AMÁCIJA

(Jehova erős):

1. Mérári családjából való lévita, Hilkija fia, Hasábia apja. Egyik leszármazottja Dávid idejében részt vett az éneklés irányításában a hajlék előtt (1Kr 6:31, 32, 45).

2. Júda királya, aki i. e. 858-ban, 25 éves korában került trónra, és apjának, Joásnak a meggyilkolásától számítva 29 éven át uralkodott. Anyja Jehoaddin (Jehoaddán), felesége Jekólia volt (2Ki 14:1, 2; 15:2; 2Kr 25:1; 26:3). Kemény kézzel kormányozta a királyságot, kivégezte azokat, akik megölték az apját, a fiaikat viszont nem végezte ki, mivel figyelembe vette a mózesi törvényt (2Ki 14:5, 6; 5Mó 24:16). Uralmát ugyan jellemezte némi buzgalom az igaz imádat iránt, de „nem teljes szívvel” cselekedett, sőt súlyos hibákat követett el, amelyek mind rá, mind Júda nemzetére szerencsétlenséget hoztak. Az uralkodásáról szóló beszámoló elsősorban két hadjáratával foglalkozik (2Kr 25:2).

Amácija először sikeres volt Edommal, azaz Szeirrel szemben, amikor Júdából és Benjáminból való, 300 000 fős sereggel harcolt. Ezenkívül felfogadott még korábban 100 000 zsoldost is Izraelből, de őket Isten egyik emberének a tanácsára kifizette és hazaküldte. Jehova óriási győzelmet adott Amácijának a Só-völgyben, és megengedte neki, hogy az ellenség közül 20 000 embert megöljön, és bevegye Szelát, melyet Amácija Joktéelnek nevezett el. Amácija azonban Szeir isteneivel tért vissza, és imádni kezdte őket, amitől fellángolt ellene Jehova haragja: „Miért kerested azon nép isteneit, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?” Amácija csak tetézte a helytelenségeit azzal, hogy elhallgattatta Jehova prófétáját (2Ki 14:7; 2Kr 25:5–16).

Második hadjárata szerencsétlenül kezdődött, és szerencsétlenül is végződött. Az Izraelből való 100 000 ember – akiket elbocsátott – rátört Júda városaira, miután hazaértek É-ra. Talán ez váltotta ki, hogy Amácija ostobán kihívja Joást, az erős északi királyság királyát: „Gyere, nézzünk szembe egymással!” Ám Joás válasza az volt, hogy micsoda ostobaság egy töviskórónak szembeszállnia az óriási cédrussal, mikor egy vadállat úgyis összetiporja! Amácija azonban hajthatatlan volt, nyilvánvalóan felfuvalkodottá tette őt a nemrégiben aratott győzelme. Csakhogy Jehova kudarcra ítélte Amáciját a bálványimádása miatt. Az összetűzés Bét-Semesnél zajlott, Júda elmenekült, Amáciját elfogták, Jeruzsálem falán egy kb. 178 m-es rést ütöttek, magukkal vitték Szamáriába a templom kincseinek javát, és sok túszt is elhurcoltak (2Ki 14:8–14; 2Kr 25:13, 17–24).

Attól kezdve, hogy Amácija elfordult Jehova imádatától, összeesküvést szőttek ellene, ami végül arra kényszerítette őt, hogy Lákisba meneküljön; ott az összeesküvők megölték. Amáciját a 16 éves fia, Azária (Uzziás) követte a trónon (2Ki 14:17–21; 2Kr 25:25–28).

3. Bételben a borjúimádat egyik papja, aki panaszkodott II. Jeroboámnak, hogy Ámós próféta lázadó. Személyesen is igyekezett megfélemlíteni Ámóst, hogy menjen vissza Júdába. A próféta azonban nem hátrált meg, hanem azt mondta Amácijának, hogy a felesége szajha lesz, a gyermekei kard által esnek el, és ő maga tisztátalan földön fog meghalni (Ám 7:10–17).

4. Jósa apja, Simeon törzséből való férfi. Jósát azon fejedelmek közé sorolják, akik Ezékiás napjaiban megtisztították a Gedor közeli völgyet a meuniktól és a hamita telepesektől (1Kr 4:24, 34, 38–41).