SEDÉKIÁS

(Jehova igazságosság):

1. „Kenaána fia”; hamis próféta, aki arról biztosította Aháb királyt, hogy sikerrel járnak az erőfeszítései, hogy kiragadja a szírek kezéből Rámót-Gileádot. Sedékiás „vasszarvakat készített magának”, szemléltetésül arra, hogy Aháb öklelni fogja a szíreket, míg csak ki nem irtja őket. Amikor ezek után Jehova igaz prófétája, Mikája veszedelmet jövendölt Ahábra vonatkozóan, Sedékiás arcul ütötte Mikáját (1Ki 22:11, 23, 24; 2Kr 18:10, 22, 23).

2. Fejedelem Joákim király idejében (Jr 36:12).

3. ’Maáséja fia’; házasságtörő, hazug próféta a babiloni száműzöttek között. Jehova prófétája, Jeremiás megjövendölte, hogy Nabukodonozor király tűzön pörköli meg Sedékiást és a társát, Ahábot (Jr 29:21–23).

4. Jósiás fia, akit a felesége, Hamutal szült neki; Júda királyai közül az utolsó, aki Jeruzsálemben uralkodott. Mihelyt vazallus király lett, a nevét Mattániáról Sedékiásra változtatta Nabukodonozor, Babilónia királya. Sedékiás a 11 évig tartó uralma alatt „azt tette, ami rossz Jehova szemében” (2Ki 24:17–19; 2Kr 36:10–12; Jr 37:1; 52:1, 2).

Az 1Krónikák 3:15-ben Sedékiást Jósiás „harmadik” fiaként említik a felsorolásban. Jóllehet a születés sorrendjét tekintve ő a negyedik volt valójában (vö.: 2Ki 23:30, 31; 24:18; Jr 22:11), talán azért szerepel a felsorolásban az édestestvére, Sallum (Joakház) előtt, mert sokkal hosszabb ideig uralkodott nála.

Amikor az apja, Jósiás király halálos sebet kapott, miközben igyekezett visszafordítani Megiddónál a Nékó fáraó által vezetett egyiptomi seregeket (kb. i. e. 629), Sedékiás úgy kilencéves lehetett, vagyis kb. három évvel idősebb, mint az unokaöccse, Joákin. Akkoriban a nép Sedékiás édestestvérét, a 23 éves Joakházt nevezte ki királynak. Joakház uralma mindössze három hónapig tartott, mivel Nékó fáraó elmozdította őt királyi tisztségéből, és helyébe Joakház és Sedékiás 25 éves féltestvérét, Eljákimot ültette a trónra (akinek aztán a Joákim nevet adta). Joákin az apja, Joákim halála után kezdett királyként uralkodni. Úgy tűnik, hogy ekkor vették ostrom alá Jeruzsálemet a babilóniai seregek Nabukodonozor király vezetése alatt. Joákin három hónap és tíznapi uralkodás után megadta magát Babilon királyának (i. e. 617-ben) (2Ki 23:29–24:12; 2Kr 35:20–36:10).

Uralmának kezdeti évei: Ezek után Nabukodonozor Sedékiást ültette a trónra Jeruzsálemben, és megeskette Jehova nevében. Ez az eskü arra kötelezte Sedékiást, hogy lojális vazallus király legyen (2Kr 36:10, 11; Ez 17:12–14; vö.: 2Kr 36:13).

Nyilvánvalóan Sedékiás uralmának elején követek érkeztek Edomból, Moábból, Ammonból, Tíruszból és Szidónból, vélhetően azzal a céllal, hogy rávegyék Sedékiást, hogy csatlakozzon a szövetségükhöz Nabukodonozor királlyal szemben (Jr 27:1–3; az 1-es versbe másolói hibából kerülhetett bele Sedékiás helyett a Joákimra való utalás; lásd: Káldi, lábj.). A Szentírás nem tárja fel, hogy pontosan mit is értek el a követek. Valószínűleg nem járt sikerrel a küldetésük, hiszen Jeremiás arra ösztönözte Sedékiást és az alattvalóit, hogy maradjanak Babilon királyának alárendeltjei, a követeknek pedig igarudakkal bemutatta, hogy az általuk képviselt nemzeteknek ugyanígy alá kellene rendelniük magukat Nabukodonozornak (Jr 27:2–22).

Az is Sedékiás uralmának kezdeti szakaszában történt, hogy (valamilyen okból, melyről nem beszél a Biblia) elküldte Elását és Gemáriát Babilonba. Ha a történtek időrendi sorrendben vannak feljegyezve, akkor ez Sedékiás uralkodásának a negyedik évében lehetett (Jr 28:1, 16, 17; 29:1–3).

Sedékiás maga is Babilonba ment, uralma negyedik évében, valószínűleg azért, hogy sarcot fizessen, és ezáltal biztosítsa Nabukodonozort arról, hogy még mindig lojális vazallus királya. Erre az útra a szállásmestere, Serája is elkísérte, akire Jeremiás próféta rábízott egy tekercset, mely Jehova ítéletét tartalmazta Babilon ellen (Jr 51:59–64).

Körülbelül egy évvel később kezdett prófétaként szolgálni Ezékiel a Babilóniában élő zsidó száműzöttek között (Ez 1:1–3; vö.: 2Ki 24:12, 17). Sedékiás uralma hatodik évének hatodik hónapjában (i. e. 612) Ezékiel látomást kapott, melyben feltárult előtte, milyen bálványimádó szokásokat gyakorolnak Jeruzsálemben, például Tammúz istennek és a napistennek az imádatát (Ez 8:1–17).

Fellázad Nabukodonozor ellen: Úgy három évvel később (kb. i. e. 609-ben) Sedékiás ellentétesen cselekedve azzal, amit Jehova mondott Jeremiás által, és a saját esküjével, amelyet Jehova nevében tett, fellázadt Nabukodonozor ellen, és embereket küldött Egyiptomba, hogy katonai támogatást kérjen (2Ki 24:20; 2Kr 36:13; Jr 52:3; Ez 17:15). Erre a babilóniai seregek Nabukodonozorral az élen Jeruzsálem ellen vonultak. A város ostroma „a kilencedik évben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján” kezdődött (Ez 24:1–6).

Ennek az ostromnak a kezdetén lehetett az, hogy Sedékiás elküldte „Pashúrt, Malkija fiát, és Sofóniás papot, Maáséja fiát” Jeremiáshoz, hogy kérdezze meg Jehovát, vajon Nabukodonozor elvonul-e Jeruzsálem alól. Jehova azt mondta Jeremiás által, hogy a babilóniaiak veszedelmet hoznak a városra és a lakosaira (Jr 21:1–10). Úgy tűnik, hogy ezután Jeremiás Isten utasításával összhangban személyesen járult Sedékiás elé, elmondva neki, hogy Jeruzsálem elpusztul, és a királyt Babilonba viszik, ahol majd békében meghal (Jr 34:1–7).

Az ostrom alá vett Jeruzsálemben Sedékiás és a fejedelmek tanácsosnak látták, hogy valamit tegyenek, amivel összhangba hozzák lépteiket Jehova törvényével, és amivel elnyerik a tetszését. Bár nem volt jubileumi év, szövetséget kötöttek, melynek értelmében felszabadították héber rabszolgáikat. Később megszegték ezt a szövetséget azzal, hogy rabszolgává tették azokat, akiket korábban szabadon bocsátottak (Jr 34:8–22). Ez alighanem akkor történt, amikor Egyiptomból katonai erő érkezett Jeruzsálem védelmére, és emiatt a babilóniaiak egy időre abbahagyták az ostromot, hogy elhárítsák az egyiptomiaktól jövő veszedelmet (Jr 37:5). Azok, akik korábban szabadon bocsátották a héber rabszolgákat, úgy látszik, azt hitték, hogy a babilóniaiak legyőzetnek, és nem fogják tudni újra ostromolni a várost, ezért úgy érezve, hogy már nincsenek veszélyben, megint rabszolgasorba döntötték a már felszabadított héber rabszolgákat.

Ez idő alatt Sedékiás elküldte „Jeremiás prófétához Jehukált, Selémia fiát, és Sofóniást, Maáséja pap fiát” azzal a kéréssel, hogy a próféta imádkozzon Jehovához a népért, nyilvánvalóan abból a célból, hogy Jeruzsálem megjövendölt pusztulása ne következzen be. Jehovának a Jeremiás által közölt válaszából azonban feltárult, hogy Ő nem változtat az ítéletén. A káldeusok visszatérnek, és elpusztítják Jeruzsálemet (Jr 37:3–10).

Később, amikor Jeremiás úgy határozott, hogy útnak indul Jeruzsálemből, hogy elmenjen Benjámin földjére, a Benjámin kapunál elfogták, és hamisan azzal vádolták, hogy a káldeusokhoz pártol. Jeremiás visszautasította a vádat, de Jériás, a felvigyázással megbízott tisztviselő oda se figyelt rá, hanem a fejedelmek elé vitte a prófétát. Így Jeremiást bebörtönözték Jonatán házában. Meglehetősen hosszú idő elteltével és nyilvánvalóan akkor, amikor a babilóniaiak újból ostromolták Jeruzsálemet, Sedékiás elküldött Jeremiásért. A király érdeklődésére Jeremiás elmondta Sedékiásnak, hogy Babilon királyának kezébe adatik. Amikor Jeremiás könyörgött, hogy ne küldjék vissza Jonatán házába, Sedékiás eleget tett a kérésének, és az Őrség udvarába helyeztette őrizet alá (Jr 37:11–21; 32:1–5).

Hogy Sedékiás nagyon gyengekezű uralkodó volt, arra az utal, hogy amikor a fejedelmek később kérték, hogy Jeremiást öljék meg, amiért állítólag gyengíti az ostrom alatt álló város lakosainak harci kedvét, Sedékiás így szólt: „Íme, a kezetekben van! Hisz maga a király sem tehet ellenetek semmit.” Nem sokkal ezután azonban Sedékiás engedett Ebed-Melek kérésének, hogy szabadítsák ki Jeremiást, és arra utasította Ebed-Meleket, hogy vigyen magával 30 embert, akik segítenek neki. Később Sedékiás megint bizalmas megbeszélést folytatott Jeremiással. Biztosította a prófétát arról, hogy nem fogja megölni, és nem is fogja azok kezébe adni, akik meg akarják ölni. De Sedékiás félt azoknak a zsidóknak a bosszújától, akik átpártoltak a káldeusokhoz, ezért nem hallgatott Jeremiás ihletett tanácsára, hogy adja meg magát Babilon fejedelmeinek. A király félelméről árulkodik az is, hogy kérte Jeremiást, ne tárja fel a gyanakvó fejedelmeknek, hogy miről beszélgettek maguk között (Jr 38:1–28).

Jeruzsálem eleste: Végül (i. e. 607-ben) ’Sedékiás király tizenegyedik évében, a negyedik hónap kilencedik napján’ rést ütöttek Jeruzsálemen. Éjszaka Sedékiás és a harcosok megfutamodtak, de Jerikó kietlen síkságán utolérték Sedékiást, és Riblába vitték Nabukodonozor elé. Sedékiás fiait a szeme láttára legyilkolták. Mivel Sedékiás csak 32 év körüli lehetett ekkor, a fiai nem lehettek túl nagyok. Miután Sedékiás szemtanúja volt fiai halálának, megvakították, rézbilincsbe verték, és Babilonba vitték, majd ott halt meg abban a házban, ahol őrizet alatt tartották (2Ki 25:2–7; Jr 39:2–7; 44:30; 52:6–11; vö.: Jr 24:8–10; Ez 12:11–16; 21:25–27).

5. Jekóniás (Joákin) fia, de bizonyára nem annak a hétnek az egyike, akik az alatt az idő alatt születtek, amikor Jekóniás Babilonban raboskodott (1Kr 3:16–18).

6. Pap vagy egy papnak az őse azok közül, akik részt vettek a Nehémiás kormányzósága idején készült ’megbízható megállapodás’ lepecsételésében (Ne 9:38; 10:1, 8).