HALHATATLANSÁG

A görög a·tha·na·sziʹa szó az a fosztóképzőből és a ’halál’ jelentésű szó (thaʹna·tosz) egyik alakjából tevődik össze. Tehát alapvetően ’halálnélküliséget’ jelent, és végtelen hosszúságú, elpusztíthatatlan életre utal (1Ko 15:53, 54; 1Ti 6:16). A ’romlatlanság, romolhatatlanság’ jelentésű görög a·phthar·sziʹa szó arra utal, hogy valaki vagy valami nem válhat romlottá, nem lehet az enyészeté, azaz olyan, ami nem szűnhet meg (Ró 2:7; 1Ko 15:42, 50, 53; Ef 6:24; 2Ti 1:10).

A „halhatatlan” és „halhatatlanság” szavak nem szerepelnek a Héber Iratokban, ám a Bibliának ez a része rámutat, hogy Jehova Isten minden élet Forrása, és nincs alávetve a halálnak, vagyis halhatatlan (Zs 36:7, 9; 90:1, 2; Ha 1:12). Pál apostol is hangsúlyozta ezt a tényt, amikor azt írta Istenről, hogy ő ’az örökkévalóság Királya, a romolhatatlan’ (1Ti 1:17).

A Héber Iratokból egyértelműen kiderül – ahogyan arról a LÉLEK szócikk is ír –, hogy az ember eredendően nem halhatatlan. Rengetegszer utal úgy az emberi lélekre (héb.: neʹfes), mint ami meghal, sírba száll vagy elpusztul (1Mó 17:14; Jzs 10:32; Jób 33:22; Zs 22:29; 78:50; Ez 18:4, 20). A Keresztény Görög Iratok természetesen összhangban van ezzel, és szintén többször utal a lélek (gör.: pszü·khéʹ) halálára (Mt 26:38; Mk 3:4; Cs 3:23; Jk 5:20; Je 8:9; 16:3). Tehát a Keresztény Görög Iratok nem vitatja és nem is változtatja meg a Héber Iratokban található ihletett tanítást, miszerint az ember, vagyis a lélek halandó, azaz alá van vetve a halálnak, ám a Bibliának ez a része feltárja, hogy Istennek az a szándéka, hogy bizonyos szolgáinak halhatatlanságot ad.

Hogyan lehetséges, hogy ’egyedül Jézusé a halhatatlanság’?

A Biblia szerint Jézus Krisztus kapta meg először a halhatatlanság ajándékát. Pál apostol ihletett szavaiból jól látható, hogy Jézus, mielőtt Isten feltámasztotta, nem volt halhatatlan: „Krisztus, most, hogy feltámadt a halottak közül, nem hal meg többé; a halál többé nem úr felette” (Ró 6:9; vö.: Je 1:17, 18). Ezért amikor az 1Timóteusz 6:15, 16 azt írja róla, hogy ő „a királyként uralkodók Királya és az úrként uralkodók Ura”, úgy különbözteti meg a többi királytól és úrtól, hogy hozzáteszi: „akié egyedül a halhatatlanság”. Az összes többi király és úr halandó, ezért meghalnak, ahogyan Izrael főpapjai is mind meghaltak. Ám a megdicsőített Jézusnak, aki Isten kinevezett Főpapja Melkisédek módja szerint, ’elpusztíthatatlan élete’ van (Héb 7:15–17, 23–25).

Ebben a versben a görög a·ka·taʹlü·tosz szót fordítják úgy, hogy „elpusztíthatatlan”, és szó szerint azt jelenti, hogy ’feloldhatatlan’ (Héb 7:16). Ez egy összetett szó, az a fosztóképzőből és a ’feloldás’ értelmű szóból tevődik össze. Ez utóbbi szó például Jézus azon kijelentésében szerepel, hogy lerombolják a jeruzsálemi templom köveit (Mt 24:1, 2), illetve Pál egyik levelében, melyben arról ír, hogy elbomlik a keresztények földi ’sátra’, vagyis véget ér az emberi testben élt földi életük (2Ko 5:1). Tehát Jézus halhatatlan élete, melyet a feltámadása után kapott, nem csupán végtelen hosszúságú, hanem elpusztíthatatlan, vagyis soha nem semmisülhet meg.

A Királyság örökösei halhatatlanságot kapnak: A felkent keresztények, akiket elhívtak, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak az égben (1Pt 1:3, 4), azt az ígéretet kapták, hogy Krisztuséhoz hasonló feltámadásban lesz részük (Ró 6:5). Ezért a keresztény gyülekezet felkent tagjai közül azok, akik hűségesek a halálukig, Urukhoz és Fejükhöz hasonlóan halhatatlan égi életre támadnak fel, és így az, ami „halandó, halhatatlanságot” ölt fel (1Ko 15:50–54). Ez az ő esetükben is többet jelent az örökké tartó, halál nélküli életnél. Abból, hogy Pál apostol a romolhatatlanság gondolatát az általuk elnyerhető halhatatlansághoz társítja, jól látható, hogy Krisztus társörököseiként szintén az ’elpusztíthatatlan életnek erejét’ kapják (1Ko 15:42–49). Fölöttük „nincs hatalma a második halálnak” (Je 20:6; lásd: ROMLATLANSÁG, ROMOLHATATLANSÁG).

Az, hogy még Isten angyalai sem halhatatlanok, noha szellemi és nem fizikai testük van, még kiemelkedőbbé teszi azt, hogy a Királyság örökösei halhatatlanságot kapnak. Az angyalok is meghalhatnak, ami abból derül ki, hogy Isten halálra ítélte az egyik szellemfiát, Sátánt, az ellenségét, illetve azokat az angyalokat is, akik csatlakoztak hozzá a lázadásban, és „nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét” (Júd 6; Mt 25:41; Je 20:10, 14). Tehát az, hogy ’elpusztíthatatlan életet’ (Héb 7:16), vagyis ’feloldhatatlan életet’ ad azoknak a keresztényeknek, akik az égi Királyságban fognak uralkodni a Fiával, csodálatosan bizonyítja, hogy mennyire bízik bennük. (Lásd: ÉG: Az égi élethez vezető út; ÉLET.)