ENGESZTELÉSI FEDÉL
A szövetségláda fedele, mely elé a főpap a bűnért való felajánlások vérét hintette az engesztelés napján.
A különféle bibliafordítások más-más kifejezéssel adják vissza a héber kap·póʹreth szót: „a kegyelem széke” (KJ, RS, Yg), „engesztelés” (KNB, Szep., ÚRB), „fedél” (IMIT), „szövetségláda fedele” (JP) és „engesztelési fedél” (ÚV). A héber kifejezés az ’eltakar’, ’elfedez (bűnt)’ jelentésű alapigéből származik.
Jehova utasításának megfelelően, melyet Mózesnek adott, a mesterember, Bécalel színaranyból készített egy 2,5 könyök (111 cm) hosszú és 1,5 könyök (67 cm) széles fedelet a szent ládának, azaz a szövetségládának. A két végén egy-egy aranykerub volt, melyek a felfelé kinyújtott szárnyaikkal befedték a fedelet. A kerubok arca a fedél felé nézett. A ládát a hajlékba tették, a szentek szentjének nevezett helyiségbe (2Mó 25:17–21; 37:1, 6–9).
Az engesztelés napján (jóm hak·kip·pu·rímʹ, jel.: ’az elfedezés v. kiengesztelés napja’ [3Mó 23:27, 28]) a főpap belépett a szentek szentjébe, és a bika véréből a fedél elé (a K felőli oldal elé) hintett, majd ugyanezt tette a kecske vérével is (3Mó 16:14, 15). Tehát a szövetségláda aranyfedelének különleges szerepe volt a jelképes bűnengesztelésben (a bűn jelképes elfedezésében).
Isten az engesztelési fedélen lévő kerubok közül beszélt Mózessel, illetve a főpappal (2Mó 25:22; 4Mó 7:89; vö.: 3Mó 10:8–10; 4Mó 27:18–21). Jehova azt mondta, hogy a szövetségláda fedele fölött jelenik meg felhőben. Ez a felhő minden bizonnyal fényesen ragyogott, bevilágította a szentek szentjét (3Mó 16:2; vö.: Zs 80:1).
Az 1Krónikák 28:11 a templom legbelső helyiségét, a szentek szentjét a „kap·póʹreth helyiségének” nevezi. A héber szó itt nyilván nem csupán egy láda fedelét jelöli, hanem arra utal, hogy a fedélnek különleges szerepe van a bűnengesztelésben. Ennek megfelelően ebben a versben a fenti kifejezést „az engesztelés helyének” (ÚRB), „az engesztelés házának” (KNB, Szep.), „az engesztelési fedél helyiségének” (ÚV) fordítják.
Jelképes értelem: A Héberek 9:5-ben az ’engesztelés’ jelentésű hi·la·sztéʹri·on görög szó a szövetségláda fedelére utal. Ebben a mintaképi ábrázolásban Isten jelképes értelemben megjelent az engesztelési fedél fölötti két kerub között (3Mó 16:2; 2Mó 25:22). A hébereknek írt levél ihletett írója rámutat, hogy ezek a dolgok jelképesen értendőek. Éppen úgy, ahogyan a főpap az engesztelés napján belépett a szentek szentjébe az áldozati vérrel, Krisztus is megjelent áldozatának értékével, de nem egy szó szerinti engesztelési fedél előtt, hanem maga Jehova Isten előtt az égben (3Mó 16:15; Héb 9:11–14, 24–28).