Mindennap megkérdezed, hogy „hol van Jehova”?

1–2. a) Milyen állapotban volt a Jeremiás napjaiban élt zsidók szellemisége? b) Mit kellett volna tenniük a júdaiaknak, ha azt vesszük, hogy milyen állapotban voltak?

JEREMIÁS zokogott. A népe állapota is bántotta, és az is, amit Isten utasítására prófétálnia kellett a jövőjükről. Azt kívánta, bárcsak vízforrás lenne a feje, a szeme pedig könnyek kútfője, hogy megállás nélkül sírhasson. És volt is rá oka, hogy búslakodjon a népe állapota miatt (Jer 9:1–3; olvassátok fel: Jeremiás 8:20, 21). A zsidók állandó jelleggel elvetették Isten törvényét, és nem engedelmeskedtek Jehova szavának, ezért veszedelem várt rájuk (Jer 6:19; 9:13).

² Nagyon szerették, amikor a vallási vezetőik azt kántálták, hogy „minden a legnagyobb rendben”. Arra viszont már kevésbé voltak kíváncsiak, hogy Jehova mit gondolt a viselkedésükről (Jer 5:31; 6:14). Ahhoz hasonlítható a helyzetük, mint amikor egy beteg olyan orvoshoz megy el, aki megnyugtatja őt, de figyelmen kívül hagyja a komoly betegségre utaló tüneteket. Ha súlyos beteg lennél, nem inkább egy pontos diagnózist szeretnél az állapotodról, hogy még időben segíteni tudjanak rajtad? A Jeremiás napjaiban élt zsidók jól tették volna, ha arra törekednek, hogy valós képet kapjanak a szellemiségük állapotáról. Meg kellett volna kérdezniük, hogy „hol van Jehova” (Jer 2:6, 8).

 3. a) Mit jelentett volna a zsidók részéről megkérdezni, hogy „hol van Jehova”? b) Többek között hogyan kereshették a zsidók Jehovát?

³ Mit jelentett volna a zsidók részéről megkérdezni, hogy „hol van Jehova”? Azt, hogy keresik Isten irányítását, akár kisebb, akár nagyobb döntések előtt állnak. Akkoriban elmulasztották ezt megtenni. De Jeruzsálem pusztulását és a Babilonból való visszatértüket követően a prófécia szerint ’keresték’ Jehovát, és így sikerült megtalálniuk őt, és megismerni az útjait. (Olvassátok fel: Jeremiás 29:13, 14.) Hogyan kereshették a zsidók Jehovát? Többek között őszinte imában kérhették az irányítását. Dávid király mindig Jehovához fordult segítségért. Erre kérte Istenét: „Ismertesd meg velem útjaidat, ó, Jehova, taníts meg a te ösvényeidre” (Zsolt 25:4). Figyeld meg, mire ösztönözte az Ima Meghallgatója az embereket Sedékiás király uralkodásának tizedik évében. Ezt mondta nekik Jeremiáson keresztül: „Kiálts hozzám, és én válaszolok neked. Készséggel elmondok neked nagy és felfoghatatlan dolgokat, amelyeket nem ismersz” (Jer 33:3). Ha a király és az elpártolt nemzet Istenhez kiáltott volna, Isten „felfoghatatlan” dolgokat tárt volna fel nekik; megtudhatták volna, hogy Jeruzsálem el lesz pusztítva, de hetven év múltán újjáépül.

4–5. Milyen módokon kereshette még Jehovát a népe?

⁴ Úgy is kereshették volna a zsidók Jehovát, hogy belemélyednek a történelmükbe, és áttekintik, hogyan vezette Isten a népét az idők folyamán. Ha ezt megtették volna, akkor emlékeztek volna arra, hogy mit helyesel Isten, és mi vált ki belőle haragot. A kezükben voltak Mózes írásai, jó néhány ihletés alatt íródott történelmi feljegyzés, valamint Izrael és Júda királyainak a krónikái is. Ha a Jeremiás napjaiban élt zsidók elmélkedtek volna ezeken a beszámolókon, és hallgattak volna arra, amit Isten igaz prófétái mondtak, akkor megkapták volna a választ arra a kérdésre, hogy „hol van Jehova”.

⁵ Volt egy harmadik módja is annak, ahogy a zsidók kereshették volna Jehovát: tanulhattak volna mások tapasztalataiból, illetve abból, amit ők maguk átéltek. Nem mintha mindent a hibáikból kellett volna megtanulniuk. Viszont segített volna nekik, ha átgondolják a múltbeli tetteiket, és azt, hogy hogyan tekint ezekre Jehova. Ha figyelmet fordítottak volna minderre, akkor megérthették volna, hogy mit gondol Isten a viselkedésükről (Péld 17:10).

 6. Mit találsz bátorítónak abban, amit Jób átélt?

⁶ De most vonatkoztassuk mindezt napjainkra. Amikor döntéseket hozol, mindig megkérdezed, hogy „hol van Jehova”? Néhányunk úgy érezheti, hogy eddig nem volt olyan lelkiismeretes ezen a téren, mint kellett volna. Ha úgy érzed, hogy ez valamennyire rád is igaz, ne csüggedj. Még a hűséges patriarcha, Jób is küzdött ezzel a problémával. Amikor nyomás alá került, csak magával volt elfoglalva. Elihunak emlékeztetnie kellett őt egy tipikus emberi hajlamra: „senki sem mondja: »Hol van Isten, az én nagy Alkotóm . . . ?«” (Jób 35:10). Elihu arra buzdította Jóbot, hogy ’figyelje meg Isten csodálatos műveit’ (Jób 37:14). Jóbnak arra volt szüksége, hogy észrevegye Jehova hatalmas tetteit – hogy odafigyeljen a teremtésműre, illetve arra, hogy hogyan törődik Isten az emberekkel, és hogyan ad nekik irányítást. Abból, amit Jób átélt, megértette Jehova útjait. A keserves megpróbáltatásai után és azután, hogy látta, hogyan kezelte Jehova a helyzetet, ezt mondta: „Beszéltem tehát, de nem értettem a nekem túl csodás, ismeretlen dolgokat.” „Eddig csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel látlak” (Jób 42:3, 5).

 7. Miről fogunk beszélni a fejezet további részében, ahogy azt a 116. oldalon lévő kép is mutatja?

⁷ Ami Jeremiást illeti, ő állandóan kereste Jehovát, és meg is találta. A többi zsidóval ellentétben ő mindig megkérdezte a több évtizedes hűséges szolgálata során, hogy „hol van Jehova”. Ebben a fejezetben látni fogjuk Jeremiás példájából, hogy hogyan kereshetjük és találhatjuk meg Jehovát, azáltal hogy imádkozunk, tanulmányozunk, és levonjuk a következtetéseket azokból a dolgokból, amik történnek velünk (1Krón 28:9).

 8. Milyen körülmények között imádkozott Jeremiás Istenhez?

⁸ Az alatt a sok év alatt, amíg Jeremiás Júdában szolgált Isten szószólójaként, mindig kereste Jehovát őszinte imában. Isten segítségéért imádkozott, amikor népszerűtlen üzeneteket kellett kihirdetnie, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, vagy amikor nem értette, hogy miért történik valami. Jehova válaszolt neki, és azt is megmutatta, hogy mitévő legyen. Lássunk néhány példát.

 9. a) Mit mondott Jeremiás imában a Jeremiás 15:15, 16 szerint, és hogyan válaszolt neki Jehova? b) Mit gondolsz, miért fontos, hogy az imáidban beszélj az érzéseidről?

⁹ Egyszer, amikor Jeremiásnak egy súlyos ítéletüzenetet kellett kihirdetnie, úgy érezte, hogy az egész világ ellene fordult. Ezért arra kérte Istent, hogy emlékezzen meg róla. Az imája, melyben elmondja, mit érzett, amikor megkapta Isten válaszát, a Jeremiás 15:15, 16-ban található. (Olvassátok fel!) Jeremiás az imájában arról beszélt, hogy gyötrő nyugtalanságot érez. De amikor megtalálta Isten szavait, és jelképesen szólva megette őket, öröm töltötte el. Jehova segített neki, hogy át tudja érezni, mekkora kiváltság Isten nevét viselni, és az ő üzenetét hirdetni. Igen, Jeremiás előtt világosan kirajzolódott, hogy hogyan gondolkodik Jehova. Mi tanulhatunk ebből?

10. Hogyan válaszolt Isten Jeremiásnak, amikor a próféta azt mondta, hogy nem beszél többé Jehova nevében?

¹⁰ Egy másik alkalommal, amikor Immér fia, Pashúr pap megütötte Jeremiást, a próféta kijelentette, hogy nem fog többé Jehova nevében beszélni. Hogyan válaszolt Isten Jeremiás imában elmondott szavaira? (Olvassátok fel: Jeremiás 20:8, 9.) A Biblia nem ír arról, hogy Isten közvetlenül az égből beszélt volna Jeremiáshoz, de azt elmondja, hogy Isten szava olyanná vált számára, mint a csontjaiba rekesztett, perzselő tűz, és nem tudta megtenni, hogy ne beszéljen róla másoknak. Azért érezte úgy, hogy továbbra is meg akarja tenni mindazt, amit Isten kér tőle, mert őszintén beszélt neki az érzéseiről, és hagyta, hogy az akaratáról szerzett ismerete hatással legyen a szívére.

11–12. Hogyan kapott választ Jeremiás arra a kérdésre, hogy miért megy jól a soruk a gonoszoknak, legalábbis látszólag?

¹¹ Jeremiás feltett egy kérdést Jehovának, amelyből kiderült, hogy felkavarta, hogy a gonoszoknak minden sikerül. (Olvassátok fel: Jeremiás 12:1, 3.) Bár egyáltalán nem vonta kétségbe, hogy Jehova igazságos, szeretett volna választ kapni a ’panaszára’. Őszinte szavai arról árulkodnak, hogy szoros kapcsolata volt Istennel, mint amilyen kapcsolata egy kisfiúnak van a szeretett édesapjával. Csak azt nem tudta felfogni, hogy miért megy olyan jól a sora sok zsidónak, ha egyszer gonoszak. Megnyugtató választ kapott? Jehova biztosította őt afelől, hogy kiszakítja a gonoszokat a földjükből (Jer 12:14). Amikor Jeremiás látta, hogy hogyan oldja meg Jehova azokat a problémákat, amelyekről az imájában beszélt neki, biztosan megerősödött a hite Isten igazságosságában. Ennek köszönhetően valószínűleg egyre többször fordult Istenhez imában, hogy elmondja az Atyjának, ami a szívében van.

¹² Sedékiás uralkodásának a vége felé, amikor a babiloniak megostromolták Jeruzsálemet, Jeremiás azt mondta Jehováról, hogy ’nyitva tartja szemét az emberek fiainak minden útja felett, hogy mindenkinek a maga útjai szerint és tetteinek gyümölcse szerint fizessen’ (Jer 32:19). Jeremiás megértette, hogy Jehova szemszögéből nézve mit jelent az igazságosság, és hogy Isten tényleg látja, hogy ki mit csinál, és hallja a szolgái őszinte imáit. Így, amint Isten fokozatosan véghezviszi a szándékát, a szolgái egyre több és több bizonyítékát láthatják annak, hogy Isten ’mindenkinek a maga útjai szerint és tetteinek gyümölcse szerint fizet’.

13. Miért vagy biztos benne, hogy Isten véghezviszi az akaratát?

¹³ Lehet, hogy bennünk nincs semmiféle kétely afelől, hogy Isten igazságos, és tudjuk, hogy bölcsen viszi véghez az akaratát, és a jövőben is így fog tenni. Ennek ellenére csak a javunkra válik, ha eltöprengünk azon, amin Jeremiás keresztülment, és ha az imáinkban beszélünk Jehovának arról, amit a szívünk mélyén érzünk. Ha kimondjuk a gondolatainkat imában, elmélyül a bizalmunk Jehovában, és abban, hogy az akarata mindenféleképpen meg fog valósulni. Bár lehet, hogy jelen pillanatban nem értjük pontosan az események alakulását, vagy azt, hogy miért ilyen ütemben viszi véghez Isten az akaratát, imában elmondhatjuk Jehovának, hogy biztosak vagyunk benne, hogy ő mindent a kezében tart. Isten meg fogja valósítani az akaratát, méghozzá a legjobb módon és a legmegfelelőbb időben. Ez teljesen biztos. Semmi okunk arra, hogy kételkedjünk benne. Továbbra is meg fogjuk kérdezni, hogy „hol van Jehova”, igen, imádkozni fogunk, hogy megértsük az akaratát, és hogy lássuk annak bizonyítékait, hogy az akarata teljesedik (Jób 36:5–7, 26).

14. Honnan tudjuk, hogy Jeremiás áttanulmányozta Isten népének történelmét?

¹⁴ Jeremiás tisztában volt azzal, hogy ha tudni szeretné, hogy „hol van Jehova”, ’ismernie’ kell őt (Jer 9:24). Nyilvánvalóan áttanulmányozta Isten népének történelmét, amikor összeállította a Királyok első és második könyveként ismert írásokat. Konkrétan megemlítette ’a Salamonról szóló krónikás könyvet’, ’az izraeli királyok napjainak krónikás könyvét’ és ’a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvét’ (1Kir 11:41; 14:19; 15:7). Tanulmányozás közben azt is megértette, hogy mit miért tett Jehova egyes helyzetekben. Látta, hogyan lehet elnyerni Jehova tetszését, és hogy mi volt a véleménye egy-egy személy döntéséről. Jeremiás az akkor rendelkezésre álló ihletett írásokból is gyűjthetett információt, így például Mózes, Józsué, Sámuel, Dávid és Salamon írásaiból. És biztos, hogy jól ismerte a korábban, illetve a vele egy időben élt próféták szavait is. Hogyan segített Jeremiásnak a személyes tanulmányozás?

15. Miért lehetett hasznos Jeremiásnak, hogy kutatást végzett Illés próféciájával kapcsolatban?

¹⁵ Jeremiás feljegyezte a Jezabellel történteket, aki Ahábnak, Szamária gonosz királyának volt a felesége. A beszámolójába belefoglalta Illés kijelentését is, miszerint kutyák fogják megenni Jezabelt Jezréel földdarabján (1Kir 21:23). És tudjuk, mi történt 18 évvel Illés kijelentése után, hiszen Jeremiás leírta: Jezabelt kidobták az ablakon, Jéhu lova összetaposta, majd kutyák ették meg (2Kir 9:31–37). Mennyire megerősödhetett Jeremiás hite Isten szavában, amikor beleásta magát Illés próféciájába, és részletekbe menően foglalkozott a beteljesülésével! Igen, azért volt Jeremiás olyan állhatatos próféta, mert építette a saját hitét azáltal, hogy tanulmányozta Jehova múltbeli cselekedeteit.

16–17. Mit gondolsz, miért tudta Jeremiás kitartóan figyelmeztetni a vele egy időben élt gonosz királyokat?

¹⁶ Vegyünk egy másik példát. Mit gondolsz, miért volt képes Jeremiás arra, hogy kitartóan figyelmeztesse a gonosz királyokat – így például Joákimot és Sedékiást –, pedig üldözték őt? Nagyrészt azért, mert Jehova ’megerősített várossá tette őt, vasoszloppá és rézfallá’ Júda királyai előtt (Jer 1:18, 19). De arról se feledkezzünk meg, hogy Jeremiás hosszas kutatást végzett Júda és Izrael korábbi királyainak uralkodásával kapcsolatban. Feljegyezte, hogy Manassé „oltárokat épített az egek egész seregének Jehova házának két udvarában”, feláldozta a saját fiát tűzben, és rengeteg ártatlan vért ontott (2Kir 21:1–7, 16; olvassátok fel: Jeremiás 15:4). De arról is tudnia kellett, hogy amikor Manassé megalázta magát, és kitartóan imádkozott Jehovához, Jehova „engedett könyörgésének”, és visszaadta neki a királyságát. (Olvassátok fel: 2Krónikák 33:12, 13.)

¹⁷ Jeremiás nem írt arról, hogy Jehova irgalmasan megbocsátott Manassénak. De mivel csak 15 évvel azelőtt halt meg a király, hogy Jeremiás prófétálni kezdett, biztosan hallotta, mi történt, amikor Manassé megbánta a gonosztetteit. Mivel utánajárt annak, hogy milyen borzalmas tetteket vitt véghez Manassé, és hogy mi lett mégis a dolgok kimenetele, megérthette, hogy nem hiábavaló fáradozás arra ösztönözni Sedékiást és a hozzá hasonló királyokat, hogy törekedjenek elnyerni Jehova irgalmát és szerető-kedvességét. Még egy olyan király is megbánhatja a bűneit, és eltöröltethetnek a vétkei, aki megrögzött bálványimádó, és emberéleteket oltott ki. Ha te lettél volna Jeremiás, téged arra indítottak volna a Manasséval történtek, hogy kitarts a szolgálatodban az utána következő rossz királyok uralma alatt?

18. Milyen tanulságot vonhatott le Jeremiás az Urijával történtekből, és miért ez a válaszod?

¹⁸ Jeremiás az évek folyamán egészen biztosan sokat tanult abból, hogy látta, hogyan viselkednek a kortársai egy-egy helyzetben. Ott volt például Urija, aki Joákim uralkodása alatt prófétált Jeruzsálem és Júda ellen. Ám megijedt a királytól, és elmenekült Egyiptomba. A király utána küldött, visszahozatta Júdába, és megölette (Jer 26:20–23). Szerinted Jeremiás tanult valamit az Urijával történtekből? Az, hogy továbbra is figyelmeztette a zsidókat, hogy ítélet alatt állnak, és ezt egyenesen a templom területén tette, ékesen bizonyítja, hogy levonta magának a tanulságot. Jeremiás nem veszítette el a bátorságát, és Jehova nem hagyta őt magára. Nyilván Isten indította Ahikámot, Sáfán fiát arra, hogy a bátor Jeremiás védelmére keljen, és megmentse az életét (Jer 26:24).

19. Mire jöhetett rá Jeremiás abból, hogy Jehova újra meg újra prófétákat küldött a népéhez?

¹⁹ Jeremiás a saját életéből is tanult, mégpedig abból, ahogyan Jehova felhasználta őt arra, hogy figyelmeztesse a népét. Joákim király uralkodásának negyedik évében Jehova felszólította Jeremiást, hogy írja le mindazokat a szavakat, melyeket Jósiás napjai óta jelentett ki neki. Miért kérte erre Isten? Azért, hogy ezzel is segítsen az embereknek, hogy felhagyjanak a rossz cselekvésével, és elnyerjék a bocsánatát. (Olvassátok fel: Jeremiás 36:1–3.) Jeremiás, aki korán felkelt, hogy hirdesse Isten ítéletüzeneteit, még kérlelte is a népet, hogy hagyjanak fel az utálatos szokásaikkal (Jer 44:4). Kétségtelen tehát, hogy Jeremiásnak a saját szolgálata segített felismerni, hogy Isten a könyörületéből fakadóan küldött prófétákat a népéhez. És vajon ebből nem könyörületet tanult maga Jeremiás is? (2Krón 36:15). Most már értjük, miért mondta Jeremiás Jeruzsálem pusztulása után a következőket: „Jehova szerető-kedvességből fakadó tetteinek köszönhető, hogy nincs még végünk, mert nem szűnik meg irgalmassága. Minden reggel megújul” (Sir 3:22, 23).

20. Hogyan utánozhatjuk Jeremiást, és kereshetjük Jehovát?

²⁰ A mindennapi döntéseid meghozatala előtt kifejezetten törekszel arra, hogy megtudakozd, mi Isten akarata, vagyis hogy megkérdezd, „hol van Jehova”? (Jer 2:6–8). Jeremiás a többi zsidóval ellentétben mindig a Mindenhatóhoz fordult segítségért, hogy tudja, mit tegyen. Nem is kérdéses, hogy mindnyájan akkor járunk el a legbölcsebben, ha minden egyes nap követjük Jeremiás példáját, és utánajárunk, hogy mi Jehova véleménye, amikor döntést kell hoznunk valamiben.

21. Mit mondhatsz el imában Istennek a szolgálatoddal kapcsolatban, például amikor valaki durván elutasít?

²¹ Itt ne csak azokra a döntésekre gondoljunk, melyeket komoly kérdésekben hozunk, vagy akkor, amikor az életünk fordulóponthoz érkezik. Tegyük fel például, hogy eltervezted, hogy egy bizonyos napon elmész a szántóföldi szolgálatba. Reggel felébredsz, és látod, hogy az idő nem valami hívogató, borult az ég. Ráadásul már többször is bemunkáltátok azt a területet, ahova aznap mennétek házról házra prédikálni. Eszedbe jut, hogy néhányan erőltetett udvariassággal vagy nyílt gorombasággal elküldtek. Ebben a reggeli órában is meg fogod kérdezni, hogy „hol van Jehova”? Ha igen, akkor lehet, hogy a gondolataid az üzenet szépségére fognak terelődni, és jobban tudatosul benned, hogy Istennek az az akarata, hogy hirdesd ezt az üzenetet. Ennek köszönhetően te is azt érezheted majd, amit Jeremiás érzett – Jehova szava az öröm és az ujjongás forrásává válhat számodra (Jer 15:16, 20). Ha a nap folyamán valaki durván beszél veled a szolgálatban, vagy még meg is fenyeget, újra elmondhatod Istennek imában, hogy mit érzel. El fogod neki mondani? Ne feledd, hogy Isten tud neked szent szellemet adni, hogy megfelelően reagálj, és annyira fogsz vágyni arra, hogy beszélj az üzenetéről, hogy sikerülni fog legyőznöd a negatív érzéseidet (Luk 12:11, 12).

22. Miért ütközhet akadályba néhány ima?

²² Azzal is jó tisztában lenni, hogy az imák akadályba ütközhetnek, és akkor nem jutnak el Istenhez. (Olvassátok fel: Siralmak 3:44.) Jehova nem hallgatta meg a lázadó szellemű zsidók imáit, mert ’elfordították a fülüket’ tőle, és folyton törvénytelenségeket műveltek (Péld 28:9). Jeremiás számára biztosan nyilvánvaló volt a tanulság, és nekünk is az kell hogy legyen: ha valaki nem cselekszik összhangban az imáival, csalódást okozhat Istennek, és megeshet, hogy emiatt Isten már nem fogja meghallgatni az imáit. Ez az, amit még csak véletlenül sem szeretnénk, hogy megtörténjen.

23–24. a) Mi az, ami nélkülözhetetlen, ha szeretnénk megtudni, mi Jehova akarata? b) Mit tehetsz, hogy még többet meríts a személyes tanulmányozásodból?

²³ Az őszinte imák mellett a rendszeres személyes tanulmányozás is kulcsszerepet játszik abban, hogy keressük Jehova vezetését, és megtudjuk, mi az akarata. Ebből a szempontból jobb helyzetben vagyunk, mint Jeremiás volt, mivel mi a teljes Bibliát olvashatjuk. Ahogy Jeremiás is alapos kutatást végzett, mielőtt összeállította az ihletett történelmi beszámolóit, úgy mi is Isten Szavának a mélyére áshatunk, keresve, hogy „hol van Jehova”. Ha törekszel megismerni Isten akaratát, azzal belé veted a bizalmadat, és olyan leszel, „mint a víz mellé ültetett fa, amely egészen a folyó mellé bocsátja gyökereit”. (Olvassátok fel: Jeremiás 17:5–8.)

²⁴ Miközben olvasod a Szentírást, és elmélkedsz rajta, próbáld megtudni, hogy mi az, amit Jehova szeretne, hogy tegyél egy-egy helyzetben. Kereshetsz alapelveket, melyekre mindenképpen szeretnél emlékezni, és melyeket alkalmazni akarsz az életedben. Amikor történelmi leírásokat, Isten parancsait, alapelveit, illetve bölcs mondásokat olvasol Isten Szavában, gondolkodj azon, hogy milyen hatással lehetnek ezek a mindennapi döntéseidre. Ha igyekszel megtudni, hogy „hol van Jehova”, ő válaszként még a legkilátástalanabbnak tűnő körülmények között is fel tudja tárni neked az írott Szavából, hogy mitévő légy. Lehet, hogy a Bibliát olvasva megértesz „felfoghatatlan dolgokat”, amelyeket addig nem ismertél vagy nem egészen láttál át (Jer 33:3).

25–26. Hogyan segíthet nekünk az, ha felidézzük, ami velünk vagy másokkal történt?

²⁵ Emellett felidézheted, ami veled vagy másokkal történt. Néhányan például már nem támaszkodnak Jehovára, mint ahogy Urija sem támaszkodott mindvégig rá (2Tim 4:10). Tanulhatsz a hibájukból, így nem kell hogy úgy járj, mint ők. És ahogy Jeremiás is megőrizte a szívében Isten irgalmas és könyörületes tetteit, te se felejtsd el újra meg újra emlékeztetni magadat arra, hogy Jehova szerető-kedvességgel bánik veled. Bármennyire kétségbeejtőek legyenek is a körülményeid, soha ne gondold azt, hogy a Legfelségesebb nem törődik veled, mert törődik! Jeremiással is törődött.

²⁶ Ha eltöprengsz azon, hogy Jehova hogyan segít ma a szolgáinak, észre fogod venni, hogy milyen sokféle módon ad nekünk útmutatást a mindennapokban. Egy fiatal japán testvérnő, Aki nem érezte méltónak magát arra, hogy keresztény legyen. Egyszer a körzetfelvigyázó feleségével ment szolgálatba, és beszélt neki az érzéseiről. „Úgy érzem, hogy Jehova már-már azon van, hogy kiköpjön, de én kapaszkodok a szájába, és könyörgök, hogy csak még egy kis időt adjon nekem” – mondta Aki. A körzetfelvigyázó felesége a szemébe nézett, és ezt mondta: „Aki, én soha nem tartottalak langyos kereszténynek téged!” Később Aki mélyen elgondolkodott a testvérnő buzdító szavain. És tényleg nem utalt arra semmi, hogy Jehova valaha is langyosnak tartotta volna őt. Aki imádkozott Jehovához, és ezt mondta neki: „Jehova, küldj oda, ahová szeretnél. Mindent megteszek, amit kérsz tőlem.” Nem sokkal később ellátogatott egy másik országba, és megtudta, hogy van ott egy kis japán csoport. A csoportnak szüksége volt valakire, aki beszél japánul, és ott tudna maradni segíteni nekik. Történetesen Aki éppen abban az országban született, így nem okozott neki különösebb gondot, hogy odaköltözzön, és támogassa a csoportot. De hol lakjon? Egy testvérnő felajánlott Akinak egy szobát, mivel a lánya akkor költözött el otthonról. Mit szűrt le ebből Aki? „Olyan volt, mint amikor egy kirakó játék minden darabja a helyére kerül. Jehova megnyitotta nekem az ajtókat.”

27. Miért lehet ösztönző az a kérdés, hogy „hol van Jehova”?

²⁷ Sok testvér és testvérnő érezte már, hogy irányítást kap Istentől, talán miközben a Bibliát olvasta, vagy a személyes tanulmányozását végezte. Biztosan neked is volt már hasonlóban részed. Az ilyen élmények szorosabbá teszik a kapcsolatunkat Jehovával, és arra kell hogy indítsanak minket, hogy még többször és még odaadóbban imádkozzunk hozzá. Bízz benne, hogy ha mindennap megkérdezed, hogy „hol van Jehova”, ő meg fogja mutatni az utat (Ézs 30:21).