Zsoltárok 23:4: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is”

„Még ha a sűrű sötétség völgyében járok is, nem félek semmitől, mert te velem vagy; vessződ és botod biztonságérzetet adnak nekem” (Zsoltárok 23:4, Új világ fordítás).

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsoltárok 23:4, Károli-fordítás).

Isten imádói még a legnagyobb nehézségek közepette is biztosak lehetnek abban, hogy Isten védelmezi őket, és törődik velük. Isten úgy törődik az imádóival, mint ahogyan egy pásztor a juhaival.b Ezért még akkor sem kell félniük, ha olyan ijesztő helyzettel néznek szembe, mint amit a vers a sűrű sötétség, más szóval a halál árnyékának völgyéhez hasonlít. Biztonságban érezhetik magukat, mert Isten ott van mellettük.

A bibliai időkben a pásztoroknak volt egy vesszője, mely valószínűleg egy furkósbot lehetett. Ezzel védték meg a nyájat a ragadozóktól. Volt egy hosszú, kampós végű botjuk is, a pásztorbot. Ezzel terelgették a juhokat. Ehhez hasonlóan Jehova, a nagy pásztor is védelmezi és terelgeti a juhait. Még a legviszontagságosabb időkben is törődik velük, és ezt számtalan módon kifejezésre juttatja.

• Szaván, a Biblián keresztül útmutatást ad nekik és vigasztalja őket (Róma 15:4).

• Meghallgatja az imáikat, és lelki békét ad nekik (Filippi 4:6, 7).

• Bátorítja őket a hittársaik által (Héberek 10:24, 25).

• Azt ígéri, hogy eljön az idő, amikor minden rosszat helyrehoz, és ez reményt és erőt ad nekik (Zsoltárok 37:29; Jelenések 21:3–5).

A 23. zsoltárt Dávid írta, aki fiatalon maga is pásztor volt, de később Izrael királya lett (1Sámuel 17:34, 35; 2Sámuel 7:8). A zsoltár elején Jehovát egy törődő pásztorhoz hasonlítja, aki vezeti, táplálja és felüdíti az imádóit (Zsoltárok 23:1–3).

A 4. versben, mely arról szól, hogyan védelmezi Isten a szolgáit, Dávid megszólítja Jehovát. Míg korábban egyes szám 3. személyben beszélt róla, ettől kezdve átvált egyes szám 2. személyre. Ezzel azt fejezi ki, hogy mennyire közeli kapcsolatban van Jehovával. Biztos benne, hogy Isten törődik vele, és látja, min megy keresztül. Ezért tudja, hogy nincs mitől félnie.

Ezután az 5. és 6. versben Dávid egy másik képet használ. Jehovát egy nagylelkű vendéglátóhoz, magát pedig egy vendéghez hasonlítja. Az ellenségei sem tudják megakadályozni, hogy élvezze Jehova vendégszeretetét. A zsoltár végén pedig kifejezi, hogy bízik abban, hogy Isten egész életében szeretni fogja, és jó lesz hozzá.

A 23. zsoltár azt erősíti meg, hogy Isten szeretettel törődik az imádóival (1Péter 2:25).