A bibliai főbb részek kiemelése — Ezsdrás 1:1—10:44

Jehova teljesíti az ígéreteit!

Szabadítás! Helyreállítás! Mily szívderítő lehetett ez a hír a babiloni zsidó száműzöttek számára! Isten ígéretének megfelelően, 70 éves rabság után a zsidók visszatérhettek hazájukba (Jeremiás 25:12; Ésaiás 44:28—45:7). Azonkívül, magukkal vihették méltó helyükre a Jehova templomából elhurcolt tárgyakat. Mily nagyszerű öröm volt ez a számukra!

Ezekkel a felvillanyozó eseményekkel kezdődik Ezsdrás bibliai könyve. Ez a könyv, amelyet az írástudó és másoló Ezsdrás körülbelül i. e. 460 táján kezdett el megírni Jeruzsálemben, mintegy 70 évet ölel fel a zsidók szabadon bocsátásától a második templom befejezéséig és a papság megtisztításáig (i. e. 537—467). Különös hangsúlyt kap az a mód, ahogyan Jehova teljesíti az ígéreteit. A könyv hasznos és értékes tanulságokat is tartalmaz Jehova mai tanúi számára.

A foglyok szabadon bocsátása

Kérjük, olvasd el az Ezsdrás 1:1—3:6. verseit. Jehova szelleme arra indította Cyrus perzsa királyt, hogy rendeletet bocsásson ki: Jeruzsálemben újjá kell építeni a templomot, és helyre kell állítani Jehova imádatát! Ebben minden izraelita részt vehet. Akik úgy érzik, hogy képesek rá, szabadon visszatérhetnek hazájukba a helyreállítási munkára. Másokat arra buzdítanak, hogy önként adakozzanak erre a célra. Az eredeti templomi edényeket, amelyeket Nebukadnezár Babilonba vitetett, most vissza lehet szállítani Jeruzsálembe. Zorobábel vezetésével közel 50 000-en teszik meg a csaknem 1600 kilométeres utat Jeruzsálemig. Újra felépítik a szent oltárt, és áldozatokat mutatnak be Jehovának. Azután, i. e. 537 őszén, megtartják a sátoros ünnepet. A 70 évig tartó pusztán hagyatás napjai pontosan a kiszabott időben véget érnek! (Jeremiás 25:11; 29:10).

◆ 1:3–6 — Vajon a Babilonban maradt zsidók hűtlenek voltak?

Ezt nem állíthatjuk feltétlenül, jóllehet az anyagiasság és a kellő értékelés hiánya bizonyos esetekben tényezőknek tekinthető. Cyrus rendelete nem írta elő, hogy mindenkinek haza kell térnie, hanem önkéntes alapon történt a hazatérés. Olyan körülmények, mint például előrehaladott életkor, betegség, vagy családi kötelezettségek esetleg akadályozhattak némelyeket a hazatérésben. Ámde segíteniük kellett azokat, akik hazatérhettek.

◆ 1:8 — Ki volt Sesbassár?

Minden valószínűség szerint ez volt Zorobábel hivatalos babiloni neve. (Vö. Dániel 1:7.) Amit Sesbassárnak tulajdonítanak, azt másutt Zorobábelre mondják (Ezsdrás 5:16; Zakariás 4:9). Mindketten a „kormányzó” címet kapták (Ezsdrás 5:14; Aggeus 2:21). Az Ezsdrás 2:2 és 3:1, 2-ben Zorobábel úgy szerepel, mint aki a hazatérő száműzöttek vezetője: azért, helyesen, nem szerepel itt a „Sesbassár” név.

◆ 2:61–63 — Mi volt az Urim és a Tummim?

Úgy vélik, hogy szent sorsvetés eszközei voltak, amikor valamilyen kérdésre Jehovától vártak választ. A zsidó hagyomány szerint, akkor tűntek el, amikor i. e. 607-ben lerombolták a templomot. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy akik azt állították magukról, hogy papi családból származnak, el voltak tiltva a papságtól és a legszentebb dolgok elfogyasztásától mindaddig, amíg „föl nem lépett egy pap az Urimmal és a Tummimmal”. Használatukkal kapcsolatban azonban sem akkor, sem azután nem találunk leírást.

Tanulság a számunkra: A zsidó száműzöttek helyzetéhez hasonló helyzetet találunk ma Jehova Tanúinál. Nem képesek mindannyian részt venni a teljes idejű szolgálatban, vagy ott hagyni otthonukat, hogy ott szolgáljanak, ahol nagyobb szükség lenne rájuk. Mégis mindent megtesznek a tiszta imádat érdekeinek előmozdítására, és önkéntes adományokkal, valamint buzdítással segítik azokat, akik fokozottabb tevékenységet tudnak végezni.

Ellenállás a helyreállítással szemben

Olvasd el a 3:7—4:24 verseket. A visszatért foglyok nagy örömmel láttak hozzá Jehova háza alapjainak a lerakásához. Az ellenség azonban évekig próbálta elvenni az építők kedvét a munkától. Végül sikerült meggyőzniük a királyt arról, hogy „lázadó és gonosz várost építenek a zsidók, és királyi rendelet betiltotta a munka folytatását. Ez a tilalom „Dárius perzsa király uralkodásának második esztendejéig” tartott.

◆ 3:12 — Miért sírtak ezek a férfiak?

Ezek az igen idős férfiak valószínűleg visszaemlékeztek arra, milyen pompás és ragyogó volt az isteni terv alapján készült salamoni templom. Ami most a szemük előtt állt — ez az alapépítmény —, semmi sem volt a régihez képest. Valószínűleg elkeserítette őket a látvány, és erősen kételkedtek abban, hogy vissza tudják adni a templomnak a régi dicsőségét (Aggeus 2:2, 3).

◆ 4:1–3 — Miért utasították el a felkínált segítséget?

Azokat a nem-zsidókat Asszíria királya telepítette oda, hogy újra benépesítse az országot. Nem voltak Isten igaz imádói (2Királyok 17:33, 41). A segítségük elfogadása azt jelentette volna, hogy a zsidók megalkuvók a tiszta imádat dolgában, Jehova pedig óva intette népét mindennemű vallásközi mozgalomtól (2Mózes 20:5; 34:12). Ezen túlmenően, a beszámoló „ellenséges érzületűnek” nevezi azokat a nem-zsidókat.

Tanulság a számunkra: Ha ellenséges magatartással találkozunk Isten szolgálatában, követnünk kell az újra letelepedett zsidók példáját, akik nyomban „egy embreként” gyűltek össze az imádatra. Mivel Jehovában bíztak és az ő imádatát tették az első helyre, Isten megerősítette őket, hogy befejezhessék a kiszabott munkát (Ezsdrás 3:1–12).

A templomépítés befejezése

Olvasd el az 5:1—6:22 verseket. Aggeus és Zakariás próféták gyújtó hatású szavai nyomán, az építőmunka új lendületet kapott. Mivel az ellenség képtelen volt leállítani a munkát, újabb panasszal fordult a királyhoz. Dárius király vizsgálatot rendelt el, és megtalálta Cyrus eredeti rendeletét. Az ellenség nemcsak arra kapott határozott utasítást, hogy ’maradjanak onnan távol és hagyják békén az építőket’, hanem arra is, hogy segítsék őket anyagilag! Jehova prófétáinak szüntelen buzdítása mellett a templomépítés i. e. 515-ben befejeződött és a templomot felavatták. Nagy örömmel ajánlották fel Jehovának, akinek az ígéretei mindig beteljesednek!

◆ 5:5 — Miért nem sikerült az ellenségnek leállítani a munkát?

Jehova őrködött hű szolgái felett (2Krónika 16:9). Mivel Isten szelleme megerősítette őket, a vének nem voltak hajlandók engedni a félelemnek. Cyrus rég elfelejtett rendeletére hivatkoztak. Mivel a perzsa törvényeket nem lehetett megváltoztatni, az ellenség nem mert szembeszállni a királyi rendelettel (Dániel 6:8, 15). Jehova vezetése teljesen nyilvánvaló volt, és a munka folytatódott.

◆ 6:21 — Kik voltak azok, akik elkülönültek „a nemzetek tisztátalanságától”?

Lehettek köztük prozeliták, akik a zsidókkal együtt tértek vissza, lehettek szamaritánusok, akik akkor azon a területen laktak, vagy olyan hazatért zsidók is, akiket a pogány befolyás megrontott. (Vö. Ezsdrás 9:1.) Ahogyan Jehova tiszta imádata egyre jobban kibontakozott Jeruzsálemben, ezek nyilván indítást éreztek arra, hogy megváltoztassák az életüket.

Tanulság a számunkra: A mai keresztény véneknek is Jehova vezetését, útmutatását kell keresniük. Ha ellenállunk az ellenségnek, Jehova megadja a szükséges bölcsességet (Zsoltárok 32:8).

Ezsdrás hazatér

Olvasd el a 7:1—8:36 verseket. Múlik az idő. I. e. 468-ban Artaxerxes király meghallgatja Ezsdrás „minden kérését” és lehtővé teszi, hogy segítséget nyújthasson Jeruzsálemnek. A király parancsa minden készséges zsidót arra ösztönöz, hogy szintén hazatérjen. A király gondoskodik arról, hogy ezüsttel és arannyal járuljanak hozzá Jehova házának a szükségleteihez. Ezsdrás felhatalmazást kap tisztviselők és bírák kinevezésére, akik őrködnek mind Jehova, mind a király törvényének a megtartása felett. Isten segítségében bízva, Ezsdrás erőt gyűjt, és nekivág a veszélyes útnak. Nem kér fegyveres kíséretet, hiszen azt úgy tekinthetnék, mintha nem bízna teljesen Jehovában és abban, hogy képes megvédeni őt. Isten segítségével a zsidók épségben hazaérkeznek.

◆ 7:1, 7, 11 — Ki volt ez az Artaxerxes?

Itt I. Artaxerxes (más néven Longimanus) perzsa királyról van szó. 20-ik évben engedélyt adott Nehémiásnak, hogy vissza térjen Jeruzsálembe, és újra építse fel annak falait és kapuit (Nehémiás 2:1–8). Ókori történészek ezt az Artaxerxest jóindulatú és nagylelkű uralkodónak tüntetik fel. Hatalmas adománya révén bekerült az Ezsdrás 6:14. versébe, mint olyan személyiség, akinek a rendeletei nagyban hozzájárultak a templomépítés befejezéséhez, jóllehet az építkezést mintegy 47 évvel korábban már befejezték. Nem azonos azzal az Artaxerxes királlyal, aki hátráltatta az újjáépítés munkáját (Ezsdrás 4:7–23). Az a király Gaumata volt, aki mindössze nyolc hónapig uralkodott i. e. 522-ben. Az „Artexerxes” név valószínűleg trónbeli név vagy cím volt csupán.

Tanulság a számunkra: Ezsdrás jó példát mutatott Jehova mai szolgáinak. Szakavatott másoló volt, aki alaposan tanulmányozta Isten Szavát, minden jó dolgot a Legfelségesebbnek tulajdonított, mélységesen hitt benne, és jobban törődött Jehova dicsőségével, mint a saját személyes biztonságával (Ezsdrás 7:27, 28; 8:21–23).

A megtisztított nemzet

Olvasd el a 9:1—10:44 verseket. Ezsdrásnak nemsokára tudomására jut, hogy sokan ’nem különültek el az ország népeitől s utálatos szokásaiktól’. A zsidók, s köztük a papok és a léviták is, a pogány kanaánitákkal kötöttek házasságot. Ezsdrás lesújtva érzi magát. Imádságos szellemben Jehova elé tárja az ügyet, megtört szívvel vallja meg Jehovának a nemzet tévelygését. Az ő vezetésével a nép megbánja vétkeit, és elhatározzák, hogy ki-ki elbocsátja idegen feleségét. A tisztátalanság mintegy három hónapon belül megszűnik.

◆ 9:2 — Ez a vegyes házasság miért számított bűnnek?

Veszélyeztette az igaz imádat helyreállítását (5Mózes 7:3, 4). Ugyanis, hitetlen, bálványimádó feleségekről volt szó. A velük kötött vegyes házasság idővel azt eredményezhette, hogy a zsidók a környező pogány nemzetek közé keverednek, és tiszta imádat eltűnik a földről.

◆ 10:3, 44 — Miért kellett a gyermekeket is elbocsátani?

A fiatal gyermekeknek rendszerint szükségük van az édesanyjukra. Azonkívül, a gyermekek befolyására az elbocsátott feleségek idővel visszatérhettek. Jehova tiszta imádatának azonban elsőbbséget kellett adni.

Tanulság a számunkra: Miként az Ezsdrás korában élt hithű zsidók, Jehova Tanúi is ragaszkodnak ma Isten házassággal kapcsolatos irányadó mértékéhez. Tisztában vannak vele, hogy „csak az Úrban” házasodhatnak (1Korinthus 7:39).

Jehova megtartotta ígéretét, hogy helyreállítja a tiszta imádatot az ókori Jeruzsálemben. Hasonlóképpen megtartja azt az ígéretét is, amely szerint az egész földön az ő tiszta imádatát gyakorolják majd az emberek (Habakuk 2:14). Nem akarsz-e te is az ő imádói között lenni, amikor az ígéretét megtartó Isten meghozza a békét és a boldogságot erre a földre? (Zsoltárok 37:10, 11; Jelenések 21:3, 4).