ABISÁG
A Jezréeltől és a Gilboa-hegytől É-ra fekvő, Issakár területéhez tartozó Sunem városából való fiatal szűz (Jzs 19:17–23). „A leány gyönyörű volt”, és Dávid szolgái kiválasztották, hogy legyen a király gondozója és társa, amikor az az élete utolsó napjait élte (1Ki 1:1–4).
Dávid ekkor úgy 70 éves lehetett (2Sá 5:4, 5), és mivel legyöngült, a teste nem tudott felmelegedni. Abiság nappal szolgált neki – fiatal frissességével és szépségével alighanem üdítően hatott a környezetére –, éjszaka pedig a király ’keblénél feküdt’, hogy fölmelegítse, de „a király nem hált vele”. Később viszont Salamonnak az Abisággal kapcsolatos állásfoglalásából kiderül, hogy a lányt Dávid feleségének vagy ágyasának tartották, ezért az ókori keleti szokások szerint Dávid halálakor az örökös tulajdonává vált.
Az Abiságról szóló beszámoló közvetlenül megelőzi azt a leírást, mely elmondja, hogy Adónia – valószínűleg Dávid legidősebb életben lévő fia – kísérletet tett a trón megszerzésére, és úgy tűnik, az az oka ennek a sorrendnek, hogy érthető legyen az, ahogy Adónia ezután viselkedett Salamon uralma idején. Salamon a trónra lépése után feltételekhez kötve megbocsátott Adóniának. Ezt követően Adónia rávette Salamon édesanyját, Betsabét, kérje meg a fiát, hogy adja hozzá Abiságot. Mivel Salamon biztos volt benne, hogy Adónia kérése mögött nemcsak Abiság szépsége húzódik meg, hanem alattomos erőfeszítése is, hogy trónkövetelőként megerősítse helyzetét, ezért haragra gerjedt, visszavonta a kegyelmet, és elrendelte Adónia kivégzését (1Ki 2:13–25). A Biblia nem beszél többet Abiságról, de valószínű, hogy később Salamon feleségei vagy ágyasai közé tartozott. (Lásd: ADÓNIA 1.)