LEGELŐ

Mezőgazdasági terület, melyet állatok legeltetésére használtak. Az Izrael területén elszórtan elhelyezkedő 48 lévita város körül is voltak legelők. Ezeket a földeket nem lehetett eladni, ellentétben a lévita városokban lévő házakkal, melyeket eladhattak, de érvényes volt rájuk a jubileumi elrendezés (4Mó 35:2–5; 3Mó 25:32–34; Jzs 21:41, 42).

A legelőknek „a város falától kifelé ezerkönyöknyire [445 m]” kellett lenniük „körös-körül”. A következő vers azonban hozzáteszi: „Mérjetek le a városon kívül a keleti oldalon kétezer könyököt”, és így tovább a másik három égtáj irányába is (4Mó 35:4, 5). Számos magyarázat létezik, hogy összhangba hozzák ezt a két számadatot. Néhányan rámutatnak, hogy a görög Septuaginta azt írja a 4-es versben, hogy „kétezer könyöknyire”, nem pedig „ezerkönyöknyire”. Ámde a héber szöveg, akárcsak a latin Vulgata és a szír Pesitta ezer könyökről ír. A zsidó szövegmagyarázók lehetségesnek tartják, hogy az első ezerkönyöknyi terület (4Mó 35:4) egy nyílt vidékre utal, amelyen olajfaligetek voltak, és az állatok számára istállóállások, míg a másik számadat (4Mó 35:5) vonatkozott a tényleges legelők területére, ahol szántóföldek és szőlők is voltak, így összesen 3000 könyöknyi terület volt minden oldalról.

Ám mivel ezzel többet gondolnak a szövegbe, mint amit az valójában mond, egy másik magyarázat valószínűbbnek látszik. Néhány szövegmagyarázó úgy véli, hogy ezeket a számadatokat a következőképpen kell érteni: a legelők területe a város mind a négy (k., ny., é. és d.) oldalától mért 1000 könyöknyire terjedt ki. A minden oldalra vonatkozóan megemlített 2000 könyökkel kapcsolatban „a városon kívül” kifejezésről úgy gondolják, hogy azt jelenti, hogy a 2000 könyököt nem az egyes falaktól kifelé mérték, hanem a legelő kerülete mentén, az egyes oldalakon. Ez pedig akkor azt jelentené, hogy a ’középen lévő város’ szélességét nem számolták bele a 2000 könyökbe, ahogy azt a lenti ábra mutatja, így összhangba kerül a két számadat.

Ezékielnek a templomról való látomásában a szentélynek „ötvenkönyöknyi területen [volt] legelője. . . minden oldalon” (Ez 45:2). A városnak, melyet a próféta látomásban látott, és mely a „Jehova van ott” nevet kapta, minden oldalon 250 könyöknyi legelője volt (Ez 48:16, 17, 35). Az 1Krónikák 5:16 is megemlít legelőket „Sáron”-nal kapcsolatban, amely némelyek szerint egy Jordántól K-re eső város vagy terület neve volt. A fentiekben ’legelőnek’ fordított héber szó az Ezékiel 27:28-ban is megjelenik, ahol Tírusszal kapcsolatban szerepel, melynek egyik része a tengerparton volt, a másik pedig egy szigeten. Ebben az esetben ezt a szót a következőképpen is fordították: „partvidékek” (ÚRB; K.–C.), „mezőségek” (Kár.), „nyílt vidék” (ÚV). Így talán a prófécia arra utal, hogy azok, akik Tíruszhoz közel, a part mentén voltak, keseregtek a bukásán.

Sok izraelita életében fontos volt a nyáj, ezért legelőkre volt szükségük, ahol legeltethették a juhokat és a kecskéket (2Sá 7:8; 1Kr 4:39–41). Ha híján voltak a legelőknek, akkor az nehézségeket okozott (1Mó 47:3, 4), ha viszont sok legelő volt, az hozzájárult a bőséghez és a békéhez (Ézs 30:23; Zs 65:12, 13; 23:2). Tágabb értelemben véve, ha egy legelő elhagyatott lett, akkor az azt szemléltette, hogy az ország elnéptelenedik (Ézs 27:10), ha pedig újra használták, az arra utalt, hogy helyreállt a béke és valaki kegyben részesült (Ézs 65:10; Jr 23:3; 33:12; 50:19; Mi 2:12). Ahogy a juhokat egy szerető pásztor legelőkre vezette, ahol biztonságban voltak, és bőségnek örvendhettek, ugyanúgy vezeti Jehova a népét és törődik vele (Zs 79:13; 95:7; 100:3; Ez 34:31).