Megfelelő váltságdíj mindenkiért

„Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért,hogy ő szolgáljon és lelkét adja cserébe sokakért” (MÁTÉ 20:28).

 1., 2. a) Miért mondhatjuk azt, hogy a váltságdíj Isten legnagyobb ajándéka az emberiség számára? b) Milyen haszna lehet annak, ha megvizsgáljuk a váltságdíjról szóló tantételt?

A VÁLTSÁGDÍJ Isten legnagyobb ajándéka az emberiség számára. „A váltságdíj általi szabadulás” segítségével lehetséges „vétkeink megbocsátása” (Efézus 1:7). Ez az alapja az örökké tartó élet reménységének, akár az égben, akár egy földi Paradicsomban (Lukács 23:43; János 3:16). És ez ad lehetőséget arra, hogy a keresztények tisztán állhassanak most Isten előtt (Jelenések 7:14, 15).

² Következésképpen a váltságdíj nem valami meghatározhatatlan vagy elvont dolog. Mivel az isteni elveknek megfelelően törvényes alapja van, a váltságdíj valódi, kézzelfogható előnyökkel járhat. Lehet, hogy ennek a tantételnek bizonyos részei „nehezen érthető”-ek (2Péter 3:16). Mégis, meg fogod látni: érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy közelebbről megvizsgáld a váltságdíjat, mivel az visszatükrözi Isten páratlan szeretetét az emberiség iránt. Aki megérti a váltságdíj jelentőségét, az egyben megismeri az egyik kulcsfontosságú jellemzőjét Isten kifürkészhetetlen „gazdagságának, bölcsességének és tudásának” (Róma 5:8; 11:33).

Eldöntésre váró kérdések

 3. Miért vált szükségessé a váltságdíj, és miért nem bocsáthatta meg Isten egyszerűen azonnal az emberiség bűnét?

³ A váltságdíj az első ember, Ádám bűne miatt vált szükségessé, aki leszármazottaira a betegség, a szomorúság és a fájdalom hiábavaló örökségét hagyta (Róma 8:20). Örökölt tökéletlensége miatt Ádám összes leszármazottja a ’harag gyermeke’, akire halál vár (Efézus 2:3; 5Mózes 32:5). Isten nem lehetett elvtelen és nem bocsáthatott meg egyszerűen azonnal az emberiségnek. Szava, a Biblia kijelenti: „a bűnért járó fizetség a halál” (Róma 6:23). Ahhoz, hogy megbocsássa az emberiség bűnét, Istennek semmibe kellett volna vennie saját igazságos irányadó mértékeit, hatálytalanítva ezzel törvényes igazságát (Jób 40:8 [40:3, Károli]). De „igazságosság és ítélet a te [Isten] trónod alapja” (Zsoltárok 89:14 [89:15, Károli]). Bármilyen eltérés az igazságosságtól támogatná a törvénytelenséget, és aláásná Isten mint Egyetemes Szuverén helyzetét. (Vö. Prédikátor 8:11.)

 4. Milyen kérdéseket vetett fel Sátán lázadása?

⁴ Istennek más kérdéseket is el kellett döntenie; azokat, amelyeket Sátán lázadása vetett fel, s amelyek az emberiség nyomasztó helyzeténél sokkal nagyobb jelentőségűek. Sátán sötét árnyékot vetett Isten jó nevére, azzal vádolva Jehovát, hogy hazug és kegyetlen diktátor, aki megfosztja teremtményeit az ismerettől és a szabadságtól (1Mózes 3:1–5). Ezenkívül — mivel látszólag megakadályozta Istent azon tervének végrehajtásában, hogy betöltse a földet igazságos emberekkel — Sátán sikertelennek tüntette fel Jehovát (1Mózes 1:28; Ésaiás 55:10, 11). Sátán még ahhoz is vette a bátorságot, hogy megrágalmazza Isten lojális szolgáit. Vádja szerint, valamennyien csupán önző indítékból szolgálják Istent; ha nyomás alá kerülnének — állította Sátán —, egyikük sem maradna lojális Istenhez (Jób 1:9–11).

 5. Miért nem vehette semmibe Isten Sátán kihívását?

⁵ Ezt a kihívást nem lehetett semmibe venni. Ha a felvetett kérdések megválaszolatlanul maradtak volna, az végül megingatta volna az Isten uralkodása iránti bizalmat és támogatást (Példabeszédek 14:28). Ha a törvény és a rend megbomlana, vajon nem a pusztulás lenne úrrá az egész világegyetemen? Isten tehát tartozik magának és igazságos útjainak annyival, hogy igazolja szuverenitását. Tartozik hűséges szolgáinak annyival, hogy lehetőséget adjon számukra: bizonyítsák be megtörhetetlen lojalitásukat iránta. Ez olyan törődés volt a bűnös emberiség nehéz helyzetével, amely elsőbbséget biztosított a legfőbb kérdéseknek. Később Isten ezt mondta Izraelnek: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm törvényszegéseidet önmagamért” (Ésaiás 43:25).

Váltságdíj: egy elfedés

 6. Milyen bibliai kifejezések írják le Isten eszközét az emberiség megmentésére?

⁶ A Zsoltárok 92:5. [92:6, Károli] versében ezt olvassuk: „Mily nagyok a tetteid, ó Jehova! Igen mélységesek gondolataid.” Éppen ezért, hogy teljesen megértsük, mit tett Isten az emberiségért, erőfeszítést követel tőlünk. (Vö. Zsoltárok 36:5, 6 [36:6, 7, Károli].) Szerencsére, a Biblia segít nekünk megérteni a fontos dolgokat; olyan kifejezéseket használ, amelyek különböző nézőpontokból írják le vagy világítják meg Isten nagy munkáját. A Biblia a váltságdíjat megvásárlásnak, kibékítésnek, kiengesztelésnek, megváltásnak és jóvátételnek nevezi (Zsoltárok 49:8 [49:9, Károli]; Dániel 9:24; Galata 3:13; Kolossé 1:20; Zsidók 2:17). De talán azt a kifejezést, amelyik legjobban leírja ezt a fontos dolgot, a Máté 20:28 szerint maga Jézus használta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét váltságdíjul (görögül lyʹtron) adja cserébe sokakért.”

 7., 8. a) Mit tudunk meg a váltságdíjra használt görög és héber szavak eredeti jelentéséből? b) Szemléltesd, hogyan foglal magába a váltságdíj „megfelelés”-t!

⁷ Mi a váltságdíj? A görög lyʹtron szó abból az igéből ered, amelynek jelentése „felold”. Ezt akkor használták, amikor például a háborús foglyok szabadon bocsátásáért cserébe pénzt fizettek. A Héber Iratokban azonban a váltságdíj értelemben alkalmazott koʹpher szó abból az igéből ered, amelynek jelentése „elfed” vagy „betakar”. Isten például azt mondta Noénak, hogy fedje be (ka·pharʹ) a bárkát kátránnyal (1Mózes 6:14). Ebből a szempontból nézve tehát, kiváltani, illetve a bűnökért kiengesztelni azt jelenti: elfedni a bűnöket (Zsoltárok 65:3 [65:4, Károli]).

⁸ A Theological Dictionary of the New Testament megjegyzi, hogy a koʹpher „mindig valamilyen egyenértékűre” vagy valamilyen megfelelésre utal. A szövetségláda fedele (kap·poʹreth) tehát formailag magának a bárkának felel meg. Hasonlóképpen a bűnért való engesztelésben, illetve a kiváltásban, az isteni igazságosság ’lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért’ követel meg (5Mózes 19:21). Némely esetben azzal is eleget lehet tenni az igazságosságnak, ha szigorú büntetés helyett valamilyen egyenértékű dolog kerül felajánlásra. Például: a 2Mózes 21:28–32 egy bikáról beszél, amely halálra sebez egy embert. Ha a tulajdonos tudott arról, hogy a bika vad, és mégsem volt kellően elővigyázatos, saját életével fedhette el, vagy fizethetett a megölt életéért! És mi a helyzet akkor, ha a tulajdonos csak részben volt felelős? Akkor egy koʹpher-re van szüksége, azaz olyasvalamire, ami elfedi a hibáját. A kinevezett bírák váltságdíjat kérhettek érte, vagy bírságot vethettek ki rá, mintegy megváltási árként.

 9. Hogyan szemlélteti az Izrael elsőszülötteit érintő intézkedés a megváltási ár elvárt pontosságát?

⁹ A „kiváltás”-t jelentő másik héber kifejezés a pa·dhahʹ — ez az ige alapvetően azt jelenti: „megvált”. A 4Mózes 3:39–51 szemlélteti, mennyire pontosan megszabott volt a megváltási ár. Mivel az izraelita elsőszülötteket Isten szabadította meg a kivégzéstől i. e. 1513-ban a pászka alkalmával, ők Istenéi voltak. Isten tehát joggal várhatta el minden elsőszülött izraelita fiútól, hogy szolgálja őt a templomban. De ehelyett elfogadott egy „megváltási árat” (pidh·yohmʹ, a pa·dhahʹ főnévi alakja) is. Így rendelkezett: „Válaszd nekem a lévitákat . . . az Izrael fiai közül való minden elsőszülött helyett.” A helyettesítésnek azonban pontosnak kellett lennie. A léviták törzse az egyik népszámláláskor 22 000 férfiből állt. A következő alkalommal 22 273 volt az összes izraelita elsőszülött száma. Csak a minden egyénért kifizetett öt sékel „váltságdíj” válthatta meg a 273 „többlet” elsőszülöttet, s menthette fel őket a templomi szolgálat alól.

Egy megfelelő váltságdíj

10. Miért nem fedhették el az állatáldozatok az emberiség bűnét?

¹⁰ Az előbb említett példa szemlélteti, hogy a váltságdíjnak egyenértékűnek kell lennie azzal, amit kivált vagy elfed. Az állatáldozatok, amiket a hithű emberek Ábeltől kezdve bemutattak, nem voltak képesek igazán elfedni az emberek bűneit, mivel az emberek magasabb rendűek az állatoknál (Zsoltárok 8:4–8 [8:5–9, Károli]). Pál ezt írta: „lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket”. Az ilyen áldozatok egyszerűen arra szolgáltak, hogy az eljövendő váltságdíjig képletes vagy jelképes módon fedjék el a bűnöket (Zsidók 10:1–4).

11., 12. a) Miért nem kellett embermilliárdoknak áldozati halált halniuk, hogy elfedjék az emberiség bűnét? b) Egyedül ki ajánlhatott fel „megfelelő váltságdíjat”, és milyen célt szolgált halála?

¹¹ Ennek az előre vetített váltságdíjnak pontosan egyenértékűnek kellett lennie Ádámmal. A halálbüntetés, amit Isten igazságosan rótt ki Ádámra, egyben az egész emberi faj elítélését jelentette. „Ádámban mindnyájan meghalnak” — mondja az 1Korinthus 15:22. Nem volt tehát szükséges, hogy milliárdnyi ember haljon áldozati halált, s ezáltal Ádám minden egyes utódjának megfeleljen valaki. „Egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál” (Róma 5:12). És „mivel egy ember által van a halál”, az emberiség megváltása is „egy ember által” történt (1Korinthus 15:21).

¹² Annak az embernek, aki a váltságdíj lehetett, tökéletes hús és vér embernek kellett lennie — Ádámmal pontosan egyenértékűnek (Róma 5:14). Egy szellemi teremtmény vagy egy „Isten-ember” nem hozhatta egyensúlyba az igazságosság serpenyőjét. Csak egy tökéletes ember — olyasvalaki, akit nem érint az ádámi halálbüntetés — ajánlhatott fel megfelelő váltságdíjat, azaz Ádámmal tökéletesen egyenértékűt (1Timótheus 2:6)a. Életének önkéntes feláldozásával ez az „utolsó Ádám” kifizethette az árat az „az első ember, Ádám” bűnéért (1Korinthus 15:45; Róma 6:23).

13., 14. a) Ádám és Éva hasznát látja majd a váltságdíjnak? Magyarázd meg! b) Hogyan látják hasznát a váltságdíjnak Ádám leszármazottai? Szemléltesd!

¹³ Sem Ádám, sem Éva nem látja hasznát a váltságdíjnak. A mózesi törvény egyik elve az volt: „Ne fogadj el váltságdíjat egy gyilkos lelkéért, aki méltó a halálra” (4Mózes 35:31). Ádámot nem csapták be, bűne tehát szándékos, megfontolt cselekedet volt (1Timótheus 2:14). Ez egyenlő leszármazottainak meggyilkolásával, hiszen ők a tökéletlenségét örökölték, s így halálos ítélet alá kerültek. Ádám nyilvánvalóan megérdemelte a halált, mivel mint tökéletes ember, szándékosan döntött úgy, hogy nem engedelmeskedik Isten törvényének. Ellentétben lett volna Jehova igazságos elveivel, ha ő a váltságdíjat Ádám érdekében is alkalmazta volna. Azonban az ádámi bűn árának kifizetése gondoskodik a halálos ítélet érvénytelenítéséről Ádám leszármazottainak esetében! (Róma 5:16). Törvényes értelemben: a bűn romboló hatását pontosan a forrásnál szüntették meg. A váltságdíj kifizetője „mindenkiért megízleli a halált”, elviselve a bűn következményeit, melyek Ádám minden gyermekét érintik (Zsidók 2:9; 2Korinthus 5:21; 1Péter 2:24).

¹⁴ Képzelj el egy nagy gyárat, több száz alkalmazottal! Egy tisztességtelen igazgató csődbe juttatja azt, s a gyár bezárja kapuit. Százak válnak munkanélkülivé, képtelenek kifizetni a számláikat. Házastársaik, gyermekeik, sőt még hitelezőik is mind annak az egy embernek a romlottsága miatt szenvednek! Ám egyszer jön egy gazdag jótevő, aki kifizeti a cég adósságát, s a gyár újra kinyit. Annak az egyetlen adósságnak az érvénytelenítése pedig enyhülést hoz sok-sok alkalmazottnak, valamint azok családjának és hitelezőinek. De vajon a régi igazgató részesül az új jólétből? Nem, ő börtönben van, így nem folytathatja munkáját! Hasonlóképpen, Ádám adósságának érvénytelenítése a leszármazottak millióinak hasznot jelent — de Ádámnak nem.

Ki gondoskodik a váltságdíjról?

15. Egyedül ki gondoskodhatott váltságdíjról az emberiség számára, és miért?

¹⁵ A zsoltáros így panaszkodik: „Egyikük sem válthatja meg semmiképpen még a testvérét sem, váltságdíjat sem adhat érte Istennek; (és lelkük megváltási ára oly drága, hogy határtalan időre felhagyott vele).” A The New English Bible azt írja, hogy a váltságdíj „örökre meghaladja az ő fizetési képességét” (Zsoltárok 49:7, 8 [49:8, 9, Károli]). Ki gondoskodhat akkor a váltságdíjról? Kizárólag Jehova, s ő gondoskodott is egy tökéletes Bárányról, „aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Isten nem néhány angyalt küldött az emberiség megváltására. A legnagyobb áldozatot hozta, elküldve egyetlen-nemzett Fiát, „akit ő különösen szeretett” (Példabeszédek 8:30; János 3:16).

16. a) Hogyan született meg Isten Fia mint tökéletes ember? b) Minek nevezhetjük Jézust törvényes értelemben?

¹⁶ Az isteni elrendezésben való készséges részvételével, Isten Fia „megüresítette magát” égi természetétől (Filippi 2:7). Jehova áthelyezte elsőszülött égi Fia életerejét és személyiségének mintáját egy Mária nevű zsidó szűz méhébe. A szent szellem akkor „beárnyékolta őt”, kijelentve Máriának, hogy a méhében növekvő gyermek szent lesz, teljesen mentes a bűntől (Lukács 1:35; 1Péter 2:22). Mint embert, Jézusnak fogják nevezni. De törvényes értelemben nevezhető „a második Ádám”-nak is, mivel Ádám pontos megfelelője volt (1Korinthus 15:45, 47). Jézus tehát mint „egy hibátlan és szeplőtelen” bárány, felajánlhatta magát áldozatként, váltságdíjként a bűnös emberiségért (1Péter 1:18, 19).

17. a) Kinek a részére kellett kifizetni a váltságdíjat, és miért? b) Mivel a váltságdíjról Isten gondoskodott, és ő is kapja meg azt, miért van egyáltalán szükség erre a cserére?

¹⁷ De kinek a részére kell a váltságdíjat kifizetni? A kereszténység teológusai századokon át azt bizonygatták, hogy Sátánnak, az Ördögnek. Valóban, az emberiséget eladták, ezáltal „a bűn alá” és így Sátán ellenőrzése alá került (Róma 7:14; 1János 5:19). De Jehova, és nem Sátán hajtja végre a „kiszabott büntetést” (1Thessalonika 4:6). Így tehát, miként azt a Zsoltárok 49:7 [49:8, Károli] világosan kijelenti, a váltságdíjat „Istennek” kellett átadni. Jehova gondoskodott a váltságdíjról, de az Isten Bárányának feláldozása után a váltságdíj értékét Isten előtt kellett bemutatni. (Vö. 1Mózes 22:7, 8, 11–13; Zsidók 11:17.) Ez nem alacsonyítja a váltságdíjat olyan értelmetlen, mechanikus cserévé, mintha a pénzt az egyik zsebből kivennénk, a másikba pedig betennénk. A váltságdíj ugyanis nem fizikai cserét, hanem inkább törvényes üzletet jelent. Azzal, hogy ragaszkodott a váltságdíj kifizetéséhez — még nagy áldozat árán is —, Jehova megerősítette szilárd ragaszkodását az igazságos alapelvekhez (Jakab 1:17).

„Elvégeztetett!”

18., 19. Miért volt szükséges, hogy Jézus szenvedjen?

¹⁸ A váltságdíj kifizetésének ideje i. sz. 33 tavaszán jött el. Jézus Krisztust hamis vádak alapján letartóztatták, bűnösnek ítélték, és egy kínoszlopra szegezték. Ő a heves fájdalom és a megaláztatás miatt „erős kiáltással és könnyhullatással” fordult Istenhez (Zsidók 5:7). Szükséges volt Jézusnak ilyen szenvedést elviselnie? Igen, mert azáltal, hogy e drámai végkifejlet során is mindvégig „lojális, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített maradt”, Jézus eldöntötte Isten szolgái feddhetetlenségének kérdését (Zsidók 7:26).

¹⁹ Krisztus szenvedései arra is szolgáltak, hogy ő mint az emberiség főpapja, tökéletesedjék. Ebben a tisztségében Jézus soha nem lenne olyan, mint néhány hideg, közönyös bürokrata. „Mivel amiben ő maga szenvedett, amikor próbára volt téve, segítségére tud lenni azoknak, akik próbára tétetnek” (Zsidók 2:10, 18; 4:15). Utolsó lélegzetével Jézus diadalmasan kiálthatott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Nem csupán saját becsületességét bizonyította be, de az emberiség megmentésének alapját is sikerült megteremtenie — és ami még fontosabb: igazolnia Jehova szuverenitását!

20., 21. a) Miért támasztotta fel Isten a halálból Krisztust? b) Miért eleveníttetett meg Jézus Krisztus szellemben?

²⁰ De vajon tényleg lehet a váltságdíjat alkalmazni a bűnös emberiség javára? Mikor? Hogyan? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nem maradt a véletlenre. A Krisztus halálát követő harmadik napon Jehova feltámasztotta őt a halálból (Cselekedetek 3:15; 10:40). Ezzel a jelentőségteljes eseménnyel, aminek igaz voltát szemtanúk százai bizonyítják, Jehova nem csupán megjutalmazta Fiát hűséges szolgálatáért, de arra is lehetőséget adott neki, hogy befejezze megváltói munkáját (Róma 1:4; 1Korinthus 15:3–8).

²¹ Jézusnak, aki „megeleveníttetett szellemben”, a földi hagyatéka rejt még önmagában néhány eddig nem említett dolgot (1Péter 3:18; Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 2:27). Mint szellemteremtmény, a feltámadt Jézus dicsőségesen visszatérhetett az égbe. Micsoda önfeledt ujjongás lehetett ott akkor! (Vö. Jób 38:7.) De Jézus nem egyszerűen azért tért vissza, hogy fogadtatását élvezze. Más munkát kellett elvégeznie; többek között lehetővé kellett tennie azt, hogy az egész emberi faj javára fordíthassa a váltságdíjat. (Vö. János 5:17, 20, 21.) Hogyan hajtotta ezt végre, és mit jelent ez az emberiség számára — ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzet]

Áttekintő kérdések

◻ Mely vitakérdések voltak fontosabbak az emberiség megmentésénél?

◻ Mit jelent: „kiváltani” a bűnösöket?

◻ Kivel kellett egyenértékűnek lennie Jézusnak, és miért?

◻ Ki gondoskodott a váltságdíjról, és kinek a részére kellett azt kifizetni?

◻ Miért volt szükséges, hogy Krisztus mint szellemszemély támadjon fel a halálból?

[Kép a 13. oldalon]

Az állatáldozatok nem voltak megfelelőek arra, hogy elfedjék az emberiség bűnét; az eljövendő nagyobb áldozatot vetítették előre