festői tájat néz. Bár az egész csoport ugyanazt a jelenetet szemléli, minden személy másképpen látja. Miért? Mert minden egyénnek más a nézőpontja. Nincs két olyan ember, aki pontosan ugyanabban a helyzetben lenne. Ezenkívül senki sem fordítja figyelmét a jelenetnek ugyanarra a részletére. Minden személy más megvilágítást talál különösen érdekesnek.

Ugyanez igaz a házasságon belül is. Mégha nagyon egymáshoz illők is, nincs két olyan partner, aki pontosan ugyanúgy szemléli a dolgokat. Férj és feleség különböznek olyan tényezőkben, mint például érzelmi alkat, gyermekkori tapasztalat és családi befolyás. Az ebből adódó eltérő szemléletmód keserű küzdelmek forrásává válhat. Pál apostol őszintén kijelentette: „Azok, akik megházasodnak, fájdalommal és bánattal néznek szembe” (1Korinthus 7:28, The New English Bible).

A kommunikáció magában foglalja az arra irányuló erőfeszítést, hogy ezeket a különbségeket egy-test kapcsolattá egyesítsük. Ez megkívánja, hogy szakítsunk időt a beszélgetésre. (Lásd a bekeretezett részt a 7. oldalon.) Ez azonban sokkal többet foglal magában.

Mutassunk értelmet

Egy bibliai példabeszéd kijelenti: „A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt” (Példabeszédek 16:23). A héber szó jelentése, amelyet itt az ’értelmesen igazgatni’ szavakkal fordítottak: megfontoltnak lenni, gondosan mérlegelni a dolgokat az elmében. Ezért a hatékony kommunikációnak a központja a szív és nem a száj. Egy jó kommunikátor több mint beszélgető; megértő hallgatónak kell lennie (Jakab 1:19). Észlelnie kell az érzéseket és az indítóokot, ami társa viselkedésének felszíne alatt van (Példabeszédek 20:5).

Hogyan? Néha ezt úgy lehet elérni, hogy megfigyeljük a nézeteltérést körülvevő körülményeket. Vajon a hitvesed kemény érzelmi vagy fizikai túlfeszítettség alatt áll? Vajon egy betegség hozzájárul társad kedélyállapotához? „Milyen öröm megtalálni az épp megfelelő szót a megfelelő időben!” (Példabeszédek 15:23, Today’s English Version). Ha így szemléled a körülményeket, ez segíteni fog abban, hogy megfelelően válaszolj (Példabeszédek 25:11).

Gyakran azonban a nézeteltérések oka a jelenlegi körülményeken kívüli dolgokban gyökeredzik.

A múlt megértése

A gyermekkori tapasztalatok sokat formálnak felnőttkori gondolkodásunkon. Mivel a házastársak különböző családból jönnek, az ellentétes szemléletmódok elkerülhetetlenek.

A Bibliában feljegyzett egyik eset jól szemlélteti ezt. Mikor a szövetségládát visszahozták Jeruzsálembe, Dávid nyilvánosan kifejezte lelkesedését. De mit érzett a felesége, Mikál? A Biblia beszámol róla: „Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, megútálá őt szívében” (2Sámuel 6:14–16).

Mikál bűnös édesapjának, Saulnak a hitszegő kedélyállapotát mutatta fel. A bibliamagyarázó D. F. Keil és F. Delizsch érzékelteti, hogy a 16. versben ezért utaltak Mikálra inkább „Saulnak leánya”-ként, mint Dávid feleségeként. Mindenesetre az ebből eredő, közöttük lezajlott vita nyilvánvalóvá teszi, hogy Dávid és Mikál nem ugyanabból a nézőpontból szemlélték ezt az örömteli eseményt (2Sámuel 6:20–23).

Ez a példa bemutatja, hogy a neveltetésből adódó mélyebb befolyások előidézhetik, hogy a férj és a feleség egészen másképpen látják a dolgokat. Ez akkor is igaz, ha mindketten együtt szolgálják Jehovát. Például, ha a feleség nem kapott elegendő érzelmi gondoskodást mint gyermek, talán rendkívüli mértékben szüksége van elismerésre és biztonságérzetre. Ez talán megdöbbenti férjét. „Akár százszor is mondhatom neki, hogy szeretem — kiálthat fel —, és még mindig nem lenne elegendő!”

Ebben a példában a kommunikáció magában foglalja, hogy „ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). Ahhoz, hogy a férj kommunikálni tudjon, feleségét inkább az ő múltjának nézőpontjából kell szemlélnie, mint a sajátjából. És természetesen ugyanerre kell törekednie a feleségnek is férje iránt (1Korinthus 10:24).

Ha a múltban megbecstelenítés történt

A személyes érdeklődés különlegesen lényeges, ha az egyik házastársat megerőszakolták, vagy ha mint gyermeket szexuálisan megbecstelenítették — szomorú, de ez növekvő probléma napjainkban. A feleség például a szexuális érintkezés alkalmával úgy érzi, hogy nem tudja különválasztani a jelent a múlttól, a társát az elkövetőtől, vagy a szexuális kapcsolatot a szexuális megbecstelenítéstől. Ez elkeserítő lehet, különösen akkor, ha a férj nem kezeli ezt a kényes ügyet a felesége nézőpontjából (1Péter 3:8).

Bár nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, és nem is tudod teljesen begyógyítani a hatását, sokat tehetsz azért, hogy megvigasztald szomorú társadat (Példabeszédek 20:5). Hogyan? „Ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel” — írta Péter (1Péter 3:7, Újfordítású revideált Biblia). Hitvesed múltjának megértése létfontosságú része a kommunikációnak. Együtt érző szánalom nélkül szavaid semmit érők lesznek.

Jézus ’szánalmat’ érzett, amikor találkozott a szenvedőkkel, bár sosem élte át személyesen a betegségüket (Máté 14:14). Hasonlóan talán te sem élted át személyesen ugyanazt az elhanyagoltságot vagy megbecstelenítést, mint a feleséged, de ahelyett, hogy lekicsinyelnéd szívfájdalmát, ismerd el múltját és támogasd őt (Példabeszédek 18:13). Pál ezt írta: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk” (Róma 15:1).

A neheztelés csapdájába esve

A házasság olyan, mint egy felbecsülhetetlen értékű edény. Ha házasságtörés miatt megsérül, számtalan kár éri (Példabeszédek 6:32). Igaz, ha az ártatlan fél úgy határoz, hogy megbocsát, a darabokat össze lehet ragasztani a kibékülés által. De a repedések megmaradnak, és egy vitatkozás során hajlam mutatkozhat arra, hogy ezekre a repedésekre nézzenek, és a múltat fegyverként használják fel.

A neheztelés természetes válasz a házastárs hűtlenségére. De, ha egyszer megbocsátottál társadnak, őrizkedj attól, hogy egy hosszan tartó méltatlankodás tönkretegye, amit a megbocsátással elértél. Akár csendesen forr belül, akár könyörtelenül felszabadul, az állandó neheztelés mindkét félnek árt. Miért? Az egyik doktor ezt javasolja: „Ha úgy érzed, megbántott a partnered, ez azért van, mert még mindig érdekel. Tehát a visszavonulással vagy a megtorlás keresésével nemcsak hogy megsebzed társadat, hanem önmagadat is pusztítod. Ezenkívül lerombolod a kapcsolatot, amely szeretnéd, ha teljes lenne.”

Igen, egyszerűen nem tudod összehangolni a különbségeket a házasságodban, ha megmarad a haragod. Éppen ezért, amikor az érzelmek nincsenek felhevült állapotban, beszéld meg érzéseidet a társaddal. Magyarázd el, miért érzed magad megbántva, mire van szükséged ahhoz, hogy megnyugodj, és mit fogsz tenni azért, hogy megőrizzétek a kapcsolatot. Sose használd fel a múltat egyszerűen fegyverként, hogy hatalmat nyerj egy vitatkozásban.

A káros szenvedély megsebzi a kommunikációt

A házasság megsínyli, ha az egyik fél alkoholista vagy kábítószerélvező. A szenvedélynek nem hódoló fél ugyanabban a helyzetben lehet, mint Abigail, ahogy erről a Biblia beszámol. Mialatt a férje „igen megrészegedett”, Abigail serényen próbálta megváltoztatni férje oktalan viselkedésének következményeit (1Sámuel 25:18–31, 36). Azok a házasságok, amelyekben az egyik házastárs felfordulást okoz a szenvedélye miatt, és a másik belemerül abba, hogy megváltoztassa a szenvedélynek hódoló viselkedését, gyakran hasonlítanak Nábál és Abigail családjához.a

Érthetően nagy megkönnyebbülés érezhető, ha a szenvedélynek hódoló személy kezd felépülni. De ez csupán a kezdet. Képzelj el egy zord hurrikánt, amely szabadjára engedve pusztít végig egy kis városon. Házak dőlnek össze, fák fordulnak ki gyökerestől, a telefonkábelek leszakadnak a földre. Nagy az öröm, amikor a viharnak vége van. De ekkor átfogó helyreállítási munkák szükségesek. Ugyanez igaz arra is, amikor az egyik fél kezd felépülni. A lerombolt kapcsolatot újjá kell építeni. A bizalmat és a tisztességet helyre kell állítani. A kommunikációs csatornát újra ki kell építeni. A javulás útján járó, szenvedélynek hódoló személy részére ez a fokozatos újjáépítés része az ’új embernek’, amelyet a Biblia megkövetel a keresztényektől, hogy kiműveljék. Ez az új ember magában foglalja az ’elmét működtető erőt’ (Efézus 4:22–24).

A bibliatanulmányozás által lehetővé vált Leonard és Elaine előtt, hogy abbahagyják a kábítószerezést, de az elmét működtető erő nem tudott teljes mértékben hatni.b Hamarosan más káros szenvedélyek kerültek felszínre. „Már húsz éve próbáltuk alkalmazni a bibliai alapelveket, hogy házasságunk megelégedettséget eredményezzen, de nem volt elég erőnk hozzá” — mondja Elaine. „Káros szenvedélyünk mélyen gyökerezett. Nem tudtunk a tanulmányozással és az imádkozással túl lenni rajta.”

Leonard és Elaine tanácsadást kértek, hogy megértsék káros szenvedélyeik okát. ’A hű és bölcs szolgától’ időben érkező anyag a gyermekek megbecstelenítéséről, az alkoholizmusról és a nők iránti tiszteletről különösen segítségükre voltc (Máté 24:45–47). „Segítséget kaptunk, hogy helyrehozzuk a károkat és helyreállítsuk a kapcsolatunkat” — mondja Elaine.

A nehézségek megoldása

Rebeka elviselhetetlen fájdalmat érzett fiának, Ézsaunak feleségei miatt. Attól félve, hogy másik fia, Jákób, Ézsau példáját fogja követni, Rebeka szabadjára engedte csalódottságát, ezt mondta férjének, Izsáknak: „Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?” (1Mózes 27:46).

Figyeld meg, hogy míg Rebeka határozottan beszélt az érzéseiről, nem támadta Izsákot személyesen. Nem mondta: „Ez mind a te hibád!” vagy „Jobban kellett volna irányítanod a helyzetet!” Rebeka ehelyett az ’én’ személyes névmást használta, hogy kifejezze, milyen hatással volt rá a nehézség. Ez a megközelítés Izsák együttérzését keltette életre, nem pedig azt, hogy védje a tekintélyét. Mivel nem érzett személyes támadást, Izsák nyilvánvalóan azonnal reagált Rebeka könyörgésére (1Mózes 28:1, 2).

Férjek és feleségek tanulhatnak Rebeka példájából. Ha nézeteltérés adódna, inkább a problémát támadjuk, mint egymást. Rebekához hasonlóan csalódottságodat abból a nézőpontból fejezd ki, hogy ez hogyan érint téged. „Csalódott vagyok, mert . . .” vagy „Úgy érzem magam, mint akit félreértenek, mert . . .”; sokkal hatékonyabb, mint az, hogy „Csalódottá teszel!”, vagy „Sose értesz meg!”

Több, mint csak tartósság

Az első emberpár, Ádám és Éva házassága évszázadokon keresztül tartott, amely fiakból és lányokból álló családot hozott létre (1Mózes 5:3–5). Ez azonban nem jelenti azt, hogy házasságuk követésre méltó. Még a kezdetén a függetlenség szelleme és a Teremtő igazságos törvényeinek semmibevevése tönkretette az egy-test köteléküket.

Hasonlóképpen ma egy házasság tartós lehet, mégis hiányozhatnak a kommunikáció létfontosságú elemei. Az erősen körülsáncolt gondolatokat és a nem megfelelő személyi jellemvonásokat ki kellene irtani gyökeresen. (Vö. 2Korinthus 10:4, 5.) Ez egy állandó nevelési folyamat. De megéri az erőfeszítést. Jehova Isten mélységes érdeklődést mutat a házassági elrendezés iránt, mivel ő a Létrehozója (Malakiás 2:14–16; Zsidók 13:4). Éppen ezért, ha mi megtesszük a részünket, meg lehetünk győződve arról, hogy látni fogja erőfeszítéseinket, és támogatni fog bennünket a szükséges bölcsességgel és erővel, hogy bármilyen törést begyógyítsunk a házassági kommunikációban. (Vö. Zsoltárok 25:4, 5; 119:34.)

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

„A szemétre több idő jutott!”

MEGKÉRTEK egy férjet és egy feleséget, akik házassági nehézségeket éltek át, hogy mérjék fel, mennyi időt töltenek el háztartási szemetes kiürítésével hetente. A válaszuk szerint harmincöt percet hetente, vagy öt percet naponta. Majd megkérdezték őket, hogy mennyi időt töltenek el azzal, hogy egymással beszélgetnek. A férj megdöbbent. „A szemétre több idő jutott!” — kiáltott fel, majd hozzáfűzte: „Becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy napi öt perc elegendő idő a házasság fenntartására. És ez minden bizonnyal nem elegendő a házasság megerősítésére.”

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Állítsatok fel alapszabályokat

◻ Ne bírálgass (Efézus 5:28, 29)

◻ Ne gúnyolódj (Példabeszédek 26:20)

◻ Egy dolgot beszéljetek meg egyszerre (1Korinthus 14:33, 40)

◻ Fejezzétek ki érzéseiteket; ne vádaskodjatok (1Mózes 27:46)

◻ A kibékülésre törekedjetek, ne a győzelemre (1Mózes 13:8, 9)

[Kép a 4. oldalon]

Ha nézeteltérés adódna, inkább a problémát támadjátok, mint egymást

[Kép a 8. oldalon]

Fejezd ki érzéseidet; ne vádaskodj!