Az életed — Mi a célja?

„Szívem a bölcseséget követé . . ., mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó . . . az életök napjainak száma szerint” (PRÉDIKÁTOR 2:4).

 1., 2. Miért nem helytelen, ha ésszerű módon érdeklődünk magunk iránt?

UGYE, érdeklődsz magad iránt? Ez egy normális dolog. Ezért van az, hogy mindennap étkezünk, alszunk, amikor fáradtak vagyunk, és szeretünk együtt lenni barátainkkal vagy szeretteinkkel. Időnként játszunk, úszunk, vagy más élvezetes dolgot teszünk, ami azt tükrözi, hogy kiegyensúlyozott érdeklődést mutatunk magunk iránt.

² Az efféle önérdek összhangban van azzal, aminek a leírására Isten indította Salamont: „Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából.” Személyes tapasztalatból Salamon még ezt is hozzátette: „ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?” (Prédikátor 2:25, 26).

 3. Milyen fejtörést okozó kérdésekre nem találnak sokan választ?

³ Ennek ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy az élet nem csupán evésből, ivásból, alvásból és néhány jó dolog megtételéből áll. Fájdalmas, kiábrándító és aggasztó dolgokat is átélünk. Ahhoz pedig mintha túl elfoglaltak lennénk, hogy az életünk értelméről gondolkodjunk. Veled nem ez a helyzet? Vermont Royster, egy folyóirat (The Wall Street Journal) korábbi szerkesztője ezt írta, miután megfigyelte, mennyire kiterjedt a tudásunk, és milyen sok mindenben vagyunk jártasak: „Itt valami szokatlanul furcsa dologról van szó. Ha magát az embert, a problémáit, a világegyetemben elfoglalt helyét vesszük szemügyre, akkor nem sokkal vagyunk előbbre, mint az idő kezdetén. Még mindig nyitva áll a kérdés, kik vagyunk, miért vagyunk, és hová megyünk.”

 4. Miért kellene vágynunk arra, hogy képesek legyünk választ adni a minket érintő kérdésekre?

⁴ Milyen választ adnál ezekre a kérdésekre: Kik vagyunk? Miért vagyunk itt? És hová megyünk? Royster tavaly júliusban meghalt. Gondolod, hogy addigra már rátalált a kielégítő válaszokra? De ami még lényegesebb: van mód arra, hogy te rátalálhass ezekre? És hogyan lehetnek ezek segítségedre abban, hogy boldogabb, értelmesebb életnek örvendj? Lássuk!

Az éleslátás fő forrása

 5. Miért kellene Istenre tekintenünk, miközben éleslátásra törekszünk az élet értelmére vonatkozó kérdésekben?

⁵ Ha egymagunk keresnénk az életünk célját, kevéssé vagy egyáltalán nem járnánk sikerrel, ahogy igaz volt ez a legtöbb férfi és nő esetében, még azok esetében is, akiknek hatalmas tudás és tapasztalat volt a birtokukban. De nem vagyunk magunkra hagyva. Teremtőnk gondoskodik segítségről. Ha erre gondolsz, vajon nem ő az éleslátás és a bölcsesség alapvető Forrása, mivel „öröktől fogva mindörökké” létezik, és tökéletesen ismeri a világegyetemet és a történelmet is? (Zsoltárok 90:1, 2). Ő alkotta meg az embereket, és az emberiség összes tapasztalatát megfigyelte, ezért ő az a Személy, akire éleslátásért tekintenünk kell, nem pedig a tökéletlen emberek, a maguk korlátozott ismeretével és megfigyeléseivel (Zsoltárok 14:1–3; Róma 3:10–12).

 6. a) Hogyan gondoskodott a Teremtő a szükséges éleslátásról? b) Milyen módon foglalja ez magában Salamont?

⁶ Bár nem várhatjuk el, hogy a Teremtő a fülünkbe súgjon valamiféle kinyilatkoztatást az élet értelméről, ő mégis gondoskodott az éleslátás forrásáról — ihletett Szaváról (Zsoltárok 32:8; 111:10). A Prédikátor könyve pedig különösen értékes ebben a vonatkozásban. Az írója Isten ihletése alatt állt, úgyhogy „Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége” (1Királyok 3:6–12; 4:30–34). „Salamon bölcsesége” olyan nagy hatást gyakorolt egy királynőre, aki látogatást tett nála, hogy azt mondta: a dolgoknak még a felét sem mondták el neki, és hogy valóban boldogok lehetnek, akik hallgatják Salamon bölcsességét (1Királyok 10:4–8).a Mi is boldogságra találhatunk és éleslátásra tehetünk szert abból az isteni bölcsességből, amelyről a Teremtőnk Salamon révén gondoskodott.

 7. a) Milyen következtetést vont le Salamon az ég alatt zajló legtöbb tevékenységgel kapcsolatban? b) Mi illusztrálja Salamon tárgyilagos kiértékelését?

⁷ A Prédikátor könyvéből Istentől származó bölcsesség tükröződik, amely Salamon szívére és elméjére is hatással volt. Mivel volt rá kellő ideje, valamint az éleslátás és az erőforrások is a birtokában voltak, Salamon megvizsgált ’mindent, ami az ég alatt történik’. Úgy látta, hogy ennek a legnagyobb része „hiábavalóság és szélkergetés” — ez ihletett kiértékelés, melyet elménkben kellene tartanunk, amikor az életcélunkról gondolkodunk (Prédikátor 1:13, 14, 16, Katolikus fordítás). Salamon őszinte és tárgyilagos volt. Gondolkodj el például a Prédikátor 1:15-ben és a 2:1-ben található szavain! Tudod, hogy az évszázadok folyamán az emberek különféle kormányzati formákat próbáltak már ki, és néha őszinte kísérleteket is tettek arra, hogy megoldják a gondokat és megjobbítsák az emberek sorsát. Ennek ellenére egyenesbe hozta bármelyik kormányzat is a jelenlegi tökéletlen rendszer valamennyi ’egyenetlenségét’? Talán azt is látod, hogy minél nagyobb tudása van az embernek, annál inkább belátja, hogy ez alatt a rövid életidő alatt lehetetlen teljesen rendbe hozni a dolgokat. Sokaknak csalódást okoz, hogy ennek tudatában vannak, de nem szükségszerűen nekünk.

 8. Milyen körforgások léteznek már hosszú ideje?

⁸ A másik részletet — amelyet figyelembe kell vennünk — a ránk is hatással lévő, egyre ismétlődő körforgások alkotják, mint amilyen a napfelkelte és a napnyugta, a szél vagy a víz mozgása. Ezek már Mózes, Salamon, Napóleon és a dédapáink idejében is léteztek. És továbbra is léteznek. Ehhez hasonlóan „egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő” (Prédikátor 1:4–7). Emberi szemszögből nézve nem sok minden változik. Az ókorban és a napjainkban élő embereknek hasonlóak a tevékenységeik, reményeik, törekvéseik és elért eredményeik. Még ha emberi szemszögből nézve nagy nevet szerzett is magának valaki, vagy kiemelkedő volt a szépségét illetve a tehetségét tekintve, hol van ma már ez a személy? Meghalt, és talán már el is felejtették. Ez nem borúlátás. A legtöbben még a dédszüleik nevét sem tudják megmondani, sem azt, hogy hol születtek, és hol temették el őket. Megértheted, miért látott Salamon — a valóságnak megfelelően — hiábavalóságot az emberi törekvésekben és erőfeszítésekben (Prédikátor 1:9–11).

 9. Hogyan segít, ha tárgyilagos betekintést nyerünk az emberiség állapotába?

⁹ Ez az isteni betekintés az emberiség alapvető helyzetébe jótékony hatású lehet — ahelyett, hogy csalódást okozna —, mert arra indít bennünket, hogy kerüljük, hogy olyan céloknak vagy törekvéseknek tulajdonítsunk indokolatlan jelentőséget, amelyek hamar semmivé lesznek, és feledésbe merülnek. Ennek a bepillantásnak abban is segítenie kellene, hogy kiértékeljük, mit merítünk az életből, és mit próbálunk megvalósítani. Szemléltetésül: ahelyett, hogy aszkéták lennénk, inkább örömünket lelhetjük a kiegyensúlyozott mértékű evésben és ivásban (Prédikátor 2:25). Salamon emellett — amint látni fogjuk — igencsak kedvező és derűlátó következtetésre jutott. Röviden szólva azt a következtetést vonta le, hogy mélységesen értékelnünk kell a Teremtőnkkel való kapcsolatunkat, aki segítségünkre lehet abban, hogy egy örökkévalóságon át boldog, céltudatos jövőnk legyen. Salamon kihangsúlyozta: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga [az ember egész kötelezettsége, NW]!” (Prédikátor 12:15).

Cél — az életben végbemenő körforgások fényében

10. Hogyan hasonlította össze Salamon az embereket és az állatokat?

¹⁰ A Prédikátor könyvéből visszatükröződő isteni bölcsesség még több segítséget nyújt abban, hogy átgondoljuk az életcélunkat. Vajon hogyan? Úgy, hogy Salamon tárgyilagosan olyan egyéb igazságokra összpontosított, amelyeken talán ritkán gondolkodunk. Ezek egyike magában foglalja az emberek és az állatok közötti hasonlóságokat. Jézus a juhokhoz hasonlította követőit, bár az emberek általában nem örülnek annak, ha az állatokhoz hasonlítják őket (János 10:11–16). Salamon mégis felidéz bizonyos tagadhatatlan tényeket: ’Isten kiválogatja az emberek fiait, hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz’ (Prédikátor 3:18–20).

11. a) Hogyan írnád le az állatok életében végbemenő jellegzetes körforgást? b) Mi a véleményed egy ilyen elemzésről?

¹¹ Gondolj egy olyan állatra, amelyet szívesen szemlélsz; talán egy szirti borzra vagy egy nyúlra (5Mózes 14:7; Zsoltárok 104:18; Példabeszédek 30:26, K. f.). Vagy magad elé képzelheted a mókust, amelynek több mint 300 fajtája létezik szerte a földön. Milyen körforgásból áll az élete? Miután megszületett, az anyja néhány hétig gondozza. Nemsokára kifejlődik a bundája, és kimerészkedhet az odúból. Láthatod, ahogy szökdécsel, miközben megtanulja, hogyan szerezzen táplálékot. Sokszor azonban úgy tűnik, mintha csak játszana, és élvezné az ifjúságát. Miután körülbelül egy éven át fejlődik, társ után néz. Ezután odút vagy vackot kell építenie, és gondoskodnia kell az utódokról. Ha elegendő bogyót, diót és magvat talál, a mókuscsalád megkövéredhet, és időt fordíthat arra, hogy kibővítse az otthonát. Csupán néhány év múlva azonban az állat megöregszik, és egyre inkább ki van téve annak, hogy szerencsétlenség éri vagy megbetegszik. Körülbelül tízéves korában elpusztul. Mutatkozik ugyan csekély eltérés a mókusfajták között, de ebből a körforgásból áll az életük.

12. a) Tárgyilagosan nézve, miért hasonló a számos ember életében végbemenő körforgás ahhoz, ami egy átlagos állat életében végbemegy? b) Min gondolkodhatnánk el legközelebb, amikor meglátunk egy állatot, amely most eszünkbe jutott?

¹² Az embereknek többségükben nincs kifogásuk ez ellen a körforgás ellen, ha az állatokról van szó, és aligha várnák el egy mókustól, hogy értelmes életcélja legyen. Sok ember élete azonban nem sokban különbözik ettől, nem igaz? Megszületnek, és amíg csecsemők, gondoskodnak róluk. Táplálkoznak, növekednek és játszanak, míg fiatalok. Nem sokkal ezután már felnőttek, megtalálják a párjukat, keresnek egy helyet, ahol élhetnek, és előteremtik az anyagi eszközöket, hogy táplálékról gondoskodhassanak. Ha jól boldogulnak, talán meghíznak, és kibővítik otthonukat („fészküket”), amelyben az utódokat felnevelhetik. De az évtizedek gyorsan telnek, és az emberek megöregszenek. 70 vagy 80 „nyomorúsággal és fáradsággal” teli év után pedig — ha nem előbb — meghalnak (Zsoltárok 90:9, 10, 12). Talán elgondolkodhatnál ezeken a kijózanító tényeken, amikor legközelebb egy mókust látsz (vagy egy másik állatot, ami most eszedbe jutott).

13. Milyen végkimenetel bizonyul igaznak mind az emberek, mind az állatok esetében?

¹³ Láthatod, miért hasonlította Salamon az emberek életét az állatokéhoz. Ezt írta: „Mindennek rendelt ideje van . . . Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Ez utóbbi eshetőség, a halál is hasonló az emberek és az állatok esetében: „a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is.” Salamon ezt fűzte még hozzá: „mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:1, 2, 19, 20).

14. Milyen módon próbálnak néhányan változtatni az életben végbemenő általános körforgáson, de milyen eredménnyel?

¹⁴ Ezt a tárgyilagos kiértékelést nem kell úgy tekintenünk, mint ami a negatív gondolkodás eredménye. Igaz, hogy néhányan megpróbálnak változtatni a helyzeten, például azáltal, hogy többletmunkát vállalnak, és így a szüleikénél jobb anyagi helyzetet teremtenek maguknak. Talán több évig folytatnak tanulmányokat, hogy magasabb életszínvonalról gondoskodjanak, mialatt megpróbálnak világosabb képet alkotni az életről. Vagy talán a testmozgásra vagy az étrendre koncentrálnak, hogy jobb egészségre vagy valamivel hosszabb életre tegyenek szert. Ezekből a törekvésekből emellett bizonyos haszon is származhat. De ki lehet biztos abban, hogy az ilyen törekvések sikeresnek bizonyulnak majd? És még ha sikeresek lesznek is, vajon meddig?

15. Milyen őszinte kiértékelés érvényes a legtöbb ember életére vonatkozóan?

¹⁵ Salamon ezt kérdezte: „Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban? Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána . . .?” (Prédikátor 6:11, 12). Mivel a halál meglehetősen gyorsan véget vet egy személy törekvéseinek, valóban nagyobb előny származik abból, ha küzdünk azért, hogy több anyagi dolgot szerezzünk meg, illetve abból, ha hosszú éveken keresztül oktatásban részesülünk, elsősorban azért, hogy nagyobb vagyonra tegyünk szert? És mivel az élet olyan rövid, hogy tovatűnik, mint egy árnyék, sokan — amikor tudatára ébrednek, hogy kudarcot vallottak — rájönnek, hogy nem marad már idő arra, hogy új törekvésekbe kezdjenek egy másik emberi cél elérése érdekében; és abban sem lehet biztos az ember, hogy mi történik majd a gyermekeivel „ő utána”.

Itt az ideje, hogy jó hírnevet szerezzünk

16. a) Mit kellene megtennünk, amire az állatok képtelenek? b) Milyen másik igazságnak kellene kihatással lennie a gondolkodásunkra?

¹⁶ Az állatoktól eltérően nekünk, embereknek megvan hozzá a képességünk, hogy elgondolkodjunk: „Mi az értelme a létemnek? Csak egy megszabott körforgás ez, amelyben megvan az ideje a megszületésnek és a halálnak is?” Ebben a tekintetben idézzük fel Salamonnak az emberekről és az állatokról mondott szavaiban rejlő igazságot: „mindenik porrá lesz.” Ez azt jelenti, hogy a halál teljesen véget vet az ember létének? Nos, a Biblia rámutat, hogy az embereknek nincs halhatatlan lelkük, amely túléli a test halálát. Az emberek lelkek, és amelyik lélek vétkezik, az meghal (Ezékiel 18:4, 20). Salamon bővebben kifejti: „Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 12).

17. Min kellene elgondolkodtatnia bennünket a Prédikátor 7:1, 2-nek?

¹⁷ Ennek az elkerülhetetlen ténynek a fényében vedd fontolóra a következő kijelentést: „Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik” (Prédikátor 7:1, 2, K. f.). Azzal egyet kell hogy értsünk, hogy „minden embernek” a halál „a vége”. Senki sem ihat olyan elixírt, nem ehet olyan vitaminkeveréket, nem követhet olyan étrendet, vagy nem végezhet olyan testmozgást, hogy az vég nélküli életet eredményezzen. És a halála után nem sokkal rendszerint még az ’emlékezete is elfelejtetik’. Miért jobb tehát „a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja”?

18. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Salamon hitt a feltámadásban?

¹⁸ Megfigyelhető, hogy Salamon tárgyilagos volt. Hírből ismerte elődeit, Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, akik biztos, hogy jó hírnevet szereztek a Teremtőnknél. Mivel Jehova Isten jól ismerte Ábrahámot, megígérte neki, hogy megáldja őt és a magvát is (1Mózes 18:18, 19; 22:17). Igen, Ábrahámnak jó hírneve volt Isten előtt, hiszen a barátja lett (2Krónika 20:7; Ésaiás 41:8; Jakab 2:23). Ábrahám tudta, hogy az ő és a fia élete nem csupán egy végtelen — születésből és elmúlásból álló — körforgás része. Határozottan többről volt szó. Megvolt az a biztos kilátásuk, hogy újra élni fognak, nem azért, mert halhatatlan lélek tulajdonosai, hanem, mert fel fognak támadni. Ábrahám meggyőződött arról, hogy „az Isten a halálból is képes feltámasztani [Izsákot]” (Zsidók 11:17–19).

19. Milyen éleslátást nyerhetünk Jóbtól a Prédikátor 7:1 értelmére vonatkozóan?

¹⁹ Ez a nyitja annak, hogy megértsük, milyen módon „jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja”. Az előtte élt Jóbhoz hasonlóan Salamon is meg volt győződve arról, hogy az a Személy, aki megteremtette az emberi életet, képes azt visszaadni is. Vissza tudja hozni az életbe azokat az embereket, akik meghaltak (Jób 14:7–14). A hűséges Jób ezt mondta: „[Te, Jehova] szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után” (Jób 14:15). Gondolj csak bele! Teremtőnk ’kívánkozik’ azon lojális szolgái után, akik meghaltak. (A The Jerusalem Bible szerint: „Újra látni kívánnád kezed alkotását.”) Jézus Krisztus váltságáldozatát alkalmazva a Teremtő képes feltámasztani az embereket (János 3:16; Cselekedetek 24:15). Nyilvánvaló, hogy az emberek különbözhetnek az egyszerű állatoktól, akik elpusztulnak.

20. a) Mikor van úgy, hogy a halál napja jobb a születés napjánál? b) Hogyan kellett hogy érintsen sokakat Lázár feltámasztása?

²⁰ Ez azt jelenti, hogy a halál napja jobb lehet, mint egy személy születésének napja, ha az a személy addigra már jó hírnévre tett szert Jehovánál, aki képes feltámasztani az elhunyt hűségeseket. Jézus Krisztus, a nagyobb Salamon be is bizonyította ezt. Lázárt, a hűséges férfit például visszahozta az életbe (Lukács 11:31; János 11:1–44). Képzelheted, hogy sokakra — akik ennek szemtanúi voltak — nagy hatással volt, hogy Lázár visszatért az életbe, és hittek Isten Fiában (János 11:45). Gondolod, hogy céltalannak érezték az életet, és fogalmuk sem volt arról, hogy kik is ők, és hová tartanak? Ellenkezőleg, megérthették, hogy nem szükségszerű, hogy az egyszerű állatok szintjén legyenek, amelyek megszületnek, egy ideig élnek, aztán pedig elpusztulnak. Életcéljuk egyenesen és közvetlenül kötődött ahhoz, hogy ismerték Jézus Atyját, és az Ő akaratát cselekedték. Mi a helyzet veled? Segítségedre volt ez a fejtegetés abban, hogy megértsd, vagy hogy tisztábban értsd, hogyan lehet valódi célja az életednek, és miért kell is hogy legyen?

21. Milyen oldalát kívánjuk még megvizsgálni annak, ahogyan az élet értelmét megtalálhatjuk?

²¹ Mindamellett az igazi és értelmes életcél sokkal többet jelent annál, hogy a halálon és az azt követő újbóli életen gondolkodunk. Ez azt is magában foglalja, hogy mit kezdünk az életünkkel nap mint nap. Salamon ezt is érthetővé tette a Prédikátor könyvében, ahogy azt a következő cikkben látni fogjuk.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

◻ Miben hasonlítanak egymáshoz az emberek és az állatok?

◻ Miért nyomatékosítja a halál azt, hogy sok emberi törekvés és tevékenység hiábavaló?

◻ Hogyan lehet jobb a halál napja, mint a születés napja?

◻ Milyen kapcsolattól függ, hogy értelmes életcélunk lesz-e, vagy sem?

[Képek a 10. oldalon]

Lényegében véve miben különbözik az életed az állatokétól?