VAS

Egyike a legrégebben ismert fémeknek. Ma a leggyakoribb, leghasznosabb és legolcsóbb fémek közé sorolják. A földkéregben a legnagyobb mennyiségben előforduló elemek közül a negyedik; a föld magjának vélhetően majdnem 90 százaléka vas. A Biblia arról számol be, hogy szerszámokat, szögeket, kapukat, fegyvereket, bilincseket, íróeszközöket, sőt még hamis isteneket is készítettek belőle.

A kereskedelemben ritka a tiszta vas. A nyersvas kb. 3 százalékban szenet és kis mennyiségben más elemeket tartalmaz. A kovácsoltvasban sokkal kevesebb szén van (Jób 40:18). A sokféle acél egyszerűen csak a vas különböző ötvözete szénnel, illetve más elemekkel, és mindegyik ötvözetnek sajátos tulajdonságai vannak. Van, hogy a Károli-fordításban az „aczél” szó helytelenül szerepel a „réz” szó helyett (Jób 6:12; 20:24; 41:27; Mi 4:13). A kezdetleges kemencék és olvasztási módszerek miatt a bibliai időkben soha nem tudták teljesen megtisztítani a vasat, hanem csak a vasnak szénnel és más elemekkel való ötvözeteit tudták előállítani. Az i. e. IV. évezredben élt Tubál-Káin volt az első személy, akiről tudjuk, hogy kovács volt, és vassal dolgozott (1Mó 4:22).

Az egyik vasféle, amelyet az emberek régen használtak, a meteorvas volt. Egyiptomi sírokban találtak vasgyöngyöket, melyekről kiderült, hogy meteorvasból készültek. Azonban nem csak ilyen vashoz jutott hozzá az ember. Vas-oxidot és -szulfidot bányászott, majd megolvasztotta őket, noha a vas olvasztásához nagy hőmérsékletre van szükség (Jób 28:2; Ez 22:20; lásd: FINOMÍTÁS, TISZTÍTÁS, OLVASZTÓ). Viszont a vasat nem használták olyan sok mindenre, mint a rezet és a bronzot, melyeket hidegen is meg lehetett munkálni. Ám nyilvánvalóan a nagy szilárdsága és a sokrétű felhasználhatósága miatt becsülték különösen nagyra. Az izraeliták hadizsákmányként is szereztek vasat, melyet rendkívül értékesnek tartottak (4Mó 31:22; Jzs 6:19, 24; 22:8). De nem csak zsákmányból lett vasuk. Mózes azt ígérte, hogy ha Palesztinába érnek, ott majd találnak vaslelőhelyeket – és így is történt (5Mó 8:9). A Biblia más helyeket is megemlít, ahol vasat találtak, például ilyen volt Társis, illetve „Vedán és Jáván Uzálból” (Ez 27:12, 19).

Amikor az izraeliták meghódították az Ígéret földjét, olyan ellenségekkel kerültek szembe, akiknek vaspengékkel felszerelt harci szekereik voltak (Jzs 17:16, 18; Bí 1:19). Saul uralma idején volt egy időszak, amikor „kovácsot [fémművest] egész Izrael földjén nem lehetett találni”. A filiszteusok tilalma miatt csak a királynak és a fiának, Jonatánnak volt kardja. Izrael kénytelen volt minden fémeszközét és szerszámát a filiszteusokhoz vinni, hogy megélesíttesse (1Sá 13:19–22).

Később azonban Dávid király óriási mennyiségű vasat halmozott fel a templom építéséhez. Salamon uralma idején „százezer talentum értékű vasat”, vagy ahogy sok más fordítás fogalmaz, „százezer tálentom vasat” adományoztak (1Kr 22:14, 16; 29:2, 7). Ha itt a vas értékére utal a bibliavers, és ha a talentum ezüstöt jelent, akkor a vas 660 600 000 dollárt ért. Ha viszont a vas súlyára utal, akkor kb. 3420 t-ról van szó.

Jelképes értelem: A vaskemence könyörtelen és heves elnyomást szemléltet (5Mó 4:20; 1Ki 8:51; Jr 11:4), a vasiga pedig olyan rabságot, melyből nem lehet kiszabadulni (5Mó 28:48; Jr 28:13, 14). Jelképes értelemben a vas keménységet (3Mó 26:19; 5Mó 28:23), makacsságot (Ézs 48:4; Jr 6:28), erőt (Jr 1:18; Dá 7:7; Je 9:9), illetve királyi és bírói hatalmat szemléltet (Zs 2:9; Je 2:27; 12:5; 19:15).