Jób kitartott — Mi is ki tudunk tartani!

„Lám, boldogoknak mondjuk azokat, akik kitartottak” (JAKAB 5:11, Békés—Dalos fordítás).

 1. Mit mondott a megpróbáltatásairól egy idős keresztény?

„NYOMOMBAN az Ördög! Pontosan úgy érzek, mint Jób!” Ilyen szavakkal fejezte ki érzéseit A. H. Macmillan egyik közeli barátjának Jehova Tanúi főhivatalában. Macmillan testvér 1966. augusztus 26-án, 89 évesen fejezte be földi pályafutását. Tudta, hogy a hűséges szolgálatukért járó megbecsülés ’követni’ fogja a felkent keresztényeket, akik közé tartozott (Jelenések 14:13). Ők valóban megszakítás nélkül szolgálják tovább Jehovát, mivel halhatatlan égi életre támadnak fel. Macmillan testvér barátai örültek, hogy elnyeri e jutalmat. Ám földi életének utolsó éveiben különféle megpróbáltatások érték, ideértve az olyan egészségi gondokat, amelyek hatására nagyon is felismerte Sátán arra irányuló kísérleteit, hogy megtörje az Isten iránti feddhetetlenségét.

 2., 3. Ki volt Jób?

² Amikor Macmillan testvér azt mondta, hogy pontosan úgy érez, mint Jób, akkor olyan emberre utalt, aki nagy hitpróbák között tartott ki. Jób „Úz földén” élt, valószínűleg Észak-Arábiában. Noé fiának, Sémnek a leszármazottjaként Jehova imádója volt. Úgy tűnik, hogy Jób próbái valamikor József halála és a között az idő között játszódtak le, amikor Mózes igaznak bizonyult. Ez alatt az időszak alatt senki sem volt a földön, aki utolérte volna Jóbot az Isten iránti odaadás tekintetében. Jehova feddhetetlen, igaz, istenfélő embernek tartotta Jóbot (Jób 1:1, 8).

³ Olyan személy lévén, aki „nagyobb . . . keletnek minden fiánál”, Jóbnak sok szolgája volt, és 11 500-at tett ki lábasjószágainak száma. A szellemi javak azonban mindennél fontosabbak voltak számára. Szinte biztos, hogy Jób, a napjainkban élő istenfélő apákhoz hasonlóan, oktatásban részesítette hét fiát és három leányát Jehovára vonatkozóan. Még azután is a család papjaként ténykedett, hogy elköltöztek otthonából, mivel áldozatokat mutatott be értük az esetlegesen elkövetett bűneik miatt (Jób 1:2–5).

 4. a) Miért fordítsanak figyelmet Jób személyére az üldöztetést átélő keresztények? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni Jóbra vonatkozólag?

⁴ Jób olyasvalaki, akire figyelmet kell fordítaniuk az üldöztetést átélő keresztényeknek, hogy megerősítsék magukat a türelmes kitartásra. „Lám — írta Jakab tanítvány. — Boldogoknak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób türelméről [kitartásáról, NW] és tudjátok, hogyan intézte sorsát az Úr. Hiszen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jakab 5:11, BD). Jóbhoz hasonlóan Jézus felkent követőinek és napjaink „nagy sokaságának” is kitartásra van szükségük, hogy kiállják a hitpróbákat (Jelenések 7:1–9). Nos, milyen megpróbáltatások közepette tartott ki Jób? Miért érték őt ezek? És hogyan meríthetünk hasznot a tapasztalataiból?

Égető vitakérdés

 5. Mi játszódott le az égben anélkül, hogy tudott volna róla Jób?

⁵ Hamarosan nagy vitakérdés vetődött fel az égben, anélkül, hogy tudott volna róla Jób. Egy „napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt” (Jób 1:6). Isten egyetlen-nemzett Fia, a Szó is jelen volt (János 1:1–3). Az igazságos angyalok és az „Istennek” engedetlen angyali „fiai” szintén megjelentek (1Mózes 6:1–3). Sátán is ott volt, mivel az égből való kivettetése nem történt meg, csak miután 1914-ben létrejött a Királyság (Jelenések 12:1–12). Jób napjaiban Sátán égető vitakérdést vetett fel. Azon volt, hogy kétségbe vonja Jehova minden teremtménye feletti szuverenitásának jogosságát.

 6. Mit próbált megtenni Sátán, és hogyan rágalmazta meg Jehovát?

⁶ „Honnét jösz?” — kérdezte Jehova. Sátán ezt felelte: „Körülkerültem és át meg át jártam a földet” (Jób 1:7). Kereste, kit nyeljen el (1Péter 5:8, 9). Azzal, hogy megtöri a Jehovát szolgáló egyének feddhetetlenségét, azt próbálta bebizonyítani Sátán, hogy senki sem engedelmeskedik teljes mértékben, szeretetből fakadóan Istennek. Figyelmet fordítva a vitakérdésre, Jehova ezt kérdezte Sátántól: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő” (Jób 1:8). Jób megfelelt azoknak az isteni irányadó mértékeknek, amelyek számításba vették tökéletlenségeit (Zsoltárok 103:10–14). De Sátán ekképp vágott vissza: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön” (Jób 1:9, 10). Az Ördög így megrágalmazta Jehovát, arra célozva, hogy senki sem szereti és imádja Őt magáért a kilétéért, hanem lekenyerez bizonyos teremtményeket, hogy szolgálják Őt. Sátán azt állította, hogy Jób nem szeretetből, hanem önző érdekekből szolgálja Istent.

Sátán támadásba lendül!

 7. Milyen módon hívta ki az Ördög az Istent, és hogyan válaszolt Jehova?

⁷ „De bocsássad csak rá a te kezedet — mondta Sátán —, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” Hogyan válaszol Isten egy ilyen sértő kihívásra? „Ímé — szólt Jehova. — Mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet.” Az Ördög azt mondta, hogy Jób minden tulajdonán áldás van, mindene gyarapszik és mindenét védelem övezi. Isten ezután megengedte, hogy szenvedjen Jób, de a testére nem volt szabad kezet emelni. Elszántan a gonoszságra, Sátán távozott az összejövetelről (Jób 1:11, 12).

 8. a) Milyen anyagi veszteségek érték Jóbot? b) Mi volt az igazság az „Istennek tüzéről”?

⁸ Kis idő múltán megindult a sátáni támadás. Ezt a rossz hírt hozta Jóbnak az egyik szolgája: „Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg” (Jób 1:13–15). Nem övezte többé védelem Jób birtokát. Csaknem rögtön ezután közvetlen démoni erő lépett működésbe, mert egy másik szolga ezt jelentette: „Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket” (Jób 1:16). Mennyire ördögi megnyilvánulás volt úgy tüntetni fel a dolgokat, mintha Isten felelne az ilyen csapásért, amely ráadásul a saját szolgájára zúdul! Mivel a villámlás az égből jön, könnyen lehetett volna Jehovát hibáztatni, de valójában démoni forrásból származott a tűz.

 9. Milyen hatással volt az anyagi összeomlás Jób Istenhez fűződő kapcsolatára?

⁹ Miközben Sátán folytatta a támadást, egy másik szolga arról számolt be, hogy a kaldeusok elhajtották Jób tevéit, és az összes többi szolgát megölték (Jób 1:17). Noha Jób így anyagi összeomlást élt át, ez nem tette tönkre Istenhez fűződő kapcsolatát. Ha jelentős anyagi veszteség érne, ki tudnál-e tartani úgy, hogy ne törjön meg Jehova iránti feddhetetlenséged?

Nagyobb tragédia sújtja

10., 11. a) Mi történt Jób tíz gyermekével? b) Hogyan tekintett Jehovára Jób a gyermekei tragikus halála után?

¹⁰ Az Ördög nem fejezte be még a Jób elleni támadást. Megint egy másik szolga ezt hozta hírül: „A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; és ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked” (Jób 1:18, 19). A tévesen tájékoztatott személyek azt mondhatnák, hogy „Isten tette” volt e szél okozta pusztítás. Azonban démoni erő volt az, amely különösen érzékeny ponton érintette Jóbot.

¹¹ A bánattól lesújtott Jób „megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula”. De figyelj csak szavaira. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” A beszámoló hozzáteszi: „Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék” (Jób 1:20–22). Sátán megint csak alul maradt. Mi lenne, ha úgy adódna, hogy gyászt és bánatot kellene átélnünk Isten szolgáiként? A Jehova iránti önzetlen odaadás és a belé vetett bizalom képessé tud tenni arra, hogy kitartsunk a feddhetetlenség megőrzőiként, éppúgy, mint Jób. A felkentek és a földi reménységet ápoló társaik biztosan vigaszt és erőt meríthetnek e beszámolóból, amely Jób kitartásáról szól.

A vitakérdés még égetőbbé válik

12., 13. Mit követelt Sátán egy újabb égi összejövetelen, és hogyan válaszolt Isten?

¹² Jehova hamarosan újabb összejövetelt hívott egybe égi lakhelyén. Jób már gyermektelen, nincstelen emberré vált, akire a látszat szerint Isten mért csapást, de a feddhetetlensége nem szenvedett csorbát. Sátán természetesen nem ismerte el, hogy az Isten és Jób ellen felhozott vádjai hamisak. „Istennek fiai” most azt az érvelést és ellenérvelést hallhatták hamarosan, amelynek során Jehova olyan taktikával irányította az Ördögöt, hogy eldőljön a vitakérdés.

¹³ Felelősségre vonva Sátánt, ezt kérdezte Jehova: „Honnét jösz?” A válasz? „Körülkerültem és át meg átjártam a földet.” Jehova ismét feddhetetlen, igaz, istenfélő szolgájára, Jóbra irányította a figyelmet, aki még mindig erősen állt feddhetetlenségében. Az Ördög így felelt: „Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?” Ezért hát így szólt Isten: „Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld” (Jób 2:2–6). Arra célozva, hogy Jehova még nem távolított el minden védelmet nyújtó korlátot, Sátán azt követelte, hogy Jób csontjában és testében essék kár. Az Ördög nem kapott engedélyt Jób megölésére; de Sátán tudta, hogy a fizikai betegség fájdalmat fog okozni neki, és azt a látszatot kelti majd, mintha titkos bűnök miatt szenvedne el büntetést Isten részéről.

14. Mivel sújtotta Sátán Jóbot, és miért nem tudott egyetlen ember sem szabadulást hozni a szenvedőnek?

¹⁴ Elbocsátva erről az összejövetelről, Sátán ördögi élvezettel folytatta ténykedését. „Undok fekélylyel” sújtotta Jóbot „talpától fogva a feje tetejéig”. Micsoda kínok közepette tartott ki Jób, amint ott ült a hamuban és egy cserépdarabbal vakarta magát! (Jób 2:7, 8). Egyetlen emberi orvos sem tudta megszabadítani őt e szörnyen fájdalmas, visszataszító és megalázó csapástól, mivel sátáni erő idézte azt elő. Csakis Jehova volt képes meggyógyítani Jóbot. Ha olyan szolgája vagy Istennek, aki betegeskedik, soha ne feledd, hogy Isten segíteni tud neked kitartani, és élettel tud megajándékozni egy betegségektől mentes új világban (Zsoltárok 41:2–4; Ésaiás 33:24).

15. Minek a megtételére sürgette Jóbot a felesége, és hogyan reagált Jób?

¹⁵ Végül Jób felesége ezt mondta: „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!” A „feddhetetlenség” kifogástalan odaadásra utal, és Jób felesége gúnyosan beszélhetett, hogy rávegye őt Isten megátkozására. De Jób így felelt: „Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” Sátánnak még ez a trükkje sem vált be, mivel a következőkről értesülünk: „Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival” (Jób 2:9, 10). Tegyük fel, hogy egyes ellenszegülő családtagok azt állítják, hogy ostoba módon agyonfárasztjuk magunkat a keresztényi tevékenységekben, és sürgetik, hogy tagadjuk meg Jehova Istent. Jóbhoz hasonlóan ki tudunk tartani az ilyen próba alatt, mert szeretjük Jehovát és dicsérni kívánjuk szent nevét (Zsoltárok 145:1, 2; Zsidók 13:15).

Három pökhendi szélhámos

16. Kik jöttek Jóbhoz úgymond megvigasztalni őt, de hogyan manipulálta őket Sátán?

¹⁶ Ami újabb sátáni fondorlatnak bizonyult, az az volt, hogy három „barát” jött Jóbhoz úgymond megvigasztalni őt. Az egyikük Elifáz volt, aki valószínűleg Ábrahám leszármazottjaként született Ézsau vonalán. Mivel Elifázt illette meg az elsőbbség a szólásban, alighanem ő volt a legidősebb. Eljött még Bildád is, annak a Suakhnak a leszármazottja, aki Ábrahám fiainak egyike volt Keturától. A harmadik férfi Cófár volt, aki a „naamai” nevet viselte a családja vagy a lakóhelye azonosítása végett, amely Arábia északnyugati részén lehetett (Jób 2:11; 1Mózes 25:1, 2; 36:4, 11). Miként azokat is, akik ma Isten megtagadására igyekeznek rávenni Jehova Tanúit, ezt a háromtagú csoportot is Sátán manipulálta abbeli igyekezetében, hogy beismertesse Jóbbal a hamis vádak szerinti bűnösségét, és megtörje feddhetetlenségét.

17. Mit tett a látogatást végző háromtagú csoport, és mit nem tett meg hét nap és hét éjjel?

¹⁷ A háromtagú csoport tagjai igen látványos módon adták bizonyságát az együttérzésnek, mivel zokogtak, megszaggatták köntösüket és port szórtak fejükre. De ezután úgy ültek Jób mellett hét nap és hét éjjel, hogy egy árva szót sem szóltak vigasztalásként! (Jób 2:12, 13; Lukács 18:10–14). E három pökhendi szélhámosból annyira hiányzott a szellemiség, hogy semmi vigasztalót sem tudott mondani Jehováról és ígéreteiről. De azért egyre csak rossz következtetéseket vont le, és arra készült, hogy Jób ellen használja fel azokat, mihelyt eleget tett a nyilvános bánatkinyilvánítás formalitásainak. Érdekes módon még a hétnapos csend lejárta előtt helyet foglalt ott a fiatal férfi, Elihu, mégpedig hallótávolságon belül.

18. Miért a halálban kereste a békét Jób?

¹⁸ Jób végül megtörte a csendet. Mivel nem kapott vigaszt az őt meglátogató háromtagú csoporttól, megátkozta születésének napját, és azt szerette volna tudni, miért lett meghosszabbítva nyomorúságos élete. Most, hogy nincstelen, gyászoló és súlyos beteg volt, a halálban kereste a békét, még csak nem is gondolva arra, hogy igazi örömben lehet még része, mielőtt meghal. De Isten nem engedte meg, hogy olyan bántódása essék Jóbnak, amelynek következtében meghal (Jób 3:1–26).

Jób vádlói támadnak

19. Milyen vonatkozásokban vádolta hamisan Elifáz Jóbot?

¹⁹ Elifáz szólalt fel először abban a háromkörös vitában, amely további próba alá vetette Jób feddhetetlenségét. Első felszólalásában ezt kérdezte Elifáz: „hol töröltettek el [valaha is, NW] az igazak?” Arra a következtetésre jutott, hogy Jóbnak valami gonoszságot kellett elkövetnie, hogy Isten büntetésében részesül (Jób 4, 5. fejezet). Második felszólalásában Elifáz gúnyt űzött Jób bölcsességéből, és ezt kérdezte: „Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk?” Elifáz arra célzott, hogy Jób olyannak próbálja feltüntetni magát, aki felette áll a Mindenhatónak. Második támadásának befejezéseként olyan képet festett Jóbról, mint akit a hitehagyás, a megvesztegetés és a csalás bűne terhel (Jób 15. fejezet). Utolsó felszólalásában Elifáz sok bűntettel vádolta hamisan Jóbot: zsarolás, a kenyér és víz megtagadása a rászorulóktól, az özvegyek és árvák elnyomása (Jób 22. fejezet).

20. Milyen természetűek voltak Bildád Jób elleni támadásai?

²⁰ Bildád, aki másodikként szólalt fel a háromkörös vita mindegyik körében, rendszerint az Elifáz által lefektetett általános témát követte. Bildád felszólalásai rövidebbek voltak, de annál maróbbak. Ő még Jób gyermekeit is azzal vádolta, hogy rosszat tettek és így megérdemelték a halált. Hibás érveléssel ezt a szemléltetést alkalmazta: ahogy a káka és a sás elszárad és elpusztul víz nélkül, úgy azokkal is ez történik egytől egyig, „a kik Istenről elfeledkeznek”. Ez az állítás helytálló, de nem volt igaz Jóbra (Jób 8. fejezet). Bildád a gonoszokat sújtó csapások közé sorolta a Jóbot ért csapásokat (Jób 18. fejezet). Rövid ideig tartó harmadik felszólalásában Bildád amellett érvelt, hogy az ember „féreg” és „hernyó”, s ezért tisztátalan az Isten előtt (Jób 25. fejezet).

21. Mivel vádolta Cófár Jóbot?

²¹ Cófár volt a harmadik felszólaló a vitában. A gondolatmenete általánosságban Elifázét és Bildádét követte. Cófár gonoszsággal vádolta Jóbot, és sürgette, hogy vesse el magától bűnös gyakorlatait (Jób 11., 20. fejezet). Két kör után Cófár nem szólt többé. Semmit sem kívánt hozzátenni az elhangzottakhoz a harmadik körben. Jób azonban mindvégig bátran megfelelt vádlóinak. Egyszer például ezt mondta: „Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! Vége lesz-é már a szeles beszédeknek?” (Jób 16:2, 3).

Ki tudunk tartani

22., 23. a) Jób esetéhez hasonlóan hogyan járhat szerte az Ördög, hogy megpróbálja megtörni Jehova Isten iránti feddhetetlenségünket? b) Milyen kérdést tehetünk fel Jób beállítottságát illetően, noha kitartott a különféle próbák között?

²² Jóbhoz hasonlóan velünk is előfordulhat, hogy több próbával nézünk szembe egyszerre, és Sátán elbátortalanítást és más tényezőket alkalmazhat abbeli erőfeszítéseiben, hogy megtörje feddhetetlenségünket. Talán Jehova ellen próbál fordítani, ha anyagi nehézségeink vannak. Ha meghal egy szerettünk vagy rossz az egészségi állapotunk, Sátán esetleg arra igyekszik rávenni bennünket, hogy Istent hibáztassuk. Jób barátaihoz hasonlóan valaki talán még hamis vádakkal is illet minket. Ahogy arra Macmillan testvér rámutatott, Sátán a ’nyomunkban lehet’, de mi ki tudunk tartani.

²³ Amint azt megfigyeltük az eddigiek során, Jób kitartott a különféle megpróbáltatásai közepette. De vajon csak alig-alig tartott ki? Meg volt-e törve valójában a szelleme? Lássuk, valóban elvesztett-e Jób minden reményt.

Hogyan válaszolnál?

◻ Milyen nagy vitakérdést vetett fel Sátán Jób napjaiban?

◻ Milyen módokon tétetett próbára Jób a legvégső határig?

◻ Mivel vádolta Jóbot a három „barátja”?

◻ Jób esetéhez hasonlóan hogyan próbálhatja meg Sátán megtörni Jehova iránti feddhetetlenségünket?

[Kép a 10. oldalon]

A. H. Macmillan