JEDUTUN

(feltehetően a ’magasztal’ jelentésű alapszóból):

1. Lévita zenész. Úgy tűnik, korábban Etánnak hívták, ugyanis mielőtt Jeruzsálembe érkezett a szövetségláda, „Etánt” említik együtt a többi zenésszel, Hémánnal és Asáffal, utána viszont ’Jedutunt’ említik ővelük (1Kr 15:17, 19; 25:1). Jedutunnak a származásáról nem esik szó, Etánéról igen (1Kr 6:44–47). Etánnak pedig az utódairól nem történik említés, Jedutunéiról viszont igen (1Kr 9:16). Nyilván összhangban volt a kapott megbízatásával az, hogy Etánról ( jel.: ’fennmaradó; örökké áramló’) Jedutunra (feltehetően a ’magasztal’ jelentésű alapszóból) változtatták a nevét (1Kr 16:41; lásd: ETÁN 4.).

Jedutun és zenész családja számos ünnepélyen vett részt, ahol esedékes volt, hogy „hála és dicséret zengjen Jehovának” (1Kr 25:3), például amikor a szövetségládát Jeruzsálembe hozták (1Kr 16:1, 41, 42). Abból a 24 osztályból, amelybe Dávid az újjászervezés során felosztotta a szentély zenészeit, a 2., 4., 8., 10., 12. és 14. sors Jedutun hat fiára esett; mindannyian apjuk felügyelete alatt szolgáltak (1Kr 25:1, 3, 6, 7, 9, 11, 15, 17, 19, 21). Az, hogy Jedutun, Asáf és Hémán mind részt vállaltak ezekben a kötelezettségekben, azt jelentette, hogy a léviták három fő ágát képviselték a templomi zenészek között (egyik Mérárit, másik Gersomot, a harmadik pedig Kehátot) (1Kr 6:31–47). Mind a három csoport zenével dicsérte Jehovát, amikor Salamon felavatta a templomot (2Kr 5:12, 13). Jedutun leszármazottait Ezékiás uralmának idején, sőt a Babilonból visszatérő száműzöttek között is említik (2Kr 29:1, 12, 14, 15; Ne 11:17).

Három zsoltár feliratában is szerepel Jedutun. Ezek közül kettő (Zs 39.; 62.) ezt írja: „A Jedutun karmesterének” („Jedutun szerint”, Zs 62:1, Kat., lásd még: lábj.), a harmadik (Zs 77.) felirat pedig ezt írja: „A karmesternek a Jedutunra” (ÚV; „Iditunra”, Szep., 1835 [Zs 76.]). Mindegyik esetében úgy vélik, valaki más szerezte a zsoltárt; az első kettőt Dávid, a harmadikat Asáf. Nem feltételezik, hogy Jedutun szerezte őket, bár máshol úgy nevezik őt, mint ’a király látnoka’, és azt is mondják róla, hogy „hárfával prófétált” (2Kr 35:15; 1Kr 25:1, 3). Ezért ennek a három zsoltárnak a felirata nyilván az előadás módjára ad utasítást, talán valamilyen stílusra utal vagy valamilyen hangszerre, amelyet valahogyan Jedutunnal kapcsoltak össze, illetve amit talán ő vagy a fiai találtak fel, vezettek be, fejlesztettek vagy tettek ismertté a használatuk során.

2. Lévita, akinek a fia vagy leszármazottja, Obed-Edom, kapuőr volt abban az időben, amikor Dávid Jeruzsálembe hozatta a ládát (1Kr 16:1, 37, 38).