Álljunk ki lojálisan Isten ihletett Szava mellett

„Lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét [szavát, Katolikus fordítás]” (2KORINTHUS 4:2).

 1. a) Mire van szükség ahhoz, hogy végre lehessen hajtani a Máté 24:14-ben és 28:19, 20-ban leírt munkát? b) Milyen mértékben volt kapható a Biblia a népek nyelvén az utolsó napok kezdetén?

JÉZUS KRISZTUS királyi jelenlétének és a dolgok régi rendszere befejezésének idejével kapcsolatban híres próféciájában megjövendölte: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Ezenkívül ezt az utasítást adta követőinek: „tegyetek tanítványokká minden népeket . . ., tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 24:14; 28:19, 20). Ezeknek a próféciáknak a beteljesedése sok munkát jelent: a Biblia fordítását és nyomtatását, megtanítani az embereknek, hogy mi az értelme, és segíteni nekik alkalmazni az életükben. Micsoda kiváltság részt venni ebben a tevékenységben! 1914-re a Bibliát vagy egy részét már 570 nyelven kiadták. De azóta ehhez már több száz más nyelv és nyelvjárás is hozzájött, és sok nyelven nem csak egyféle fordítás kapható.a

 2. Milyen különböző indítékok voltak hatással a bibliafordítók és a kiadók munkájára?

² Erőpróbát jelent akármelyik fordító számára az anyagot egyik nyelvről a másik nyelvre fordítani és érthetővé tenni azok számára, akik más nyelven olvasnak és beszélnek. Néhány bibliafordító úgy végezte a munkáját, hogy teljes mértékben tudatában volt annak, hogy Isten Szavát fordítja. Másokat csak a feladattal járó tudományos kihívás nyűgözött le. Valószínűleg csak egy értékes kulturális örökségnek tekintették a Biblia tartalmát. Néhány embernek a vallás üzlet, és hozzátartozik a megélhetéséhez, ha kinyomtatnak egy könyvet, amelyikben az ő neve van feltüntetve fordítóként vagy kiadóként. Indítékuk nyilvánvalóan hatással van arra, hogyan végzik a munkájukat.

 3. Hogyan tekintette a New World Translationt készítő bizottság a munkáját?

³ Figyelemre méltó a New World Translationt készítő bizottság kijelentése: „A Szentírás fordítása azt jelenti, hogy Jehova Isten gondolatait és szavait más nyelven adjuk vissza . . . Ez nagyon kijózanító gondolat. E műnek a fordítói, kik félik és szeretik a Szentírás isteni Szerzőjét, különleges felelősséget éreznek Iránta, hogy a lehető legpontosabban közvetítsék a gondolatait és a kijelentéseit. A kutatni vágyó olvasók iránt is felelősséget éreznek, akik az örökké tartó megmentést illetően a Legfelségesebb Isten ihletett Szavának fordítására vannak utalva. Ilyen komoly felelősségérzettel készítette el sok év alatt a New World Translation of the Holy Scripturest ez az odaadással dolgozó férfiakból álló bizottság.” A bizottságnak az volt a célja, hogy legyen egy olyan bibliafordítás, amely világos és érthető, s amely olyan szorosan ragaszkodik az eredeti héber és görög nyelvhez, hogy alapul szolgálhasson a pontos ismeret folyamatos gyarapításához.

Mi történt Isten nevével?

 4. Mennyire fontos Isten neve a Bibliában?

⁴ A Biblia egyik fő célja, hogy segítsen az embereknek megismerni az igaz Istent (2Mózes 20:2–7; 34:1–7; Ésaiás 52:6). Jézus Krisztus arra tanította követőit, imádkozzanak azért, hogy „szenteltessék meg” Atyja neve, tartsák szentségesnek, vagyis tekintsék szentnek (Máté 6:9). Isten a tulajdonnevét több mint 7000-szer tetette bele a Bibliába. Azt akarja, hogy az emberek ismerjék ezt a nevet, és Annak a tulajdonságait, aki ezt a nevet viseli (Malakiás 1:11).

 5. Hogyan adta vissza több fordító is az isteni nevet?

⁵ Sok bibliafordító őszinte tiszteletet mutatott az isteni név iránt, és következetesen használta munkájában. Néhány fordító jobban kedveli a Jahve formát. Mások az isteni névnek olyan formáját választották, amely már meghonosodott a saját nyelvükön, de még mindig könnyen azonosítható azzal, ami a héber szövegben van, valószínűleg olyan formát, amely már régóta ismeretes. A New World Translation of the Holy Scriptures a szövegben 7210-szer használja a Jehova nevet.

 6. a) Mit tettek az elmúlt években a fordítók az isteni névre utaló hivatkozásokkal? b) Mennyire terjedt el ez a gyakorlat?

⁶ Az elmúlt években a bibliafordítók bár megtartották egyes pogány istenségek nevét, mint például Baálét és Molokét, az igaz Isten tulajdonnevét egyre gyakrabban eltávolítják ihletett Szavának a fordításaiból (2Mózes 3:15; Jeremiás 32:35). Egy széles körben terjesztett albán fordítás az olyan részeknél, mint amilyen például a Máté 6:9 és a János 17:6, 26, a görögnek megfelelő „neved” (vagyis Isten neve) kifejezést egyszerűen „téged”-nek adja vissza, mintha ezek a versek nem említettek volna nevet. A Zsoltárok 83:18-ból (83:19, Károli fordítás) néhány angol bibliafordítás (a The New English Bible és a Today’s English Version) eltávolította Isten tulajdonnevét és mindent, ami arra utalna, hogy Istennek neve van. A Héber Iratokról készült régebbi fordításokban a legtöbb nyelven ugyan megtalálható az isteni név, de az újabb fordítások gyakran eltávolítják, vagy csak egy lapszéli megjegyzésben utalnak rá. Ez így van az angol és sok európai, afrikai, dél-amerikai, indiai és csendes-óceáni nyelvvel.

 7. a) Hogyan bánik néhány afrikai nyelvű Biblia fordítója az isteni névvel? b) Hogyan érzel ezzel kapcsolatban?

⁷ Néhány afrikai nyelvnél a bibliafordítók ennél messzebbre mennek. Nem csak Írás szerinti címmel helyettesítik az isteni nevet, mint amilyen például az Isten és az Úr, hanem helyi, vallásos hiedelmek alapján alkotott nevet tesznek be. Egy zulu bibliafordításban (The New Testament and Psalms in Zulu, 1986-os kiadás) az Isten címet (uNkulunkulu) és az uMvelinqangi tulajdonnevet felcserélik egymással, s ezt a nevet a zuluk úgy értik, hogy arra „az ősükre” utal, „akit emberi ősökön keresztül imádnak”. Egy bibliafordítással foglalkozó szaklap (The Bible Translator) 1992. októberi számának az egyik cikke arról számolt be, hogy amikor a cseva nyelvű Bibliát készítették, amelyet Buku Loyerának neveznek, a fordítók a Jehova helyett a Csauta tulajdonnevet használták. Amint a cikk magyarázza, a Csauta „az az Isten, akit mindig is ismertek és imádtak”. De ezek közül az emberek közül sokan azt is imádják, amit a halottak szellemének vélnek. Vajon igaz az, hogy ha az emberek a „Legfelségesebb Lényhez” fordulnak segítségért, akkor bármilyen nevet használjanak is erre a „Legfelségesebb Lényre”, az az érvényes megfelelője a Jehova tulajdonnévnek, függetlenül attól, mi egyebet foglal még magában az imádatuk? Semmiképpen sem! (Ésaiás 42:8; 1Korinthus 10:20). Ha Isten tulajdonnevét olyasmivel helyettesítik, ami az emberekben azt az érzést kelti, hogy a hagyományos hiedelmeik valójában helyesek, ez nem segít ezeknek az embereknek közelebb kerülni az igaz Istenhez.

 8. Miért nem hiúsul meg Istennek az a szándéka, hogy ismertté teszi a nevét?

⁸ Mindez nem változtatta meg és nem is hiúsította meg Jehovának azt a szándékát, hogy ismertté teszi a nevét. Az Európában, Afrikában, Amerikában, Keleten és a tengerek szigetein élő emberek nyelvén még mindig sok olyan Biblia van forgalomban, amelyben benne van az isteni név. Ezenkívül több mint 5 400 000 Jehova Tanúja van 233 országban és területen, akik összesen több mint egymilliárd órát szentelnek egy évben annak, hogy beszéljenek másoknak az igaz Isten nevéről és szándékáról. Bibliát nyomtatnak és terjesztenek — olyanokat, amelyek használják az isteni nevet — a föld népességéből mintegy 3 600 000 000 ember nyelvén, köztük angol, kínai, orosz, spanyol, portugál, francia és holland nyelven. Bibliatanulmányozási segédeszközöket is nyomtatnak olyan nyelveken, amelyeket a föld népességének a legnagyobb része ismer. Maga Isten hamarosan olyasmit fog tenni, ami ellentmondást nem tűrő módon beteljesíti azt a kijelentését, hogy a nemzeteknek „meg kell tudniuk, hogy . . . [ő] Jehova” (Ezékiel 38:23, NW).

Amikor egyéni hitnézetek alakítják a fordítást

 9. Hogyan utal a Biblia arra, hogy komoly felelősség nyugszik azok vállán, akik Isten Szavával foglalkoznak?

⁹ Komoly felelősség nyugszik azok vállán, akik Isten Szavát fordítják, és azokén is, akik tanítják. Pál apostol a következőket mondta az ő és társai szolgálatáról: „lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét [szavát, K. f.], de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2Korinthus 4:2). A hamisít szó azt jelenti, hogy valaki valami nem oda illő vagy silány dologgal megront valamit. Pál apostol nem olyan volt, mint Izráel hűtlen pásztorai Jeremiás napjaiban, akiket elítélt Jehova, amiért a saját gondolataikat prédikálták, és nem azt, amit Isten mondott (Jeremiás 23:16, 22). De mi történt a modern időkben?

10. a) Hogyan befolyásoltak néhány fordítót modern korunkban az Isten iránti lojalitástól eltérő indítékok? b) Milyen szerepet vettek fel helytelenül?

¹⁰ A II. világháború idején egy teológusokból és lelkészekből álló bizottság együttműködött Németországban a náci kormánnyal egy átdolgozott „Új Testamentum” készítésében, amelyikből kitöröltek minden olyan utalást, amelyik kedvező a zsidókra nézve, és amelyik Jézus Krisztus zsidó származására vonatkozik. Nemrégiben egy angol bibliafordítás (The New Testament and Psalms: An Inclusive Version) más irányba ment el, igyekeztek minden olyan utalást eltávolítani, miszerint a zsidók felelősek Krisztus haláláért. Ezek a fordítók még azt is gondolták, hogy a feminista olvasóknak jobban tetszene, ha Istenről nem Atyaként beszélnének, hanem Atya-Anyaként, Jézusról pedig nem azt mondanák, hogy Isten Fia, hanem hogy a Gyermeke (Máté 11:27). Eközben eltávolították azt az alapelvet, hogy a feleségek rendeljék alá magukat a férjüknek, és hogy a gyermekek engedelmeskedjenek a szülőknek (Kolossé 3:18, 20). Az ilyen fordításoknak a készítői nyilván nem osztoztak Pál apostolnak az elhatározásában, hogy ’nem hamisítja meg Isten igéjét’. Szem elől tévesztették, mi a fordító feladata; az író tisztségét véve fel olyan könyveket írtak, amelyekkel a Biblia jó hírét használták fel saját véleményüknek az alátámasztására.

11. Miben nem egyeznek a kereszténység tanításai azzal, amit a Biblia mond a lélekről és a halálról?

¹¹ A kereszténység egyházai általában azt tanítják, hogy az ember lelke szellem, amely elhagyja a testet a halál beálltával, és halhatatlan. Ezzel szemben a régebbi bibliafordítások a legtöbb nyelven világosan kijelentik, hogy az emberek lelkek, az állatok lelkek, és hogy a lélek meghal (1Mózes 12:5; 36:6; 4Mózes 31:28; Jakab 5:20). Ez zavarba hozta a papságot.

12. Hogyan homályosít el alapvető bibliai igazságokat néhány újabb fordítás?

¹² Ma már azonban néhány újabb fordítás elhomályosítja ezeket az igazságokat. Hogyan? Egyszerűen kerülik, hogy pontosan fordítsák a héber neʹphes (lélek) főnevet bizonyos szövegekben. Az 1Mózes 2:7-ben esetleg azt mondják, hogy az első ember „kezdett élni” (a „lőn az ember élő lélekké” helyett). Vagy esetleg inkább az „állat” szót használják a „lélek” helyett az állatok életére vonatkozóan (1Mózes 1:21). Az olyan szövegekben, mint például az Ezékiel 18:4, 20, („a lélek” helyett) „a személyre” vagy „az egyénre” utalnak úgy, mint ami meghal. A szöveg ilyetén visszaadása talán megokolható a fordító részéről. De mennyiben segíti az igazság őszinte kutatóit, akiknek a gondolkodását már befolyásolták a kereszténység Írás-ellenes tanításai?b

13. Hogyan palástolta néhány bibliafordítás Istennek a földdel kapcsolatos szándékát?

¹³ Igyekezvén alátámasztani azt a hitnézetüket, hogy minden jó ember az égbe megy, egyes fordítók — vagy a teológusok, akik átnézik a munkájukat — esetleg még arra is törekedhetnek, hogy palástolják, amit a Biblia Istennek a földdel kapcsolatos szándékáról mond. A Zsoltárok 37:11-ben számos fordítás azt írja, hogy az alázatosak „az országot” fogják örökölni. A héber szövegben használt (ʼeʹrec) szónak egyik lehetséges fordítása az „ország”. De egy angol bibliafordítás (a Today’s English Version, amelyik alapul szolgált sok más nyelvű fordításra) ennél messzebbre megy. Bár ez a fordítás a görög ge szót 17-szer „földnek” adja vissza Máté evangéliumában, de a Máté 5:5-ben a „föld” szót a következő kifejezéssel helyettesíti: „amit Isten ígért”. Az egyháztagok természetesen az égre gondolnak. Nem tájékoztatják őket becsületesen arról, hogy Jézus Krisztus a Hegyi beszédében azt mondta, hogy a szelíd érzületűek vagy lelkűek, az alázatosak „örökségül bírják a földet”.

14. Milyen önző indíték nyilvánul meg némely bibliafordításban?

¹⁴ Az Írások néhány fordítását nyilvánvalóan úgy fogalmazták, hogy a prédikátorokat jó fizetéshez segítsék. Az igaz, hogy a Biblia kijelenti: „Méltó a munkás a maga jutalmára” (1Timótheus 5:18). De az 1Timótheus 5:17-ben, ahol azt írja, hogy a helyesen elnöklő vének „kettős tisztességre méltattassanak”, úgy tűnik, az egyetlen tisztesség, amelyet némely fordító említésre méltónak tart, az pénzbeli. (Vö. 1Péter 5:2.) Egy angol nyelvű Biblia (The New English Bible) ezért azt mondja, hogy ezeket a véneket „tartsák kétszeres járandóságra méltónak”, egy másik modern fordítás (Contemporary English Version) pedig ezt írja: „megérdemlik, hogy kétszer annyit fizessenek nekik.”

Álljunk ki lojálisan Isten Szava mellett

15. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy melyik bibliafordítást használjuk?

¹⁵ Mit jelent mindez azoknak a személyeknek, akik olvassák a Bibliát, vagy akik mások tanítására használják a Bibliát? A legtöbb, széles körben beszélt nyelven egynél több bibliafordítás is van, amelyek közül választhatnak. Legyünk tisztán látóak, amikor kiválasztjuk, melyik Bibliát használjuk (Példabeszédek 19:8). Ha egy fordítás már Isten személyét illetően sem becsületes — valamilyen kifogással eltávolították ihletett Szavából a nevét —, akkor vajon nem lehetséges, hogy a fordítók a Biblia szövegének más részeit is megváltoztatták? Ha kétség merül fel egy fordítás hitelességét illetően, akkor igyekezzünk összehasonlítani régebbi fordításokkal. Ha Isten Szavának a tanítója vagy, inkább az olyan fordításokat részesítsd előnyben, amelyek szorosan ragaszkodnak ahhoz, ami az eredeti héber és görög szövegben van.

16. Hogyan mutathatjuk ki egyénileg lojalitásunkat Isten ihletett Szavának a használatában?

¹⁶ Mindannyiunknak egyénileg kell lojálisnak lennünk Isten Szavához. Azáltal mutathatjuk ki lojalitásunkat, ha annyira fontosnak tartjuk a tartalmát, hogy, ha lehetséges, mindennap töltünk valamennyi időt a Biblia olvasásával (Zsoltárok 1:1–3). Azáltal is megtehetjük, ha teljes mértékben alkalmazzuk a saját életünkben azt, amit mond, és megtanuljuk a bölcs döntések meghozatalának alapjaként felhasználni az alapelveit és a benne lévő példákat (Róma 12:2; Zsidók 5:14). Azáltal mutatjuk ki, hogy Isten Szavának lojális szószólói vagyunk, ha buzgón prédikáljuk másoknak. Tanítókként pedig azáltal is megtehetjük, ha körültekintően használjuk a Bibliát, sohasem forgatjuk ki vagy bővítjük ki a benne írtakat a saját elméleteinkhez igazítva (2Timótheus 2:15). Amit Isten előre megmondott, csalhatatlanul be fog teljesedni. Lojálisan beteljesíti Szavát. Bárcsak mi is lojálisak lennénk abban, hogy kiállunk mellette!

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

◻ Milyen indítékok formálták a modern időkben némely bibliafordító munkáját?

◻ Miért nem hiúsították meg Istennek a saját nevével kapcsolatos szándékát a modern bibliafordításokra jellemző irányzatok?

◻ Hogyan homályosítja el néhány fordítás a lélekkel, a halállal és a földdel kapcsolatos bibliai igazságokat?

◻ Hogyan tudjuk kimutatni, hogy lojálisan kiállunk Isten Szava mellett?

[Kép a 16. oldalon]

Melyik bibliafordítást használd?