Jób jutalma — A remény egy forrása

„Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét” (JÓB 42:12).

 1. Mit tesz Jehova a népe tagjaiért még akkor is, amikor nagyon legyengítik őket a megpróbáltatások?

JEHOVA „megjutalmazza azokat, a kik őt [igazán, NW] keresik” (Zsidók 11:6). Ezenkívül arra indítja odaadást tanúsító népének tagjait, hogy bátran tegyenek bizonyságot, még abban az esetben is, ha annyira legyengítették már őket a megpróbáltatások, hogy szinte halottak (Jób 26:5; Jelenések 11:3, 7, 11). Ez igaznak bizonyult a szenvedő Jób esetében. Noha befeketítette három hamis vigasztaló, nem kényszerítette őt hallgatásra az emberektől való félelem. Inkább bátran tett bizonyságot.

 2. Hogyan kerültek ki Jehova Tanúi a megpróbáltatásaikból, noha üldöztetést és nehézségeket szenvedtek el?

² Jehova modernkori Tanúi közül sokan szenvedtek el olyan nagy üldöztetést és nehézségeket, hogy közel álltak már a halálhoz (2Korinthus 11:23). De Jóbhoz hasonlóan szeretetet tanúsítottak Isten iránt, és az igazságban gyakorolták magukat (Ezékiel 14:14, 20). Ezenkívül úgy kerültek ki megpróbáltatásaikból, hogy feltétlenül Jehovának akartak tetszeni, erőt kaptak a félelem nélküli bizonyságtevéshez és valódi remény töltötte el őket.

Jób bátran tesz bizonyságot

 3. Milyen bizonyságot tett Jób az utolsó beszédében?

³ Utolsó beszédében Jób még a korábbi bizonyságánál is nagyobb bizonyságot tett. Teljesen elhallgattatta hamis vigasztalóit. Maró gúnnyal ezt mondta: „Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen” (Jób 26:2). Jób magasztalta Jehovát, akinek ereje a semmiség fölé függeszti földgolyónkat az űrben, és vízzel telt felhőket tart fenn a föld felett (Jób 26:7–9). De Jób elmondta, hogy az ilyen csodák csak „szegélyei” Jehova útjainak (Jób 26:14, Újfordítású revideált Biblia).

 4. Mit mondott Jób a feddhetetlenségről, és miért fejezhette ki így magát?

⁴ Biztos lévén ártatlanságában, Jób kijelentette: „Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből” (Jób 27:5, Úf). A rázúdított hamis vádakkal ellentétben, semmi olyat nem tett, ami miatt megérdemelte volna az őt ért bajokat. Jób tudta, hogy Jehova nem hallgatja meg a hitehagyottak imáit, viszont meg fogja jutalmazni a feddhetetlenség megőrzőit. Ez igen jól emlékezetünkbe idézheti, hogy Armageddon vihara hamarosan eltávolítja a gonoszokat hatalmi állásukból, és nem fognak megmenekülni Isten szigorú kezétől. Addig is Jehova népének tagjai feddhetetlenségükben fognak járni (Jób 27:11–23).

 5. Hogyan írta le Jób az igaz bölcsességet?

⁵ Képzeld el a világi értelemben bölcs, háromtagú csoportot, amely odafigyelt Jóbra, amikor az megmagyarázta, hogy az ember a földben és a tengerben rejlő arany, ezüst és egyéb kincsek meglelésére használta fel ügyességét. „A bölcseség ára — mondta — drágább a gyöngyöknél” (Jób 28:18). Jób hamis vigasztalói nem vásárolhattak igazi bölcsességet. A szél, az eső, a villám és az égzengés Teremtője annak forrása. Valóban, Jehova tiszteletteljes „félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás” (Jób 28:28).

 6. Miért beszélt Jób a korábbi életéről?

⁶ Jób a szenvedései ellenére sem hagyott fel Jehova szolgálatával. E feddhetetlen férfi inkább „Isten meghittsége” után vágyódott, amelynek korábban örvendett, semhogy elforduljon a Legfelségesebbtől (Jób 29:4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Jób nem hencegett akkor, amikor elmondta, hogyan ’mentette meg a szegényt, hogyan öltötte magára az igazságot, és hogyan volt atyja a szűkölködőknek’ (Jób 29:12–16). Inkább Jehova hűséges szolgájaként élt életéből említette meg a tényeket. Te is ilyen nagyszerű hírnévre tettél szert? Jób természetesen a három ájtatos szélhámos által felhozott vádak hamisságát is felfedte.

 7. Milyenfajta személy volt korábban Jób?

⁷ Jóbot kinevették azok a fiatalabb férfiak, akiknek ’az apját annyira sem becsülte, hogy juhászkutyái közé sorolta volna’. Utálták és leköpdösték őt. Bár szörnyű csapást élt át Jób, nem voltak rá tekintettel (Jób 30:1, 10, 30, Úf). De mivel teljesen odaszentelte magát Jehovának, tiszta volt a lelkiismerete, és elmondhatta: „mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok” (Jób 31:6, Úf). Jób nem volt házasságtörő vagy rosszban mesterkedő ember, és nem mulasztotta el, hogy segítsen a rászorulón. Bár jómódban élt, sohasem vetette bizalmát az anyagi gazdagságba. Ezenfelül Jób nem foglalkozott bálványimádással, nem tanúsított odaadást az olyan élettelen dolgok iránt, mint például a hold (Jób 31:26–28). Istenbe vetve bizalmát nagyszerű példát mutatott olyan emberként, aki megőrzi feddhetetlenségét. Minden szenvedése és a hamis vigasztalók jelenléte ellenére is hozzáértő módon védekezett Jób, és ragyogó bizonyságot tett. Mondanivalója befejeztével Istenre tekintett mint Bírájára és Megjutalmazójára (Jób 31:35–40).

Elihu beszél

 8. Ki volt Elihu, és hogyan tanúsított mind tiszteletet, mind pedig bátorságot?

⁸ A közelben volt a fiatal férfi, Elihu, aki Búznak, Náhor fiának leszármazottja volt és így távoli rokonságban állt Jehova barátjával, Ábrahámmal (Ésaiás 41:8). Elihu tiszteletet tanúsított az idősebb férfiak iránt, mivel mindkét oldalról figyelemmel kísérte a vitát. De bátran szólt az olyan dolgokat illetően, amelyekben nem volt igazuk. Például haragra gerjedt, amiért Jób „inkább saját lelkét jelentette ki igaznak, semhogy Istent” (NW). Elihu különösen a hamis vigasztalókra haragudott. Kijelentéseik látszólag Istent magasztalták, de valójában szégyent hoztak rá, mert Sátán oldalára álltak a vitában. „Tele . . . beszéddel” és a szent szellemtől indíttatva, Elihu pártatlan tanúja volt Jehovának (Jób 32:2, 18, 21).

 9. Hogyan utalt Elihu Jób gyógyulására?

⁹ Jób odajutott, hogy jobban törődött a saját igazolásával, mint Istenével. Valójában viaskodott Istennel. De amikor Jób lelke közel került a halálhoz, utalás történt a gyógyulásra. Hogyan? Nos, Elihu indíttatva érezte magát annak kijelentésére, hogy Jehova a következő üzenettel tiszteli meg Jóbot: „Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait” (Jób 33:24, 25).

10. Milyen mértékben kellett próbára tenni Jóbot, de miben lehetünk biztosak, tekintettel az 1Korinthus 10:13-ra?

¹⁰ Elihu helyreigazította Jóbot azért az állításáért, hogy nem használ az embernek, ha örömét lelve Istenben, megőrzi a feddhetetlenséget. Ezt mondta Elihu: „Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki.” Jób meggondolatlanul cselekedett, amikor saját igazságát hangsúlyozta, de ezt elegendő ismeret és éleslátás nélkül tette. Elihu hozzátette még: „Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen [a végső határig, NW], a miért úgy felel, mint az álnok emberek!” (Jób 34:10, 11, 35, 36). Éppígy csak akkor válhat teljes mértékben bizonyítottá a hitünk és feddhetetlenségünk, ha valamilyen módon „a végső határig” vettetünk próba alá. Mindamellett szerető égi Atyánk nem fogja megengedni, hogy azon felül szenvedjünk el kísértést, amit el tudunk viselni (1Korinthus 10:13).

11. Mire emlékezzünk, amikor kemény próba alatt állunk?

¹¹ Folytatva beszédét, Elihu ismét rámutatott arra, hogy Jób túl nagy hangsúlyt fektet a saját igazságára. A figyelemnek Nagy Alkotónkra kell összpontosulnia (Jób 35:2, 6, 10). „[Isten] a gonoszt nem engedi, hogy éljen és szolgáltat igazságot a szenvedőknek” — mondta Elihu (Jób 36:6, Kámory fordítás). Senki sem kérheti számon Istentől az útját, és senki sem mondhatja róla, hogy igazságtalan volt. Fenségesebb ő annál, mint amennyire ismerhetjük, és esztendeinek száma végére mehetetlen (Jób 36:22–26). Amikor kemény próba alatt állsz, emlékezz arra, hogy örökké élő Istenünk igaz, és megjutalmaz majd a dicséretére szolgáló hűséges tevékenységeinkért.

12. Mire utalnak Elihu befejező megjegyzései azzal az ítélettel kapcsolatban, amelyet végre fog hajtani Isten a gonoszokon?

¹² Elihu beszéde közben vihar készülődött. Amint közelebb ért, ugrálni és remegni kezdett Elihu szíve. Nagy dolgokról beszélt, amelyeket Jehova vitt véghez, és így szólt: „Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.” Jóbhoz hasonlóan nekünk is el kell gondolkodnunk Isten csodálatos munkáin és félelmet keltő méltóságán. „Mindenható! Nem foghatjuk meg őt — mondta Elihu. — Nagy az ő hatalma . . . [a jogot, Úf] és a tiszta igazságot el nem nyomja. Azért rettegjék őt az emberek” (Jób 36:34; 37:13, 22, 23). Elihu befejező megjegyzései emlékezetünkbe idézik, hogy amikor Isten végrehajtja ítéletét hamarosan a gonoszokon, nem fogja lekicsinyelni a jogot és igazságot, s megóvja azokat, akik teljes tiszteletet tanúsító imádóiként félik őt. Micsoda kiváltság olyan, feddhetetlenségüket megőrző emberek közé tartozni, akik elismerik Jehovát mint az Egyetemes Szuverént! Tarts ki, miként Jób, és soha ne engedd, hogy elvonjon téged az Ördög e boldog tömegek közötti áldott helyedről.

Jehova válaszol Jóbnak

13., 14. a) Mivel kapcsolatban kezdte kérdezgetni Jehova Jóbot? b) Milyen lényeges dolgokat tanulhatunk más olyan kérdésekből, amelyeket Jóbnak tett fel Jehova?

¹³ Mennyire elképedhetett Jób, amikor Jehova szólt hozzá a forgószélből! Ennek a viharnak az előidézése Isten tette volt, nem úgy mint az a nagy szél, amelyet Sátán használt fel, hogy romba döntse a házat és megölje Jób gyermekeit. Jób száján nem jött ki szó, amikor megkérdezte tőle Isten: „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? . . . ki vetette fel szegeletkövét; mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?” (Jób 38:4, 6, 7). Jehova kérdések sorozatával ostromolta Jóbot, amelyek a tengerre, a tenger felhőkből készült ruhájára, a hajnalra, a halál kapuira, a világosságra és sötétségre s a csillagképekre vonatkoztak. Jób semmit sem tudott mondani, amikor megkérdezték tőle: „Ismered-é az ég törvényeit?” (Jób 38:33).

¹⁴ Más kérdések arra utaltak, hogy még mielőtt megteremtetett az ember, és hatalmat kapott arra, hogy uralkodjon a halak, a szárnyasok, a vadon élő állatok és a csúszó-mászók felett, Isten már gondoskodott azokról, mégpedig minden emberi segítség vagy tanács nélkül. Jehova további kérdései olyan teremtményeket említettek, mint a bölény, a strucc és a ló. Megkérdezte Jóbtól: „A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?” (Jób 39:30). Természetesen nem! Képzeld el Jób reagálását, amikor ezt kérdezte tőle Isten: „Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó?” Nem csoda, hogy Jób kijelentette: „Bizony, könnyelmű voltam [jelentéktelenné lettem, NW]! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:2, 4, Úf [39:35, 37]). Mivel Jehovának mindig igaza van, ’tegyük szánkra a kezünket’, ha bármikor is arra éreznénk kísértést, hogy panaszt emeljünk ellene. Isten kérdései a felsőbbségét, méltóságát és erejét is magasztalták, ahogy azok a teremtésben megnyilvánulnak.

A behemót és a leviatán

15. Melyik állat a behemót az általános nézet szerint, és többek között milyen jellegzetességei vannak?

¹⁵ Jehova ezt követően a behemótról tett említést, amely az általános nézet szerint a víziló (Jób 40:10–19). E rendkívül nagy méretű, súlyos és vastag bőrű növényevő állat „fűvel él”. Erejének és energiájának forrásai a csípőiben és hasizmaiban vannak. Lábainak csontjai olyan erősek, mint az „érczcsövek”. A behemót nem ijed meg az áradó folyamoktól, hanem könnyű szerrel úszik az ár ellen.

16. a) Melyik teremtményre illik rá a leviatánról szóló leírás, és többek között milyen tények ismeretesek vele kapcsolatban? b) Mire emlékeztethet a behemót és a leviatán ereje a Jehova szolgálatában kapott megbízatások teljesítését illetően?

¹⁶ Isten ezt is megkérdezte Jóbtól: „Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?” A leviatánról szóló leírás ráillik a krokodilra (Jób 41:1–34). Senkivel sem köt frigyet a békére, és egyetlen bölcs ember sem merészkedik odáig, hogy felverje e hüllőt. A nyílvesszők nem űzik el, és „nevet a dárda suhogásán” (Úf). A dühödt leviatán forrásba hozza a mélyet, olyan lesz az, mint egy edény, amelyben kenőcsöt főznek. Annak ténye, hogy a leviatán és a behemót sokkal erősebb, mint Jób, segített alázatossá tenni őt. Nekünk is el kell ismernünk alázatosan, hogy önmagunkban nem vagyunk erősek. Istentől származó bölcsességre és erőre van szükségünk ahhoz, hogy megmeneküljünk Sátán, a Kígyó méregfoga elől, és teljesítsük megbízatásainkat Jehova szolgálatában (Filippi 4:13; Jelenések 12:9).

17. a) Hogyan ’látta meg az Istent’ Jób? b) Mit bizonyítottak azok a kérdések, amelyeket Jób képtelen volt megválaszolni, és hogyan segíthet ez nekünk?

¹⁷ Miután teljes mértékben alázatossá tették, Jób elismerte helytelen álláspontját, és beismerte, hogy ismeret nélkül szólt. De korábban kifejezésre juttatta abbeli hitét, hogy ’meglátja majd az Istent’ (Jób 19:25–27). Mi módon történhetne ez meg, hogyha egyetlen ember sem láthatja Jehovát úgy, hogy életben maradjon? (2Mózes 33:20). Jób valójában látta az isteni erő megnyilvánulását, hallotta Isten szavát, és megnyittattak értelmi szemei a Jehovára vonatkozó igazság látására. Jób ezért ’visszavont mindent, bűnbánatot tartott porban és hamuban’ (Jób 42:1–6, Úf). A sok kérdés, amelyet képtelen volt megválaszolni, bebizonyította Isten felsőbbségét, és megmutatta az ember kicsinységét, még egy olyan ember esetében is, aki annyira Jehovának szentelte magát, mint Jób. Ez segít átlátnunk, hogy nem helyezhetjük saját érdekeinket előbbre, mint Jehova nevének megszentelését és szuverenitásának igazolását (Máté 6:9, 10). Azzal törődjünk leginkább, hogy megőrizzük Jehova iránti feddhetetlenségünket, és tiszteljük a nevét.

18. Mit kellett tenniük Jób hamis vigasztalóinak?

¹⁸ De mi a helyzet az önmagukat igaznak tartó hamis vigasztalókkal? Jehova joggal megtehette volna, hogy megöli Elifázt, Bildádot és Cófárt, amiért — Jóbbal ellentétben — nem az igazat szólták felőle. „Vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz — mondta Isten —, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek.” A háromtagú csoportnak meg kellett aláznia magát ahhoz, hogy engedelmeskedjen. A feddhetetlenségét megőrző Jób kapta feladatul, hogy imádkozzon értük, és Jehova kedvezően fogadta imáját (Jób 42:7–9). De mit mondhatunk Jób feleségéről, aki arra sürgette Jóbot, hogy átkozza meg Istent és haljon meg? Úgy tűnik, hogy Isten irgalma révén kibékült Jóbbal.

A megígért jutalmak reményt nyújtanak nekünk

19. Hogyan mutatta meg Jehova Jóbbal kapcsolatban, hogy Ő felette áll az Ördögnek?

¹⁹ Mihelyt megszűnt Jób aggódni a szenvedései miatt, s újjáéledt Isten szolgálatában, Jehova megváltoztatta a dolgokat számára. Miután imádkozott Jób a háromtagú csoportért, Isten ’eltávolította róla a csapást, és kétszeresen visszaadta neki mindazt, amije volt’. Jehova megmutatta, hogy felette áll az Ördögnek, mivel lefogta Sátán betegséggel sújtó kezét, és csodálatos módon meggyógyította Jóbot. Isten a démonhordákat is visszaverte, és sakkban tartotta őket azáltal, hogy ismét körülvette Jóbot az Ő angyali táborjárásával (Jób 42:10; Zsoltárok 34:8).

20. Milyen módokon jutalmazta és áldotta meg Jehova Jóbot?

²⁰ Jób fiú- és leánytestvérei és korábbi ismerősei egyre-másra meglátogatták őt, hogy együtt egyenek vele, kifejezzék együttérzésüket, és megvigasztalják a csapás miatt, amely Jehova engedelmével érte. Mindegyikük adott Jóbnak pénzt és egy aranykarikát. Jehova jobban megáldotta Jób életének végét, mint kezdetét, úgyhogy végül is 14 000 juhhal, 6000 tevével, 1000 pár szarvasmarhával és 1000 nőstény szamárral rendelkezett. Jóbnak ezenkívül hét fia és három leánya született; ugyanannyi mint korábban. Leányai — Jémima, Kecziha és Kéren-Happuk — voltak a legszebb nők a tartományban, és Jób örökséget adott nekik fiútestvéreik között (Jób 42:11–15). Ezenfelül Jób további 140 évet élt, és négy nemzedékét látta meg leszármazottainak. A beszámoló így fejeződik be: „meghala Jób öreg korban, megelégedvén napjaival” (Jób 42:16, Báró Szepesy féle fordítás [42:16, 17]). Életének meghosszabbítása Jehova Isten csodálatos műve volt.

21. Hogyan segít nekünk az Írások Jóbra vonatkozó beszámolója, és minek a megcselekvésére határozzuk el magunkat?

²¹ Az Írások Jóbra vonatkozó beszámolója tájékozottabbá tesz bennünket Sátán fortélyait illetően, és segít meglátnunk, hogyan függ össze az egyetemes szuverenitás az emberi feddhetetlenséggel. Jóbhoz hasonlóan mindenki próba alá kerül, aki szereti Istent. De ki tudunk tartani, miként Jób is kitartott. Hittel és reménnyel került ki a megpróbáltatásaiból, és bőséges jutalomban részesült. Jehova mai szolgáiként igaz hitünk és reményünk van. És milyen nagyszerű reményt helyezett kilátásba mindannyiunk számára a Nagy Megjutalmazó! Ha a felkentek emlékezetükben tartják az égi jutalmat, ez segítségükre lesz abban, hogy lojálisan szolgálják Istent földi életük hátralevő részében. A földi reménységet ápolók közül sokan egyáltalán nem fognak meghalni, de akik meghalnak, azok a feltámadást fogják jutalmul kapni egy földi Paradicsomban, ahol maga Jób is feltámad. Ilyen valódi reménnyel a szívben és az elmében, bizonyítsa be mindenki, aki szereti Istent, hogy Sátán hazug, s ezt azáltal tegye meg, hogy szilárdan áll Jehova oldalán mint olyan személy, aki megőrzi feddhetetlenségét és rendületlenül támogatja az Ő egyetemes szuverenitását.

Hogyan válaszolnál?

◻ Többek között milyen dolgokat hangsúlyozott ki Jób a hamis vigasztalóinak adott utolsó válaszában?

◻ Hogyan bizonyult Elihu Jehova pártatlan tanújának?

◻ Többek között milyen kérdéseket tett fel Jóbnak Isten, és milyen hatást váltottak ki azok?

◻ Hogyan merítettél hasznot az Írások Jóbra vonatkozó beszámolójából?

[Képek a 18. oldalon]

Jehovának a behemótra és a leviatánra vonatkozó megállapításai segítettek alázatossá tenni Jóbot