Visszatükrözöd Jehova igazságérzetét?

1–2. a) Milyen igazságtalanságot szenvedett el Nábót és a fiai? b) Mely két tulajdonságról lesz szó ebben a cikkben?

KÉPZELD EL a következőket: Egy férfit hamisan főbenjáró bűnnel vádolnak. A családja és a barátai megdöbbenésére el is ítélik olyan tanúk vallomásai alapján, akik közismerten semmirekellő emberek. Akikben van igazságérzet, azokat nagyon felkavarja, amint végignézik ennek az ártatlan férfinak és a fiainak a kivégzését. Ez nem egy kitalált történet, hanem valóban megtörtént Jehova egyik hűséges szolgájával, Nábóttal, aki Aháb király uralkodása alatt élt Izraelben (1Kir 21:11–13; 2Kir 9:26).

² Ebben a cikkben Nábót esete mellett egy hűséges, első századi vénről is fogunk beszélni, aki komoly hibát követett el. Látni fogjuk, hogy ha szeretnénk Jehovához hasonlóan gondolkodni az igazságosságról, ahhoz elengedhetetlen az alázat. Azt is megtanuljuk, hogy milyen fontos megbocsátónak lenni, amikor igazságtalanságot tapasztalunk a gyülekezetben.

3–4. Milyen ember volt Nábót, és miért nem akarta eladni a szőlőjét Aháb királynak?

³ Nábót egy olyan korban maradt hűséges Jehovához, amikor az izraeliták többsége Aháb királynak és a feleségének, a gonosz Jezabel királynénak a rossz példáját követte. Baál imádóiként nem tisztelték Jehovát, és mit sem törődtek a törvényeivel. Nábót viszont még az életénél is többre tartotta a Jehovával ápolt jó kapcsolatát.

⁴ (Olvassátok fel: 1Királyok 21:1–3.) Aháb felajánlotta Nábótnak, hogy megveszi a szőlőjét, vagy ad helyette egy jobbat. Nábót azonban nemet mondott. Vajon miért? Tisztelettel megindokolta a döntését: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy neked adjam ősatyáim örökségét.” Jehova ugyanis az Izraelnek adott törvényében megtiltotta, hogy valaki végleg eladja a törzsi örökségét (3Móz 25:23; 4Móz 36:7). Nábót tehát úgy gondolkodott erről a dologról, mint Jehova.

 5. Milyen szerepe volt Jezabelnek Nábót meggyilkolásában?

⁵ Mivel Nábót nem volt hajlandó eladni a szőlőjét, Aháb király és a felesége felháborító tettekre ragadtatta magát. Jezabel feltétlenül meg akarta kaparintani a szőlőt a férjének, ezért megszervezte, hogy hamis tanúk vallomást tegyenek Nábót ellen. Így végül a fiaival együtt kivégezték. De vajon mit tett Jehova ennek a hatalmas igazságtalanságnak a láttán?

6–7. Hogyan bizonyította Jehova, hogy szereti az igazságosságot, és ez miért hozhatott némi enyhülést Nábót rokonainak és barátainak?

⁶ Jehova késedelem nélkül elküldte Illést, hogy olvassa Aháb fejére a bűneit: mondja el neki, hogy gyilkos és tolvaj. Jehova úgy döntött, hogy Aháb, a felesége és a fiai jussanak ugyanarra a sorsra, mint Nábót és a fiai (1Kir 21:17–25).

⁷ Nábót családja és barátai biztosan le voltak sújtva az aljas gyilkosság miatt. Ám kétségtelenül megnyugodtak valamelyest, amikor értesültek róla, hogy Jehova látta, milyen igazságtalanság történt, és haladéktalanul foglalkozott az üggyel. De aztán az események váratlan fordulatot vettek, ami próbára tehette az alázatukat és a Jehovába vetett bizalmukat.

 8. Hogyan fogadta Aháb Jehova ítéletét, és mit eredményezett ez?

⁸ Amikor Aháb meghallotta Jehova ítéletét, „megszaggatta ruháit, és zsákruhát öltött testére. Böjtölni kezdett, zsákruhában feküdt le, és leverten járt.” Mennyire megalázkodott! Jehova ezért ezt mondta Illésnek: „Mivel megalázkodott előttem, nem az ő napjaiban hozom el a veszedelmet, hanem a fiának a napjaiban hozom el a veszedelmet házára” (1Kir 21:27–29; 2Kir 10:10, 11, 17). Jehova, „a szívek vizsgálója” megkegyelmezett Ahábnak (Péld 17:3).

 9. Hogyan segíthetett az alázat Nábót családjának és barátainak?

⁹ Hogyan érintette Jehova döntése Nábót családját és barátait, akik tudtak Aháb gaztettéről? Ez a viszonylag jelentős változás alighanem próbára tette a hitüket. Ha így volt, az alázat arra indíthatta őket, hogy Jehova hűséges imádói maradjanak, bízva abban, hogy Istenük soha nem lehet igazságtalan. (Olvassátok fel: 5Mózes 32:3, 4.) Ebben az ügyben az jelenti majd a tökéletes igazságszolgáltatást, hogy Jehova feltámasztja Nábótot és a fiait (Jób 14:14, 15; Ján 5:28, 29). Egy alázatos személy tisztában van vele, hogy „az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz” (Préd 12:14). Ez azt jelenti, hogy amikor Jehova ítéletet hoz, olyan tényeket is figyelembe vesz, amelyekről mi nem tudunk. Az alázat tehát megóv minket attól, hogy elveszítsük a hitünket.

10–11. a) Milyen helyzetek tehetik próbára a hitünket? b) Hogyan óvhat meg minket az alázat?

¹⁰ Mit teszel, ha a vének olyan döntést hoznak, amelyet nem értesz, vagy amellyel nem értesz egyet? Tegyük fel például, hogy elvesztesz egy szolgálati kiváltságot, amely fontos volt neked, vagy egy családtagoddal történik ugyanez. Az is lehet, hogy kiközösítik a házastársadat, a gyermekedet vagy egy jó barátodat, és szerinted tévesen döntöttek így. Esetleg úgy érzed, indokolatlanul bántak irgalmasan valakivel, aki helytelenséget követett el. Az ilyen helyzetek próbára tehetik a Jehovába és a szervezetébe vetett hitünket. Hogyan szolgálhat védelmül az alázat? Legalább kétféleképpen.

¹¹ Először is, ha alázatosak vagyunk, elismerjük, hogy nincs tudomásunk minden részletről. És még ha sokat tudunk is egy ügyről, egyedül Jehova képes az emberek szívébe látni (1Sám 16:7). Ez a cáfolhatatlan igazság alázatra indít, valamint arra, hogy felismerjük a korlátainkat, és ha kell, változtassunk a nézőpontunkon. Másodszor, az alázat abban is segít, hogy engedelmesen és türelmesen várjunk, míg Jehova lép, ha valóban igazságtalanság történt. Ahogy a Biblia fogalmaz, „jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent. . . De nem lesz jó dolga a gonosznak, és nem is hosszabbítja meg árnyékszerű napjait” (Préd 8:12, 13). Leszögezhetjük, hogy az alázatos magatartásunk minden érintettnek a javára válik. (Olvassátok fel: 1Péter 5:5.)

12. Milyen történetről fogunk beszélni, és miért?

¹² Az első században a szíriai Antiókiában élő keresztények olyasmit tapasztaltak, ami nemcsak az alázatukat tette próbára, hanem azt is felszínre hozta, hogy készek-e megbocsátani. Miközben felidézzük ezt a történetet, gondoljuk át, hogy mi hogyan állunk a megbocsátással, és azt is, hogy a megbocsátás hogyan függ össze Jehova igazságérzetével.

13–14. Milyen fontos feladatokat látott el Péter, és hogyan mutatta ki a bátorságát?

¹³ Péter apostol jól ismert vén volt a keresztény gyülekezetben. Jézus közeli társai közé tartozott, és fontos feladatokat kapott tőle (Máté 16:19). I. sz. 36-ban például az a megtiszteltetés érte, hogy beszélhetett a jó hírről Kornéliusznak és a háznépének. Ez azért volt különleges esemény, mert Kornéliusz körülmetéletlen nem zsidó volt. Amikor a családjával együtt megkapta a szent szellemet, Péter erre a felismerésre jutott: „Megtagadhatja-e bárki is a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, ők, akik ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi?” (Csel 10:47).

¹⁴ I. sz. 49-ben az apostolok és a jeruzsálemi vének egy összejövetelt tartottak, amelyen szerették volna eldönteni, hogy körül kell-e metélkedniük a keresztény hitre tért nem zsidóknak. Péter bátran emlékeztette a testvéreket, hogy néhány évvel korábban körülmetéletlen nem zsidók is megkapták a szent szellem ajándékát. Az, hogy erről szemtanúként beszámolt, sokat segített az első századi vezetőtestületnek a döntésben (Csel 15:6–11, 13, 14, 28, 29). A zsidó és nem zsidó származású keresztények feltehetően egyaránt értékelték, hogy Péter félelem nélkül feltárta a tényeket. Egy ilyen hűséges és érett testvérben biztosan könnyű volt megbízni (Héb 13:7).

15. Milyen hibát követett el Péter? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁵ Nem sokkal ez után az összejövetel után Péter ellátogatott a szíriai Antiókiába. Ott egy ideig szívesen volt a nem zsidó testvérei társaságában. Bizonyára sokat merítettek a tudásából és a tapasztalatából. El tudjuk képzelni, mennyire meglepődhettek, és milyen csalódottak lehettek, amikor Péter egyszer csak elhúzódott tőlük, és már nem evett velük. Ráadásul emiatt a gyülekezet más zsidó származású tagjai is hasonlóan kezdtek viselkedni, köztük Barnabás is. Hogy követhetett el egy érett keresztény vén ilyen súlyos hibát, amivel megoszthatta volna a gyülekezetet? És ami még fontosabb, mi mit tanulhatunk ebből az esetből, ami a segítségünkre lehet, ha egy vén megbánt minket a szavaival vagy a tetteivel?

16. Ki adott tanácsot Péternek, és milyen kérdések merülnek fel?

¹⁶ (Olvassátok fel: Galácia 2:11–14.) Péter az emberektől való félelem csapdájába esett (Péld 29:25). Jóllehet a saját tapasztalatából tudta, hogy Jehova elfogadja a nem zsidókat, tartott tőle, hogy mit gondolnak róla a jeruzsálemi gyülekezet zsidó származású tagjai. Pál apostol, aki szintén jelen volt i. sz. 49-ben a jeruzsálemi megbeszélésen, Antiókiában megrótta Pétert a képmutató viselkedéséért (Csel 15:12). Vajon a nem zsidó keresztények megbotránkoztak Péter alakoskodásán? És Péter elveszítette az értékes kiváltságait?

17. Hogyan vált Péter javára, hogy Jehova megbocsátott neki?

¹⁷ Péter a jelek szerint alázatosan elfogadta Pál tanácsát. A Szentírás sehol sem utal arra, hogy elveszítette volna a kiváltságait. Sőt, később két levél megírására is ihletést kapott, melyek aztán a Biblia részévé váltak. A második levelében szeretett testvérünknek nevezte Pált (2Pét 3:15). Bár Péter a viselkedésével valószínűleg megbántotta a nem zsidó származású keresztényeket, Jézus, a gyülekezet feje továbbra is felhasználta őt (Ef 1:22). Így a gyülekezet tagjai követhették Jézus és az Atyja példáját a megbocsátásban. Remélhetőleg senki sem botránkozott meg egy tökéletlen ember hibáján.

18. Milyen helyzetekben lehet rá szükség, hogy visszatükrözzük Jehova igazságérzetét?

¹⁸ Ahogy az első században nem voltak tökéletesek a vének, úgy ma sem azok, „mert mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2). Még ha ezzel tisztában vagyunk is, nem olyan egyszerű a helyzet, ha mi magunk szembesülünk egy testvér hiányosságaival. Ilyenkor úgy gondolkodunk az igazságosságról, mint Jehova? Mit érzel például, ha egy vén olyan megjegyzést tesz, amely némi előítéletről árulkodik? Megbotránkozol, ha egy vén meggondolatlanul olyasmit mond, amivel beléd gázol? Rögtön arra gondolsz, hogy nem is alkalmas rá, hogy vénként szolgáljon, vagy pedig türelmesen vársz Jézusra, a gyülekezet fejére? Igyekszel látni a teljes képet, például azt, hogy hány éve szolgál hűségesen ez a testvér? Együtt tudsz örülni egy vénnel, aki megsértett, mégis megmaradhat a pozíciójában, sőt további kiváltságokat kap? Ha kész vagy megbocsátani, azzal visszatükrözöd Jehova igazságérzetét. (Olvassátok fel: Máté 6:14, 15.)

19. Mire törekedjünk?

¹⁹ Akik szeretik az igazságosságot, már alig várják azt a napot, amikor Jehova teljesen eltörli az összes igazságtalanságot, mellyel Sátán és a gonosz rendszere sújtja az embereket (Ézs 65:17). Addig is törekedjünk rá, hogy visszatükrözzük Jehova igazságérzetét, azáltal hogy alázatosan elismerjük a korlátainkat, és nagylelkűen megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.