ESÁR-HADDON

(asszír eredetű;  jel.: ’Assur ad fivért’):

Szanhéribnak, Asszíria királyának az egyik fia és az utódja. Esár-Haddon (Assur-ah-iddina) az egyik feliratában megerősíti az apja haláláról szóló bibliai beszámolót (Ézs 37:37, 38), ezt írva: „Szilárd elhatározás »kerítette hatalmába« a fivéreimet, elhagyták az isteneket, és erőszakos tetteikhez fordultak gonosz cselt szőve . . . Hogy megszerezzék a királyságot, megölték Szanhéribot, az apjukat” (D. Luckenbill: Ancient Records of Assyria and Babylonia. 1927, II. köt. 200–201. o.).

Amint azt Esár-Haddontól megtudhatjuk, apja halála előtt már ki lett választva, hogy trónörökös legyen, és úgy tűnik, alkirályként szolgált Babilonban, mielőtt Asszíria királya lett. Esár-Haddon azt írja, hogy miután az apját orvul meggyilkolták, a gyilkosokat Armeniáig (’az Ararát földjéig’, 2Ki 19:37) űzte, ahol leverte őket. Úgy tartják, hogy hivatalosan 12 évig uralkodott.

Esár-Haddon már az uralma kezdetén hozzáfogott Babilon helyreállításához, amely várost Szanhérib korábban elpusztított. Észagila templomát helyreállította, és magáról a városról a következőket mondja Esár-Haddon: „Babilont. . . újjáépítettem, kibővítettem, magasabbá, fényűzőbbé tettem” (Ancient Records of Assyria and Babylonia. II. köt. 244. o.).

Feljegyzéseiben találhatók olyan harcok, amelyeket a gimirráják, vagyis kimmerek ellen vívott, akikről úgy vélik, hogy Gómer leszármazottai voltak. (Vö.: 1Mó 10:2; Ez 38:6.) Kifosztotta Szidónt is, és a közelében egy új várost épített, amelyet Kár-Assur-ah-iddinának nevezett el. Egyik feliratában mintegy 20 vazallus királyt sorolt fel, köztük Manassét, Júda királyát (Menasi, Iaudi királyát) is.

A 2Krónikák 33:10–13-ban található feljegyzés azt mutatja, hogy Manassét ’Asszíria királyának hadvezérei’ elfogták, és Babilonba vitték. A múltban némelyek úgy vélték, hogy ez a Babilonra való utalás téves; szerintük Ninivének kellett lennie annak a helynek, ahová Manassét vitték. Ám amint azt már láttuk, Esár-Haddon – akinek a feliratai Manassé kortársaként mutatják be őt – újjáépítette Babilont, és az állítások szerint „az összes asszír királyhoz képest őt érdekelte legkevésbé fővárosának, Ninivének a csinosítgatása” (IDB. 2. köt. 125. o.). Ha Esár-Haddon uralma idején történt, hogy Manassét elfogták, semmi különös nincs abban, hogy Babilonba vitték, amelynek az újjáépítéséről Esár-Haddon oly büszkén dicsekedett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Esár-Haddon fia, Assur-bán-apli ugyancsak beszél arról, hogy az uralma idején Manassé sarcot fizetett neki.

A ’hatvanöt év’: A jeruzsálemi templom újjáépítése idején az ország néhány nem izraelita lakosa azt mondta, hogy ’Esár-Haddon, Asszíria királya’ vitte őket Szamáriába (Ezs 4:2). Némelyek úgy vélik, hogy az Ézsaiás 7:8-ban említett, Efraim (fővárosa Szamária) pusztulására vonatkozó ’hatvanöt év’ megértéséhez kulcsfontosságú az, hogy Szamáriában az emberek ki- és betelepítését az asszírok még folytatták Esár-Haddon uralma idején is. A III. Tiglát-Pilészer uralma (ő kezdte meg az emberek deportálását Izrael északi királyságából nem sokkal Ézsaiás próféciája után) és Esár-Haddon uralma közti időintervallum lehetővé teszi, hogy 65 év teljen el, míg teljesen „darabokra töretik Efraim, hogy ne legyen nép”.

Győzelem Egyiptom felett: Esár-Haddon legkiemelkedőbb katonai teljesítménye az Egyiptom feletti győzelme volt, leverve az egyiptomi sereget, amelynek a parancsnoka az etióp uralkodó, Tirháka volt (a 2Ki 19:9 ’Etiópia királyának’ nevezi), és elfoglalva Memfisz városát. Esár-Haddon ezáltal sok címéhez még megszerezte az „Egyiptom királyainak királya” címet is.

Bár Esár-Haddon körzetekre osztotta Egyiptomot, és ezeknek a körzeteknek a fejedelmei fölé asszír kormányzókat helyezett, néhány éven belül lázadás tört ki. Az asszír király egy második hadjáratot indított, hogy leverje a lázadást, de útban odafelé, Háránban meghalt. A felirataiban Esár-Haddon még korábban a következőket mondta: „hatalmas vagyok, teljhatalmú, hős, óriási, rendkívüli” (Ancient Records of Assyria and Babylonia. II. köt. 226. o.). Ám ahogy az az összes többi, tökéletlen ember esetében is van, bebizonyosodott, hogy nem más ő, csupán rabszolgája egyéb királyoknak: a Bűnnek és a Halálnak, akik ekkor követelték tőle a jussukat. (Vö.: Zs 146:3, 4; Pr 9:4; Ró 5:21.)

Esár-Haddon a halála előtt intézkedett, hogy zökkenőmentesen történjen az utódlás. Kinevezte egyik fiát, Assur-bán-aplit trónörökösnek, egy másik fiát, Samas-sum-ukínt pedig megtette Babilon királyának. Így Esár-Haddon halálakor Assur-bán-apli lett Asszíria következő uralkodója.