Egy jól átgondolt ima tanulságai

 1. Milyen eseményt vizsgálunk meg, és min gondolkodjunk el?

„KELJETEK FÖL, áldjátok Jehovát, a ti Isteneteket időtlen időktől fogva időtlen időkig!” Ezekkel az ösztönző szavakkal kezdődik a Bibliában feljegyzett, egyik leghosszabb ima (Neh 9:4, 5). Isten ókori népe közös imára gyűlt össze i. e. 455-ben Jeruzsálemben, a zsidó naptár szerinti 7. hónap, tisri 24. napján. Miközben megvizsgáljuk, mi minden előzte meg ezt a különleges napot, gondolkodjunk el a következőkön: „Mit tettek a léviták, hogy ez az alkalom ilyen eredményes legyen? Mit tanulhatunk ebből az átgondolt imából?” (Zsolt 141:2).

 2. Miért követésre méltó az izraeliták példája?

² Az említett eseményt megelőző hónapban a zsidók befejezték Jeruzsálem falainak az építését (Neh 6:15). A munka mindössze 52 napig tartott, majd Isten népe arra fordította az idejét, hogy megerősítse a hitét. A következő hónapban, azaz tisri első napján összegyűltek az egyik köztéren, hogy hallgassák Ezsdrást és néhány lévitát, akik felolvasták és magyarázták Isten Törvényét. A családok, beleértve a gyermekeket is, vagyis mindannyian, „akik elég értelmesek voltak ahhoz, hogy figyeljenek”, állva hallgatták a lévitákat „virradattól egészen délig”. Igazán követésre méltó a példájuk nekünk, akik ma kényelmes Királyság-termekben gyűlhetünk össze. Vajon előfordul, hogy az összejöveteleken elkalandoznak a gondolataink, és lényegtelen dolgokon időzünk? Ha igen, tanuljunk ezektől az ókori izraelitáktól! Figyeltek, és elgondolkodtak a hallottakon. Amikor felismerték, hogy a nemzetük mennyire eltért Isten Törvényétől, sírva fakadtak (Neh 8:1–9).

 3. Milyen utasításnak engedelmeskedtek az izraeliták?

³ Ám ez a nap nem a bűnök megvallásának a napja volt. Jehova imádóinak ezen a napon vidám ünnepet kellett tartaniuk (4Móz 29:1). Ezért Nehémiás ezt mondta a népnek: „Menjetek, egyetek kövért és igyatok édeset, küldjetek részt annak is, akinek semmi sem készíttetett, mert szent ez a nap a mi Urunknak. Ne bánkódjatok, hisz Jehova öröme a ti erődítményetek.” Az izraeliták engedelmeskedtek, és „nagy vigasságot” tartottak (Neh 8:10–12).

 4. a) Mit tettek a családok élén álló férfiak? b) Mi volt az ünnep kiemelkedő része?

⁴ A következő napon a családok élén álló férfiak összegyűltek, hogy megvizsgálják, hogyan tudnának még teljesebb mértékben eleget tenni Isten Törvényének. Felismerték, hogy a 7. hónapban 15–22-ig lombsátorünnepet és záró ünnepi gyűlést kell tartaniuk. Mivel ez már nagyon közel volt, megtették a szükséges előkészületeket. Így az ünnepen „igen nagy volt az örvendezés”; Józsué napjai óta nem volt ilyen sikeres a lombsátorünnep. Ennek az alkalomnak kiemelkedő része volt, hogy „napról napra felolvastak az igaz Isten törvényének könyvéből, az első naptól fogva az utolsó napig” (Neh 8:13–18).

 5. Mit tett Isten népe közvetlenül azelőtt, hogy a léviták Jehovához imádkoztak?

⁵ Két nappal később elérkezett az ideje annak, hogy az izraeliták nyilvánosan megvallják, mi mindennel szegték meg Isten Törvényét. Ekkor már nem volt helye az örvendezésnek és lakmározásnak. Böjtöltek, és a kesergésük jeléül zsákruhát öltöttek. Reggel közel három órán át újra Isten Törvényét olvasták, délután pedig „vallomást tettek, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt”. Ezután történt, hogy a léviták a nép képviseletében Jehovához fordultak (Neh 9:1–4).

 6. Miért volt tartalmas a léviták imája, és mit tanulhatunk ebből?

⁶ A léviták imája minden bizonnyal azért volt tartalmas, mert rendszeresen olvasták Isten Törvényét. Az ima első tíz verse Jehova tetteit és tulajdonságait méltatja. Majd az ima további részében a léviták többször is Isten nagy irgalmáról tesznek említést, és őszintén beismerik, hogy az izraeliták nem érdemelték meg ezt a kedvességet (Neh 9:19, 27, 28, 31). Mit tanulhatunk a lévitáktól? Ha naponta elidőzünk a Biblia szavain, és így engedjük, hogy Jehova szóljon hozzánk, mindig lesz miről beszélgetnünk vele, és tartalmasabbak lesznek az imáink (Zsolt 1:1, 2).

 7. Mit kértek Istentől a léviták, és mit tanít ez nekünk?

⁷ A léviták az imájukban mindössze egyetlen szerény kérést fogalmaztak meg, mely a 32. versben található: „Most azért, ó, Istenünk, nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki megtartja a szövetséget és a szerető-kedvességet, ne tűnjék csekélységnek teelőtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, ősatyáinkat és egész népedet ért, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind a mai napig.” Milyen példaértékű, amit a léviták tettek! Mielőtt kérünk valamit Jehovától, adjunk hálát neki, és magasztaljuk őt!

8–9. a) Milyen alázatos szavakkal kezdték imájukat a léviták? b) Milyen két égi seregre utaltak a léviták?

⁸ Noha a léviták jól átgondolták az imájukat, úgy érezték, nincsenek kellő szavaik Jehova magasztalására. Ezért Isten népének a nevében imájukat ezekkel az alázatos szavakkal kezdték: „Áldják a te dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél” (Neh 9:5).

⁹ „Te vagy Jehova egymagad – folytatták –; te alkottad az egeket, az egeknek egeit is minden seregükkel együtt, a földet és mindazt, ami rajta van, a tengereket és mindazt, ami bennük van, és mindannyiukat életben tartod; leborul teelőtted az egek serege” (Neh 9:6). Igen, Jehova Isten hozta létre „az egeket . . . minden seregükkel együtt”, vagyis a világegyetemet alkotó megszámlálhatatlanul sok galaxist. Csodálatos bolygónk is az ő munkáját dicséri. A sokféle élőlény mind neki köszönheti a létezését. Bámulatos képességgel teremtette meg őket, mindegyikük képes a maga neme szerint továbbadni az életet. Isten angyalai tanúi voltak a teremtésnek. A Biblia őket is az egek seregének nevezi (1Kir 22:19; Jób 38:4, 7). Az angyalok készségesen teljesítik Istentől kapott feladatukat, bűnös embereknek szolgálnak, „azoknak, akik megmentést fognak örökölni” (Héb 1:14). Mivel mi is olyanok vagyunk, mint egy jól képzett, egységes hadsereg, kövessük az angyalok nagyszerű példáját! (1Kor 14:33, 40).

10. Mit tanulhatunk Istenünktől abból, ahogyan Ábrahámmal bánt?

¹⁰ A léviták ezután arról emlékeztek meg, mit tett Isten Ábrámért. Kilencvenkilenc éves korában Ábrámnak és meddő feleségének, Szárainak még nem volt gyermeke. Ám ekkor Jehova a nevét Ábrahámra változtatta, mely azt jelenti, hogy ’sokaság atyja’ (1Móz 17:1–6, 15, 16). Isten megígérte neki, hogy az utódainak adja Kánaán földjét. Az emberek megfeledkezhetnek az ígéretükről, ám Jehovával ez sosem történik meg, ahogy az a léviták szavaiból is kiderül: „Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, aki kihoztad őt Urból, a káldeusok városából, és az Ábrahám nevet adtad neki. Úgy találtad, hogy szíve hűséges előtted, ezért szövetség köttetett vele, hogy neki adod a kánaániták . . . földjét, hogy magvának adod azt; és beteljesítetted szavad, hisz igazságos vagy” (Neh 9:7, 8). Ha igyekszünk megtartani a szavunkat, Istenünk példáját követjük (Máté 5:37).

11–12. a) Mit jelent Jehova neve? b) Hogyan bizonyítja az, amit Jehova Ábrahám leszármazottaiért tett, hogy méltó a nevére?

¹¹ Jehova neve azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’, és a nevével összhangban ő folyamatosan azon munkálkodik, hogy teljesítse az ígéreteit. Erre nagyszerű példa az, amit Ábrahám leszármazottaiért tett az egyiptomi rabszolgaságuk idején. Akkor lehetetlennek tűnt, hogy az izraeliták szabadok legyenek, és letelepedjenek az Ígéret földjén. Ám Istent senki és semmi nem akadályozhatta meg abban, hogy megtartsa az ígéretét. Tetteivel bizonyította, hogy méltó páratlan és kiváló nevére, a Jehova névre.

¹² A léviták imája, melyet Nehémiás jegyzett fel, ezt mondja Jehováról: „Láttad ősatyáink nyomorúságát Egyiptomban, és hallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. Jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen, hisz tudtad, hogy elbizakodottan cselekedtek ellenük; és nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt. A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy száraz földön keltek át a tenger közepén; üldözőiket a mélységbe vetetted, mint követ a hatalmas vizekbe.” Majd a léviták felsorolták, mi mindent tett még Jehova a népéért: „meghódoltattad előttük az ország lakóit, a kánaánitákat . . . Megerősített városokat és kövér földet foglaltak el, mindenféle jóval teli házakat vettek birtokba, kivájt víztárolókat, szőlőket és olajfaligeteket, és sok fát, mely eledelt ad; ettek és jóllaktak, megkövéredtek, és dúskáltak a te nagy jóságodban” (Neh 9:9–11, 24, 25).

13. Mivel látta el Jehova az izraelitákat, de ők mit tettek?

¹³ Isten máskor is tettre kész volt, hogy véghezvigye a szándékát. Például nem sokkal azután, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, Jehova útmutatással látta el őket. „Lejöttél a Sínai-hegyre – idézték fel a történteket a léviták –, szóltál hozzájuk az égből, és adtál nekik igaz bírói döntéseket, és az igazság törvényeit, jó rendelkezéseket és parancsolatokat” (Neh 9:13). Jehova oktatta a népét, hogy méltók legyenek szent nevére, és örökölhessék az Ígéret földjét, de az izraeliták idővel hátat fordítottak neki. (Olvassátok fel: Nehémiás 9:16–18.)

14–15. a) Mire indította Jehovát az irgalma? b) Mit tanulhatunk Istentől abból, ahogyan választott népével bánt?

¹⁴ A léviták megemlítették, milyen két súlyos bűnt követett el a nép nem sokkal azután, hogy megígérték a Sínai-hegynél, hogy engedelmeskednek Isten Törvényének. Megérdemelték volna, hogy Jehova magukra hagyja őket, és meghaljanak, ám a léviták imájából kiderül, hogy nem így történt. A következő szavakkal dicsőítették Jehovát: „nagy irgalmadban te nem hagytad el őket a pusztában . . . Negyven éven át tápláltad őket . . . semmiben sem volt hiányuk. Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg” (Neh 9:19, 21). Jehova ma is minden segítséget megad nekünk ahhoz, hogy hűségesek maradjunk. Az izraeliták közül ezrek haltak meg amiatt, hogy nem hittek, és nem engedelmeskedtek. Ne legyünk olyanok, mint ők! A velük történtek „a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a világrendszerek vége elérkezett” (1Kor 10:1–11).

¹⁵ Sajnos, miután az izraeliták letelepedtek az Ígéret földjén, áttértek a kánaániták erkölcstelen és vérengző vallására. Ezért Jehova megengedte a környező nemzeteknek, hogy elnyomják választott népét. Amikor megbánták tettüket, Jehova irgalmasan megbocsátott nekik, és kiszabadította őket az ellenségeik kezéből. Ám ez „újra meg újra” megtörtént. (Olvassátok fel: Nehémiás 9:26–28, 31.) A léviták alázatosan ezt mondták: „elnéző voltál velük, és tanúskodtál ellenük szellemed által prófétáidon keresztül, de ők nem figyeltek. Végül az országok népeinek kezébe adtad őket” (Neh 9:30).

16–17. a) Miért voltak más helyzetben az izraeliták a száműzetés után, mint annak idején az ősatyáik, amikor elfoglalták az Ígéret földjét? b) Mit ismertek el az izraeliták, és milyen ígéretet tettek?

¹⁶ Miután az izraeliták visszatértek a babiloni száműzetésből, hamarosan újra elhagyták Jehovát. De most más volt a helyzetük, mint annak idején az ősatyáiké. A léviták imája így folytatódott: „Íme, ma rabszolgák vagyunk! A földön, amelyet ősatyáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait, íme, rabszolgák vagyunk; termését bőven hozza a királyoknak, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt . . . mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk” (Neh 9:36, 37).

¹⁷ Vajon a léviták arra utaltak, hogy igazságtalanul bünteti őket Isten nyomorúsággal? Nem, semmiképpen. „Te igazságos vagy mindabban, ami minket ért – ismerték el –, hisz hűségesen cselekedtél, mi viszont gonoszul cselekedtünk” (Neh 9:33). Odaadó imájukat ünnepélyes ígérettel zárták. Megfogadták, hogy a nép ezentúl engedelmeskedni fog Isten Törvényének (olvassátok fel: Nehémiás 9:38; 10:29). Írásba foglalt ígéretüket 84 zsidó vezető pecsételte le (Neh 10:1–27).

18–19. a) Hogyan lehetünk méltók arra, hogy Isten új világában éljünk? b) Mit foglaljunk szüntelenül az imáinkba, és miért?

¹⁸ Szükségünk van Jehova fegyelmezésére, hogy olyan emberek legyünk, akiket méltónak tart arra, hogy igazságos új világában éljenek. Pál apostol ezt mondta: „melyik fiú az, akit nem fegyelmez az apja?” (Héb 12:7). Ha engedjük, hogy Jehova a szellemével formáljon minket, és hűségesen szolgálunk, azzal alávetjük magunkat az irányításának. Ha súlyos bűnt követünk el, de őszintén megbánjuk, és alázatosan elfogadjuk a fegyelmezést, Jehova megbocsát nekünk.

¹⁹ Jehova hamarosan még nagyobb nevet szerez magának, mint annak idején, amikor kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból (Ez 38:23). Akkor majd minden hűséges szolgája bejuthat igazságos új világába, éppúgy, ahogy ókori népe is birtokba vehette az Ígéret földjét (2Pét 3:13). Mivel ilyen csodálatos jövő áll előttünk, kitartóan imádkozzunk Isten dicső nevének a megszenteléséért! A következő cikkben egy másik imát vizsgálunk meg, melyből megérthetjük, mit kell tennünk ahhoz, hogy már most, és a jövőben is Isten áldását élvezzük.