IS-BÓSET

(a szégyen férfija):

Kétségkívül Saulnak a legkisebb fia és utódja a trónon. A nemzetségek felsorolásait nézve úgy tűnik, Esbaálnak is nevezik, amelynek a jelentése: ’Baál férfija’ (1Kr 8:33; 9:39). Máshol azonban, így például Sámuel második könyvében, Is-Bósetnek hívják, amely névben a „baál”-t „Bóset”-tel helyettesítik (2Sá 2:10). A héber bóʹseth szót megtalálhatjuk a Jeremiás 3:24-ben, ahol egyebek között így fordítják: „szégyenletesség”, „gyalázatosság”, „szégyenletes dolog” (ÚV, Kár., K.–C.). Két másik helyen a baʹʽal és a bóʹseth párhuzamos gondolatként és értelmezős szerkezetként fordul elő, vagyis az egyik magyarázza, illetve értelmezi a másikat (Jr 11:13; Hó 9:10). Vannak más példák is, amikor bizonyos személyeknek a nevében hasonlóképpen „Bóset” vagy annak egy formája fordul elő a „baál” helyett, ilyen esetek például: „Jerubbéset” és „Jerubbaál” (2Sá 11:21; Bí 6:32); „Mefibóset” és „Mérib-Baál” – az utóbbi személy Is-Bósetnek az unokafivére volt (2Sá 4:4; 1Kr 8:34; 9:40).

Nem tudni, miért van ez a kétféle név, vagy miért helyettesítik egyik nevet a másikkal. Néhány tudós ezt azzal próbálja magyarázni, hogy a kétféle név azért született, mert az egyiket felváltották a másikkal, amikor a „baál” (tulajdonos; úr) köznév alatt egyre inkább kizárólag a kánaániták undorító termékenységistenét, Baált értették. Ám ugyanabban a bibliai könyvben, Sámuel második könyvében, ahol a feljegyzés Is-Bósetről ír, a beszámoló szerint maga Dávid király nevezte el az egyik csata helyszínét Baál-Perácimnak (áttörések ura v. tulajdonosa) az Úr, vagyis Jehova tiszteletére, mert ahogy mondta: „Jehova áttört előttem ellenségeimen” (2Sá 5:20). Egy másik nézet szerint az Is-Bóset név prófétai értelmű lehet, előre jelezve ennek a személynek a szégyenletes halálát, valamint Saul dinasztiájának gyászos végét.

Amikor Saul a többi fiával együtt meghalt a csatatéren a Gilboánál, Ábner, Saul rokona és seregének vezére maga mellé vette Is-Bósetet, átvitte a Jordánon Mahanaimba, ahol aztán megtették királynak az összes törzs fölött Júda kivételével, amely Dávidot ismerte el királyának. Is-Bóset ekkor 40 éves volt, és a beszámoló szerint két évig uralkodott. Mivel a Biblia nem mondja meg pontosan, hogy Dávid hét és fél éves hebroni uralkodásának melyik szakaszában volt ez a két év, nem lehet igazságot tenni ebben a tudósokat is megosztó kérdésben. De ésszerűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy Is-Bósetet nem sokkal apja halála után tették meg királynak (nem pedig öt évvel később), ebben az esetben viszont kb. öt év telt volna el Is-Bóset meggyilkolása és aközött, amikor Dávidot egész Izrael királyának iktatták be (2Sá 2:8–11; 4:7; 5:4, 5).

Is-Bóset rövid uralkodását belső és külső viszályok jellemezték. Az Is-Bóset háza és Dávid háza közötti háború „hosszúra nyúlt”; egyetlen harcban Is-Bóset 360 embert veszített, Dávid pedig csak 20-at (2Sá 2:12–31; 3:1). Időközben a rokona, Ábner erősítette pozícióját Is-Bóset kárára, ami egészen odáig fajult, hogy Ábner együtt hált Saul egyik ágyasával, ami a keleti szokások szerint felért a felségárulással. Amikor Is-Bóset ezért szemrehányást tett Ábnernek, ő megvonta tőle a támogatását, és szövetséget kötött Dáviddal, amelynek részeként megegyeztek, hogy Dávid visszakapja a feleségét, Mikált, aki egyébként Is-Bósetnek volt a testvére (2Sá 3:6–21). Tovább gyengítette Is-Bóset helyzetét az, hogy Joáb megölte Ábnert; nem sokkal ezután pedig két vezére meggyilkolta Is-Bósetet, amikor déli pihenőjét tartotta (2Sá 3:22–27; 4:1, 2, 5–7). De amikor gyilkosai jutalomban reménykedve elvitték Is-Bóset fejét Dávidnak, ő megölette őket, és megparancsolta, hogy Is-Bóset fejét temessék el Ábner sírjába Hebronban (2Sá 4:8–12).

Így történt, hogy Saul dinasztiája, amely „időtlen időkre” fennmaradhatott volna, hirtelen és szégyenletesen ért véget, de nem Is-Bósetnek, hanem inkább apjának a bűnei miatt (1Sá 13:13; 15:26–29). Igaz, Is-Bóset gyengekezű uralkodó volt, és főleg Ábner hatalmának köszönhette, hogy trónra került és uralkodott, Dávid mégis ’igazságos emberként’ utalt rá (2Sá 4:11).