19. Hogyan lehetnek súlyos következményei, ha nem figyelünk a tanácsra? Szemléltesd.

¹⁹ Ebből tehát azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy ha szokásunkká válik, hogy nem ’figyelünk az ő hangjára’, semmibe vesszük a Jehovától származó tanácsot, melyet a Szaván és a hű rabszolga osztályon keresztül ad, akkor szívünk hamarosan érzéketlenné válik, megkeményedik. Tegyük fel például, hogy egy pár, amely nem kötött házasságot, egy kissé túlságosan is szoros kapcsolatba került egymással. Mi van olyankor, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyják a dolgot? Vajon az megoltalmazza őket attól, hogy újra megtegyék, amit már megtettek, vagy attól csak még könnyebbé válik, hogy újra megtegyék? Ehhez hasonlóan, amikor a rabszolga osztály tanácsot ad, hogy válogassuk meg, milyen zenét, szórakozást választunk és így tovább, vajon hálásan megfogadjuk, és megtesszük a szükséges változtatásokat? Pál arra buzdított minket, hogy ’ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét’ (Zsidók 10:24, 25). E tanács ellenére némelyek közönyösen tekintik a keresztény összejöveteleket. Talán úgy érzik, nincs nagy jelentősége, ha hiányoznak néhányról, vagy éppen teljesen kihagynak bizonyos összejöveteleket.

„Ne keményítsétek meg szíveteket”

13. Milyen figyelmeztetést adott Pál, és hogyan alkalmazta a 95. zsoltárt?

¹³ Pál, miután figyelembe vette, hogy a héber keresztények milyen kiváltságos helyzetben vannak, ezt a figyelmeztetést adta: „amint a szent szellem mondja: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket, mint a keserű harag előidézésekor, mint a próbára tétel napján a pusztában«” (Zsidók 3:7, 8, NW). Pál a 95. zsoltárból idézett, ezért mondhatta, hogy „a szent szellem mondja”b (Zsoltárok 95:7, 8; 2Mózes 17:1–7). A Szentírást Isten ihlette a szent szelleme által (2Timótheus 3:16).

14. Hogyan reagáltak az izraeliták arra, amit Jehova értük tett, és miért?

¹⁴ Miután az izraeliták kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, nagy tisztesség érte őket azáltal, hogy szövetséges kapcsolatba kerültek Jehovával (2Mózes 19:4, 5; 24:7, 8). De nem mutattak értékelést aziránt, amit Isten értük tett, hanem inkább lázadoztak nem sokkal később (4Mózes 13:25—14:10). Hogyan történhetett ez meg? Pál rámutatott az okra: megkeményítették a szívüket. De hogyan keményedik meg az Isten Szavára érzékeny és fogékony szív? És mit tegyünk azért, hogy ezt elkerüljük?

15. a) Hogyan hallották régen és halljuk most ’Isten hangját’? b) Milyen kérdéseket kellene mindannyiunknak feltennie magának ’Isten hangját’ illetően?

¹⁵ Pál a következő feltételes mellékmondattal kezdte figyelmeztetését: „ha az ő hangjára figyeltek.” Isten Mózesen és más prófétákon keresztül szólt a népéhez. Majd pedig a Fián, Jézus Krisztuson keresztül (Zsidók 1:1, 2). Ma megvan nekünk Isten teljes ihletett Szava, a Szent Biblia. Ezenkívül van a „hű és értelmes rabszolga” is, akit Jézus nevezett ki, hogy szellemi ’táplálékot adjon a kellő időszakban’ (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Isten tehát még mindig szól hozzánk. De mi vajon figyelünk rá? Hogyan reagálunk például, amikor tanácsot kapunk az öltözködéssel és az ápoltsággal vagy azzal kapcsolatban, hogy milyen szórakozást és zenét választunk? Vajon ’figyelünk’, vagyis odafigyelünk a hallottakra, és engedelmeskedünk azok alapján? Ha szokásunk mentségeket felhozni, vagy rossz néven venni a tanácsot, akkor annak a nehezen felismerhető veszélynek tesszük ki magunkat, hogy megkeményedik a szívünk.

16. Melyik az egyik módja annak, ahogyan a szívünk megkeményedhet?

¹⁶ Szívünk akkor is megkeményedhet, ha kibújunk azalól, amit megtehetnénk vagy meg kellene tennünk (Jakab 4:17). Annak ellenére, hogy mennyi mindent tett meg Jehova az izraelitákért, nem gyakoroltak hitet, fellázadtak Mózes ellen, inkább elhitték a kedvezőtlen hírt Kanaánról, és nem voltak hajlandók bemenni az Ígéret földjére (4Mózes 14:1–4).