Erősítsük Jehovába vetett bizalmunkat — szorgalmasan tanulmányozva az ő Szavát!

„Irányítsátok szíveteket mindezekre a szavakra, amelyeket ma figyelmeztetésül mondok nektek . . . Mert nem haszontalan szó az számotokra, hanem az a ti életetek” (5MÓZES 32:46, 47).

 1., 2. a) Mire volt kilátása Izraelnek, amikor Moáb síkságán táborozott? b) Mire buzdította Mózes a nemzetet?

HOSSZÚ pusztai tartózkodásuk a végéhez közeledett. Már csak a kanyargó Jordán választotta el a nemzetet a régóta áhított Ígéret földjétől. A nemzet vezetője, Mózes számára azonban komoly gondolatokat ébresztett az arra a földre történő bevonulás közeli kilátása. Eszébe jutott, hogyan botlott meg korábban a nemzet Jehova iránti bizalom hiánya miatt, és ezért nem mehetett be Kánaánba (4Mózes 13:25—14:30).

² Egybehívta ezért Mózes a nemzetet Moáb síkságán. Még egyszer áttekintette velük a nemzet történetét; megismételte előttük Isten törvényét. Elmondta nekik azt, amit Mózes fennkölt énekének neveztek. A legkiválóbb költői nyelvezetben buzdította Izraelt, hogy bízzon Jehovában és engedelmeskedjen neki, mivel ő „a hűség Istene, akinél nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő”. Mintegy végkövetkeztetésként, Mózes e szavakkal buzdította a népet: „Irányítsátok szíveteket mindezekre a szavakra, amelyeket ma figyelmeztetésül mondok nektek, hogy megparancsoljátok fiaitoknak: ügyeljenek rá, hogy megtartsák e törvény minden szavát. Mert nem haszontalan szó az számotokra, hanem az a ti életetek” (5Mózes 32:4, 46, 47).

’Irányítsák szívüket’ Isten szavára

3., 4. a) Mire kellett az izraelitáknak a ’szívüket irányítani’, és mit foglalt ez magában? b) A későbbi nemzedékek hogyan alkalmazták Mózes tanácsát?

³ Mózes arra intette az izraelitákat, hogy ne csupán a felvillanyozó énekre ’irányítsák szívüket’, hanem az összes szent írásra is. ’Fontolóra kellett venniük’ (Katolikus fordítás), ’meg kellett szívlelniük’ (Ökumenikus fordítás), ’szívükre kellett venniük’ (Károli) Isten törvényét. Csak ha alaposan megismerkedtek vele, akkor ’parancsolhatták meg fiaiknak: ügyeljenek rá, hogy megtartsák e törvény minden szavát’. Az 5Mózes 6:6–8-ban Mózes ezt írta: „És ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a te szívedben; és vésd be azokat a te fiaidba . . . És jelként kösd azokat a te kezedre, és szolgáljanak azok homlokszíjként a szemeid között.”

⁴ W. H. Davey bibliamagyarázó elmondja nekünk ezeket a szavakat később, hogyan „értelmezték betű szerint a zsidók, és hogyan alakult át babonás szokássá bennük levő utasítás. Bizonyos verseket pergamenre írtak, és a karjukon, valamint a homlokukon viselték azokat imádság idején”. Jézus idejében finoman kidolgozott írásszövegeket tartalmazó kis dobozkákat hordoztak magukon, és bizonyos zsidó szekták még ma is tartják ezt a szokást (Máté 23:5). Davey azonban hozzáteszi: „Ahelyett, hogy az életmódjukkal mutatnák meg a parancsolatok iránti engedelmességüket, ezek az ostoba emberek megelégszenek azzal, hogy magukon hordják a törvény puszta szavainak egy másolatát.”

 5. Mi volt Mózes szavainak a helyes alkalmazása az 5Mózes 6:6–8-ban leírtak szerint?

⁵ Nem, nem a betű szerinti kezükön vagy homlokukon kellene hordozniuk az Isten törvényét, hanem ’a szívükben’. Ha valóban értékelnék és nemcsak ismernék a Törvényt, mindenkor szem előtt tartanák azt, mintha oda lenne írva egy táblácskára és oda lenne helyezve a szemük elé, vagy oda lenne kötve a kezükre.

Gondoskodás arról, hogy megtanuljuk Isten törvényét

 6., 7. a) Miről gondoskodott Jehova, hogy az izraeliták megismerkedjenek a mózesi Törvénnyel? b) Milyen lehetősége volt még Isten népének az ókorban arra, hogy Isten Szavát tanulmányozza?

⁶ De hát hogyan voltak képesek az izraeliták megtanulni a törvény mintegy 600 cikkelyét? Kétségtelen, hogy kezdetben ritkábbak voltak a törvény másolatai. Izrael jövendőbeli királyának ’könyvbe kellett leírnia magának e törvény másolatát . . . , és olvasnia kellett azt életének minden napján, hogy megtanulja félni Jehovát, az ő Istenét és megtartani az ő törvényének minden szavát’ (5Mózes 17:18, 19). Isten intézkedett, hogy a törvényt minden hetedik esztendőben felolvassák a Sátorok ünnepén (5Mózes 31:10–13). Bár az ilyen alkalom kétségkívül felemelő lehetett, túlságosan ritka volt ahhoz, hogy mélyrehatóbb ismeretet nyújtson.

⁷ Jehova arról is intézkedett, hogy Lévi törzse ’oktassa Jákóbot Isten bírói döntéseiről és Izraelt Isten törvényéről’ (5Mózes 33:8, 10; vö. Malakiás 2:7). Néhány alkalommal a léviták tanítói kampányt szerveztek, amelyek az egész nemzet javát szolgálták (2Krónika 17: 7–9; Nehémiás 8:7–9). Úgy tűnik, Isten Szavának legalább egyes részei eljuthattak a néphez általánosságban.a Ezért a zsoltáros ezt írhatta: „Boldog az az ember . . . aki gyönyörködik Jehova törvényében és halk hangon olvas törvényéből éjjel és nappal” (Zsoltárok 1:1, 2). Mózes azon intelme, hogy ’irányítsák szívüket Isten szavára’, ezáltal a Biblia szorgalmas tanulmányozására vonatkozó paranccsá lett.

Ma is ’irányítsuk szívünket’ Isten Szavára

 8. Milyen mértékben fogadta meg Izrael Mózes intelmét, és mi lett az eredménye?

⁸ Izrael nem fogadta meg Mózes intelmét. Amikor a nemzet végül királyságot alapított, legtöbb királya nyilvánvalóan elmulasztotta ’leírni magának a törvény egy példányát és olvasni azt életének minden napján’. I. e. a hetedik századig, Jósiás király idejéig, „a törvény könyvét” egyszerűen elveszettnek tekintették (2Királyok 22:8–13). A nemzet vezetői részéről mutatott rossz példa nyilván sietette a nemzet hitehagyását. Mózes figyelmeztetésének megfelelően a nemzeti katasztrófa i. e. 607-ben be is következett (5Mózes 28:15–37; 32:23–35).

 9. Mennyiben hasonló a keresztények helyzete ma az ókori izraeliták helyzetéhez?

⁹ Az ókori izraelitákhoz hasonlóan a mai keresztények is ott állnak egy ígéret földjének — Isten igazságos új világának a határán (2Péter 3:13). Riasztó események körvonalai bontakoznak ki a láthatáron: a „béke és biztonság” kikáltása, „Nagy-Babilon” eleste, a ’Mágógbeli Góg’ támadása. Ezek az események próbára teszik majd Jehovába vetett bizalmunkat. Sürgető szükség van hát arra, hogy most ’Isten Szavára irányítsuk a szívünket’! (1Thessalonika 5:3; Jelenések 18. fejezet; Ezékiel 38. fejezet).

10. Miért hanyagolják el némelyek a személyes tanulmányozást?

¹⁰ Ennek megtevése valóságos kihívást jelenthet számunkra ezekben a „nehezen elviselhető, válságos időkben” (2Timótheus 3:1). Nehéz követelményeket támaszthat mindannyiunk számára napjainkban a világi munkahely, a gyermeknevelés, az iskola, és a sokféle gyülekezeti felelősség. Ebből eredően talán hajlamosak vagyunk mentegetni magunkat és elhanyagolni bibliatanulmányozásunkat, így érvelve: ’Eleget teszek ahhoz, hogy a felszínen maradjak’. Ámde a Biblia erre inti a keresztényeket: „Elmélkedj ezekről a dolgokról, mélyedj el bennük” (1Timótheus 4:15, 16). Vizsgáljunk meg most néhány nyomós okot, amiért ezt meg kell tennünk.

Erősítsük meg Istennel való kapcsolatunkat!

11., 12. a) Hogyan hatott ki Jóbra az, hogy jobban megismerte Istent? b) Miért láthatjuk ma világosabban Istent, mint ahogyan Jób napjaiban látták?

¹¹ Jób olyan ember volt, aki „istenfélő és elfordul a rossztól”. De miután Jehova később kinyilatkoztatta magát a szélviharban, Jób elmondhatta: „Hírből hallottam rólad, most azonban saját szememmel látlak” (Jób 1:1; 42:5). Vajon „láthatjuk”-e ma Istent, azaz túljuthatunk-e a pusztán felszínes megismerésén, bensőségesen ismerjük-e személyiségének minden oldalát? Természetesen, ezt megtehetjük! Jehova sokkal többet árult el önmagáról a Biblia lapjain, mint amennyit Jób megtudhatott róla.

¹² Sokkal világosabb ismeretünk van Isten szeretetének mélységéről, mivel tudjuk, hogy „oly nagyon szerette a világot, hogy egyetlen-nemzett Fiát adta” (János 3:16). A bibliai próféciákból Isten tevékenységének körvonalait láthatjuk — egészen az ezer év végéig! (Jelenések 18—22. fejezet). Van feljegyzésünk arról is, hogyan bánik Isten a keresztény gyülekezettel, hogyan gyűjti be a pogányokat, hogyan nevezte ki a „hű és értelmes rabszolgát” népének táplálására, hogyan hívja el a „nagy sokaságot” a földi Paradicsomban való örök élet reménységével (Máté 24:45; Jelenések 7:9, 14–17; Efézus 3:3–6). Miután bepillantást nyerhettünk Isten személyes dolgaiba és elgondolkozhattunk az érdekünkben végzett csodálatos tettein, mi is csak így kiálthatunk fel: „Ó Isten gazdagságának és bölcsességének és ismeretének mélysége!” (Róma 11:33).

13. Hogyan ’kutathatjuk Istent’, és milyen előnyökkel jár az, ha ezt tesszük?

¹³ A zsoltáros mondta: „Egész szívemmel kutattalak téged.” Mi is megtehetjük ezt, ha naponta vizsgáljuk a bibliai anyagot; az nagy mértékben megerősíti a Jehovához fűző kötelékünket. A szorgos tanulmányozás abban is segít, hogy útjaink ’szilárdan megalapozottak legyenek, hogy megtartsuk Isten rendeléseit’ (Zsoltárok 119:5, 10).

A tanulmányozás segít megvédeni a hitünket

14. Szemléltesd, milyen értékes az, ha valaki ’kész megvédeni’ a keresztényi reménységet.

¹⁴ „Nem kérek magukból, a Tanúkból házamban!” — mondta egy ghánai férfi az őt fekereső tanúnak. Később szemükre vetette, hogy ’nem fogadják el a vérátömlesztést és nem tisztelegnek a nemzeti zászló előtt’. Ilyen és ehhez hasonló ellenvetésekkel találkozunk általában a szántóföldi szolgálatban. Mekkora szégyen — és megaláztatás — volna számunkra, ha képtelenek lennénk ’megvédelmezni a bennünk levő reménység okát mindenki előtt’ (1Péter 3:15). Örvendetes módon, az említett tanúk képesek voltak eredményesen használni a Bibliát, és megmagyarázni a vérrel kapcsolatos helyes nézetet, valamint azt is, hogyan képes a keresztény egyensúlyban tartani a nemzeti jelkép iránti tiszteletet és a bálványimádás elkerülését. És mi lett az eredmény? Egyenes válaszaik jó benyomást tettek a házigazdára. Ma mind ő, mind a felesége Jehova alámerített tanúi.

15. Hogyan készít fel a szolgálatunkra a személyes tanulmányozás?

¹⁵ Pál így buzdít minket: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt, olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie, aki helyesen kezeli az igazság szavát.” A személyes tanulmányozás segít abban, hogy ne csupán megmaradjunk az élet ösvényén, hanem mások megsegítésére is ’teljesen alkalmasak, jól felkészítettek’ legyünk (2Timótheus 2:15; 3:17).

Védjük ki Sátán csapdáit!

16. Sátán milyen csapdáira kell számítania Jehova népének?

¹⁶ A hirdetések ma mindenfélével ostromolnak, amelyek vonzók „a hústest kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet javainak látványos mutogatása” tekintetében (1János 2:16). A hírközlő eszközök dicsőítik a szexuális erkölcstelenséget, és gyakran még a munkatársak és az iskolatársak is tevékenyen előmozdítják azt. A lázító hitehagyott irodalom is bekerülhet akaratunkon kívül az otthonunkba. Egyes testvérek, merő kiváncsiságból elolvastak már effajta lealjasító irodalmat — s a hitük vallotta kárát. Ott van azután az önző, testies „szellem, . . . amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”. Milyen könnyen megfertőzhet minket, hogy azután kifejlődjön bennünk a helytelen, bírálgató szellem! (Efézus 2:2).

17., 18. Hogyan óv meg minket a személyes tanulmányozás attól, hogy ’elsodródjunk’?

¹⁷ Természetesen kevesen teszik ki magukat tudatosan a Sátán általi behálózásnak. Inkább a személyes tanulmányozás elhanyagolása miatt fordul elő, hogy — miként a kikötőpontontól elszabadult csónak — lassan „elsodródnak” és Sátán támadásának elsődleges célpontjaivá lesznek (Zsidók 2:1). Egy fiatal testvér például erkölcstelenségbe keveredett egy fiatal lánnyal az iskolában. „Rájöttem — mondja —, hogy ennek fő oka az volt, hogy szellemileg kiéhezetté lettem. Nem folytattam személyes tanulmányozást. Ezért nem voltam képes megállni a kísértés idején.” Személyes tanulmányozási program azonban később segített ennek a testvérnek abban, hogy szellemileg megerősödjön.

¹⁸ Sátán eltökélt szándéka: annyi személyt tegyen tönkre Isten népe közül, amennyit csak tud. De elkerülhetjük a csapdáit, ha elménket folytonosan az Isten Szavából és az ő hű sáfárától származó jó dolgokkal töltjük meg (Filippi 4:8). Mind a Bibliában, mind az Őrtorony Társulat kiadványaiban bőven találunk anyagot arra, hogyan kerülhetjük el az anyagiasságot, a szexuális erkölcstelenséget, a hitehagyott gondolkodásmódot és a helytelen szellemet. Ha tehát a szokásosnál nagyobb figyelmet fordítunk erre a dologra, sohase fogunk elsodródni.

A Jehova szervezetétől jövő sgítség

19. Mit szemléltet az etióp eunuch esete azzal kapcsolatban, hogy szükségünk van szellemi útmutatásra?

¹⁹ A tanulás kemény munka. Hálásak lehetünk tehát Jehovának, amiért az ő szervezete sok segítséget nyújt ezen a téren. Az utóbbi években egyesek azt követelték, hogy hadd értelmezzék maguk az egyének a Bibliát. Az etióp eunuch azonban nyíltan elismerte, hogy szüksége van szellemi útbaigazításra. Mint körülmetélt prozelita, kétségtelenül jelentős bibliai ismeret birtokában volt. Maga az a tény, hogy olyan mély dolgokat próbált meg tanulmányozni, mint az Ésaiás próféciájának 53. fejezete szintén ezt igazolja. Mégis, amikor megkérdezték tőle, érti-e, amit olvasott, elismerte: „Hogyan érteném, hacsak valaki rá nem vezet engem?” (Cselekedetek 8:26:33).

20. a) Miről gondoskodott Jehova szervezete abból a célból, hogy segítsen a Biblia személyes tanulmányozásában? b) Mit érzel ezzel a gondoskodással kapcsolatban?

²⁰ Jehova népének ma hasonlóképpen szellemi vezetésre van szüksége. Mivel az a vágyuk, hogy „egybehangzóan beszéljenek”, amikor szellemi dolgokról van szó, szívesen veszik a Jehova szervezete által felkínált segítséget — és milyen nagyszerű segítség az! (1Korinthus 1:10). Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóirat által az információ rendszeresen kiárad felénk. Számos bibliai témát felölelő sok könyvünk és brosúránk van. Különleges áldás az angolul tudó olvasók számára az Őrtorony-kiadványok indexe 1930—1985, amely eszköz arra, hogy sgítséget kapjanak mindazok, akik ’folyton keresik a bölcsességet, mint ezüstöt, és mint az elrejtett kincset kutatják szüntelenül’ (Példabeszédek 2:2–4).

21. a) Hogyan fejezte ki Pál apostol a személyes tanulmányozás iránti érdeklődését? b) Milyen javaslatok könnyíthetik meg a személyes tanulmányozást?

²¹ Teljesen a javadra fordítod-e a Társulat kiadványait azáltal, hogy felhasználod azokat a tanulásban és a kutatásban? Vagy alig jelentenek többet a számodra, mint díszek a könyvespolcon? Pál apostol érdekes módon egyszer arra utasította Timótheust, hogy ’hozza magával . . . a könyvtekercseket is, főleg pedig a pergamen tekercseket’ Rómába; Pál nyilvánvalóan a héber Iratok részeire utalt (2Timótheus 4:13). Kétségtelenül azt akarta, hogy kéznél legyenek és megkönnyítsék a tanulást és a kutatást. Ha eddig még nem tetted volna meg, miért ne kezdenéd el most összegyűjteni a saját kis könyvtáradat teokratikus kiadványokból, hogy te magad is végezhess kutatásokat? Legyenek kéznél ezek a kiadványok, rendben és tisztán tartva. Legyen egy nyugodt és jól megvilágított kis helyed a tanulásra. Rendszeres időközönként fordíts időt személyes tanulmányozásra.

22. Miért fontosabb ma minden eddiginél az, hogy ’Isten szavára irányítsuk a szívünket’?

²² Miként a Moáb termékeny síkságán táborozó izraeliták, mi is az új világ küszöbén állunk. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát és ’áron is megvegyük az alkalmas időt’ a tanulásra, még egyéb érdekek feláldozása, például a televízió nézése árán is (Efézus 5:16). „Vágyakozzatok szó hamisítatlan teje után — int bennünket Péter —, hogy azáltal felnövekedhessetek a megmentésre”, nem csupán az érettségre (1Péter 2:2; vö. Zsidók 5:12–14). Az életünkről van szó! Ne engedj hát a csábításnak, hogy elhanyagold a személyes tanulmányozást! Használd fel mint eszközt arra, hogy elmélyítsd Isten iránti szeretetedet és belé vetett bizalmadat; azonkívül egyik módja ez annak is, hogy növeld a szervezet iránti értékelésedet, amely szervezetet Isten felhasznál arra, hogy segítsen minket. Igen, ’irányítsd szívedet’ az Isten Szavára, hogy segítsen minket. Igen, ’irányítsd szívedet’ az Isten Szavára, szorgalmasan, rendszeresen. „Nem haszontalan szó az számotokra, hanem az a ti életetek!”

[Lábjegyzet]

Ismétlési főbb pontok

◼ Miért buzdította Mózes az izraelitákat arra, hogy ’irányítsák szívüket Isten Szavára’, és hogyan kellett ezt megtenniük?

◼ Hogyan erősíti a személyes tanulmányozás az Istennel való kapcsolatunkat és hogyan segít megvédeni a hitünket?

◼ Milyen szerepe van a személyes tanulmányozásnak abban, hogy elkerüljük Sátán csapdáit?

◼ Miről gondoskodott Jehova szervezete, ami megkönnyíti számunkra Isten Szavának a tanulmányozását?

[Kép a 22. oldalon]

Ahelyett, hogy a szívükbe írták volna be az Isten Törvényét, a zsidók írásszövegeket tartalmazó dobozkákat kötöttek magukra