„Várjatok rám”

„Azért várjatok rám, azt mondja az Úr” (SOFÓNIÁS 3:8).

 1. Mire figyelmeztetett Sofóniás próféta, és miért érdekes ez a ma élő emberek számára?

„KÖZEL van az Úrnak nagy napja.” Így kiáltott fel Sofóniás figyelmeztetően i. e. a hetedik század közepén (Sofóniás 1:14). Negyven-ötven éven belül a prófécia beteljesedett, amikor Jehova ítéletei végrehajtásának a napja elérkezett Jeruzsálemre és azokra a nemzetekre, amelyek ellenszegültek Jehova szuverenitásának, rosszul bánva az ő népével. Miért érdekes ez olyan embereknek, akik a XX. század végén élnek? Abban az időben élünk, amelyben Jehova végső „nagy napja” gyorsan közeleg. Akárcsak Sofóniás idejében, Jehova ’haragjának heve’ már szinte lángol Jeruzsálem modernkori megfelelőjével, a kereszténységgel szemben, és minden olyan nemzettel szemben, amelyik rosszul bánik Jehova népével, és szembeszáll egyetemes szuverenitásával (Sofóniás 1:4; 2:4, 8, 12, 13; 3:8; 2Péter 3:12, 13).

Sofóniás — bátor tanú

2., 3. a) Mit tudunk Sofóniásról, és mi mutatja, hogy bátor tanúja volt Jehovának? b) Milyen tények segítenek elhelyezni időben és térben Sofóniás prófétálását?

² Keveset tudunk Sofóniás prófétáról, akinek a neve (héberül: Cephan·jah) ezt jelenti: ’Jehova elrejtette (megőrizte)’. Más prófétáktól eltérően, Sofóniás négy nemzedéken keresztül „Ezékiásig” vezette vissza leszármazási vonalát (Sofóniás 1:1; vö. Ésaiás 1:1; Jeremiás 1:1; Ezékiel 1:3). Mivel ez olyan szokatlan, a legtöbb szövegmagyarázó Sofóniás ükapját a hűséges Ezékiás királyként azonosítja. Ha ő volt az ükapja, akkor Sofóniás királyi ágról származott, s ez talán még nagyobb nyomatékot adott annak, hogy keményen bírálta Júda fejedelmeit, és azt mutatta, hogy bátor tanúja és prófétája Jehovának. Mivel jól ismerte Jeruzsálem helyrajzát és azt, hogy mi történik a királyi udvarban, ez azt sejteti, hogy talán éppen a fővárosban hirdette Jehova ítéleteit. (Lásd: Sofóniás 1:8–11, NW, lábjegyzetek.)

³ Figyelemre méltó, hogy míg Sofóniás isteni ítéleteket hirdetett Júda nem vallási „fejedelmei” (nemesek vagy a törzsfők) és a „királyfiak”a felett, bírálatában egyszer sem említette magát a királyt (Sofóniás 1:8, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; 3:3). Ez arra enged következtetni, hogy a fiatal Jósiás király már akkor hajlandóságot mutatott a tiszta imádat iránt, bár a helyzetből ítélve, melyet Sofóniás erősen helytelenített, nyilván még nem kezdte meg vallási reformjait. Mindez azt sugallja, hogy Sofóniás Júdában Jósiás kezdeti éveiben prófétált, aki i. e. 659—629-ig uralkodott. Sofóniás energikus prófétálása kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal Jósiás egyre inkább tudatában volt a Júdában akkoriban uralkodó bálványimádásnak, erőszaknak és becstelenségnek, s elősegítette, hogy később hadjáratot indítson a bálványimádás ellen (2Krónika 34:1–3).

Jehova haragja hevének okai

 4. Milyen szavakkal fejezte ki Jehova Júdával és Jeruzsálemmel szemben érzett haragját?

⁴ Jehova jó okkal haragudott Júda, és annak fővárosa, Jeruzsálem vezetőire és lakóira. Prófétáján, Sofóniáson keresztül kijelentette: „kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra [Malkámra, IMIT ] is” (Sofóniás 1:4, 5).

5., 6. a) Milyen volt a vallási helyzet Júdában Sofóniás idejében? b) Milyen volt Júda nem vallási vezetőinek és azok beosztottainak az állapota?

⁵ Júdát a Baál-imádat lealacsonyító termékenységi rítusai, a démoni asztrológia, és a pogány isten, Malkám imádata szennyezte be. Ha Malkám megegyezik Molokkal, ahogyan néhányan feltételezik, akkor Júda hamis imádata magában foglalta a förtelmes gyermekáldozatot is. Az ilyen vallásgyakorlatok utálatosak voltak Jehova szemében (1Királyok 11:5, 7; 14:23, 24; 2Királyok 17:16, 17). Azzal viszont még inkább magukra zúdították Jehova haragját, hogy a bálványimádók továbbra is Jehova nevében esküdtek. Nem tűrt tovább ekkora vallási tisztátalanságot, és megölte mind a pogány, mind a hitehagyott papokat.

⁶ Ezenkívül Júda nem vallási vezetői becstelenek voltak. Fejedelmei olyanok voltak, mint a ragadozó, „ordító oroszlánok”, bírái pedig kiéhezett „farkasokhoz” voltak hasonlóak (Sofóniás 3:3). Beosztottjaikat terhelte, hogy ’erőszakkal és csalárdsággal telt meg az ő uroknak háza’ (Sofóniás 1:9). Általános volt az anyagiasság. Sokan kihasználták a helyzetet, hogy vagyont halmozzanak fel (Sofóniás 1:13).

Kétségek Jehova napja felől

 7. Mennyi idővel „az Úrnak nagy napja” előtt prófétált Sofóniás, és milyen volt sok zsidó szellemi állapota?

⁷ Amint már láttuk, a Sofóniás napjaiban uralkodó katasztrofális vallási helyzet arra mutat, hogy tanúskodó és prófétai munkáját azelőtt végezte, mielőtt Jósiás király körülbelül i. e. 648-ban megkezdte a bálványimádás elleni hadjáratát (2Krónika 34:4, 5). Valószínű tehát, hogy Sofóniás legalább 40 évvel azelőtt prófétált, hogy „az Úrnak nagy napja” eljött volna Júda királyságára. Időközben sok zsidóban kétségek támadtak, és közönyösekké válva „elfordultak” Jehova szolgálatától. Sofóniás olyanokról beszél, akik „nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle” (Sofóniás 1:6). A Júdában élő emberek nyilvánvalóan érzéketlenek voltak, nem törődtek Istennel.

8., 9. a) Miért ellenőrizte Jehova azokat, „a kik saját seprejökön hevernek”? b) Milyen módokon fordította Jehova Júda lakosaira, valamint annak nem vallási és vallási vezetőire a figyelmét?

⁸ Jehova ismertette szándékát, hogy ellenőrzi azokat, akik az ő népének mondják magukat. Állítólagos imádói közül kikeresi azokat, akik szívükben kétséget táplálnak aziránt, hogy vajon képes-e és szeretne-e közbeavatkozni az emberek ügyeibe. Kijelentette: „lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr” (Sofóniás 1:12). A „saját seprejökön hevernek” kifejezés (utalás a borkészítésre) azokra mutat, akik letelepedtek, mint a kád alján a borseprő, s akik nem akarják, hogy megzavarja őket bármiféle kijelentés, mely arról szól, hogy Isten hamarosan közbeavatkozik az emberiség ügyeibe.

⁹ Jehova a figyelmét Júda és Jeruzsálem lakosaira, s azok papjaira fordította, akik az ő imádatát pogánysággal keverték. Ha biztonságban érezték magukat Jeruzsálem falai mögött mintegy az éj sötétjében, ő majd felkutatja őket mondhatni erős fényű lámpásokkal, amelyek áthatolnak azon a szellemi sötétségen, amelybe menekültek. Felrázza őket szellemi érzéketlenségükből, először félelmetes ítéletüzenetekkel, majd ezeknek az üzeneteknek a végrehajtásával.

„Közel van az Úrnak nagy napja”

10. Hogyan ecsetelte Sofóniás „az Úrnak nagy napját”?

¹⁰ Jehova a következők hirdetésére ihlette Sofóniást: „Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves” (Sofóniás 1:14). Valóban keserves napok vártak mindenkire — papokra, fejedelmekre és az emberekre —, akik nem voltak hajlandók megfogadni a figyelmeztetést, és visszatérni a tiszta imádathoz. Az ítélet végrehajtásának e napját ecsetelve a prófécia így folytatódik: „Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!” (Sofóniás 1:15, 16).

11., 12. a) Milyen ítéletüzenetet hirdettek ki Jeruzsálem felett? b) Vajon anyagi jómódjuk megmentette a zsidókat?

¹¹ Néhány gyorsan tovatűnő évtizeden belül a babiloni seregek rátörtek Júdára. Jeruzsálem sem menekült meg. Lakó- és üzleti negyedei elpusztultak. „lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől. Jajgassatok, ti, a kik a völgyben [Maktes, Jeruzsálem egyik negyede, NW, lábjegyzet] laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér” (Sofóniás 1:10, 11).

¹² Mivel nem voltak hajlandók elhinni, hogy Jehova napja közeleg, sok zsidó mélyen belebonyolódott jövedelmező üzleti vállalkozásokba. Jehova azonban hűséges prófétáján, Sofóniáson keresztül megjövendölte, hogy „gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává”. Nem isszák a bort, melyet ők termeltek, „sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján” (Sofóniás 1:13, 18).

Más nemzetek megítéltetése

13. Milyen ítéletüzenetet hirdetett ki Sofóniás Moáb, Ammon és Asszíria felett?

¹³ Jehova az ő prófétája, Sofóniás által kifejezte haragját a nemzetekkel szemben is, amelyek rosszul bántak az ő népével. Kijelentette: „Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen. Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre . . . És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag” (Sofóniás 2:8, 9, 13).

14. Milyen bizonyíték van arra, hogy az idegen nemzetek „felfuvalkodtak” az izraelitákkal és az ő Istenükkel, Jehovával szemben?

¹⁴ Moáb és Ammon régi ellensége volt Izráelnek. (Vö. Bírák 3:12–14.) A párizsi Louvre-ban a Moabita-kövön egy olyan felirat található, amely a moabita király, Mésa hencegő kijelentését tartalmazza. Büszkén számol be róla, hogy számos izraelita várost vett be istene, Kámos segítségével (2Királyok 1:1). Jeremiás, Sofóniás kortársa beszélt arról, hogy az ammoniták elfoglalták Gád izráeli területét Malkám istenük nevében (Jeremiás 49:1). Ami Asszíriát illeti, V. Salmanassár király körülbelül egy évszázaddal Sofóniás napjai előtt ostromolta és vette be Szamáriát (2Királyok 17:1–6). Nem sokkal később Sénakhérib király rátámadt Júdára, sokat bevett megerősített városai közül, sőt még Jeruzsálemet is fenyegette (Ésaiás 36:1, 2). Az asszír király szószólója valóban felfuvalkodott Jehova ellen, amikor azt követelte, hogy adja meg magát Jeruzsálem (Ésaiás 36:4–20).

15. Hogyan alázta meg Jehova azokat az isteneket és nemzeteket, amelyek felfuvalkodtak az ő népe ellen?

¹⁵ A 83. zsoltár számos olyan nemzetről tesz említést, köztük Moábról, Ammonról és Asszíriáról, amely felfuvalkodott Izráellel szemben, és kérkedve kijelentette: „Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!” (Zsoltárok 83:5). Sofóniás próféta bátran hirdette, hogy mindezeket a gőgös nemzeteket és az isteneiket megalázza a seregek Jehovája. „Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen. Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete” (Sofóniás 2:10, 11).

„Várjatok”

16. a) Kiknek volt az öröm forrása Jehova napjának a közeledése, és miért? b) Milyen buzdító felhívás jutott el ehhez a hűséges maradékhoz?

¹⁶ Bár szellemi fásultság, kétely, bálványimádás, becstelenség és anyagiasság uralkodott a júdabeli és jeruzsálemi vezetők, valamint sok lakos között, néhány hűséges zsidó nyilvánvalóan hallgatott Sofóniás figyelmeztető próféciáira. Elszomorította őket, hogy Júda fejedelmei, bírái és papjai förtelmes szokásokat űznek. Sofóniás bejelentései a vigasz forrásai voltak ezeknek a lojálisoknak. Jehova napjának a közeledése egyáltalán nem az aggodalom, hanem az öröm forrása volt nekik, mivel ez véget vet az ilyen utálatos szokásoknak. Ez a hűséges maradék megfogadta Jehova buzdító felhívását: „Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét” (Sofóniás 3:8).

17. Mikor és hogyan kezdtek beteljesedni Sofóniás ítéletüzenetei a nemzeteken?

¹⁷ Akik hallgattak erre a figyelmeztetésre, azokat nem érte meglepetés. Sokan megérték Sofóniás próféciájának a beteljesedését. I. e. 632-ben a szövetséges babiloni és méd, valamint északi hordák, valószínűleg a szkíták, elfoglalták és elpusztították Ninivét. Will Durant történész így beszéli el: „Egy babiloni sereg Nabopalassar irányítása alatt egy méd sereggel, amelyet Cyaxares vezetett, valamint egy kaukázusi szkíta hordával egyesülve, csodálatos könnyedséggel és gyorsasággal bevette az északi erődöket . . . Asszíria egy csapásra eltűnt a történelemből.” Pontosan erről jövendölt Sofóniás (Sofóniás 2:13–15).

18. a) Hogyan hajtották végre az isteni ítéletet Jeruzsálemen, és miért? b) Hogyan teljesedett be Sofóniás Moábbal és Ammonnal kapcsolatos próféciája?

¹⁸ Sok zsidó, aki Jehovára várt, megérte Jehova ítéletének a végrehajtását Júdán és Jeruzsálemen. Jeruzsálemről Sofóniás így prófétált: „Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!” (Sofóniás 3:1, 2). Hűtlensége miatt Jeruzsálemet kétszer is megostromolták a babiloniak, végül pedig i. e. 607-ben bevették és elpusztították (2Krónika 36:5, 6, 11–21). Ami Moábot és Ammont illeti, Josephus zsidó történész szerint öt évvel azután, hogy Jeruzsálem elesett, a babiloniak hadba szálltak velük, és legyőzték őket. Ezután megszűntek létezni, mint ahogy meg lett jövendölve.

19., 20. a) Hogyan jutalmazta meg Jehova azokat, akik rá vártak? b) Mennyiben érintenek minket ezek az események, és mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁹ Az, hogy Sofóniás próféciájából ezek és egyéb részletek beteljesedtek, hiterősítő tapasztalat volt azoknak a zsidóknak és nem zsidóknak, akik Jehovára vártak. A Júdára és Jeruzsálemre következő pusztulás túlélői között volt Jeremiás, az etiópiai Ebed-melek, és a rékábita Jonadáb háza (Jeremiás 35:18, 19; 39:11, 12, 16–18). A fogságban lévő hűséges zsidók és leszármazottaik, vagyis akik továbbra is Jehovára vártak, azok lettek annak a boldog maradéknak a része, amelyik i. e. 537-ben megszabadult Babilonból, és visszatért Júdába, hogy újjászervezze a tiszta imádatot (Ezsdrás 2:1; Sofóniás 3:14, 15, 20).

²⁰ Mit jelent mindez a mi időnkre nézve? Sofóniás napjainak a helyzete sok vonatkozásban megegyezik azokkal az utálatos dolgokkal, amelyek napjainkban a kereszténységen belül történnek. Ezenkívül az akkor élő zsidók különböző magatartásformái hasonlóak azokhoz a magatartásformákhoz, amelyeket ma láthatunk, néha még Jehova népén belül is. Ezek olyan kérdések, amelyekkel a következő cikkben fogunk foglalkozni.

[Lábjegyzet]

Áttekintésként

◻ Milyen volt a vallási helyzet Júdában Sofóniás napjaiban?

◻ Milyen állapotok uralkodtak a nem vallási vezetők között, és milyen volt sok ember magatartása?

◻ Hogyan fuvalkodtak fel egyes nemzetek Jehova népével szemben?

◻ Hogyan figyelmeztette Sofóniás Júdát és más nemzeteket?

◻ Milyen jutalmat kaptak azok, akik Jehovára vártak?

[Kép a 9. oldalon]

A Moabita-kő megerősíti, hogy Moáb királya, Mésa gyalázatos szavakat használt az ókori Izráellel szemben

[Forrásjelzés]

Moabita-kő: Musée du Louvre, Paris

[Kép a 10. oldalon]

Sofóniás próféciáját alátámasztva a Babiloni Krónikának ez az ékírásos táblája beszámol arról, hogy Ninivét egy szövetséges hadsereg pusztította el

[Forrásjelzés]

Ékírásos tábla: a British Museum szíves engedélyével