Bárhogy volt is, „nem viszonozta a kapott jótéteményt”. Milyen szomorú! Bár imában úgy könyöröghetett Jehovához, mint aki teljes szívvel szolgálta őt, egy időre mégis elvesztette a helyeslését. Később viszont „megalázta magát”, és így a néppel együtt megmenekült Isten haragjától (2Krón 32:25

¹⁴ Amikor dicséretet kapunk, szívleljük meg Jézus szavait: „ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett«” (Luk 17:10). Jusson eszünkbe, hogy Ezékiás gőgje abban nyilvánult meg, hogy „nem viszonozta a kapott jótéteményt”. Ha elmélkedünk azon, hogy mi mindent kaptunk Jehovától, az segíteni fog, hogy ne öltsünk fel olyan jellemvonásokat, amelyeket ő gyűlöl. Ha megdicsérnek minket, fejezzük ki a Jehova iránti hálánkat. Neki köszönhetjük a Szavát, és a szellemét is, amely által támogatja a szolgáit.