A bibliai főbb részek kiemelése — Eszter 1:1—10:3

Isteni megszabadítás a népírtástól

A tömegmészárlás dermesztően hatékony lesz: ifjak és öregek, kicsinyek és nők, kivétel nélkül mind megsemmisülnek. Senki sem merészeli majd ellenezni a tervet, mivel a kivégzést elrendelő iraton a király pecsétje lesz. Igen, a zsidók úgy halnak meg, mint a segítség nélküli vágóállatok!

Legalább is így gondolta ezt Hámán, az ókori Perzsia miniszterelnöke. Ő eszelte ki ezt a tömegmészárlást a zsidó Márdokeus iránti vad gyűlölettől hajtva. Ámde mialatt Hámán önelégülten várja a győzelmét, a zsidó nemzet szabadításért imádkozik. S az eredmény? Nos, feltárul előttünk drámai leírásban a bibliai Eszter könyvében. Maga Márdokeus írta ezt a könyvet, amely hiterősítő módon számol be arról, hogyan mentett meg egy egész nemzetet az isteni segítség és egy fiatal nő hite.

Eszterből királyné lesz

Olvasd el az Eszter 1:1—2:23. verseket! I. e. 484 körül, a perzsa Ahasvérus (I. Xerxes) király hatalmas lakomát rendez. Vásti királyné azonban többszöri meghívás ellenére sem hajlandó megjelenni a lakomán. A feldühödött király megfosztja őt rangjától, és új királynét keres magának. Miután szemlét tartott országa legszebb női felett, egy szerény zsidó nőt, Hadassát választja ki, akit unokabátyja, Márdokeus készített fel erre a szerepére. A fiatal nő nem árulja el, hogy zsidó, és perzsa Eszter nevet használja.

◆ 1:3–5 — Miért tartották ezeket az ünnepi lakomákat?

Herodotus történész szerint, Xerxes egyszer azért tartott nagy összejövetelt, hogy katonai hadjáratot tervezzen Görögország ellen. Talán erről az összejövetelről van itt szó. Valószínűleg Xerxes meg akarta mutatni királysága dicsőségét és gazdagságát a főembereknek, hogy meggyőzze őket arról: képes sikeresen véghezvinni a görögök elleni hadjáratot.

◆ 1:8 — Miből állt az ivásra vonatkozó törvény?

Úgy tűnik, hogy a perzsa szokás szerint egymást arra biztatták az ilyen összejöveteleken, hogy egy meghatározott mennyiségű italt elfogyasszanak. A király azonban kivétel volt ennél az alkalomnál. A Biblia nem mondja, hogy ez mértéktartóbb avagy féktelenebb ivást eredményezett.

◆ 2:19, 20 — Miért volt az, hogy Márdokeus ’a király kapujában ült’?

Márdokeus nyilván Ahasvérus király egyik tisztviselője volt. A hatalom képviselői általában ültek, hogy nyomban megjelenhessenek a király parancsára. Valószínűleg Márdokeus is felelős állást töltött be. Máskülönben Hámán képes lett volna azonnal félreállítani. Márdokeus tehát abban a helyzetben volt, hogy felderíthette és meghiúsíthatta a király megölésére szőtt összeesküvést.

Tanulság a számunkra: Eszter megmutatta, milyen nagy érték a szerénység, amikor nem kívánt ékszereket és drága ruhákat felvenni, mielőtt megjelent a király előtt. Hagyta, hogy a szív titkos embere, a „csendes és szelíd szellem” győzzön és nyerje el a király kegyét (1Péter 3:1–5). Hasonlóképpen, az 1919 óta egybegyűjtött felkent maradék is elnyerte a Király, Jézus Krisztus kegyét.

Hámán összeesküvése

Olvasd el a 3:1—5:14. verseket! Ahasvérus egy Hámán nevű amálekita férfit nevezett ki miniszterelnöknek. Márdokeus azonban, aki tisztában volt azzal, hogy Jehova úgy döntött: „harca lesz Amálek ellen nemzedékről nemzedékre”, nem volt hajlandó meghajolni Hámán előtt (2Mózes 17:8–16). A bosszúálló, büszke Hámán arról győzte meg a királyt, hogy semmisítse meg a zsidókat!

Márdokeus Eszter közbenjárását kéri, emlékeztetve őt arra, hogy ha hallgat, „máshonnan lesz könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak”. Mivel Jehova népének sorsa és az emlálekiták elleni ítélete volt a tét, Márdokeus bízott abban, hogy Isten gondoskodik a szabadulásról (1Sámuel 12:22). Eszter hívás nélkül keresi fel a királyt — ami főbenjáró sértésnek számíthat! Ahasvérus azonban megkegyelmez az életének, és részt vesz a királyné által rendezett lakomán. A hazatérő Hámánt ismét feldühíti, hogy Márdokeus nem hajlandó hódolni előtte, és a kivégeztetését tervezi.

◆ 3:7 — Miből állt a Pur-vetés?

A „Pur” perzsa szó jelentése valószínűleg „sors”. A csillagjósok gyakran sorsot vetettek, ami a jóslás egyik formája volt. Valószínűleg ezt tette Hámán is a legkedvezőbb időpont megállapítása céljából, amikor népirtó tervét végrehajtja.

◆ 4:3 — Miért böjtöltek Márdokeus és a zsidók?

Mivel közvetlenül nemzeti katasztrófa előtt álltak, itt volt az ideje a komor és komoly gondolkodásnak (Prédikátor 3:4). Nagyon is szükségük volt az isteni vezetésre. A böjtölés azt jelentette, hogy Jehovához fordultak a szükséges erőért és bölcsességért. Vajon te is imádságos szellemben Jehovához fordulsz, amikor megpróbáltatások érnek? (Zsidók 5:7).

◆ 5:6–8 — Miért késlekedett Eszter a király tájékoztatásával?

Eszter bátorsága bizonyosan nem hagyott alább, hiszen már az életét is kockára tette. Valószínű azonban, hogy előbb meg akarta nyerni a király jóindulatát. Ezért hívta meg a királyt egy újabb lakomára. Ide számíthatjuk még az isteni irányítást is, hiszen a közbeeső idő bizonyos fejleményeket tett lehetővé.

Tanulság a számunkra: Eszter hitet, bátorságot, és készséget tanúsított. Kész volt alkalmazni Márdokeus tanácsát. Akik 1919 óta a felkent maradék tagjaivá lettek, hasonló hitet, bátorságot, és készséget tanúsítottak, amikor hajlandók voltak együtt munkálkodni Krisztus menyasszonya idősebb tagjaival. Jó példát mutattak!

Az összeesküvést leleplezik

Olvasd el 6:1—7:10. verseket! Ahasvérus álmatlanságban szenved; kétségtelenül isteni beavatkozás következtében. Talán úgy érzi: valamilyen mulasztást követett el, ezért felolvastat magának a feljegyzések könyvéből, talán a királyi naplóból. Rádöbben, hogy Márdokeus nem kapott jutalmat, amikor felfedte a király meggyilkolására szőtt összeesküvést. Javaslatot kér Hámántól a megfelelő jutalomra vonatkozóan. Hámán saját magát képzeli a megtiszteltetett személy helyébe, és pompás ünnepséget javasol. De elszörnyed, amikor azt a parancsot kapja, hogy Márdokeust részesítse abban a megtiszteltetésben! Hámán tanácsadói már a bukása előjelét látják ebben.

Alig fejeződik be a számára megalázó ünnepség, Hámánt máris Eszter második lakomájára kísérik. Ott az uralkodó felszólítja Esztert, hogy kérjen valamit. „Add meg nekem a saját lelkemet kívánságomra, és népemet kérésemre” — így könyörög a bátor királyné. Elárulva, hogy ő maga is zsidó nő, Eszter leleplezi a Hámán-féle összeesküvést. A megrettent Hámán az életéért érvel, ámde kivégzik — éppen azon a kivégző oszlopon, amelyet Márdokeusnak szánt!

◆ 7:4 — Miért okozott volna kárt a királynak a zsidók elpusztítása?

Amennyiben sikerült volna Hámánnak rabszolgákként eladni a zsidókat, az nagy hasznot jelentett volna Ahasvérusnak. De egy egész nép kiirtása sokkal nagyobb anyagi veszteséget jelentett volna annál a 10 000 ezüst tálentumnál, amit Hámán ellenértékként ígért. Ha sikerül a népirtás, a király elveszíti a királynét is, ami szintén igen személyes veszteség lett volna számára!

◆ 7:8 — Miért takarták le Hámán arcát?

Hámán nem takarta le saját arcát, szégyenkezés és megbánás jeléül. Nyilvánvalóan az udvari tisztségviselők tették meg helyette, valószínűleg a szégyenteljes vagy halálraítélt állapota jeléül. Valószínűleg ez volt az első lépés a halálos ítélet végrehajtásánál.

Tanulság a számunkra: Eszter az élete kockáztatásával tárta fel zsidó mivoltát. 1931 óta Isten népe hasonló módon kockáztatta, hogy üldözést von magára, amikor Jehova Tanúinak jelentette ki magát! (Ésaiás 43:10–12). Te is bátorságot mutatsz?

Isten népe megszabadul

Olvasd el a 8:1—10:3. verseket! Márdokeus lesz Hámán helyett a miniszterelnök. Újból kockáztatva az életét, Eszter meghívás nélkül járul a király elé, és azért könyörög, hogy a király tegyen lépéseket Hámán tervének meghiúsítására. A király beleegyezik és megengedi Márdokeusnak, hogy Ahasvérus nevében ellenrendeletet adjon ki. Bár a perzsa szokás szerint a korábban kiadott kiirtási rendeletet nem lehet eltörölni, az újabb törvény lehetővé teszi a zsidóknak, hogy védjék magukat.

A zsidók közt örömujjongás tör ki! Nem reménytelen áldozatok többé, hisz több hónap áll rendelkezésükre, hogy megszervezzék a védekezést. Végül elérkezik Adar (február—március) hónap 13. Mintegy 75 000-en azok közül, akik a ’vesztüket keresték’, elesnek a zsidók kezétől. Nehogy elfelejtsék, hogy ezt a győzelmet Jehovának köszönhetik, Márdokeus elrendeli, hogy Adar hónap 14. és 15. napján minden évben megünnepeljék a Purim napját.

◆ 8:5 — Hogyan tanúsított Eszter bölcsességet?

Eszter gondosan megválogatta és mérlegelte a szavait, amikor arra kérte a királyt, hogy érvénytelenítse Hámán tervének dokumentumait, „amelyeket ő írt”. Tapintatosan nem tett említést arról, hogy a királyt is felelősség terheli az ügyben. A keresztények hasonló tapintatot alkalmaznak, amikor kormánytisztviselők előtt tanúskodnak.

◆ 8:17 — Hogyan ’jelentették ki magukat zsidónak’ az emberek?

A Septuaginta azt mondja, hogy ezek a perzsák „körülmetélkedtek és zsidókká lettek”. Az ellenrendeletben nyilván annak a jelét látták, hogy a zsidók isteni támogatásnak örvendenek, ezért a perzsák közül sokan zsidó prozelitákká lettek. Ma is hasonló a helyzet. A „más juhok” „nagy sokasága” foglal állást a felkent maradék mellett (Jelenések 7:9; 10:16; Zakariás 8:23).

◆ 9:10, 15, 16 — Miért nem szedtek a zsidók zsákmányt?

A királyi rendelet felhatalmazta a zsidókat arra, hogy zsákmányt szedjenek. Ők azonban megtagadták, hogy éljenek vele. Ezzel kinyilvánították, hogy csupán az önvédelem volt a céljuk, nem a meggazdagodás.

Tanulság a számunkra: Miként a zsidók Eszter napjaiban, Jehova Tanúi is helyesen teszik, ha a kormányzatokhoz és a bírósághoz fordulnak védelemért az ellenségeik ellen. Erre különösen a második világháború idején volt szükség a papság-sugallta támadások miatt, amelyek Isten népét érték. Jehova áldása következtében sikerült megnyerni sok nagyobb törvényszéki pert.

Eszter könyve reménység bátorítás forrása Jehova Tanúi számára napjainkban. Ők tudják, hogy Sátán irántuk érzett erőteljes gyűlölete hamarosan a csúcspontjához érkezik abban a minden eddiginél nagyobb igyekezetében, hogy kiirtsa őket. Csak később látjuk meg pontosan, hogyan védi meg őket Jehova (Ezékiel 38:16–23). De feltétlenül bíznak abban, hogy — miként Eszter napjaiban — Jehova ma sem hagyja el az ő népét. A megfelelő időben elhozza számukra „a megkönnyebbülést és a szabadulást”.