ILLÉS

(Istenem Jehova):

1. Izrael egyik legkiemelkedőbb prófétája. Alighanem Tisbében lakott, amely némelyek szerint a Jordántól K-re, Gileád földjén fekvő falu volt (1Ki 17:1). Hosszú prófétai pályafutását Izraelben kezdte Aháb király uralkodása idején (aki kb. i. e. 940-től uralkodott), és még Aháb fiának, Aháziának az uralma alatt is prófétaként szolgált (ő kb. i. e. 919-től uralkodott) (1Ki 22:51). Utoljára Jórám, Júda királya uralmának a nyolcadik évében, annak is a vége felé említik prófétai minőségben (ezúttal Júda prófétájaként), Jórám pedig i. e. 913-ban kezdett uralkodni (2Kr 21:12–15; 2Ki 8:16).

Jehova Illés személyében gondoskodott arról, hogy az igaz imádatnak legyen egy erős támasza, mégpedig olyan időben, amikor Izrael szellemi és erkölcsi állapota ijesztően lealacsonyodott. Aháb király, Omri fia folytatta a Jeroboám által bevezetett borjúimádatot, sőt, ami még rosszabb, feleségül vette Jezabelt, a szidóni királynak, Etbaálnak a lányát. Felesége hatására Aháb nagymértékben növelte a bűneit azzal, hogy bevezette és széles körben elterjesztette a Baál-imádatot, túlszárnyalva ezzel Izrael összes korábbi királyának a bűneit. Baálnak rendkívül sok papja és prófétája lett, és a romlottság szélsőséges méreteket öltött. Jezabel a Jehova iránti gyűlöletéből fakadóan üldözte és lemészárolta a prófétákat, és akik megmaradtak, kénytelenek voltak barlangokban rejtőzködni (1Ki 16:30–33; 18:13).

Hollók táplálják: Illés először akkor jelenik meg a beszámolóban, amikor Jehova elküldi őt, hogy jelentse be, Izraelt utoléri a büntetés a bűnei miatt. Első feljegyzett szavai ezek: „Él Jehova, Izrael Istene, aki előtt állok”. Illés ekkor rámutat, hogy Jehova, Izrael élő Istene határozott úgy, hogy évekig nem lesz sem eső, sem harmat, csak Illés szavára. Ez az időszak három évre és hat hónapra kerekedett (1Ki 17:1; Jk 5:17). Ez után a bejelentés után Jehova a Jordántól K-re, a Gád törzsének területén fekvő Kérit völgyéhez vezeti Illést. Ott csoda által hollók táplálják őt. A völgyből jut vízhez, de végül az is kiapad a szárazság következtében. Jehova továbbra is vezeti őt, és az Izrael területén kívül levő Sareptába, egy föníciai városba küldi, amely akkoriban Szidón alá tartozott. Ott, Szidón városának közelében, ahol Aháb király apósa, Etbaál uralkodik (1Ki 16:31), Illés találkozik egy özvegyasszonnyal, aki éppen az utolsó adag ételt készíti magának és a fiának a maradék maroknyi lisztjéből és kevéske olajából. Illés kenyeret kér tőle, és megígéri az asszonynak, hogy Jehova gondoskodni fog róla a szárazság idején. Mivel az özvegyasszony felismeri, hogy Illés Isten embere, eleget tesz a kérésnek, és áldásban részesül. (Vö.: Mt 10:41, 42.) Abban az időben, amikor Illés az asszonynál tartózkodik, meghal annak a fia. Illés imádkozik Istenhez, aki erre életre kelti a fiút – ez az első feljegyzett feltámadás, és Illés nyolc csodája közül a harmadik (1Ki 17.).

Hogyan érteti meg Illés Izraellel, hogy igenis Jehova az igaz Isten?

Időközben Aháb mindenütt keresi Illést, nyilván abból a célból, hogy megölje, de hasztalan (1Ki 18:10). Végül Isten arra utasítja Illést, hogy jelenjen meg Aháb előtt. Találkozik is Ahábbal, és azt kéri, hogy gyűljenek egybe Baál 450 és a szent rúd (Aséra) 400 prófétájával. Aháb a Kármel-hegyhez gyűjti a prófétákat, a Földközi-tengertől nem messze (KÉP: 1. köt. 950. o.). Illés ekkor a nép előtt kezdeményezi, hogy tegyenek próbát, hogy bebizonyosodjon, ki az igaz Isten, akit követniük kell. Amelyik válaszol, felemésztve a neki áldozatként bemutatott bikát, azt mindenkinek el kell ismernie. Jó ajánlat, és a nép bele is egyezik. Először Baált hívják, de hiába. Se tűz, se bizonyíték arra, hogy Baál élő isten lenne, habár a prófétái egyfolytában imádkoznak hozzá, igen, még vagdossák is magukat a rítusaik szerint. A nap legnagyobb részében a tűző napon sántikálnak az oltár körül, miközben Illés könyörtelenül csúfolja őket, fokozva ezzel őrjöngésüket (1Ki 18:18–29).

Ekkor Illésre kerül a sor. Tizenkét kő felhasználásával helyreállít egy oltárt, melyet valószínűleg Jezabel kérésére romboltak le korábban. Ezután Illés megkéri az embereket, hogy háromszor öntsenek vizet az áldozatra és az oltárra, sőt készít egy árkot is az oltár köré, amely úgy 32×32 m-es területet zár körül, és az is megtelik vízzel (1Ki 18:30–35). A naponkénti esti gabonafelajánlás ideje táján Illés csak egyetlen imát mond Jehovának, és Ő azonnal tüzet bocsát le az egekből, s az megemészti nemcsak az áldozatot, hanem a fát, az oltár köveit és az árokban lévő vizet is (1Ki 18:36–38). Az emberek ezt látva arcra borulnak, és ezt mondják: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” Illés ekkor megöleti Baál mind a 450 prófétáját a Kison völgyében. Válaszul Illés imájára Jehova véget vet a szárazságnak, és záport zúdít a földre. Jehova erejével Illés ezután Aháb szekere előtt fut Jezréelbe, amely akár 30 km messze is lehetett (1Ki 18:39–46).

Menekül Jezabel elől: Amikor Jezabel királyné tudomására jut, hogy meghaltak az ő Baál-prófétái, megesküszik, hogy megöli Illést. Ő félelmében mintegy 150 km-en át menekül dny. irányba Beér-Sebába, amely a Holt-tenger d. végétől Ny-ra fekszik (TÉRKÉP: 1. köt. 949. o.). Ott hátrahagyva a szolgáját, Illés továbbmegy, be a pusztába, és azért imádkozik, hogy hadd haljon meg. Majd megjelenik neki Jehova angyala, hogy felkészítse „az igaz Isten hegyéig”, a Hórebig (Sínai-hegyig) vezető hosszú útra. Az ekkor elfogyasztott ételből nyert erővel 40 napig megy, és több mint 300 km-t tesz meg. A Hóreb-hegynél pedig, miután látja az erő félelmet keltő megnyilvánulását a szélben, a földrengésben és a tűzben, Jehova szól hozzá. Jehova nincs ezekben a megnyilvánulásokban, ő ugyanis nem egy természeti isten, és nem pusztán a természeti erők megszemélyesítője. Ezek a természeti erők csupán a tevékeny erejének a kifejeződései, nem pedig maga Jehova. A Mindenható megmutatja Illésnek, hogy még további feladatok várnak rá mint prófétára. Mivel Illés úgy gondolja, hogy rajta kívül nincs más, aki az igaz Istent imádja Izraelben, Jehova kiigazítja őt, feltárva neki, hogy van még 7000 olyan személy, aki nem hajolt meg Baál előtt. Visszaküldi Illést a megbízatási helyére, és megnevez három embert, akit fel kell kennie, vagyis fel kell hatalmaznia egy Jehovának végzendő munkára: Hazáelt, hogy legyen Szíria királya; Jéhut, hogy legyen Izrael királya; valamint Elizeust, hogy legyen Illés utódja (1Ki 19:1–18).

Kinevezi Elizeust az utódjának: Illés ezek után Elizeus szülővárosa, Ábel-Mehola felé tart. Odaérkezésekor Elizeus éppen szánt a mezőn. Illés ráveti a prófétai ruháját, jelezve ezzel, hogy ki lett nevezve, vagyis fel lett kenve. Elizeus ettől kezdve mindig Illés mellett van a szolgájaként. Kétségkívül akkor is Illéssel van, amikor újabb alkalom nyílik arra, hogy Illés Aháb ellen prófétáljon. A kapzsi, Baál-imádó király törvénytelen úton megkaparint egy szőlőskertet, a jezréeli Nábót örökségét, azzal, hogy hagyja, hogy a felesége, Jezabel hamis vádak, hamis tanúk és igazságtalan bírók által meggyilkoltassa Nábótot. Illés a szőlőben találkozik Ahábbal, és azt mondja neki, hogy a vérét kutyák fogják felnyalni, pontosan azon a helyen, ahol Nábót vérét nyalták fel. Azt is bejelenti, hogy Jezabelre hasonló sors vár (1Ki 19:19; 21:1–26).

Úgy három évvel később Aháb egy csatában életét veszti. Amikor Szamária tavánál lemossák a harci szekerét, a kutyák nyaldossák fel a vérét. Jezabel kivégzése azonban még várat magára, talán 15 év is eltelik addig. Ahábot a fia, Aházia követi a trónon, és gonosz apja nyomdokait követi, mert amikor egy balesetben megsérül, a hamis istenhez, Baál-Zebubhoz, Ekron istenéhez fordul, hogy betegsége végkimeneteléről tudakozódjon. Illés – tolmácsolva neki Jehova szavát – közli, hogy emiatt bizony meg fog halni. Amikor Aházia egymás után három csoportot küld Illéshez – mindegyik 50 emberből és egy elöljáróból áll –, az első két csoport esetében a próféta kéri, hogy tűz szálljon alá az égből, és semmisítse meg őket, ám a harmadik csoport elöljárója könyörög Illésnek, ezért ő vele tart, és Aháziának a szemébe mondja az ellene szóló ítéletet (1Ki 22:1, 37, 38; 2Ki 1:1–17).

Elizeus lesz az utódja: Összhangban azzal, hogy Illés már évekkel korábban kinevezte Elizeust az utódjának, elérkezik az idő, amikor át kell adnia prófétai köntösét Elizeusnak, aki eddigre már jól képzetté vált. Az eseményre Aházia utódjának és testvérének, Jórámnak, Izrael királyának az uralma idején kerül sor. Illés ekkor Bételbe megy, onnan pedig Jerikóba, le a Jordánhoz, és mindeközben Elizeus végig a nyomában van. Ott aztán Elizeus a hűségéért abban a jutalomban részesül, hogy láthat egy tüzes harci szekeret tüzes lovakkal, valamint szemtanúja lehet annak, amint Illés felmegy az egekbe egy szélviharban. Elizeus felveszi Illés lehulló prófétai ruháját, és ’kétszeres részt’ kap (hasonlóan egy elsőszülött fiú jussához) Illés szelleméből, bátorság szellemét nyeri, és olyan szellem lesz rá jellemző, hogy ’bizony féltékeny Jehováért, a seregek Istenéért’ (2Ki 2:1–13; 1Ki 19:10, 14; vö.: 5Mó 21:17).

Illés ekkor nem hal meg, és nem is megy fel a láthatatlan szellembirodalomba, hanem átvitetik egy másik prófétai megbízatási helyre (Jn 3:13). Ez abból derül ki, hogy Elizeus egy percig sem siratja urát. Évekkel azután, hogy Illés felvitetett az egekbe egy szélviharban, még mindig életben van, és tevékenyen prófétál, ezúttal Júda királyának. Mivel Jórám, Júda királya, gonoszul cselekszik, Illés levélben közli vele Jehova ítéletét, amely nem sokkal később be is teljesedik (2Kr 21:12–15; lásd: ÉG: Akik felmentek az égbe).

Csodái: A bibliai beszámolókban nyolc csoda fűződik Illés nevéhez. Ezek a következők: 1. bezárul az ég, és nincs eső; 2. a sareptai özvegyasszony liszt- és olajkészlete nem fogy ki; 3. feltámad az özvegyasszony fia; 4. imájára tűz száll alá az égből; 5. imájára eső zúdul a földre, véget vetve a szárazságnak; 6. kérésére tűz emészti meg Aházia király elöljáróját és 50 emberét; 7. kérésére tűz emészti meg a második elöljárót és 50 emberét; 8. prófétai ruhájával ráütve a Jordánra, szétválasztja azt. Az is csoda által történt, hogy felment az egekbe, de ezt közvetlenül Isten idézte elő, nem Illés imájára vagy kijelentésére következett be.

Illés Jehova igaz imádatának rendületlen védelmezője volt. Rendkívül sokat tett a Baál-imádat kiirtásáért Izraelben; az általa elkezdett munkát Elizeus vitte tovább, Jezabelt pedig Jéhu végezte ki, és a tisztátalan szidóniak által gyakorolt Baál-imádatot is ő irtotta ki. Illés napjaiban 7000-en bizonyultak hűségesnek Jehovához, köztük Abdiás, Aháb háznépének gondviselője, és néhányukat Illés kétségkívül nagyon megerősítette. Illés Elizeust nevezte ki utódjának, de Hazáel és Jéhu felkenése már Elizeusra várt.

Pál apostol alighanem Illésre utal, amikor „Sámuelről és a többi prófétáról” beszél, „akik hit által. . . igazságosságot juttattak érvényre”, illetve megemlíti, hogy „asszonyok feltámadás útján visszakapták halottaikat”. Ezért Illés is beletartozik a régi hűséges tanúk ’fellegébe’ (Héb 11:32–35; 12:1). Jakab tanítvány Illést említi annak bizonyítékául, hogy hatékonyak az ilyen, ’a mieinkhez hasonló érzésű’ embernek az imái, aki igazságosan szolgálja Istent (Jk 5:16–18).

Munkája, amely eljövendő dolgokra mutatott előre prófétailag: Illés napjai után mintegy 450 évvel Malakiás próféta megjövendölte, hogy „mielőtt eljönne Jehova nagy és félelmetes napja”, megjelenik majd Illés próféta (Ma 4:5, 6). A Jézus napjaiban élő zsidók várták, hogy a prófécia beteljesedéseként eljöjjön Illés (Mt 17:10). Egyesek azt hitték Jézusról, hogy ő Illés (Mt 16:14). Keresztelő János, aki szőrruhát viselt, és akinek a dereka bőrövvel volt felövezve, akárcsak Illésnek, azt mondta, hogy ő nem Illés, még ha mások azt állítják is (2Ki 1:8; Mt 3:4; Jn 1:21). Az angyal nem azt jelentette be János apjának, Zakariásnak, hogy János Illés lesz, hanem azt, hogy „Illés szellemével és erejével [lesz felruházva], hogy felkészített népet készítsen elő Jehovának” (Lk 1:17). Jézus utalt rá, hogy ezt a munkát János végezte, ám a zsidók ezt nem ismerték el (Mt 17:11–13). János halála után Jézus elváltozásakor Illés megjelent egy látomásban Mózessel együtt, ami arra utalt, hogy történnie kell még valaminek, amit az Illés által végzett munka jelképezett előre (Mk 9:1–8).

2. A benjáminita Jerohám fia; jeruzsálemi lakos; házának a feje (1Kr 8:1, 27, 28).

3. „Hárim fiai” közül való lévita pap (1Kr 24:8; Ezs 2:1, 2, 39); egyike azoknak, akik Ezsdrás tanácsát megfogadva elküldték idegen feleségeiket (Ezs 10:21, 44).

4. Elám leszármazottja; egyike azoknak, akik Ezsdrás buzdítására elküldték idegen feleségeiket (Ezs 10:26, 44).