Miért dühöng a világ?

EGY férfit agyonlőnek egy prágai bárban, a Cseh Köztársaságban. A fegyveres indítéka? Bosszantotta a hangos zene, mely áldozatának a magnóján szólt. Egy autóst holtra vernek egy hokiütővel a dél-afrikai köztársasági Cape Town egyik kereszteződésében. A támadó bizonyára azért volt ideges, mert áldozata rávillogott a fényszórójával. Ausztráliában dühödten berúgják egy brit származású ápolónő lakásának bejárati ajtaját. Az ápolónő egy volt barátja a tettes, aki aztán leönti a nőt benzinnel, majd meggyújtja, és otthagyja, hogy halálra égjen.

Dühöngés az utakon, dühöngés otthon, dühöngés a levegőben — vajon csak túldramatizálják az ilyen esetekről szóló beszámolókat? Vagy a dühkitörések, mint egy épület falán a repedések, valójában egy lappangó, ám súlyos gond figyelmeztető jelei? A tények az utóbbi mellett szólnak.

Ami az utakat illeti, „az erőszakos közúti incidensekről szóló bejelentések száma 1990 óta évente közel 7 százalékkal emelkedik” — olvasható az Amerikai Autós Társaság (AAA) Közlekedésbiztonsági Alapítványának egy nemrégiben kiadott beszámolójában.

Az otthonokban is forr a düh. Az ausztráliai Új-Dél-Wales állam rendőrsége például az 1998-as év során 50 százalékos növekedést tapasztalt a családon belüli erőszakról érkező bejelentések számában. Ausztráliában minden negyedik nőt bántalmazott már a férje vagy az a férfi, akivel együtt él.

A repülőgépeken hasonló a helyzet. A világ legnagyobb légitársaságainak némelyike attól tartva, hogy egyes utasok hirtelen felindulásból nekiesnek a személyzetnek, utastársaiknak vagy akár még a pilótáknak is, az utaskísérőket speciális hámmal szereli fel, mellyel az erőszakoskodókat a székeikhez tudják kötni.

Miért van az, hogy a jelek szerint egyre több ember nem képes féken tartani az indulatait? Mi váltja ki belőlük a dührohamokat? Egyáltalán kordában lehet tartani az ilyen érzéseket?

Miért dühöngenek egyre többen?

Amikor egy ember dühös, nagyon erős haragot érez vagy nyilvánít ki. Dührohamot akkor kap valaki, ha engedi, hogy addig gyűljön benne a harag, míg végül ki nem robban belőle. „Nagyon ritkán idéz elő egyetlen incidens erőszakos közúti összetűzést. Úgy tűnik, hogy az ilyen esetek inkább az egyéni viselkedésmódoknak és a vezetők életében felgyülemlett stressznek tudhatók be” — jegyzi meg David K. Willis, az AAA Közlekedésbiztonsági Alapítványának elnöke.

A stresszes állapot kialakulásához az is hozzájárul, hogy minden egyes nap irdatlan mennyiségű információt kell befogadnunk. David Lewis Information Overload (Információáradat) című könyvének a hátsó borítóján ez áll: „Napjainkban sok dolgozóra hatalmas adatmennyiség zúdul . . . Mivel nem tudnak ennyi információt befogadni . . . , felgyülemlik bennük a stressz, elővigyázatlanná válnak, és miközben próbálják magukban feldolgozni a sok információt, nem képesek rendesen végezni a teendőiket.” Hogy milyen rengeteg adatról van szó, arra egy újság a következő példát hozza fel: „Egy XVII. századi átlagember egész életében jutott hozzá annyi információhoz, amennyit az egyik napilap hétköznap megjelenő száma tartalmaz.”

Az is táplálhatja a haragot az emberben, amit a szájába juttat. Két nagyszabású vizsgálat feltárta, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az egészségtelen étrend szerepet játszik az ingerültség fokozásában. Ezek a szokások, melyek sok ember életmódját jellemzik, növelik a stresszt és a kudarc érzését. Ez az érzés pedig káromkodás, idegeskedés és türelmetlenség formájában robban ki az emberből.

A rossz modor és a filmek

Dr. Adam Graycar, az Ausztrál Kriminológiai Intézet (AIC) igazgatója a modortalanság és a bűnözés kapcsolatáról szólva a következőt állapítja meg: „Ha újból nagyobb figyelmet fordítanánk a tiszteletre és az udvariasságra, az bizonyára az egyik legnagyobb lépést jelentené a kisebb bűncselekmények számának csökkentésében.” Az intézet azt javasolja, hogy az ember uralkodjon magán, legyen toleráns mások iránt, és kerülje a káromkodást, ellenkező esetben fékevesztettsége akár bűncselekményhez is vezethet. Ironikus módon a kikapcsolódás egyik formája, melyet sok ember azért választ, hogy megszabadulhasson a kudarcok szülte érzésektől és a feszültségtől, valójában türelmetlenségre és dühöngésre lázít. Hogyan?

„Gyermekek és felnőttek egyaránt csapatostól özönlik el a mozikat, hogy halálról és pusztításról készült jeleneteket nézzenek. Szép számban kaphatók és nagyon kelendőek az erőszakos videofilmek is. A »háborús játékokat« továbbra is sok gyermek kedveli, bár ezt nem minden szülő nézi jó szemmel. Sokan élvezettel nézik végig a televízióban sugárzott erőszakos jeleneteket, legyen szó akár felnőttekről, akár gyermekekről, és a televízió bizony fontos szerepet játszik a kulturális értékek átadásában” — jelenti ki egy beszámoló, melyet az AIC adott ki. Mi köze van ennek az utcákon és az otthonokban tapasztalható dühöngéshez? A beszámoló így zárul: „Minél elnézőbb egy társadalom az erőszakkal szemben, annál elfajultabb lesz az egyes emberek értékrendszere.”

Napjainkban sokan azt hangoztatják, hogy teljesen természetes, ha valaki szabadjára engedi az indulatait, amikor stresszhelyzetbe kerül. Szerintük ez elkerülhetetlen napjaink feszültséggel teli, agresszív társadalmában. Ezek szerint valóban jó tanács az a népszerű elgondolás, hogy ha valaki ideges, csak dühöngje ki magát?

Megpróbáljon-e az ember uralkodni az indulatain?

Ahogyan egy vulkánkitörés pusztítást végez azok között, akik a környezetében élnek, az a személy is kárt okoz másoknak, aki féktelen haragra gerjed. Emellett önmagában is súlyos kárt tesz. Milyen kárt? „Ha valaki féktelenül dühöng, azzal csak növeli az agressziót” — mondja a The Journal of the American Medical Association (JAMA). A kutatások kimutatták, hogy azoknak a férfiaknak, akik szabadjára engedik az indulataikat, „kisebb az esélyük arra, hogy megérjék az 50. életévüket, mint azoknak, akik féken tartják a haragjukat”.

Ehhez hasonlóan az Amerikai Szívgyógyászok Társasága kijelenti: „Azoknál a férfiaknál, akik hajlamosak a dühkitörésre, kétszer akkora a stroke kockázata, mint azoknál, akik uralkodnak magukon.” Ezeket a figyelmeztetéseket mindkét nemnek figyelembe kell vennie.

Akkor hát milyen tanácsok bizonyulnak igazán hatékonynak? Érdemes megfigyelni a hasonlóságot a világi szaktekintélyek által adott tanácsok és annak a legszélesebb körben terjesztett műnek a tanácsai között, mely ugyancsak mérvadó az emberi kapcsolatok terén. Ez a könyv a Biblia.

Uralkodjunk az indulatainkon, kerüljük a dühkitöréseket

Dr. Redford B. Williams ezt mondja a JAMA-ban: „Az a túlságosan is leegyszerűsített tanács, hogy ha az ember ideges, csak dühöngje ki magát, aligha fog sokat segíteni. Jóval fontosabb az, hogy megtanuljuk, hogyan elemezzük ki az érzéseinket, és ezután uralkodjunk rajtuk.” Azt javasolja, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: „1. Fontos számomra, hogy mit fog eredményezni ez a helyzet? 2. Tárgyilagosan gondolkodom és érzek? 3. Lehet változtatni a helyzeten, hogy ne kelljen mérgesnek lennem?”

Példabeszédek 14:29; 29:11 (NW) „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.” „A bolond egész szellemét szabadjára ereszti, de a bölcs nyugton tartja mindvégig.”

Efézus 4:26 „Haragudjatok, ámde ne vétkezzetek; ne menjen le úgy a nap, hogy ingerültek vagytok.”

Frank Donovan a következőket javasolja könyvében, melyet férfiaknak írt a harag leküzdéséről: „Próbáljon meg elmenekülni a harag elől, pontosabban szólva a helyzetből, mely feldühítette, és legyen egyedül, amíg mérges. Ez a lépés különösen fontos és helyénvaló olyankor, amikor nagyon eluralkodik az emberen a düh” (Dealing With Anger​—Self-Help Solutions for Men).

Példabeszédek 17:14 (Újfordítású revideált Biblia) „A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.”

Bertram Rothschild a The Humanist című folyóiratban a következőket írja: „Ha dühösek vagyunk . . . , azért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek. A saját fejünkben kell keresnünk, hogy mi indít minket haragra . . . Az a néhány alkalom, amikor a dühvel elértük a célunkat, elenyésző, összehasonlítva azzal a számos alkalommal, amikor csak rontottunk vele a helyzeten. Sokkal jobban járunk, ha egyáltalán nem is gerjedünk haragra, mint ha meg kell birkóznunk a dühünkkel.”

Zsoltárok 37:8 „Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!”

Példabeszédek 15:1 „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.”

Példabeszédek 29:22 „A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.”

Világszerte több millió Jehova Tanúja ért egyet az itt említett tanácsokkal. Meghívunk mindenkit, hogy menjen el a legközelebbi Királyság-terembe a Tanúk összejöveteleire, és saját maga tapasztalja, hogy a Biblia tanácsainak az alkalmazása valóban segít, még napjaink dühöngő világában is.

[Képek a 23. oldalon]

Egy vulkánkitöréshez hasonlóan azok, akik féktelenül dühöngenek, kárt okoznak

[Kép a 24. oldalon]

A Biblia tanácsai valóban segítenek